The ​Raven King (The Raven Cycle 4.) 54 csillagozás

Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King Maggie Stiefvater: The Raven King

The fourth and final installment in the spellbinding series from the irrepressible, #1 New York Times bestselling author Maggie Stiefvater.

All her life, Blue has been warned that she will cause her true love's death. She doesn't believe in true love and never thought this would be a problem, but as her life becomes caught up in the strange and sinister world of the Raven Boys, she's not so sure anymore.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Scholastic, 2016
438 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781407136646
>!
Scholastic, New York, 2016
ISBN: 9780545879903 · Felolvasta: Will Patton
>!
Scholastic, New York, 2016
448 oldal · ASIN: B00TYTPJ90

2 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Ronan Lynch · III. Richard "Dick" Campbell Gansey · Blue Sargent · Adam Parrish


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

hpatrik97>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Nehéz szavakat találni erre a könyvre. Úgy egészben a sorozatra.

Két éve szomszédom (legjobb barátnőm is egyben) ajánlotta nekem a Hollófiúkat, hogy biztosan tetszene. Hamar be is szereztem a könyvet, bele is szerettem. Viszonylag sok idő telt el azóta, és most itt vagyok, befejeztem ezt a csodálatos sorozatot.

Nem húzom ez a szót; ez a sorozat gyönyörű, mesebeli, tökéletesen megírt alkotás. Sokáig velem marad!

brigi11 P>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

A cica rúgja meg ezt a végét! Hát, hogy lehet ilyen szerencsétlenül lezárni ezt az egészét? Pedig annyira tetszett ez az egész sorozat, olyan jó volt olvasni, igaz nem kellett a falat kaparni a következő részért, de a szereplők szerethetőek voltak, főleg Blue és Gansey párosa. A történet hangulata egészen lenyűgöző és nagyon szívesen sétáltam volna a szereplők mellett, de a vége olyan szinten össze lett csapva, hogy most még több kérdésem van, mint a harmadik rész végén. Öszeségében nem bánom, hogy elolvastam a sorozatot, kellemes emlék marad, de mérges vagyok a végéért.

abstractelf>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Attól függően, hol kezdem a történetet, minden négy fiúról és egy Blue nevű lányról szólt…
El sem hiszem, hogy valóban vége lett az egyik kedvenc sorozatomnak. Nem állok készen, hogy búcsút mondjak a szereplőknek és a világnak.
Kissé vegyes érzelmeim voltak olvasás közben – a legtöbbször érzelmileg teljesen kikészülve, az idegösszeroppanás szélén állva olvastam a történetet. Viszont néha untam magam… ugyanis random mellékszálak miatt néhány fejezet olyan karakter szemszögéből szólt, akivel eddig legfeljebb csak hallottunk. Egy idő után már úgy éreztem, ezek a fejezetek azért kerültek be, hogy fokozzák az olvasó érdeklődését (mivel általában előtte valami hatalmas esemény történt). Számomra viszont néha szenvedés volt túljutni ezeken a részeken, hiszen tudni akartam, mi történik már.
Egyébként fantasztikus volt ez a zárórész, és úgy, de úgy örültem, hogy az álmom valóra vált, mert már az első rész óta ezt vártam! A legcsodálatosabb pillanatok voltak ezek, amiért már megérte elolvasni ezt a kötetet.
Így a végére már mindenkit megszerettem, ami csak még fájóbbá tette a történteket és még nehezebbé a búcsúzást. Az viszont biztos, hogy még sokszor újra fogom olvasni a sorozatot, mert nagyon sokat adott nekem.

