Demény, az első számú magyar celEbvizsla, egyben a legsikeresebb négylábú író és véleményvezér felfedi izgalmakban bővelkedő korai kalandjait, melyek a boldog, gazdis élethez vezettek. Töpihalomnyi filozofikus kérdésre keresi és persze meg is adja a választ:
Kutya-e a vizsla? Létezik a Kóborok Köztársasága? Van menekvés a macskamaffia elől? Hogyan mentsd a májadat, ha liba vagy? És természetesen a legfontosabb: van-e szerelem a kukaborogatás árnyékában?
Kalandos road movie kutyaszemmel!
Imádni fogod. ALAP.
Demény – Kóbor kalandjaim 104 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 10
Kedvencelte 6
Most olvassa 3
Várólistára tette 40
Kívánságlistára tette 26
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Olvastam már macska szemszögéből elmesélt gyönyörűséges, megható történetet, most pedig egy kedves vizsla viszontagságos életét követtem. Természetesen ez is levett a lábamról. Hihetetlen jól szórakoztam a politikai kijelentéseken, az ötletes nyelvi humoron. Pu Lee neve is zseniális a jellemével együtt, de az összes állatszereplő rendkívül aranyos. Különösen tetszik, hogy nemcsak jó kis időtöltést szolgál a mű, hanem az állatok szeretete mellett a felelős állattartást hangsúlyozza a kisregény.
Szerethető, kedves karakter ez a Demény, jól áll neki a némileg hipertrófiás önbizalom is. Érdekes néhány emberi szokásunkra a négylábúak szemszögéből rácsodálkozni, tetszettek az elszórt nevelő, segítő szándékú tanácsok a felelős állattartást illeően. A cukiságfaktor nekem időnként sok volt még ezen a röpke 150 oldalon is, úgy hiszem, egy állatrajongó kiskamasz jobban magáénak érzi a történetet összességében. A második gazdisodásban még lett volna spiritusz, kár volt másfél oldalban elintézni. Mindenesetre nem tántorított el a vágyamtól, hogy egy nap én is saját kutyát tartsak, és igen, reményeim szerint magyar vizslát, de ez már a könyv olvasása előtt is így volt :)
Ez volt az első Demény könyvem, lehet, hogy nem ezzel kellett volna kezdeni? :) Mindegy most már ugye, de egyébként szerettem :) Demény, visszamegy a múltba, hogy megtalálja a töpi receptet, és közben végigkalauzol minket sorsának különböző állomásain. Teszi mindezt úgy, hogy közben vicces, kicsit, de nem zavaróan fensőbbséges, és közben burkoltan tanít is minket a kutya tartás szabályaira.
Ajánlom a könyvet mindenkinek akinek van, vagy tervezi hogy lesz kutyája :)
Cuki, vicces, de mellette elgondolkodtató is, hogy mit vállal az ember egy negylabuval, és mekkora felelősség. Kicsit szomorú voltam, meg vagyok is a kóbor kutyák, cicák, stb miatt. Hiszen ez ma is probléma még. Aranyos volt, nekem tetszett :). Az illusztrációk így fekete-fehéren is nagyon bejöttek :)
Szerk. : Leendő pedagóguskent pedig számomra fontos az is, hogy a gyerekek megismerjek a felelős allattartas mikéntjét. Ezen is kattogtam egy picit a könyv után.
Ez volt a legelső Demény-könyv, amit olvastam. Szerettem, mert érdekes volt egy kutyus szemszögéből olvasni a sorokat, emelem kalapom a szerző előtt, amiért ezt így összehozta.:-)
A kóborlása során tapasztalt események olykor szomorúak voltak… eddig is mindig szomorú voltam, ha kóbor kutyát láttam, ezek után azt hiszem, máshogy fogok viszonyulni hozzájuk, és nem maradok tétlen.
Ami a szerző további könyveit illeti… azt hiszem, függő lettem!
Azt kell, hogy mondjam, hogy Gazdi Demény ezzel a könyvvel beírta magát az igazi mesélők sorába. Ugyanis annyira kedvesen és okosan van megírva ez a történet, és annyira óvatosan és figyelmesen tanít, ahogyan csak kevesen tudnak.
