The ​Raven King (The Raven Cycle 4.) 34 csillagozás

Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King

The fourth and final installment in the spellbinding series from the irrepressible, #1 New York Times bestselling author Maggie Stiefvater.

All her life, Blue has been warned that she will cause her true love's death. She doesn't believe in true love and never thought this would be a problem, but as her life becomes caught up in the strange and sinister world of the Raven Boys, she's not so sure anymore.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Scholastic, New York, 2016
ISBN: 9780545879903 · Felolvasta: Will Patton
>!
Scholastic, New York, 2016
448 oldal · ASIN: B00TYTPJ90
>!
Scholastic, New York, 2016
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780545424981

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Ronan Lynch · III. Richard "Dick" Campbell Gansey · Blue Sargent · Adam Parrish


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
pattsims97
Maggie Stiefvater: The Raven King

Nehéz szavakat találni erre a könyvre. Úgy egészben a sorozatra.

Két éve szomszédom (legjobb barátnőm is egyben) ajánlotta nekem a Hollófiúkat, hogy biztosan tetszene. Hamar be is szereztem a könyvet, bele is szerettem. Viszonylag sok idő telt el azóta, és most itt vagyok, befejeztem ezt a csodálatos sorozatot.

Nem húzom ez a szót; ez a sorozat gyönyörű, mesebeli, tökéletesen megírt alkotás. Sokáig velem marad!

>!
brigi11 P
Maggie Stiefvater: The Raven King

A cica rúgja meg ezt a végét! Hát, hogy lehet ilyen szerencsétlenül lezárni ezt az egészét? Pedig annyira tetszett ez az egész sorozat, olyan jó volt olvasni, igaz nem kellett a falat kaparni a következő részért, de a szereplők szerethetőek voltak, főleg Blue és Gansey párosa. A történet hangulata egészen lenyűgöző és nagyon szívesen sétáltam volna a szereplők mellett, de a vége olyan szinten össze lett csapva, hogy most még több kérdésem van, mint a harmadik rész végén. Öszeségében nem bánom, hogy elolvastam a sorozatot, kellemes emlék marad, de mérges vagyok a végéért.

>!
abstractelf
Maggie Stiefvater: The Raven King

Attól függően, hol kezdem a történetet, minden négy fiúról és egy Blue nevű lányról szólt…
El sem hiszem, hogy valóban vége lett az egyik kedvenc sorozatomnak. Nem állok készen, hogy búcsút mondjak a szereplőknek és a világnak.
Kissé vegyes érzelmeim voltak olvasás közben – a legtöbbször érzelmileg teljesen kikészülve, az idegösszeroppanás szélén állva olvastam a történetet. Viszont néha untam magam… ugyanis random mellékszálak miatt néhány fejezet olyan karakter szemszögéből szólt, akivel eddig legfeljebb csak hallottunk. Egy idő után már úgy éreztem, ezek a fejezetek azért kerültek be, hogy fokozzák az olvasó érdeklődését (mivel általában előtte valami hatalmas esemény történt). Számomra viszont néha szenvedés volt túljutni ezeken a részeken, hiszen tudni akartam, mi történik már.
Egyébként fantasztikus volt ez a zárórész, és úgy, de úgy örültem, hogy az álmom valóra vált, mert már az első rész óta ezt vártam! A legcsodálatosabb pillanatok voltak ezek, amiért már megérte elolvasni ezt a kötetet.
Így a végére már mindenkit megszerettem, ami csak még fájóbbá tette a történteket és még nehezebbé a búcsúzást. Az viszont biztos, hogy még sokszor újra fogom olvasni a sorozatot, mert nagyon sokat adott nekem.