vörös_áfonya>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

A világ nem rendelkezik szavakkal, melyekkel meg lehetne határozni a szeretet mértékét.
Azzal kezdeni, hogy úgy éreztem, otthonra leltem a pajtákban és a szentjánosbogár-lakta legelőkön és a fészer tetején; ott, ahova nem ér el a forgalom és a járókelők zaja a városból, nem közelítené meg a valóságot. Amellett, hogy ez volt a legőrültebb rész a cselekményszál szempontjából (összefoglalva: “I don’t really know what to do,” Henry confessed. “This isn’t how I thought it would end. I thought we were all going to Venezuela.”), pont ennek ellenkezője minden más. A karakterek közötti kapcsolatok fejlődése átgondolt volt, hibátlan és mindent tartalmazott, amit értékesnek tartok. Olvastam volna még Mr Grayről, Noah-ról – van is pár kérdésem vele kapcsolatban, spoiler –, és titkon él bennem a remény, hogy viszontláthatom még Gansey-t és Blue-t is.
Érezhető volt, valahányszor két szempár összeakadt nevetés, mosolygás, vagy kevésbé derűs pillanatok közepette, érezni lehetett a súlyát, a jelentését, a szépségét. Ritka, amikor egy ennyire szimpla és mindennapi mozdulat a gesztusok óceánjából szereplők sajátjává válik. A vezetéssel vont hasonlatok; a benzinszag, amit emlékezetem szerint nem volt idő, amikor nem utáltam, de most; mind másvilági.

spoiler

Mindez csak töredéke mérhetetlen szeretetemnek a sorozat iránt.

Zetsuen>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Nem könnyű erről a könyvről értékelést írni. Már ezt az első mondatot is öt perce fogalmazom.
Általában azután szoktam azonnal értékelést írni, hogy elolvastam a könyvet, de most jót tett hogy egy kicsit elmélkedtem rajta @hypercopykitty társaságában. Például egészen máshogy látom már a könyv végét.
Nehezen rázódtam bele a könyvbe, most olvastam először angolul Maggie-től, és az ő sajátos stílusa még néha magyarul is nehéz, nem hogy eredetiben. Ráadásul, olvasás közben megtudtam egy dolgot későbbről, ami határozottan felmérgelt – de erről később.
A könyv úgy indult, mintha nem csupán a befejező kötet lenne, hanem egyszerűen egyféle folytatás, attól eltekintve, hogy már fejbe lettünk vágva a prológusban spoiler. Néhány helyen a könyv unalmassá vált, és le tudtam tenni, annak ellenére, hogy veszettül kíváncsi voltam a végére, na meg hogy mi lesz Gansey-vel ja és a többiekkel. Megint azt éreztem, mint Maggie könyveiben párszor; az elején kényelmesen sétálgatunk, a végén pedig rohanni kell, minden történik, semmit sem értek, és hirtelen vége van.
Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy nem szeretem az egyik párost a könyvben, amit az olvasók 99,9%-a igen. Egyszerűen nem érzem Ronan és Adam párosában azt, amiért szeretném őket, igen, még a negyedik kötetben sem, pedig itt történnek aztán dolgok. Továbbra is büszkén vállalom, hogy Ronant és Ganseyt szeretem együtt spoiler Adamet nem sikerült megszeretnem az utolsó kötetre sem… pedig az ő karakterfejlődése a leglátványosabb az egész alatt. Viszont Gansey végleg a szívembe zárta magát, és ki ne felejtsem Henryt! Ő lett a meglepi kedvencem, úgy éreztem, hogyha én ebbe a világba kerülnék, valószínűleg úgy gondolkodnék, mint ő.
És Ronan. Drága egyetlen Ronan, hát mit kezdenénk mi nélküled? Azt hiszem, ebben a kötetben érte őt a legtöbb trauma, spoiler na meg minket is.
A vége. Nos, a vége nem tetszett. Maggie farkasos sorozata után számítottam ilyesmire, de én azért reménykedtem. @hypercopykitty szavait kölcsönvéve, én is azt éreztem, hogy némileg összecsapott lett, pont mint annak idején a Forever. Maradtak elvarratlan szálak jócskán, amik engem kifejezetten zavarnak. spoiler De a nagy kérdésre adott válasz is zavar; valahogy olyasmit vártam, ami majd ledönt a székemről, és ez igaz az egész kötetre is: kicsit nagyobb robbanást, nagyobb hatást vártam.
spoiler
spoiler
Ezek mellett nem tudom kevesebbre értékelni a könyvet mint 4,5 csillag, mert voltak benne remek részek, ráadásul az évek alatt nagyon belopta magát a szívembe a sorozat, és nagyon szomorú, hogy több már nem lesz. Ha kijön az utolsó kötet magyarul, mindenképpen újraolvasást érdemelnek egyben, de addig is:
Köszönöm az utat, a sok-sok álmot és álmodót, királyt és varázslót.

