Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!
Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.
A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.
The Raven King – A Hollókirály (Hollófiúk 4.) 587 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Ronan Lynch · III. Richard "Dick" Campbell Gansey · Blue Sargent · Noah Czerny · Adam Parrish · Szürke (Dean Allen) · Declan Lynch · Gwenllian Glendower · Maura Sargent · Calla · Colin Greenmantle · Helen Gansey · Henry Cheng · II. Richard Campbell Gansey · Matthew Lynch · Piper Greenmantle
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 86
Most olvassa 22
Várólistára tette 188
Kívánságlistára tette 263
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel és az egész sorozattal.
Egyrészt tetszett nagyon, mert kimondottan egyedi és megismételhetetlen, a szereplők szerethetőek, az írónő stílusa pedig roppant megkapó és körmönfont, mégis – számomra – valami hiányzott ebből az egészből. Nem volt teljes és kicsit csalódás volt.
Egész jól haladtam vele, bár az én ízlésemnek egy-két helyen kimondottan túl volt írva. Voltak dolgok, amiket sajna nem értettem meg, de gondolom, hogy erről nem az írónő tehet, hanem inkább én. Sok homályos folt és megválaszolatlan kérdés maradt, ezért nem tetszett igazán. :(
spoiler
Sok potenciál és rengeteg érdekes dolog maradt még ebben a sztoriban, amit úgy érzek, hogy Maggie S. nem igazán használt ki. :(
A borító – mint az összes többi résznél – csodálatosan szép. Vajon Maggie S. festette őket? :O
Vajon bele lehet szeretni egy történetbe?
Hmmm… A sok Harry Potter fanatikus szerintem pillanatokon belül magasra tenné a kezét, ha megkérdezném tőlük, hogy nekik sikerült-e. Nekem ott ez nem sikerült. Majdnem, de mégsem. Ellenben a Hollófiúk sorozat eszméletlen hatással van/volt rám.
Ha megkérdezitek, miről szólt, nem tudnám elmesélni. Ha mégis megkísérelném, teljesen hülyének néznétek. Ez a történet röviden nem összefoglalható. Ezzel valahogy együtt kell élni, lélegezni. Bele kell szeretni. Én megtettem és remélem még sokan fogják ezt érezni. :)
„Gansey. Ez minden, amit mondhatok.”
Elég sokat gondolkodtam a könyvön, mert habár tetszett, azért voltak dolgok, amiket hiányoltam. A történet továbbra is nagyon érdekes volt, komolyan már én nem bírtam kivárni, mikor találja meg a csapatunk Glendowert. Mindenki, de főleg Gansey annyit kutatott már utánna, hogy tűkön ülve vártam, vajon tényleg rá-e talál, tényleg teljesíteni fog-e egy kívánságot?! spoiler Tetszett Blue és Gansey kapcsolata, igazán aranyosak voltak együtt. Azt a bizonyos csókot is már rettegve – de közben izgalommal is – vártam, és nem kellett csalódnom.
Egy csomó mindenen most is meglepődtem, még azon is, amin nem kellett volna. :D De ez inkább olyan kellemes meglepődés, amin inkább olvadozhat az ember. spoiler Persze volt olyan is, amit furcsának találtam, de azt is csak pár percig, mert hát ebben a sorozatban soha semmi nem lehet túl furcsa. Pl. Blue apja, Cabeswater… Idővel a furcsa is logikus lesz, úgyhogy nem kell félni. :D
Amivel viszont nem vagyok teljesen kibékülve, az Szürke. spoiler Meg néhol szívesebben olvastam volna több szóban kifejezett érzelmet is a szereplőktől. Maggie csodálatosan ír, és a szereplőinek nincs is szükség beszédre, hogy megértsük mit éreznek, de most néhol mégis hiányoltam ezt.
