Pandaemonium 3 csillagozás

A keresztény démonológia kistükre
Magyar László András (szerk.): Pandaemonium

Kik és mik a démonok? Hányan vannak és milyenek? Miképpen beszélgetnek egymással és az emberekkel? Hol élnek, ha élnek egyáltalán? Mi a szerepük, feladatuk Isten világában? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphat választ az Olvasó ebből a különös, a magyar könyvkiadásban eddig példa nélkül álló kötetből. Gyűjteményünk a keresztény démonhit és démonológiai irodalom felmérhetetlenül gazdag kincsesbányájából válogat: tíz olyan szöveg színvonalas fordítását tartalmazza, amelyek magyar nyelven eddig sehol nem voltak még olvashatók, ám többnyire még eredeti nyelvükön sem egykönnyen férhetett hozzájuk az érdeklődő.

A művek szerzői: Aurelius Augustinus, Robert Burton

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 8


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 22


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

     Igen fontos szerepet játszottak a démon-hiedelmekben az adott népesség hagyományai is. Nem csak azért, mert a kereszténység a korábbi vallások isteneit, afféle „gesunkene Götter”-ként, vagyis „alásüllyedt istenekként” a démonbirodalomba száműzte – gondoljunk az európai ördög Pánra emlékeztető külsejére […]

11. oldal, Bevezető (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: démon
lzoltán IP>!

217.

Azt mondta egy szerzetes: „Gyermekeim, a sót a vízből nyerjük; de ha vízzel érintkezik, feloldódik és eltűnik. Ugyanígy a szerzetest is asszony szüli, de ha asszonnyal érintkezik, »feloldódik«, és végül nem lesz szerzetes többé.”

51. oldal, Joannész Moszkhosz: Szerzetestörténetek (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

12 hozzászólás
lzoltán IP>!

     – Hat fő fajtája van a démonoknak – mondja erre Markosz –, de nem tudom, vajon a lakóhelyük alapján osztják-e őket hat csoportba, vagy inkább azért, mert mindenfajta démon erősen imádja a testet. Úgy tudom ugyanis, hogy a hatos szám a test és a világ száma. Benne foglaltatik ugyanis mindaz, ami a testtel összefügg, sőt maga a világ is a hatos szám által jött létre. De a hatos szám itteni szerepének az is oka lehet, hogy elsősorban ez a szám alkotja a szabálytalan háromszöget. Az egyenlő-oldalúság ugyanis szent és mennyei, minthogy egyenlő önmagával és nehezen indítható a rosszra. Az egyenlőszárú háromszög viszont az emberiségre jellemző, amely egy-egy parancsot megszeg ugyan, ám bűnbánata segítségével végül is megjavul. A szabálytalan háromszög démoni jellemzője azonban az egyenlőtlenség, melynek semmi köze nincs a jóhoz.

58. oldal, Pszeudo-Pszellosz: A démonok tulajdonságairól (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: démon
1 hozzászólás
lzoltán IP>!

     „Ötvenkét évvel ezelőtt, amikor kézműves teendőimmel foglalatoskodtam, és egy nagy szúnyoghálót szőttem sok fáradtsággal, hibát vétettem és szomorkodtam, mert nem találtam, hol rontottam el. Egész álló nap ezen töprengtem, és nem tudtam, mit is tegyek. Miközben ezen rágódtam, lám, belép ám az ajtón egy ifjú és így szól hozzám: »Elrontottad; de add csak, hadd hozzam helyre.« Én azt mondom neki: »Hordd el magad! Sohase kényszerüljek rá, hogy elfogadjam a segítségedet.« Ő pedig így felelt: »De hát magadnak teszel kárt vele, ha rosszul csinálod!« Mire én: »Erre neked ne legyen gondod!« Ő pedig ismét így szól: »Mennyire szánlak, amiért kárba vész a fáradozásod.« Erre én: »Kár volt idejönnöd neked is és azoknak is, akik idehoztak.« Ekkor így szól hozzám: »Valójában épp te kényszerítettél rá, hogy idejöjjek. Az enyém vagy!« Erre én így szólok hozzá: »Hogy érted ezt?« Ő meg: »Hát így: már harmadik vasárnapja áldozol úgy, hogy közben haragszol a szomszédodra.« Én így szólok: »Hazudsz!« Ő pedig: »Nem amiatt a tál lencse miatt nehezteltél meg rá? Én a harag démonja vagyok, te pedig attól a perctől fogva az enyém vagy.« Nos, miután meghallgattam mindezt, elhagyva cellámat a testvéremhez mentem, megbánva bűnömet leborultam előtte és kibékültem vele. Hazatérvén pedig azt találtam, hogy a démon elégette a szúnyoghálót és a gyékényt, amin bűnbánatot szoktam tartani, mert megdühödött ránk a kibékülésünk miatt.”

49. oldal, Joannész Moszkhosz: Szerzetestörténetek (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: démon
lzoltán IP>!

A démonok éppolyan sokfélék, mint ahányféle cselekedetük és vágyuk ismert: fajtáikról pedig most ejtünk szót.
     Bizony valamennyi démon tisztátalan, gonosz és ellenséges az emberrel szemben […]
     Markosz – Pszellosznál – tartózkodási helyük szerint pedig hat fajtára osztja őket […] égi, levegőben lakó, vízi, földi és földalatti (avagy Sumanus) démonokra.
     Euszébiosznál, a De demonstratione 4. könyvében maga Apollón énekel a következőképpen:

[…]

          „Földiek, égilakók, sőt étheren úr fejedelmek
          légi ködökben vándorlók kóbor csapatával,
          tengeriek s földmélyiek is mind, mert e világnak
          minden sarka telis-tele van démontömegekkel.”

