Sinner ​– A bűnös (Mercy Falls farkasai 4.) 81% 247 csillagozás

Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis hány csillagot adjak a könyvre, és hogyan is értékeljem.
Nem lett kedvenc Maggie könyv, de persze ugyanúgy hozta a színvonalat, a stílust, mindent, amit szerettem a Shiver könyvekben, valami mégis hiányzott picit.
Egyrészt hiányoztak a farkasok, másrészt hiányzott Sam és Grace.
Persze Cole St. Clair mindenben kárpótol minket :)

Ez a kiegészítő kötet is a megszokott könyvek lassan folyó szálat követi, sok-sok botránnyal, és huzavonával megfűszerezve. Gyönyörű lehet L.A., nagyon szívesen ellátogatnék, gyönyörű táj és házak, na meg a csodálatos tengerpart. A rocksztárok sosem voltak a gyengéim, itt sem annyira kötött le ez a szál, persze érdekes volt bele látni egy „nem átlagos” ember életébe, hogy miként gondolkozik, éli meg a dolgokat. Ebbe a világba nehéz beilleszkedni egy „kívülállónak”, ebben az esetben Isabelről van szó, aki annak ellenére, hogy egy kemény csaj, néha meg-megtört a jégkirálynő álarca, és szívét körbefonta a fájdalom, annak a jele, hogy érez.

Néha már nagyon-nagyon kikészültem, hogy legyen már valami, történjen valami, és amikor nem úgy volt, megijedtem, hogy most akkor mégsem az történik, amire az ember számít e könyv kapcsán? Nem kell aggódni, mert azt kapjuk.:)

Csodálatos volt ismét a fogalmazás, az érzelmek kifejezése és átadása, a karakterek leírása, imádtam még a mellékszereplőket is, annyira jó a karakterábrázolása Maggie-nek, és örülök, hogy Cole és Isabel is megkapta a várva várt happy end-jét :) ❤

Szeretem Cole t. Szerintem kellett ez a plussz kötet. Isabel is kedvenc lett. A farkasokat hiányoltam a könyvből, de ugye ez most nem róluk szólt. Èrzelmekből sem volt hiàny. Összességében tetszett a könyv.

Már égóta tervezgettem, hogy elolvasom ezt a könyvet, és úgy gondolom megérte a várakozás. Sokkal több érzelem volt benne, mint számítottam rá, de ennek csak örülni tudok.
Véleményem szerint méltóképpen tekinthetünk erre a történetre, mint a Shiver, Linger és Forever kiegészítő kötetére. Ahogy már a sorozat többi részében megismerhettük Cole-t, most sem okozott csalódást, hozta a tőle megszokott stílust és jellemet.
Isabel nagyon jó karakter és remek fejlődésen esett át a történet során, csak úgy, mint Cole. Mindketten megismerték és megtapasztalták, mi is valójában a szerelem.
A kedvenc mellékszereplőm egyértelműen Leon, hiszen mindig ott volt, hogy kihúzza a bajból Cole-t, így igazán a szívemhez nőtt.
Ó és a drága Los Angeles… Szerintem nincs olyan olvasó vagy csak nagyon kevés, aki a könyv elolvasása után ne vágyódna el legalább a tengerpartra vagy a pálmafák közé.
Az egyetlen ok, amiért csak 4,5 pontot adok rá, az, hogy a farkas kevés szerepet kapott az egész könyvet tekintve.

Ha az előző két és fél, akkor ez három és fél csillagot érdemel. Ebben a részben Isabel és Cole vergődésének lehettünk tanúi. Viszont ezt tudnám a legjobb résznek mondani a sorozatból. Ez végre gördülékenyen megírt, gyorsan olvasható könyv volt, ami már megérte a plusz egy csillagot. Ez a rész sokkal közelebb állt hozzám, mint az eddigiek még ha spoiler. Pörgősebb volt, emberibb karakterek voltak, és hát várható volt a befejezés is. Végre vége van ennek a sorozatnak is. Ez a rész volt az, amiért azt tudom mondani, hogy megérte elolvasni érte az előző három kötetet is, nem igazán jó mondat. De ha megkérdezik tőlem melyik a kedvencem a sorozatból, ezt fogom mondani. Ez már egy olvasásnak simán elmegy, sőt még jól is éreztem magam közben, nem unatkoztam, még el is mosolyodtam néha. Bár kedvenc ez sem lett és ajánlani se tudnám a sorozatot, mégis ebben már volt valami, ami el tudott kapni és nem eresztett, kár hogy csak ennél a résznél jött ez ki. Most már mégsem tenném annyira hátra a várólistán az írónő többi könyvét, mert ha ez a fejlődés jele és már csak jobb és jobb lesz, akkor elvileg a következő könyve már négy csillagosnak kellene lennie, szóval még nem búcsúzunk el egymástól, és kíváncsian várom milyen sztori lesz még tőle, aztán meglátjuk. Bye-bye Mercy Falls