Jó lett volna, ha Adam és Ronan picit többet kommunikál, vagy Gansey-től is kicsit többet vártam, spoiler spoiler
Ezek ellenére viszont ki vagyok békülve a befejező kötettel. Szépen minden a helyére került, itt-ott maradtak nyitott kapuk is, hogy a fantáziánk dolgozhasson. A borító pedig gyönyörű *-*
Remek lezárása volt ez a sorozatnak! Igaz, h maradt 1-2 kérdőjel a fejemben, de ezekkel együtt tudok élni és így is boldogan tettem le a könyvet!
Hiányozni fog ez a csapat, nagyon a szívemhez nőttek! ♥
Örülök, h mostmár szinte mindent megértettem, h ki micsoda, ki mit csinál. Bár az álom és valóság között szinte leheletnyi az átmenet néha, úgyhogy nagyon oda kellett figyelni! :) De így volt izgalmas!
Maggie egy fantasztikus világot teremtett nekünk és ezt tökéletesen át is adta a lapokon! Örülök, h mégegyszer neki kezdtem a sorozatnak! :)
A mai világban igen ritka kincs, mikor az ember kezeügyébe akad egy befejező kötet, és ilyenkor hajlamos az olvasó túlértékelni, az író meg összecsapni a várva várt művet. Szerintem most is ez történt/történik, de nem tehetek róla, egyszerűen értékelem az írónő fáradozásait.
Imádtam ezt a sorozatot, megszerettem a varázstalan kis boszit, az álom járó Ronant, az ambiciózus és mindenre elszánt Adamat, és természetesen Ganseyt. Eddig olyan volt a könyvsorozat, hogy érezni lehetett, hogy az írónő a szimpátiára helyezi a hangsúlyt, soha egy részben sem volt olyan karakter, akit ne lehetett volna szeretni valamiért, a „főgonosz” Greenmantel család például a humorával került a listám élére, de most, itt az utolsó rész, és egy összecsapott katyvaszt kap az ember a kezébe. Igazából itt voltak már olyan részek, amiket én, mint rajongó sem értettem, olyan érzésem volt, mintha Maggie Stiefvater néha túl töltött volna rosé-ból írás közben, vagy, ha 100 évvel ezelőtt írta volna, tuti meggyanúsítom, hogy egy ópium barlangba írta meg a befejező kötetet. De nem is ez az ami a legjobban zavart, hanem a vége, olyan megmagyarázatlanul, olyan semmitmondóan tette le a tollat, most akkor mi van?
Szóval én ezzel az érzéssel szálltam le a Hollófiúk vonatról, tetszett, imádtam, de lehet tudtam volna még várni 1-2 évet egy jobban át gondolt, kifejezőbb befejezésért.
Jaj, Maggie! Nem erre számítottam! Legalább egy aprócska könnycseppet kicsikarhattál volna belőlem! Azt kell mondjam ez így volt korrekt, de nem szólt akkorát, amekkorát szólhatott volna. Imádtam a sorozatot és nagyon fognak hiányozni a srácok. Megkaptam az üzenetet is, amire éppen most szükségem volt. Köszönöm ezt a csodás történetet!
Régen olvastam az előző részt, és mondhatnám, hogy így a korábbi cselekmény homályba vész, de az írónő annyira szépen és részletgazdagon ír, hogy gyorsan vissza is rázódtam a történetbe. Sajnos nem tetszett maradéktalanul, amit olvastam, mert helyenként már annyira abszurd volt és bonyolulttá vált, hogy párszor meg kellett állnom, hogy most hol is tartunk? A szereplők közül Ronan most már kezdett irritálni, a linkségnek is van határa, és nagyon vártam már, hogy összeszedje magát és tegye a dolgát. Gansey pedig mintha kezdte volna elengedni Glendowert, és ezzel kezdett szétesni az egész történet. Azért nagy nehezen magukra találtak a szereplők, de számomra a Glendower végjáték csalódás volt. Sok momentum magyarázatot kívánt volna, és néha összecsapottnak éreztem a dolgokat. Azért örülök, hogy valahogy mégis sikerült spoiler adni a fiúknak.
Hollófiúk 4
Nagyon jó befejezős rész volt, egészen odavoltam érte.
