Demény ​– Most én ugatok 86% 235 csillagozás

„Azt hiszed mindent tudsz? Fogadj örökbe egy kóbor állatot, és olyat tanulhatsz tőle, amit ti, kétlábúak, képtelenek vagytok önállóan elsajátítani: feltétlen szeretetet. Ha ezt tudod, mindent tudni fogsz.”

Szinte a kezdetek óta követem Demény, a kötsög facebook oldalát, ezért ezt a könyvet is anno rögtön beszereztem, amikor megjelent. Nyolc éve várt rám a polcon, de most úgy gondoltam végre itt az ideje sorra keríteni. Nem rossz a könyv alapötlete, de nekem néhol unalmassá vált sajnos. A kedvenc részeim egyértelműen azok voltak, amik a felelős állattartás fontosságára hívták fel a figyelmet. Sajnos kis országunkban nagyon gyerekcipőben jár még ez a dolog, és rengetegszer kell azzal szembesülni, hogy mennyire visszamaradott a magyar állattartási kultúra. A komolyabb témák mellett a humor se maradt ki, így sokszor igazán jókat nevettem olvasás közben. :)
Alapjáraton kellemes kikapcsolódás volt ez a kötet, de egy picit jobbra számítottam.

Nagyon szuper könyvecske rengeteg igazsággal egy kutya szemszögéből. Érdemes elolvasni mindenkinek.
Demény olyan nagy igazságokat mond, amelyekre valóban oda kellene mindenkinek figyelnie.
Rengeteget nevettem az írónő humorán. Igazán egyedi és utánozhatatlan könyv.
Éljen sokáig a deményizmus és persze Demény.

… avagy az ember a kutya legjobb nahátja

Tehát gyorsan, mert most éppen nincs kutyánk, mindazonáltal ezek az utolsó nyugodt pillanatok a következő egyed érkezése előtt. Ha most észnél leszek, minden megváltozhat, négy nyálcsorgató, személyi igazolvány- és napszemüvegevő, virágágyásdúló, fotelgyalázó, mindenbe beleugató, szelektív hallású SZŐR-nyeteg után végre igazán kézbe vehetem a dolgokat – és ami legalább ennyire fontos: ti is. Dombon ülő vadászkutya legyek, ha nem.

Tovább, ha kedves az életetek: http://konyvtamasz.wordpress.com/2014/12/23/demeny-most…

Demény, a kötsög talán nem is annyira az, mint ahogy első látásra tűnik. A könyve humoros, mégis csúnyán beszól az embereknek, komolyan megkritizálja társadalmunkat, mindenről van véleménye és meg is mondja azt. Alap.
Hasznos tanácsokkal látja el a deményizmus követőit, beugat a csirkefejeknek.
Demény megmondja a tutit, és csak a csirkefejek nem értenek vele egyet. Alap.

Elég vicces, meg kedves is, de kifejezetten megrázó könyv. Szerintem. Azért csak jusson el mindenkihez, és legyen valami foganatja is, ha kérhetem.
Aki olvasás közben nem röhög és (majdnem) bőg háromperces váltásokban, továbbá aki nem akar azonnal kutyát örökbefogadni, vagy minimum menhelyen önkénteskedni, de legalább nagyobb pénzösszeget átutalni valami számlaszámra (esetleges kutyanemszeretés esetében ugyanezt macskával), annak nincsen is szíve.

Kedves kétlábú olvasótársaim, megtörtént az, amit kevesen vártunk: egy kutya vizsla tart elénk tűéles tükröt, és világít rá gyengeségeinkre.
Olvasás közben nagyon sokat röhögtem, sokszor elszorult a torkom, és bizony nagyon sokszor csak bólogattam. Mert Demény, a vizslablogger (celEB, gazditréner és diktátor) bizony nagyon jól látja, hogy milyenek vagyunk mi kétlábúak, és a kép, amit fest rólunk bizony nem túl hízelgő. Ha tanulnánk néha egy kicsit tőle, vagy a négylábú társainktól, akkor sokkal boldogabb életet élhetnénk mi is és ők is.
Bár még messze vagyunk attól a fejlettségi szinttől, azért én remélem, hogy valamikor megvalósul a Deményista Diktatúra, ahol a vezér csak töpit, kanapét, sok futást és minden kóbornak gazdit kíván. Jól járnának a rendszerrel a kétlábú és a négylábú alattvalók is. Szóval olvassátok az ugatást, tanuljatok a legkötsögebb véleményvezértől és terjesszétek a zigét!
A könyv tényleg ALAPmű :)

Kedvenc lett. Persze eddig is az volt. Mondjuk azt nem tudom, hogy aki nem kutyabolond, de mondjuk nem is állatutáló, csak olyan nem ismeri a kutyákat, sosem élt kutyával, de azért ha lát egyet, az szerinte ari, meg ilyenek, na egy olyan embernek mi lehet a véleménye a könyvről. mert aki kutyás, az érti és érzi, aki még az állatvédelmet is ismeri az még inkább, én úgy az átlagpolgár véleményére lennék kíváncsi :) meg arra, hogy ezt vajon egy átlagpolgár, akinek a könyv üzenete még újat is mondhat elolvassa-e ?
Mert nekünk kutyásoknak olyan ismerős érzések, indulatok szituk vannak benne, amivel tökre azonosulunk, minden szavával egyet értünk, facsarodik a szívünk , szóval tökéletesen mi vagyunk, de akinek idegen ez a világ (mert vannak olyanok) azoknak mi jön le ebből a könyvből? Nagyon remélem, hogy minél több.