A Mercy Falls farkasai első három részében is Cole és Isabel volt a kedvencem, így nagyon örültem hogy ez a rész csak róluk szól.
Hozta a várt színvonalat. Cole számomra még kedvesebb szereplő lett. Tetszik ez a rocksztár énje és elmondhatatlanul büszke voltam rá mikor nemet mondott az anyagra. Nagy fejlődésen ment keresztül.
A hab a tortán már csak az volt hogy spoiler

Nem tudom, hogy az elején, a közepén, vagy a végén, de én beleszerettem ebbe a könyvbe! Imádtam a szereplőket, a helyszínt, a melankolikus légkört és az egész történetet. Nem tudom megmondani, hogy utoljára mikor sikerült elérnie egy könyvnek azt, hogy azzal együtt „lélegezzek”.

Cole és Isabel két eltévedt fiatal, akik elvesztek és próbálnak magukra találni, s miközben keresik önmagukat, addig egy csodába botlanak… a szerelembe. Nagyon tetszett, hogy nem első pillanatra szerelemnek a tanúi lehettünk, hanem egy lassan és fájdalmasan kibontakozó kapcsolaté. Tetszett az érzések valódisága, és számomra annyira eleven volt minden. Ugyan nem tudom, hogy milyen Los Angeles, és nem tudom, milyen egy fiatal sztár élete, de teljes mértékben ilyennek képzelem el.

Imádtam a gondolatokat, imádtam az érzéseket és imádtam Colet, Isabelt és imádtam L.A.-t! Minden egyes sort imádtam, de legfőképpen azt, hogy elérte Maggie, hogy részesévé váljak ennek a történetnek.

“A holnap azt hozza, amit mondasz neki. Ha nem mondasz neki semmit, akkor nem is kapsz semmit. És nekem elegem volt a semmiből. Akartam valamit. Nem is. Mindent akartam.”

Nos, azt hiszem szomorúan, de kénytelen vagyok búcsúzni ettől a világtól.
Imádtam az összes részt! Az első három kötet során Sam és Grace miatt azt éreztem, nélkülem nem mehet tovább a történet. Cole pedig az előző részben végképp megkedveltette magát. Majd ebben a részben a közepe környékén kezdtem picit lassabban olvasni, megpróbálni elnyújtani a végét.
Így volt tökéletes és köszönöm ezt a brilliáns sorozatot!

“Egyszerre éreztem magamat tisztességesnek és borzalmasan. Ha ilyen az, amikor helyesen cselekszik az ember, akkor nem vagyok odáig a dologtól. Eszembe kell vésnem, hogy többet ne csináljak ilyet.”

Annyira haragszom erre a kötetre, hogy csak ezért írok rá értékelést, mert egy kihívás miatt KELL… >.<

Szeretlek Maggie tudod, de ez nagyon feleslegesen lehúzott bőr lett, ami alig méltó a sorozat többi részéhez. Szívem szerint off, újra olvasnám a többi részt, hogy az legyen eleven, és megtanuljam őket újra ettől függetlenül, külön kezelni.

Végül Isabel és Cole is megkapta a szép befejezést. Az elején annyira vártam, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, mivel Cole és Isabel együtt mindig robbanékony elegyet alkottak.
Tetszett, hogy Cole jó útra tért, hogy igyekezett… megváltozott.
Isabellel volt itt-ott egy pici problémám, az ő stílusa nekem egy kicsit sok :/ A vége felé nagyon haragudtam is rá, mivel nem bízott Cole-ban, és megint elüldözte… kicsit megijedtem, hogy nem lesz boldog lezárás.

Ez egy megszokott Stiefvater könyv, lassan, de biztosan kialakuló kapcsolattal, mély gondolatokkal és kedvelhető mellékszereplőkkel :) Nálam még mindig a Sam-Grace páros a nyerőbb, viszont St. Clair sármja szintén hihetetlenül szerethető.

Nekem nagyon tetszett! Az első kb 60 oldalon azt hittem Stiefvater elfelejtette, h ki is az a Cole St. Claire, de aztán előkerült. A történet maga semmi, gyakorlatilag Cole maga eltakarja a történetet, így csak azt tudom mondani, h imádom Cole St. Claire-t, a többi nem érdekel!