Mondhatjuk, hogy gyerekeknek szóló mese a Kóbor kalandjaim, de a felnőtteket is megszólítja. Rávilágít az állatvédelem fontosságára, a felelős kutyatartás szabályaira, és bemutatja közben azt is, hogy barátokkal, társakkal mennyivel jobb az élet.
Mese, de közben ott van mögött a kőkemény valóság. Tökéletesen illusztálja azt is, hogy miért tudott Demény és soklábú falkája megszólítani több tízezer embert, és miért törekszenek havonta miatta sokan a jónak gyakorlására. Őszinte, szókimondó, távolról sem tökéletes, de idealista, és bizonyítja, hogy jónak lenni jó. Igazi színfolt és valódi reménysugár a mai világban.
Nagyon kedves kis könyv, jó olvasású, off meseszerű. Nagyon szerethetően tartalmaz többé-kevésbé rejtve/nyíltan figyelemfelhívást az állatok szeretetére, hogyan kellene viselkednünk nekünk embereknek velük – például ne etessük kenyérrel a madarakat!, például, hogy ne csodálkozzunk, ha egy kiskutya szétrágja a cipőnket, csak mert nem lett kielégítve a séta és játék és törődés iránti igénye, vagy csak úgy! Szívesen adnám gyerekemnek is, ha lenne.
Kicsit csalódtam. Egyrészt a tanító szándék okosan van elrejtve, másrészt 25 éves fejjel nagyon bugyuta volt. Talán nem jó korban olvastam, mindenesetre örülök, hogy könyvtárból vettem ki, és nem megvettem. A segítő állatok tényleg aranyosak (Sün Simon nagy arc), és azt még hihetőnek is gondolom, hogy létezik valamennyire a Kóborok Köztársasága (persze nem ebben a formában :) ), és a macskamaffia. Szóval tapasztalatnak jó volt, de csak azoknak ajánlom, akik tényleg mese fanatikusok, vagy esetleg gyerkőcnek felolvasni :)
U.i.: A befejezés?! Kíváncsi lettem volna, hogy mi történik az első napokban…
Kedves, aranyos történet egy kutyáról aki keresi a nagy világban a helyét. Magos Judit stílusát nagyon szeretem. Játszi könnyedséggel tanít és nevettet egyben. A kedvenc fejezetem még is a fehér tornacipő. Végül is Demény igazi élete ezzel a momentummal kezdődik. Kicsit sajnálom, hogy az első pár napot nem ismerhettem meg, de mivel én is Deményista vagyok, tudom, hogy hogyan is alakul az élete.
Imádtam! És imádom most is.
Igazi mese, kalandokkal, barátokkal, vágyakkal. És boldog befejezéssel. A végét egy picikét meg is könnyeztem. Kicsit ráismertem bennük magunkra. (Borsi kutyánkra és rám, mert egy mancs a lábamon tényleg a biztonság.) ❤
Népszerű idézetek
Furcsa dolog ez a szeretet. A kétlábúak mindent megtesznek érte, hogy valaki szeresse őket, még arra is képesek, hogy kutyát vegyenek, ám amikor a szeretetet viszonozni kellene, az egész nyűggé válik a szemükben, és inkább úgy tesznek, mintha sosem létezett volna, mert azzal kevesebb a gond. A kutya szeretete nem ilyen: minket megüthetsz, ellökhetsz, rugdoshatsz is akár, ha mi egyszer megszerettünk, az olyan, mint az éhség – sosem múlik el.
35. oldal
Már akkor megtanultam, hogy a kétlábúak gyakran szívesebben töltik az idejüket élettelen gépekkel, mint érző lényekkel. Talán az érzések fárasztóak lehetnek nekik, és ezért menekülnek.
26. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: Szépségek 92% ·
Összehasonlítás - Leda D'Rasi: Lidércfény 91% ·
Összehasonlítás - Garaczi László: Hasítás 89% ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt… 79% ·
Összehasonlítás - T. L. Swan: A megszálló 92% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett 92% ·
Összehasonlítás - Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma 91% ·
Összehasonlítás - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel 91% ·
Összehasonlítás - Kevin Hearne: Tricked – Átverve 91% ·
Összehasonlítás - Dan Rhodes: Timoleon Vieta hazatér 93% ·
Összehasonlítás