Sinner ​– A bűnös (Mercy Falls farkasai 3,5) 84% 123 csillagozás

Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis hány csillagot adjak a könyvre, és hogyan is értékeljem.
Nem lett kedvenc Maggie könyv, de persze ugyanúgy hozta a színvonalat, a stílust, mindent, amit szerettem a Shiver könyvekben, valami mégis hiányzott picit.
Egyrészt hiányoztak a farkasok, másrészt hiányzott Sam és Grace.
Persze Cole St. Clair mindenben kárpótol minket :)

Ez a kiegészítő kötet is a megszokott könyvek lassan folyó szálat követi, sok-sok botránnyal, és huzavonával megfűszerezve. Gyönyörű lehet L.A., nagyon szívesen ellátogatnék, gyönyörű táj és házak, na meg a csodálatos tengerpart. A rocksztárok sosem voltak a gyengéim, itt sem annyira kötött le ez a szál, persze érdekes volt bele látni egy „nem átlagos” ember életébe, hogy miként gondolkozik, éli meg a dolgokat. Ebbe a világba nehéz beilleszkedni egy „kívülállónak”, ebben az esetben Isabelről van szó, aki annak ellenére, hogy egy kemény csaj, néha meg-megtört a jégkirálynő álarca, és szívét körbefonta a fájdalom, annak a jele, hogy érez.

Néha már nagyon-nagyon kikészültem, hogy legyen már valami, történjen valami, és amikor nem úgy volt, megijedtem, hogy most akkor mégsem az történik, amire az ember számít e könyv kapcsán? Nem kell aggódni, mert azt kapjuk.:)

Csodálatos volt ismét a fogalmazás, az érzelmek kifejezése és átadása, a karakterek leírása, imádtam még a mellékszereplőket is, annyira jó a karakterábrázolása Maggie-nek, és örülök, hogy Cole és Isabel is megkapta a várva várt happy end-jét :) ❤

Már égóta tervezgettem, hogy elolvasom ezt a könyvet, és úgy gondolom megérte a várakozás. Sokkal több érzelem volt benne, mint számítottam rá, de ennek csak örülni tudok.
Véleményem szerint méltóképpen tekinthetünk erre a történetre, mint a Shiver, Linger és Forever kiegészítő kötetére. Ahogy már a sorozat többi részében megismerhettük Cole-t, most sem okozott csalódást, hozta a tőle megszokott stílust és jellemet.
Isabel nagyon jó karakter és remek fejlődésen esett át a történet során, csak úgy, mint Cole. Mindketten megismerték és megtapasztalták, mi is valójában a szerelem.
A kedvenc mellékszereplőm egyértelműen Leon, hiszen mindig ott volt, hogy kihúzza a bajból Cole-t, így igazán a szívemhez nőtt.
Ó és a drága Los Angeles… Szerintem nincs olyan olvasó vagy csak nagyon kevés, aki a könyv elolvasása után ne vágyódna el legalább a tengerpartra vagy a pálmafák közé.
Az egyetlen ok, amiért csak 4,5 pontot adok rá, az, hogy a farkas kevés szerepet kapott az egész könyvet tekintve.

Nem tudom, hogy az elején, a közepén, vagy a végén, de én beleszerettem ebbe a könyvbe! Imádtam a szereplőket, a helyszínt, a melankolikus légkört és az egész történetet. Nem tudom megmondani, hogy utoljára mikor sikerült elérnie egy könyvnek azt, hogy azzal együtt „lélegezzek”.

Cole és Isabel két eltévedt fiatal, akik elvesztek és próbálnak magukra találni, s miközben keresik önmagukat, addig egy csodába botlanak… a szerelembe. Nagyon tetszett, hogy nem első pillanatra szerelemnek a tanúi lehettünk, hanem egy lassan és fájdalmasan kibontakozó kapcsolaté. Tetszett az érzések valódisága, és számomra annyira eleven volt minden. Ugyan nem tudom, hogy milyen Los Angeles, és nem tudom, milyen egy fiatal sztár élete, de teljes mértékben ilyennek képzelem el.