Imádom a szereplőket, a csodás helyszíneket, szinte hallom és érzem az erdőt és mintha én is ott barangolnék a fák között, vagy hevernék az ifjúsággal a tisztásokon.
Szerettem a könyv világát, a természetfeletti képességeket, a laza és vicces felnőtteket.
Szóval nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Úgy tűnik egyre kevesebben olvassák, mert csúszik lefelé az értékelése, már 90 % alatt van.
A csodálatos borítóról sem feledkezem meg, mert imádom a szép borítókat.
Huhh, nagyon sajnálom, de nekem ez a rész tetszett a legkevésbé. Pedig nagyon szerettem volna, hogy a befejező részt imádjam.
Nem volt, olyan rossz, de sokkal többet vártam. A könyv befejezése tetszett, de nem volt túl váratlan számomra a „fordulat”. Ezektől eltekintve biztos, hogy újra fogom olvasni.
Népszerű idézetek
Adam vidáman mosolygott. Ronan háborúkat robbantott volna ki, városokat gyújtott volna fel ezért az őszinte, ruganyos, kedves mosolyért.
221. oldal
– Szétváljunk, vagy ez most egy horrorfilm?
– Sikíts ha valami enni kezd!
362. oldal
A környező fák mind átvették a morajt, és az így kibontakozó elektronikus zene egy az egyben megegyezett azzal, ami állandóan ott lüktetett Ronan kocsijában vagy fejhallgatójában.
– Atyaég! – nyögött fel Gansey, de nevetve. – Még itt is ezt kell hallgatnunk? Ronan!
– Nem én voltam – felelte Ronan.
Blue-ra nézett, aki vállat vont, aztán Adamre siklott a tekintete. Amikor Adam ajka megrándult, Ronan arcvonásai egy pillanatra megmerevedtek, majd önfeledt mosolyra húzódtak, amit rendszerint Matthew ökörködésére tartogatott. Adamet büszkeséggel vegyes idegesség fogta el. Borotvaélen táncolt. Ronan Lynch megnevettetése legalább akkora izgalommal járt, mint a Cabeswaterrel kötött alku. Tudta, hogy ekkora erőkkel nem játszadozhat büntetlenül.
Ahogy a telefon fölé hajoltak, Gansey kigombolta a kabátját, és magához húzta Blue-t. Ez is különös, varázslatos élmény volt. A mozdulat könnyedsége, Gansey meleg teste, Blue hátán lüktető szívverése. A fiú Blue sérült szemére tapasztotta a tenyerét, mintha meg akárná óvni, de ez is csak ürügy volt arra, hogy megérinthesse a lányt.
282. oldal
Már ideje korán levonta a következtetést, hogy Ronan senkihez sem fogható, és ez is csak egy újabb bizonyíték volt a sorban.
261. oldal
Amikor Blue a konyha felé indult, Ronan megelőzte, és szándékosan meglökte a csípőjével.
– Seggfej! – kiáltotta a lány, mire Ronan harsányan felröhögött.
Gansey-t mélyen meghatotta ez a nevetés, különösen itt Barnsban, ebben a szobában, ami alig tizenöt méterre volt onnan, ahol Ronan rátalált az apjára, és ahol az élete darabokra hullott. Hanyag nevetés volt. Könnyed nevetés, ami azt üzente, azért tékozolják el ilyen könnyedén, mert bőven van még belőle raktáron. A seb a várakozások ellenére szépen hegedt, az áldozat gyógyulófélben volt.
262. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richelle Mead: A végső áldozat 93% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Csak így tovább 90% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Rachel Vincent: Lélektolvajok 81% ·
Összehasonlítás - Abbi Glines: A végzetem 80% ·
Összehasonlítás - Csóti Lili: Hetedvérig 89% ·
Összehasonlítás - Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete 85% ·
Összehasonlítás - Joss Stirling: Lélektársak – Crystal 92% ·
Összehasonlítás - Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai 90% ·
Összehasonlítás - Karen Lynch: Rendíthetetlen 83% ·
Összehasonlítás