Anna_I>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Még nagyon friss az élmény, de talán ez a kötet volt a kedvencem a sorozatból, talán azért is, mert szinte egyáltalán nem voltak benne a YA-ra jellemző elemek. A The Raven King tónusa szerintem a legsötétebb, már-már kilátástalannak tűnik a helyzet, mind a szereplőket, mind minket olvasókat nyomaszt Gansey elkerülhetetlennek tűnő halála.

A cselekmény ott veszi fel a szálat, ahol a 3. rész befejezte. Egyre közelebb kerülnek Glendower megtalálásához, de eközben valami nemcsak Cabeswatert fenyegeti, hanem mindent és mindenkit, ami hozzá köthető. Így hőseinknek minél előbb megoldást kell találnia, amit reményeik szerint Glendower jelent. A cselekmény viszonylag egyszerű, kevesebb kanyargással.

Az ellenfél itt is Piper, illetve az az alvilági kör, akik a különféle mágikus tárgyak gyűjtésével foglalkoznak. Ahogy az előző kötetekben is, itt se rossz az ellenfél, de nem is jó kifejezetten, de sajnos az újonnan bevezetett antagonista karakterek túl sok időt vettek a központi szereplőktől és a cselekménytől. Hasonlóan voltam Henry karakterével, aki hiába volt szimpatikus, nem illett szervesen a történetbe, a 4. kötetben ennyi teret adni neki szerintem nem volt jó írói döntés.

A kötet legvégén sok dolog magyarázatot kap, elvarrja a szálakat többnyire a szerző, de maradtak bennem hiányosságok is. A történet csúcspontja számomra elég sírósra sikeredett, de emellett a megoldás kicsit hirtelen jött. spoiler

A négy könyv óta alakuló cselekmény lezárása nekem tetszett, de a véleményeket olvasva megosztja a rajongókat, nem ezt várták – én sem. spoiler Szerintem maga a quest sokkal inkább szólt az emberi kapcsolatokról, amik alakultak közben, a felnövésről, a traumákkal, és azzal való megbirkózásról. Emellett Gansey karakterének ívéhez is illett, aki végig a rá nehezedő elvárásokkal küzdött, az elért eredmények és sikerek vonzatában határozta meg önmagát. Ez a végkifejlet kellett ahhoz, hogy maga mögött tudja hagyni ezeket.

A harmadik kötet értékelésénél írtam, hogy nem tudom mi az, ami miatt nem tudom igazán szeretni a sorozatot. Ezt most se tudom megfogalmazni, azon kívül, amit már gyengeségnek megfogalmaztam az egyes köteteknél. Viszont ami nagyon működött, és nagyon szerettem az egyrészt a hangulat és a szereplők. A negyedik részre már teljesen hozzám nőttek, még valamennyire Blue is, akinek aranyos volt a kapcsolata Gansey-vel, de a többi fiúval is jó volt a dinamika, kémia. Talán Ronan lett a kedvencem mindegyikük közül, Adamhez fűződő kapcsolatát nagyon szerettem spoiler. Hihetetlen jól megírtak ezek a kapcsolatok, emberiek és mélyek. A sok tragédia és veszteség mellett a családot jelentik egymás számára. Ezt legjobban talán Blue egyik idézete foglalja össze a kötetben:
„It was not that the women in 300 Fox Way weren’t her family – they were where her roots were buried, and nothing could diminish that. It was just that there was something newly powerful about this assembled family in this car. They were all growing up and into each other like trees striving for the sun.