97. oldal, Martinus Delrio: A démonok osztályozása (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: démon
lzoltán IP>!

1975-ben, az Egyház hittani kongregációja dogmatikus ténynek, tehát nem dogmának minősítette a démonok létezését! Érdekes egyébként, hogy a kifejezetten „démonhívő” iratokat, pl. az Énokh könyvét vagy Júdás apostol könyvét az Egyház apokrifnek nyilvánította. Az Énokh könyve szerint a démonok Isten angyalainak és az ember lányainak utódai. Ez a hiedelem egyébként a zsidó démonhitben élt tovább. A zsidó hagyomány még két magyarázatot ismer: e szerint Isten kétféle angyalt teremtett, az egyik a jobb oldalán áll, és akaratát hajtja végre: ők az angyalok, a másik a bal oldalán áll és a parancsait hajtja végre: ők a démonok (sedim). Másutt arról van szó, hogy az ember lelke alvás közben elhagyja a testét, ilyenkor démonként funkcionál, esetleg, hogy a démonok valójában a bűnben megholt emberek lelkei. Mindhárom elképzelés meg-megjelenik a keresztény démon-hiedelemkörben is.

(Lábjegyzet)

10. oldal, Bevezető (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: 1975 · angyal · démon · egyház
lzoltán IP>!

     XX. Mindazonáltal a szó eredete elárul valamit, amit, ha összevetjük a szent könyvekkel, nagyon is érdemes tudnunk. A görög eredetű démon ugyanis állítólag a tudást jelentő szóból származik. Az apostol pedig, aki a Szentlélek ihletésére beszél, ezt mondja: A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. Ezt pedig csak úgy lehet helyesen értelmezni, hogy a tudás hasznos, ha szeretet van benne, szeretet nélkül azonban felfuvalkodottá tesz, vagyis kevélységet támaszt, mely egészen üres, mintha csak a szél dagasztaná. A démonokban tehát a tudás szeretet nélkül van meg, és emiatt annyira felfuvalkodottak, azaz annyira kevélyek, hogy az odaadó tiszteletet és a szertartásokat, noha pontosan tudják, hogy ezek az igaz Istent illetik, saját maguknak követelték, sőt, lehetőség szerint még ma is követelik.

36. oldal, Aurelius Augustinus: A démonokról (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: démon · Szentlélek
lzoltán IP>!

     A boszorkányság és a mágia nem pusztán üres fogalom, hanem valóban rendelkezik is némi hatalommal. A boszorkányság (veneficia) ugyanis anyagi és föld-jellegű démonokkal foglalkozó tudomány. A démonok képét idézi szemünk elé, és egyéb jelenéseket is előhív mintegy a poklok mélyéről, más hasonlókat meg a magasból idéz közénk. A mi hitünk ugyanis mindenfajta démont gonosznak vél, és azt tartja, hogy gőgjük és túltengő hiúságuk következtében buktak egykor alá angyali helyzetükből és rangjukból. A görögök véleménye szerint azonban a démonoknak csak kis része gonosz, és ez sem a maga választása folytán vált ilyenné, hanem eleve ilyennek rendeltetett, avégett, hogy a bűnös lelkekkel szemben a vádló szerepét játssza. […]

71-72. oldal, Pszeudo-Pszellosz: A démonok tulajdonságairól (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

Kapcsolódó szócikkek: boszorkányság · démon · mágia
lzoltán IP>!

     A táncra és a különféle hangokra Plinius hoz emlékezetre méltó példát az Atlasz-hegységgel kapcsolatban (Hist. Nat. 5.1), illetve Solinus (Polihist. c.37.) – ők ezeket a démonokat Aegypanes-nak nevezik. A táncot pedig Saxo Grammaticus írja le Dán történetében (1. könyv), aki minden démonfajtát meg is nevez:

          „Íme lemúrokbősz kara jő, szárnyalva a légben
          vágtat: lármájuk zeng föl a csillagokig.
          Faunust, Pánt s a szatírhordát mánész-seregekkel
          látni, amint közelít, hallani nagy zajukat.
          Aquilusok, Silvanusok és rontólehü Larvák
          Lamia-had közepett: mind gyülekezni kíván.
          Fúrianép szökdel, soraik közt lárvacsapattal,
          nyomja előre Simis s Fantua vad hadukat.”

110. oldal, Martinus Delrio: A démonok osztályozása (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre

lzoltán IP>!

     XVII. Nagyon csodálkozom, hogy ezek a tudós emberek, akik azt tanították, hogy a testi és érzékelhető dolgokat semmire sem szabad becsülni a szellemileg felfoghatókhoz képest, amikor a boldog életről van szó, testi érintkezésről beszélnek. Hát elfelejtik, mit mondott Plótinosz? „Menekülnünk kell tehát a legkedvesebb hazába, ott van a mi atyánk, s ott van mindenünk. De hogyan hajózhatunk vagy hogyan futhatunk oda? Úgy, hogy hasonlóvá válunk Istenhez.” […]

33. oldal, Aurelius Augustinus: A démonokról (Kairosz, 2003)

Magyar László András (szerk.): Pandaemonium A keresztény démonológia kistükre


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bob Larson: Sátánizmus
Francesco Bamonte: Megszállottság és ördögűzés
Frank Hammond – Ida Mae Hammond: Disznók a szalonban
Alex Konya: Démonok
Derek Prince: Démonológia
Carlos Annacondia: Ide figyelj, Sátán!
Szent Ágoston: Hadd ismerjelek meg, Uram, Téged!
Rajeczky Benjamin (szerk.): A szüzességről
Canterbury Szent Anzelm: Proslogion
Charles Dickens: Urunk élete