>!
Zetsuen
Maggie Stiefvater: The Raven King

Nem könnyű erről a könyvről értékelést írni. Már ezt az első mondatot is öt perce fogalmazom.
Általában azután szoktam azonnal értékelést írni, hogy elolvastam a könyvet, de most jót tett hogy egy kicsit elmélkedtem rajta @hypercopykitty társaságában. Például egészen máshogy látom már a könyv végét.
Nehezen rázódtam bele a könyvbe, most olvastam először angolul Maggie-től, és az ő sajátos stílusa még néha magyarul is nehéz, nem hogy eredetiben. Ráadásul, olvasás közben megtudtam egy dolgot későbbről, ami határozottan felmérgelt – de erről később.
A könyv úgy indult, mintha nem csupán a befejező kötet lenne, hanem egyszerűen egyféle folytatás, attól eltekintve, hogy már fejbe lettünk vágva a prológusban spoiler. Néhány helyen a könyv unalmassá vált, és le tudtam tenni, annak ellenére, hogy veszettül kíváncsi voltam a végére, na meg hogy mi lesz Gansey-vel ja és a többiekkel. Megint azt éreztem, mint Maggie könyveiben párszor; az elején kényelmesen sétálgatunk, a végén pedig rohanni kell, minden történik, semmit sem értek, és hirtelen vége van.
Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy nem szeretem az egyik párost a könyvben, amit az olvasók 99,9%-a igen. Egyszerűen nem érzem Ronan és Adam párosában azt, amiért szeretném őket, igen, még a negyedik kötetben sem, pedig itt történnek aztán dolgok. Továbbra is büszkén vállalom, hogy Ronant és Ganseyt szeretem együtt spoiler Adamet nem sikerült megszeretnem az utolsó kötetre sem… pedig az ő karakterfejlődése a leglátványosabb az egész alatt. Viszont Gansey végleg a szívembe zárta magát, és ki ne felejtsem Henryt! Ő lett a meglepi kedvencem, úgy éreztem, hogyha én ebbe a világba kerülnék, valószínűleg úgy gondolkodnék, mint ő.
És Ronan. Drága egyetlen Ronan, hát mit kezdenénk mi nélküled? Azt hiszem, ebben a kötetben érte őt a legtöbb trauma, spoiler na meg minket is.
A vége. Nos, a vége nem tetszett. Maggie farkasos sorozata után számítottam ilyesmire, de én azért reménykedtem. @hypercopykitty szavait kölcsönvéve, én is azt éreztem, hogy némileg összecsapott lett, pont mint annak idején a Forever. Maradtak elvarratlan szálak jócskán, amik engem kifejezetten zavarnak. spoiler De a nagy kérdésre adott válasz is zavar; valahogy olyasmit vártam, ami majd ledönt a székemről, és ez igaz az egész kötetre is: kicsit nagyobb robbanást, nagyobb hatást vártam.
spoiler
spoiler
Ezek mellett nem tudom kevesebbre értékelni a könyvet mint 4,5 csillag, mert voltak benne remek részek, ráadásul az évek alatt nagyon belopta magát a szívembe a sorozat, és nagyon szomorú, hogy több már nem lesz. Ha kijön az utolsó kötet magyarul, mindenképpen újraolvasást érdemelnek egyben, de addig is:
Köszönöm az utat, a sok-sok álmot és álmodót, királyt és varázslót.

>!
Thayet
Maggie Stiefvater: The Raven King

Valójában kétszer olvastam már a könyvet. Egyszer egy nap alatt, folyamatos stresszben, néha körömrágva lapozva tovább és tovább, néha fel-alá járkálva tartva pihenőt, hogy felkészüljek a következő oldalra, néha meg vigyorogva/könnybe lábadt szemmel újraolvasva egy-egy mondatot. Másodszorra adtam magamnak egy hetet, bár az, hogy ekkor már tudtam a történet végét, nem segített azon, hogy ne rágjam a körmöm, ne járkáljak néha fel-alá és ne vigyorogjak veszettül/küzdjek vissza könnyeket (a metrón ülve utóbbi különösen fontos).

Nem tudom, hogy sorozat volt-e már rám ekkora hatással (oké, tudom: nem), vagy hogy lesz-e (oké, sejtem: nem), hogy fogok-e még ennyire törődni bármilyen karakterekkel (oké, félek: nem), mindenesetre ez tényleg egy élmény volt. :)

>!
lttl_qn
Maggie Stiefvater: The Raven King

Az egyik legkedvesebb könyvsorozatom. És vége.
Még mindig nem vagyok képes elhinni, hogy az utolsó kötetet tartottam a kezemben, mi több, ki is olvastam az utolsó oldalig. Csodás utazás volt ez, melyben a szívemhez nőtt az ötösfogat – Gansey, Adam, Ronan, Noah és persze Blue –, az Aglionby Academy (bocsánat, ha sokáig olvasok angolul, akaratlanul is az angol megnevezések maradnak a fejemben), a Monmouth Manufacturing, a 300 Fox Way, Barns, és nem mellesleg Cabeswater, és a többi csodás hely.
A végkimenetelt már lelőttem magamnak, szóval nem leptek meg a dolgok Gansey-val kapcsolatban – sokkal inkább a körülmények. De azok is annyira csodálatosan voltak leírva szerintem, hogy valami hihetetlen. spoiler
Ronan és Adam kapcsolatát én még azért tisztáztam volna. spoiler
Noah, drága Noah! Akit könyörtelenül meggyilkoltak a Ley-vonalon, aztán a szelleme velünk maradt. Nem ilyen befejezést képzeltem el neki, de kinek a pap, kinek a papné. Abszolút kedvenc szereplőm volt a kötetek során (utána közvetlen Pynch következik), így fáj, hogy vele is már csak az újraolvasások alkalmával találkozok. Talán ő fáj a legjobban.
Ami rettentően tetszett még, hogy megkaptuk az információkat Artemusról. El nem hittem volna, hogy Maggie tud még újat a nap alatt, de minden lehetséges! Nagyon tetszett ez a vonala is a sztorinak. (:
Azt hiszem zárom soraimat, mert ha tovább folytatom nem bírom megállni a késztetést, és vagy átcsapok kislányos áradozásba a kötetről, vagy telerakom az egészet spoilerrel, mert ki akarom beszélni magamból az élményt. Vagy mindkettő.

