Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül.
Sam két életet él: a nyárban és a télben…
Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.
Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…
Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével!
Szeretni fogod.
Iszonyatosan nagyon szeretem. Nyilván felnőtt fejjel másképp, de ugyanolyan nagyon.♥
Az első kedvenc könyvem közé tartozott, meghatározó volt, és ma is értem, miért.
Maggie káprázatosan szépen megírt ifjúsági regénye nem ereszt még most sem. Egyszerűen élvezet olvasni. Minden mondata átad valamit, minden oldala elsodor Mercy Falls-ba. A farkasokhoz és a nyári lányhoz♥
Nagyon régen olvastam már ezt a könyvet, már nem is emlékeztem rá, hogy mi történik benne, ezért nagyon nagy élmény volt újra a kezembe fogni és olvasni ezt a csodálatos könyvet.
Tudtam én, hogy nem hiába kedvenc íróm Maggie Stiefvater, és ha az ő nevét látom egy könyvön, garantált a jó szórakozás, az élmény, a remek történet felépítése.
Ez a könyv lassú lefolyású, ne várjatok pörgős eseményeket tőle, apránként építi fel a sztorit, és fejti ki az a történéseket, amiken át követhetjük Grace és Sam életének egybeforrását.
Imádom mindkét főszereplőt! Grace végre egy tökös, belevaló hősnő, nem nyávog, nem hisztizik, nem önző, és a szülei hanyagolása miatt teljesen önálló is.
Sam egy kicsit félénk, hétköznapi srác, nem pedig egy szuper helyes, gazdag, beképzelt fickó, hanem egy nagyon édes, gondoskodó, érzelemmel és sérülésekkel teli kedves lélek.
A lassú lefolyás ellenére is végig fenntartotta az érdeklődésemet a kötet, és annyira jó befejezést kaptunk, hogy azonnal a kezembe kaptam a folytatást! :)
Ajánlom mindenkinek. Szeressétek meg ti is Maggie-t!
Nekem tetszett, izgalmas érdekes történet. Már az első pár oldal teljesen megvett magának. Kedvelhető szereplők, és nekem tetszett Sam és Grace párosa. Nem az a szokásos szerelmi történet, amit már megszoktam, de épp ettől tetszett nekem. :-)
2017. szeptember 11., 17:08 → 2017. szeptember 14., 09:52 (4 csillag)
Újraolvasás volt; egyszer, évekkel ezelőtt már olvastam és nem véletlenül gondolom már most azt, hogy előbb-utóbb megint kezembe veszem, pedig én nem igazán vagyok az az „újraolvasós-típus”, ha fogalmazhatok így!
Összességében tehát ismét tetszett és munka mellett is hamar kiolvashattam a könyvet a könnyű nyelvezete miatt.
Az is tetszett benne, hogy nem lett félbeszakítva a mű, hogy az írónő felcsigázza az olvasóit, hanem adott egy szép lezárást. S azért fogja érdekelni az olvasót a folytatás, mert szerinte az író jól, élvezetesen ír. Szerintem.
Befejezem a dícsérő szavakat, hisz tisztában vagyok azzal, nem tökéletes a könyv – példának okáért nem ez az egyetlen ilyen típusú fantasy, bár lehet, anno nekem az első volt! – ezt itt és most ugyancsak elismerem, de attól még szeretem!
Érdekes volt a cselekmény felvezetése, a szereplők kedvelhetőek voltak. Grace-el remekül tudtam azonosulni. Tetszett, hogy az írónő ennyire részletesen leírta a történéseket, nem volt zavaró az enyhe túlmagyarázás sem. Érdekesnek találom a megfogalmazást is, talán ez az egyik legnagyobb oka annak, hogy ennyire nagy az olvasótábora a sorozatnak. Külön nagy köszönet talán a fordítónak is: nem egyszerű egy tökéletesnek tűnő dolgot ugyanannyira tökéletesen lemásolni.
Sam karakterével viszont nem vagyok maradéktalanul megelégedve. Személy szerint egyáltalán nem találom olyan izgalmas karakternek, mint amilyennek lennie kéne, valahogy túl lightos, nincs benne semmi izgalmas. Ez azért eléggé elvette az olvasás utáni kedvemet, nem éreztem azt a fajta kényszert, hogy még-még-még, inkább csak a na, akkor olvassunk, ha már elkezdtem a könyvet. Remélem, ez az elkövetkezendőkben változni fog.
Úristen, Mazsi, miért féltél te ettől a könyvtől??????!!!!
Csodálatosan megírt, átélhető, eleve elrendelt, beteljesülni nem akaró, mindig hű szerelem. Gazdagon megírt, úgy érzed, ott lépkedsz a sorok között és nincs egy szemernyi kétséged sem, hogy ez egy létező világ.
Az elején kételkedtem egy kicsit, zavart az a vonzódás, amit Grace tanúsított a farkasokkal szemben. Nem tudtam hova rakni, hogy a támadás után miért viselkedett úgy, ahogy. Aztán valahogy elmúlt ez az érzés.