Imádtam a gondolatokat, imádtam az érzéseket és imádtam Colet, Isabelt és imádtam L.A.-t! Minden egyes sort imádtam, de legfőképpen azt, hogy elérte Maggie, hogy részesévé váljak ennek a történetnek.

Nekem nagyon tetszett! Az első kb 60 oldalon azt hittem Stiefvater elfelejtette, h ki is az a Cole St. Claire, de aztán előkerült. A történet maga semmi, gyakorlatilag Cole maga eltakarja a történetet, így csak azt tudom mondani, h imádom Cole St. Claire-t, a többi nem érdekel!

Végül Isabel és Cole is megkapta a szép befejezést. Az elején annyira vártam, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, mivel Cole és Isabel együtt mindig robbanékony elegyet alkottak.
Tetszett, hogy Cole jó útra tért, hogy igyekezett… megváltozott.
Isabellel volt itt-ott egy pici problémám, az ő stílusa nekem egy kicsit sok :/ A vége felé nagyon haragudtam is rá, mivel nem bízott Cole-ban, és megint elüldözte… kicsit megijedtem, hogy nem lesz boldog lezárás.

Ez egy megszokott Stiefvater könyv, lassan, de biztosan kialakuló kapcsolattal, mély gondolatokkal és kedvelhető mellékszereplőkkel :) Nálam még mindig a Sam-Grace páros a nyerőbb, viszont St. Clair sármja szintén hihetetlenül szerethető.

Kicsit többet vártam ettől a könyvtől, mint amennyit adott.
Amikor az írónő elkezdte írni a könyvet, figyeltem a posztjait facebookon, hogy hogy halad vele és milyen illusztrációkat csatol hozzá. Alig vártam, hogy kiolvassam, még a sorozatot is újraolvastam miatta, amit amúgy imádok ♥ Őszintén kicsit fordulatosabb könyvet képzeltem el mivel Isabel és Cole a trilógiákban is mindig izgalmakkal teli életet élt. Etéren picit csalódtam. Tulajdonképpen a fél csillag levonás azért van, mert hiányoltam belőle azt a Hűha érzést, és a Tádámmokat (Isabel szavaival élve. Vele ellenben én szeretem a tádámmokat)
Viszont, mivel imádom a sorozatot, nem vonhattam le többet, és amúgy is, sok pozitív dolgot találtam benne, ami tetszett!
1. Leon karakterét imádtam! Nem tudom, annyira aranyos volt Cole, hogy ennyire szívén viselte Leon sorsát, és igaz barátjának tartotta. A nagyképű, sztár Cole, akiből nem nézné ki az ember, hogy a sofőrje válik a legjobb barátjává. Kicsit olyan volt, mintha Victor elvesztését szerette volna pótolni Leonnal, a sofőrrel.
2. Nem untattak a leíró részek! Vannak olyan könyvek, ahol ha meglátom, hogy az elkövetkezendő 2 oldalban nem lesz párbeszéd, égnek áll a hajam. De ez a Maggie Stiefvater könyvekre nem igaz! Mindig olyan szép monológokat ír, és soha nem unom a leíró részeket.
3. Tetszett, hogy Isabel rájött, hogy szerelmes Cole-ba és néha azért a jégkirálynő szerepből kiszállt. Viszont nagyon jól állt neki a jégkirálynő szerep. Nagyon szerettem Isabel személyiségét. Különösen tetszett, hogy nem adta könnyen magát senkinek, és nem adta be a derekát Cole-nak sem, csak azért, mert spoiler

Picit azért a lassú cselekményfolyás, és a mikor történik már valami? idegesített. Annyira nem éreztem, hogy na, nem tudom ezt a könyvet letenni. De természetesen jó volt végigkövetni Isabel és Cole szerelmi csatáját, valamit Cole saját magával való harcát, ugyanúgy Isabelét is.
Szerintem mindkét szereplő nagy fejlődésen ment keresztül a könyv során, és ebből az is levonható, hogy A szerelem mennyire megváltoztatja az embert!

