Azt hiszem, ez a könyv minden olvasással egyre jobban tetszik. Emlékszem, amikor először olvastam, akkor úgy éreztem, hogy az első jobb volt. Amikor másodszor olvastam, kissé unalmasnak éreztem Most, harmadszorra le sem bírtam tenni! Nagyon izgalmas volt és eredeti nyelven talán még jobban belopta magát a szívembe az egész történet! ❤
Így harmadszori olvasásra érzem azt, hogy imádom Isabelt és Cole-t. Isabel stílusa az valami borzasztóan tetszik. Eleinte ki nem állhattam a Culpeper lányt, most viszont egyik kedvenc szereplőm lett. Nagyon tetszik, hogy az írónő ennyi személyiséget meg tudott eleveníteni, ugyanis Grace & Sam egy teljesen már világ, lassú, romantikus, melankolikus. Az ő szerelmük olyan mint egy bimbódzó virág kora tavasszal, amely ha kinyílik, akkor óriási szirmokkal és csodás illattal terít be mindent. Isabel & Cole kapcsolata ennek teljesen az ellentéte, ami annyira de annyira kellett ebbe a sorozatba. Kellett két ilyen személy, akik kicsit mást nyújtanak, kicsit karakánabb egyéniségek, feldobják Sam és Grace fátyolos romantikáját.
Ami még nagyon szembetűnő volt, az Grace szülei. Természetesen egy serdülő lánynak úgymond nem szabadna elszöknie otthonról, nem szabadna a pasijával aludnia éjjelente titokban, de nem tudom hibáztatni Grace-t érte. Ahogy ő is elmondta egyszer a történet során, a szülei tényleg csak lakótársként viselkedtek vele. Amíg jó kislány volt, és ellátta magát, addig nem foglalkoztak vele. Aztán, amikor már megbomlik a tökéletes rendszer, mert a lány folytatja a saját életét, amit EGYEDÜL élt, csak most egy társsal, akibe szerelmes, akkor már rögtön lakótársból szülőkké avanzsáljak magukat, és azt hiszik minden joguk meg van ehhez. Nagyon, de nagyon idegesítettet. Legszívesebben képen töröltem volna, leginkább a drága apukát!
Borzasztóan idegesítő volt, amikor azt szajkózta az anyuka, hogy ez nem szerelem, 17 évesen nem lehet szerelmes, úgyis elmúlik blablabla. Na, és? Ha elmúlik, akkor mi van? Most szerelmes, most ő a mindene! Miért kell egy tinédzser lány első szerelmét lealacsonyítani, lenézni? Ez szerintem nem szülői magatartás…Szomorú :(
Hú, imádom ezt a sorozatot, és még szerintem számtalanszor kézbe fogom venni. Talán mostantól minden évben ❤
Mindenkori kedvenc marad ❤