Imádtam Grace karakterét, mert őszinte, nem félt, és tudott önmaga lenni, úgy, hogy egyedül volt :) tetszett a humora és a felfogása is, és ahogy tettre kész volt mindig.
Sam pedig…. *sóhaj* Egy csodálatos lélek, merész, miközben fél, és sokkal összetettebb személyiség, mint hogy én itt le tudnám írni.
Tetszett a történet folyása is, és hogy állandóan volt min izgulni. Átváltozik, nem?! Úgy marad, vagy sem?! És még megannyi titok és rejtély vár megoldásra, ami ezzel a könyvvel nem lett lezárva, szóval követelem a folytatást és a válaszokat!
Kissé lejárt már ez a vérfarkas/vámpír őrület, de bevallom, ez a könyv tetszett. Könnyed nyelvezete van, jól lehet vele haladni.
Tetszett, hogy annak ellenére hogy sorozat, mégis normális befejezést kaptunk. Az író mondhatni lezárta a történetet. Nem a legizgalmasabb pillanatban maradt abba.
Érdekes, de a főszereplők nem olyan szimpatikusak. Nem szerettem meg őket különösebben. Talán azért, mert elrontotta őket ez a nagy rettegés a hidegtől. Amitől kb. beképzeltem magamnak, hogy én mennyire megfagyok. nem szoktam fázni szinte soha. Aztán amellett sem tudok elmenni szó nélkül, hogy Sam és Grace milyen borzasztó hamar egymásba szerettek. Grace szinte egy idegen embert altatott az ágyában.
Ettől függetlenül elkezdem a második részt, mert kíváncsi vagyok mi bontakozik ki ebből. spoiler
Nagyon kíváncsi voltam már erre a sorozatra, de valamiért mindig tologattam az írónő könyveit, viszont most egy kihívás miatt el kellett olvasnom. Nem bántam meg, de nem lett kedvenc.
Először is a szülők teljesen kiakasztottak. Miért kell a könyvekben a szülőknek ennyire idiótának lenniük és ennyire nem törődömnek??!! Néhol olyan érzésem volt, hogy nem is Grace a gyerek, hanem a kedves anyuka az. De a legjobb, amikor anyuka benéz a hűtőbe és konkrétan sokkot kap a szűzérme láttán, hogy úristen ez micsoda… o.O Ez komoly???
A másik dolog, hogy szinte alig voltak otthon, na nem mintha amúgy hú de sokat foglalkoztak volna a lányukkal és azért durva, hogy spoiler Mindegy, ezeken nagy nehezen túltettem magam. A farkasokat szeretem, és tetszett ez a hideg kontra meleg átváltozásos dolog. De a szerelmi szál el lett rontva. Megint a semmiből odatolják az orrunk alá, hogy nesztek hát őket biza már szinte születésüktől fogva egymásnak teremtették. Teljesen abszurd volt a dolog, Grace viselkedése. Ki lenne ennyire higgadt?
Viszont nagyon gyorsan lehetett vele haladni és kíváncsi vagyok a folytatásra. Remélem azok kicsit ütősebbek lesznek. :) De összegezve nyitókötetnek nem volt olyan rossz :)
Ez valami fantasztikus volt! Pont azt kaptam, amire már régóta vágytam. Egy szépen, lassan, csodálatosan felépülő történetet.
Maggie Stiefvater-t innentől kezdve már egyértelműen kedvenc írómmá avathatom. A Raven-cycle az egyik favorit sorozatom, így egyértelmű volt, hogy egyszer sort fogok keríteni a Shiverre. Kicsit féltem az elején, hogy mi van, ha esetleg elunom, de természetesen ez nem történt meg. Mert Maggie csodálatosan ír, és a fordító is szép munkát végzett!
A történet teljesen elvarázsolt. A legtöbb ember szerint ez egy lassan haladó, nem túl akciódús könyv, ennek ellenére számomra végig fent tudta tartani a feszültséget. Egyszer sem éreztem azt, hogy most leült a sztori, mert mindig történt valami, ami tovább vitte a szálakat. A karakterek összetett, szépen kidolgozottak voltak; a románc is jól volt megírva. És ez a befejezés?!
Mercy Falls farkasai, hamarosan visszatérek hozzátok!
Évek óta nézegettem a Mercy Falls farkasai c. sorozat köteteit a könyvesboltban, majd másfél évvel ezelőtt sikerült raktárvásáron rájuk találnom.
Nagyon örülök, hogy rászántam magamat az elolvasására, hiszen IMÁDTAM!
Alig várom, hogy a második részbe is belekezdjek! Hosszú még az éjszaka…
A történésekről nem akarok túl sok mindent mondani, mivel a könyv hátulján sem szerepel semmi cselekményleírás. :))
– Mit esztek?
– Kölyöknyuszikat – feleltem. Grace szeme összeszűkült, hát rávigyorogtam. – Felnőtt nyuszikat is. Esélyegyenlőségre törekszem a nyuszievésben.
– Gyönyörű vagy és szomorú – mondtam végül, s közben nem néztem rá. – Mint a szemed. Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból.
Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.