>!
Delta
Maggie Stiefvater: The Raven King

Ez hihetetlen volt! Meglepődtem, dühbe gurultam, elvesztem (a fordulatok miatt már azt sem tudtam, hol vagyok. Persze jó értelemben. :)) és gyönyörködtem. A problémáim a következők: 1) Egy hónapon keresztül olvastam, a közepén egy óriási szünettel, ezért elfelejtettem, hogy mi volt az elején. :D 2) Túl rövid volt. 3) Vagy én nem fogtam fel, vagy tényleg nem tudjuk, hogy mi történt Mauráékkal Blue incidense óta. Magyarul is el fogom olvasni. :D 4) A vége szinte kitalálhatatlan. Megpróbáltam és nem sikerült. De nagyon nem. Az Írónő megoldása pedig nem tetszik Gansey-t illetően. Az a probléma ezzel a sorozattal, hogy összefolytak a könyvek. :D Az elejére lapoztam a 4.-nek és amit ott találtam, azt addig úgy gondoltam, hogy a Kék Liliomban van. Magyar mondat… Az időt a végére már nem lehetett követni! Noah utolsó fejezetében elvesztem. Az ismétlések az agyamra mentek: „ Depending on where you began the story, it was about… ” A mellékszálak is kissé idegesítőek voltak: Gansey-ékkel történik valami nagyon izgalmas, erre jön Piper, Laumonier, és Gray Man. Ezeken kívül nem lehet unatkozni a könyvön! Csak ajánlani tudom, bár kell hozzá némi angoltudás. ;)

>!
ibupony
Maggie Stiefvater: The Raven King

Nem is tudom mit mondjak. Csak téblábolok fel-alá a lakásban, vakarom a tarkóm, ha lenne egy kavicsom még rugdosnám is kicsit vállvonogatva, és azt hiszem ezzel tökéletesen kifejeztem, hogy mit érzek ezzel a kötettel kapcsolatosan.
Amennyire felkeltette az érdeklődésem az első, és amennyire szerettem a második kötetet, úgy nem tudtam mit kezdeni a harmadikkal, pláne ezzel a negyedikkel.
A második két kötetben bele-belecsaptunk a mellékvágányokba, aztán hagytuk őket robogni a semmibe, felbukkantak érdekesebbnél érdekesebb karakterek, akikről semmi extrát nem tudtunk meg csak így lógnak elvarratlan szálakként (vagy meghaltak, vagy tényleg, semmit nem tudunk róluk), megmagyarázva gyakorlatilag semmi nincs, én meg malmozok hanyatt fekve a kanapén és nem értem, de tényleg.
Annyi mindent ki lehetett volna hozni ebből, annyi ötlet volt benne, annyi kihagyott ziccer…!
Azt még valahol értem, hogy miért kellett az egészet az Igaz Szerelem Csókjára kifuttatni, de az az egész jelenet olyan volt hogy csak lestem, hogy ezt most miéééért és miééért pont ííííígy?! De az nagyon nem megy be a hajam alá, hogy aki halott az miért nem maradhatott halott, minek egy plusz szerelmi szálat beerőltetni két karakter közé, akik között eddig nyomokban sem volt kémia, Henry hol a búbánatban volt az előző 3 könyvben és miért szimpatikusabb mint Blue és Adam együttvéve, szóval egy nagy-nagy kérdőjel vagyok, egy kicsit csalódott és így meh. Csak így meh.

>!
A_albiel
Maggie Stiefvater: The Raven King

Hát ez meg mi a fene volt? Most komolyan 4 teljes könyvön keresztül üldözik (keresik) Glendowert, erre ennyi?? spoiler Olyan szörnyű volt ez a befejezés, hogy kezdem úgy gondolni, hogy teljesen felesleges volt ezért megírni a sorozatot. Valami magyarázatot kaphattunk volna. Vagy most én vagyok teljesen sík hülye, de egyszerűen nem értem. Azt sem, hogy miért van így összecsapva a vége. Csalódás volt.