„Nem öltem meg idén senkit, bár egy madár nem nézett túl jól ki, miután kiesett a számból, de még elrepült, szóval nincs rá bizonyíték, hogy baja lett volna. Amúgy is, a madarak kaják. Csak még félkészek.”

Furcsa, mert alapvetően kutyás vagyok, de a két „állathangos könyv” csatájában a macskás, vagyis Erzsi nyert. Valahogy Demény stílusával voltak bajaim, nem volt annyira humoros se, sokszor megmosolyogtam persze, de emlékszem, a másikat végigröhögtem.

„Ha már nem bírod nézni gazdid megaláztatását, amiért gügyörészik egy 30 cm-es vízben guggolva, miközben más kutyák hasast ugrálnak mellette, legyél kegyes, és tedd a lábad a vízbe. Amikor gazdi ettől ellágyul és mikiegér-hangon örül neked, akkor állj egy kicsit a vízben, nézz a gazdid szemébe, majd pisilj. Lehetőleg úgy, hogy mindenki lássa. Hosszasan. A vízbe… Nemhogy neked kell a vízbe menned, de mások is kijönnek.”

Elég sokszor szaladtam bele olyan részbe, ami voltaképpen untatott, kihagytam volna a töpit is az egészből, inkább több kutyás melléksztorit vittem volna a történetbe. És az egész időutazásos-dolog se kellett volna szerintem… Nagyon tetszett a különböző gazdit csoportosítása, sajnálatos módon még mindig rengeteg a népigazdi :-(

„Divatgazdi
Általában divatkutyával társul. Nem elsősorban a nagy szeretet, a közös kapcsolat tartja össze az ebbel, hanem a macaság. Nála a kutya csak kiegészítő, szívesen ráncigálja magával mindenhová, de kizárólag táskában, amihez színben harmonizál a felsője, meg Fifike nyakörve is. Nem járnak kutyasuliba vagy kutyás társaságba, gyakran sétálni sem, mert megoldják a pisigondot egy alommal. A divatgazdi nem az alapján választ kutyát, hogy annak jelleme illik-e majd az életviteléhez, hanem hogy passzol-e a szőre a ruhatárához.”

Ettől függetlenül nem vonok le sok csillagot, méghozzá azért, mert igenis van sokszor mondanivalója, jó összefogásra buzdított és igenis megérdemli minden egyes állat, hogy tegyenek érte valamit. „Mert a segítség nem azt jelenti, hogy magadtól veszed el vagy azoktól, akiket szeretsz, a segítség sosem lehet olyan vagy akkora, ami téged sodor bajba. De mindenkinek van annyi, amit még szinte észre sem vesz. Mert mi történne, ha minden hónapban vennénk egy kiló lisztet vagy cukrot egy rászoruló családnak? Éheznénk miatta? Ha minden hónapban utalnánk egy ötszázast egy állatvédő alapítványnak, a saját kutyánknak kevesebb jutna? Nem hiszem. Szerintem mindenki felelős a sorsáért és a helyzetért, amiben van, kivéve a gyerekeket és az állatokat. Mert az szüljön gyereket, aki felelősen fel is tudja nevelni, és az tartson kutyát, aki képes gondoskodni róla élete végéig. De tehet erről a gyerek? És tehet erről a kutya? Nem ítélkezni kell, hanem segíteni. Persze, nem vagyok ilyen idealista, és tudom, hogy mindig csak ugyanaz a néhány ember mozdul meg minden felhívásra. De talán, talán minden alkalommal, eggyel többen és többen, mert mi történne, ha minden hónapban segítenénk egy picit? Mert mi történne, ha egyszer mi szorulnánk segítségre?”

Picit elfogult vagyok ezzel a könyvvel, mert kb. az elejétől fogva követem Demény „kalandjait”. Nagyon tetszett, vicces volt, süt a lapokról az állatszeretet. :)

Tetszett a könyv, sokkal több volt benne, mint azt gondoltam.
Humoros volt, de fontos témákkal is foglalkozott. Sok szó esett a kutyák örökbefogadásáról, az állatvédők által végzett nagyon fontos és nehéz munkáról.
Az elején számomra nehezen indult, de utána le sem tudtam tenni.
Tanulságos és egyben nagyon aranyos könyv!