„Oly ​korban éltem én…” 3 csillagozás

Magyar Imre: „Oly korban éltem én…”

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​deportálás negyvenedik évfordulójára megjelenő könyv századunk legszégyenletesebb tragédiájának egy látszólag perifériális metszetéről szól; a budapesti zsidóságról, a gettóházakról, a munkaszolgálatos századokról. Tehát azokról a viszonylag szerencsésebb áldozatokról, akik nem járták meg a koncentrációs táborok poklát, akiket nem gázosítottak el, akiknek volt némi esélyük a túlélésre. Amit ők persze ott és akkor nem tudhattak. A kiszolgáltatottság, a fenyegetettség, az életveszély a mindennapok szerves részévé vált – ezt érzékelteti két barát, az orvos Heller László és a mérnök Fehér Pál sorsának, az utóbbi szereplő és egy fiatal lány bontakozó szerelmének kibontakozása tükrében, meggyőző erővel az író, miközben rendkívül plasztikus portrékkal, a drámai epizódok sokaságával idézi föl a borzalmas időszak atmoszféráját. Kényszerűen összezárt emberek a légópincékben, nyilas razziák, hosszú menetelések, pánikhangulatok, megalázó kihallgatások, rémhírek – egyszóval 1944.
(tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
486 oldal · ISBN: 9631527379

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Gabriella_Györe>!
Magyar Imre: „Oly korban éltem én…”

Szerettem ezt a könyvet. Munkaszolgálatos zsidók életéről szól (a szerző maga is átélte ezt, belgyógyász szakember volt, remek orvos. A regény egyik karaktere is orvos, ő spoiler, a másik karakter egy mérnök, aki a hajógyárban tölti szolgálatát – mivel a szerb munkásokkal együtt a század, amely mellett az orvos szolgál, szintén Pestre jön a hajógyárba, a két barát találkozik. De nem csak ők a szereplői a regénynek; sokak története ez, akik a csillagos házakban laknak. 1944 júliusától a háború végéig kíséri szereplőit a szerző, közben legalább két alkalommal olyan teljes fejezetekkel, amit, ha tankönyvet szerkesztenék, kötelezővé tennék.


Népszerű idézetek

eme>!

Sovánka Alajos aztán mégiscsak lehajt még egy decit a rossz pálinkából. Szinte egy hajtásra önti le a torkán, hatalmas ádámcsutkája alig mozdul, utána krákog egyet, és a csuklójával végigtörli kis bajuszkáját az orra alatt, mely gondosan rövidre vágott, A Führerét utánozza. Arca kipirul, szeme csillog. Bizonytalanul lép ki a kocsma ajtaján. Amint a járdán hazafele ballag, alig tudja tartani az egyenes irányt. Valamit beszél is magában. Egy gyümölcsmagon elcsúszik, elveszti egyensúlyát, tántorog, végre megáll, visszanéz, és szemügyre veszi a magot. Barackmag, egyszerű barackmag, egy kis barackkal, mely már szétkenődött az aszfalton.
– Valami ronda zsidó köpte elém, hogy kitörjem a nyakam – morog Sovánka.

184. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Kertész Imre: Sorstalanság
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Bauer Barbara: Az élet hangja
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Závada Pál: Természetes fény
Jack Fairweather: Az önkéntes
Szép Ernő: Emberszag
Gárdos Péter: Hajnali láz