Kár, hogy vége a sorozatnak… :)♥
Biztos vagyok benne, hogy még újra fogom olvasni a Shiver sorozatot az életem során. ♥

A szivem egyik csucske (a sok kozul) mindig is Cole volt.
Az egesz karaktere a bonyolult osszetettsegetol lesz egyszeru es szeretheto. Az alarc, amit visel Isabel miatt egyre tobbszor hullik le, es pillanthatjuk meg a valodi enjet. Isabel tipikusan olyan noi karakter, akit iszonyatosan kedvelek, ami nem is csoda, ha azt veszem alapul, hogy o maga a ket labon jaro szarkazmus.
A fentiekhez parosul, hogy Maggie ugy tud eletet irni a karaktereibe, hogy az olvaso szinte latja maga elott a karakterek mimikait, vagy reakcioit egy-egy adott helyzetben. Ugyanakkor a zsenialitasa nem merul ki ennyiben, ott vannak meg a kepek, amiket lefest, noha a trilogiahoz kepest ezek szama itt elenyeszo volt, de helyette ott voltak a csipkelodesek es az egyedi humorral atitatott sorok.
Osszessegeben azt tudom csak elmondani, hogy azt kaptam, amit vartam: egy szenvedestol cseppet sem mentes konyvet, ahol leginkabb az utkereses volt eloterben, es persze az egymasra talalas. De a sok bosszanto jelenet ellenere, boven akadtak szivetmelengeto reszek is.

Oh es a vegere: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/8a/a2/42/8aa2… :D

Nem tudom, van-e olyan Mercy Falls farkasai rajongó, aki nálam jobban várta ezt a könyvet. És azt sem tudom, lesz-e olyan rajtam kívül, akinek ez a kötet csalódást okoz majd. Nagy reményekkel álltam neki, hiszen az írónő az egyik legnagyobb kedvencem, de őszintén azt gondolom, hogy ezt kár volt elolvasnom, erőltetettnek, szinte feleslegesnek éreztem. Isabel régi karakteréből, abból az erős, magabiztos, szókimondó lányból semmi sem maradt, mintha nem is ugyanaz a szereplő lenne, amit nagyon sajnáltam, mert „régen” igencsak kedveltem őt. Az írásmódból hiányzott az a bizonyos „plusz”, amitől Stiefvaterisztikussá váltak a regények, hiányzott a hangulat, hiányzott a gyönyörű fogalmazás, a szóképek, a hasonlatok, és az a fajta egyediség, amiért úgy megszerettem a stílusát. Egyedül Cole volt a régi – miatta mondom mégis azt, hogy megéri elolvasni. Vicces, egyedi, erős karakter, igazi Cole, igazi Narkotika frontember, olyan pasi, akiért odavannak a lányok. Lehet, hogy bennem van a hiba, de valamiért teljesen mást kaptam, mint amit vártam. Ez viszont nem tántorít el az írónőtől, továbbra is ugyanúgy várom minden egyes jövőbeli könyvét.

Lehet, hogy velem van a baj, de eléggé zavaros volt az egész. Egyrészt hiányoztak a farkasok, másrészt hiányzott Sam és Grace. Persze Cole St. Clair mindenben kárpótol minket :)
Imádtam, hogy az írónő itt is ragaszkodott a váltott szemszöghöz, de nekem ez a rész nem tetszett annyira, mint a korábbi részek!
Könnyen elolvasható, könnyen felejthető.

Lehet, hogy velem van a baj, de én ezt itt most nem értem… Mármint a legvégén. Totálisan átmenet nélkül 3 oldala alatt a spoiler. Most ezt hogy? Kimaradt egy fejezet, vagy két gondolat?
Amúgy is eléggé zavaros volt az egész. Oké, Cole feje is zavaros, de ennyire?
Az elején nagyon zavart, hogy nem emlékeztem, mi is történt velük a trilógia idején, aztán a közepén ez elmúlt, sodródtam az árral, de még akkor is egy csomó minden volt, ami nem volt igazán tiszta. A végén meg 180 fokot fordultunk csak úgy hirtelen.
Kár érte, mert anno nagyon vártam ezt a könyvet…