Nalina>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Hát… ez a befejezés elég csalódást keltő volt. Az írónő felépített egy négyrészes sorozatot azért, hogy egy lepkefing legyen a végkifejlet… Maga a könyv érdekes volt és örültem, hogy újra belecsöppentem ebbe a furcsa baráti körbe, de így a sorozat végére nagyon kiütköztek a hibák, amelyek már a korábbi részekben is jelen voltak.
A legjobb ezekben a könyvekben a baráti (Blue és a fiúk) és a családi (Blue családja) kapcsolatok na meg az a különleges légkör, amelyet az írónő megteremtett ezekben a regényekben. Az pedig számomra rejtély marad, hogy Henry miért nem csatlakozott a bandához már korábban?! Szerintem ő volt az egyik legkidolgozottabb karakter ebben a könyvben. A szerelmi szálak is tovább fejlődtek, de még mindig nem éreztem azt, hogy úgy igazán érdekelnének engem. Néhány szereplő létjogosultsága pedig megkérdőjeleződött bennem így a sorozat végére.
Cselekmény részéről én többet vártam ebben az utolsó kötetben és sokkal kevesebbet kaptam. De összességében jó volt, örülök, hogy elolvastam ezt a sorozatot is, de sajnos nem vagyok benne biztos, hogy kedvenc lesz belőle.

2 hozzászólás
Thayet>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Valójában kétszer olvastam már a könyvet. Egyszer egy nap alatt, folyamatos stresszben, néha körömrágva lapozva tovább és tovább, néha fel-alá járkálva tartva pihenőt, hogy felkészüljek a következő oldalra, néha meg vigyorogva/könnybe lábadt szemmel újraolvasva egy-egy mondatot. Másodszorra adtam magamnak egy hetet, bár az, hogy ekkor már tudtam a történet végét, nem segített azon, hogy ne rágjam a körmöm, ne járkáljak néha fel-alá és ne vigyorogjak veszettül/küzdjek vissza könnyeket (a metrón ülve utóbbi különösen fontos).

Nem tudom, hogy sorozat volt-e már rám ekkora hatással (oké, tudom: nem), vagy hogy lesz-e (oké, sejtem: nem), hogy fogok-e még ennyire törődni bármilyen karakterekkel (oké, félek: nem), mindenesetre ez tényleg egy élmény volt. :)

_ada >!
Maggie Stiefvater: The Raven King

Mikor először olvastam a könyvet, három okból vontam le fél csillagot:
1. Zavaros a befejezése. Nem az epilógus, hanem a történet lezárása.
2. Nem voltam kibékülve Henry Cheng megjelenésével. A jelenléte intruzív.
3. Túl sok idő van szentelve az álomtárgy-kereskedelemnek.
Ez volt az eredeti véleményem, és második olvasás után még mindig egyetértek Henry Cheng feleslegességével. Nincs idő, hogy kötődjünk hozzá, és mikor műsoridőt kapott, csak azt éreztem, hogy ez a többiek kárára történik. A lezárást viszont most jónak és kielégítőnek gondolom. Mr. Grey és az egész álomtárgymaffia (?) dolog kiteljesedését Ronan könyveitől várom el. Bár tény, elviseltem volna kevesebbet ezekből a jelenetekből.
Mindezek ellenére, most megkapja a könyv az öt csillagot, és így az egész sorozat. Ritkán tetszenek YA könyvek, egyre kevesebbet veszek a kezembe emiatt, de továbbra is bízom benne, ráakadok még hasonlóra. Mert ez a széria egyszerűen tökéletes: jól felépített bonyodalom, izgalmas kaland, egyedi mágikus világ, komplex karakterek. Már kétszer végigolvastam, de tudom, ennyi nem lesz elég.