>!
April_Faye I
Maggie Stiefvater: The Raven King

Az ilyen történetek miatt jó olvasni. Igazi ötcsillagos sorozat. Lehet, hogy nem tökéletes, de az első szótól az utolsóig beszél az emberhez. Régen láttam ennyire átgondolt történetet. Igazából bírtam volna még vagy száz oldalon át, de valószínűleg csak azért érzem kapkodósnak a végét, mert nem akartam, hogy vége legyen. És sírtam, és nevettem, és annyira jó volt. Imádom Ganseyt, de azt hiszem, mindenki találni fog legalább egy olyan karaktert, akivel könnyen tud azonosulni, mert annyira sokszinűek, ugyanakkor olyan jól kirajzoltak mind! És hisztizni fogok, ha ebből nem csinálnak filmet vagy sorozatot, bár egyelőre még nem tudom, azt a hangulatot, ami belengi a sztorit, hogyan lehetne megragadni egyszerű képekkel. Maggie Stiefvater egy mágus és kész.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

And here was Ronan, like a heart attack that never stopped.

Kapcsolódó szócikkek: Adam Parrish · Ronan Lynch
>!
abstractelf

“Parrish,” Ronan said. Adam didn’t respond. His pupils were pinhole cameras to another world. “Parrish.”
Just one of Adam’s hands lifted in the direction of Ronan’s leg. His fingers twitched in a way that conveyed don’t bother me with the absolute minimum of motion.
Ronan crossed his arms to wait, just looking. At Adam’s fine cheekbones, his furrowed fair eyebrows, his beautiful hands, everything washed out by the furious light. He had memorized the shape of Adam’s hands in particular: the way his thumb jutted awkwardly, boyishly; the roads of the prominent veins; the large knuckles that punctuated his long fingers. In dreams Ronan put them to his mouth.
His feelings for Adam were an oil spill; he’d let them overflow and now there wasn’t a damn place in the ocean that wouldn’t catch fire if he dropped a match.
[…]
Adam’s fingers tensed, and then he sat back. He blinked, and then blinked again, rapidly, touching the corner of his eye with just the tip of his ring finger. This didn’t suffice, so he rubbed his palms over them until they watered. Finally, he tilted his chin up to Ronan.
“Headlights? That’s hardcore, Parrish.” Ronan held out his hand; Adam took it. Ronan hauled him up, his mind all palm against palm, thumb crossed over thumb, fingers pressed into wrist bone – and then Adam was facing him and he released his hand.
The ocean burned.

Chapter 18

2 hozzászólás
>!
Cheril

Adam lived in an apartment located above the office of St. Agnes Catholic Church, a fortuitous combination that focused most of the objects of Ronan's worship into one downtown block.

Kapcsolódó szócikkek: Adam Parrish · Ronan Lynch
>!
abstractelf

Richard Gansey III had forgotten how many times he had been told he was destined for greatness.

(első mondat)

>!
Zetsuen

The kitchen window groaned open, and Jimi shouted out, „Blue! Your boys are out front, looking like they're fixing to bury a body.”
Again? Blue thought.

>!
Zetsuen

„It's the apocalypse. Just text me if you think of anything else.” Gansey hung up.

Kapcsolódó szócikkek: III. Richard "Dick" Campbell Gansey
>!
Zetsuen

„I jut don't think it's a reasonable risk. Plus, it's a crime scene.”
If Ronan had been there, he would have said, Everywhere's a crime scene.

Kapcsolódó szócikkek: Ronan Lynch
>!
Mitha

“I’ve been thinking a lot about Adam Parrish and his band of merry men,” Mr Gray admitted. “And this dangerous world they tread.”
“That’s a strange way of putting it. I would have said Richard Gansey and his band of merry men.”
He inclined his head as if he could see her point of view as well, even if he didn’t share it.

Chapter 15

>!
pattsims97

They were wheeling towards the end of something, and they both knew it.

chapter 5


A sorozat következő kötete

The Raven Cycle sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Victoria Schwab: The Unbound
Claudia Gray: Hourglass
Amanda Stevens: The Restorer
Darynda Jones: First Grave on the Right
Laurell K. Hamilton: Affliction
Kelly Creagh: Nevermore
Rachel Vincent: My Soul To Steal
Kelley Armstrong: The Summoning
Kendare Blake: Girl of Nightmares