Értékelések 122

Dorka_olvas>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Hát nem tudom…
Tartottam tőle egy kicsit, hiszen nem túl jó az értékelése, de azért reménykedtem is, mert szeretem az írónő könyveit. Sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez tényleg nem sikerült jól, nem véletlenül tartott ennyi időbe, hogy elolvassam…
Az elején egyszerűen irritáló volt, annyira tipikus amerikai tini sablon sztori, a kicsit szerencsétlen csaj, a túl lelkes rokonok és egyszercsak berobban az überszuper álompasi, akit pont ő érdekel és kihozza belőle a legjobbat. Ne már!
Aztán azért csak beindult és elkanyarodott kicsit normálisabb irányba a sztori, de én valahogy nem tudtam olvasóként belezúgni Lukeba… Folyton olyan érzésem volt, hogy nem velünk van, és nem győzött meg, hogy megtudtam, hogy megölt egy nagyobb kupacnyi embert, még ha nem is önszántából.
A tündérek különböző csoportjai és csoportdinamikái tetszettek, de a könyv mégsem tudta azt az ír hangulatot árasztani, amire olyan sokszor utalni próbált.
El fogom olvasni mindenképpen a folytatást, de nem most egyből.

Szivárványboszi>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Vannak rossz könyvek, amiket szinte mazochizmus olvasni, és amiket mégis olvasok, mert van valami szórakoztató a borzalmukban. És vannak az olvashatatlan könyvek, amikor annyira rossz, hogy túl van az-annyira-rossz,-hogy-már-jó—n, amikor beleragadok, és csak szenvedek vele, és már nem szórakoztat a saját szenvedésem. Ez sajnos az utóbbiak közé tartozik. (Nyári szünetben, nagyobb program nélkül, egy 340 oldalas könyvet 6 nap alatt?!?!?)
Az érdekes ebben a könyvben az, hogy nem sablonos. Nem mintha olyan jó csavarok volnának benne, vagy mintha a felépített világ, vagy az alapötlet volna olyan újszerű (sőt, ez annak a kevés könyvnek egyike, ami nem tudnám megfogalmazni, hogy milyen alapötletre épült), hanem a szereplők „különlegesek”. Azon belül is a logikájuk, ami valahogy nem illeszthető számomra sem a megszokott „főszereplőlogikába”, sem a valós emberek logikájába. Pár (sajnos nem kevés) ponton pedig egyáltalán nincs is nekik.
A főszereplő lány, akinek jelmondata a „tudom, hogy valami nagyon nem stimmel, de lesz@rom, mert szép a mosolya”, és a „nem vagyok senki, mert egy fiú, amikor már majdnem 5 perce ismert, ezt mondta” között váltakozik. A fiú, aki teljesen megmagyarázatlan okokból adja fel az életét lényegében. Mert hogy ő „szerelmes”. Egy lányba, akiről semmit sem tud, és akit 5 perce ismer.
A sablontalanság másik fő eleme az előzőből fakad: hiába fantasy elsőrész, semmit sem tudunk meg a könyv ¾-éig, (lásd: 1. jelmondat), és utána is csak értelmetlen események követeik egymást, gyors egymásutánban. Persze mindezt csodálatos párbeszédekkel fűszerezve. Kedvenc jeleneteim: spoiler spoiler spoiler
Amit még furcsálltam, az a nyálasság hiánya. Hogy kerül központi szerepbe egy romantikus szál (annyira, hogy más szálat elég nehezen tudnék megnevezni, a többi inkább csak egy fura gombolyag), hogy akarja a z író meghatóra formálni minimum nyálas jelenetek nélkül? Mert az, hogy rendes megismerkedésük, vagy értelmes beszélgetéseik legyenek, az én is érzem, hogy túl nagy elvárás.
Végezetül pedig elnézést, ha azért jött ki számomra ennyire kuszán az egész, mert nem olvastam elég figyelmesen, vagy túl lassan olvastam, de amennyiben a történet ennél értelmesebb is, a könyv unalmasnak mindenféleképpen unalmas marad. Legalábbis számomra.

Bladri>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Tudod mi a legrosszabb egy könyvmoly életében?
Ha olvasási válságba kerül!
És mi a legcsodálatosabb egy könyvmoly életének e szakaszában?
HA NEM CSAK KILÁBBAL BELŐLE, HANEM TALÁL EGY ÚJ KEDVENCET IS!
Nos, a tömör és rövid véleményem A látó szerelme címet viselő csodálatról, hogy fantasztikus, fantasztikus és nocsak lenyügőző!
A végéhez érve egyaránt örültem és sírtam. Hogyan lehet így megírni egy könyvet?
Ezt a kérdést megválaszolta Maggie Stiefvater. Akinek a Hollófiúk kötete nem, de a Tündérdallam sorozata nálam betalált.
Olvassátok el mindenképpen! Ha csak gondolkodtok rajta az elég! Kezdjetek neki!

Hirdetés
SzaffiPolca P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Hiába múltam már el 30 éves, a tündérmesék még mindig lenyűgöznek. Ez az 5. könyv, amit Maggietől olvasok, és most sem kellett csalódnom. Témájában teljesen más, mint az előző sorozat, de az elragadói írói stílusa itt is megmaradt.

A történet egy lányról, Deirdre-ról szól, aki gyönyörűen hárfázik és énekel, ezáltal felkelti a tündérek érdeklődését. Kiderül, hogy Látó. Már a történet elején találkozik az elbűvölő modorú Lukekal, aki tele van titkokkal. Általa Deirdre jobban belecsöppen a tündérek kegyetlen világába, és megismeri saját magát is.

Maggie a klasszikus tündértörténeteket használja, a szarkazmus és a cinizmus eszközeivel pedig egy elképesztő stílusban megírt kötetet tár elénk. Nem marad el a szokásos humor sem, nem egyszer hangosan felnevettem, miközben olvastam. Itt-ott elejtve egy-két rejtélyes félmondat, és máris nem tudja az ember letenni a könyvet. Ad egy olyan alaphangulatot, amitől nem érzek ürességet olvasás közben, végig izgultam és drukkoltam.

Ajánlom azoknak, akik még nem nőttek fel, így, vagy úgy.