tamaa_ra>!
Maggie Stiefvater: The Raven King

A könyv elején kicsit nehezen sikerült belemerülni az olvasásba, aztán egyszer csak magába szippantott a történet. Utána letenni sem bírtam. A vége viszont kicsit káosz volt nekem, mert annyira gyorsan történt minden.
spoiler
Összességében viszont szórakoztató és gyorsan olvasható könyv volt. Nem mondom, hogy a legjobb befejezés egy sorozatnak, mert inkább olyan érzésem van, mintha még egyszer folytatódna, de ettől függetlenül nekem tetszett.


Népszerű idézetek

Cheril>!

And here was Ronan, like a heart attack that never stopped.

Kapcsolódó szócikkek: Adam Parrish · Ronan Lynch
Cheril>!

Adam lived in an apartment located above the office of St. Agnes Catholic Church, a fortuitous combination that focused most of the objects of Ronan's worship into one downtown block.

Kapcsolódó szócikkek: Adam Parrish · Ronan Lynch
abstractelf>!

“Parrish,” Ronan said. Adam didn’t respond. His pupils were pinhole cameras to another world. “Parrish.”
Just one of Adam’s hands lifted in the direction of Ronan’s leg. His fingers twitched in a way that conveyed don’t bother me with the absolute minimum of motion.
Ronan crossed his arms to wait, just looking. At Adam’s fine cheekbones, his furrowed fair eyebrows, his beautiful hands, everything washed out by the furious light. He had memorized the shape of Adam’s hands in particular: the way his thumb jutted awkwardly, boyishly; the roads of the prominent veins; the large knuckles that punctuated his long fingers. In dreams Ronan put them to his mouth.
His feelings for Adam were an oil spill; he’d let them overflow and now there wasn’t a damn place in the ocean that wouldn’t catch fire if he dropped a match.
[…]
Adam’s fingers tensed, and then he sat back. He blinked, and then blinked again, rapidly, touching the corner of his eye with just the tip of his ring finger. This didn’t suffice, so he rubbed his palms over them until they watered. Finally, he tilted his chin up to Ronan.
“Headlights? That’s hardcore, Parrish.” Ronan held out his hand; Adam took it. Ronan hauled him up, his mind all palm against palm, thumb crossed over thumb, fingers pressed into wrist bone – and then Adam was facing him and he released his hand.
The ocean burned.

Chapter 18

2 hozzászólás
abstractelf>!

Richard Gansey III had forgotten how many times he had been told he was destined for greatness.

(első mondat)

Zetsuen>!

The kitchen window groaned open, and Jimi shouted out, „Blue! Your boys are out front, looking like they're fixing to bury a body.”
Again? Blue thought.

szkrn>!

„Where the hell is Ronan?” Gansey asked, echoing the words that thousands of humans had uttered since mankind developed speech. As he stepped out of the science building, he tipped his head backwars, as if Ronan Lynch – dreamer of dreams, fighter of men, skipper of classes – might somehow be flying overhead.

22. oldal, Chapter Two (Scholastic 2016)

szkrn>!

Ronan could never remember what was legal to feed or shoot in Virginia.

34. oldal, Chapter Three (Scholastic 2016)

szkrn>!

Humans were such tricky and complicated things.

325. oldal, Chapter Sixty-Seven (Scholastic 2016)

szkrn>!

„[…] I'm overfull on secrets and underfed on friends.”

170. oldal, Chapter Thirty (Scholastic)


A sorozat következő kötete

The Raven Cycle sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Lord of Shadows
Sarah J. Maas: Heir of Fire
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss
Rainbow Rowell: Carry On
Jennifer L. Armentrout: The Burning Shadow
Mindee Arnett: The Nightmare Affair
Abbi Glines: Existence
Susan Ee: World After
Rachel Vincent: My Soul To Take
Richelle Mead: Last Sacrifice