Lament ​– A Látó szerelme (Tündérdallam 1.) 228 csillagozás

Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát ​nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?

A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket.

Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.

Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár,… (tovább)

Eredeti mű: Maggie Stiefvater: Lament – The Faerie Queen's Deception

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455839 · Fordította: Robin Edina
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632455846 · Fordította: Robin Edina

Kapcsolódó zóna

!

Maggie Stiefvater

101 tag · 51 karc · Utolsó karc: 2019. július 19., 14:53 · Bővebben


Enciklopédia 3


Kedvencelte 15

Most olvassa 15

Várólistára tette 198

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
hraurie P
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Maggie-t korunk egyik legjobb írójaként tartom számon, de ez nem jelenti azt, hogy ne olvastam volna tőle olyan könyvet, ami borzalmasan nem tetszett (A Skorpió Vágta), meg olyat, ami az életem egyik meghatározó sorozatává vált (Hollófiúk). A Lament valahol a kettő között áll félúton.

Minden benne van, ami miatt Maggie-t szeretni lehet: elképesztő írói stílus, mesés hangulatkeltés, fondorlatos csavarok, pergő és fordulatos cselekmény. Maggie tündérmeséje határozottan felnőtt tündérmese, gyakran morbid és ijesztő. Sokak véleményével szembe megyek, de én imádtam a tündéreket. Alattomos, hátborzongató, sunyi kis lények, és nekem pont ettől tetszettek. Nem áll távol tőlem ez a tündérábrázolás-elképzelés, valahogy könnyű volt megemésztenem, és Maggie remekül hozza az összes csodaszép csodabogarat; akad köztük olyan, aki miatt soha többé nem mersz majd megfogni egy négylevelű lóherét, és akad olyan is, aki hamar belopja magát az ember szívébe.
Viszont a karakterek… Ó, jaj nekem…
Dee-t megfognám és addig ráznám, amíg magához nem tér abból a delíriumos kómából, amiben az egész kötetben szerepelt. Eleinte olyan érzés volt, mintha negyed óra késéssel esnél be a moziba: úgy érzed, lemaradtál a film első pár percében valami nagyon fontosról, és emiatt sok mindent nem értesz a könyvben. Dee hogy volt képes csak úgy összeállni egy vad idegen sráccal? Hogy szeret bele két pillanat alatt? Hogy nem kap észbe a számtalan baljóslatú jel után? Hogy nem kap frászt a lóheréktől?? Aztán rájössz, hogy nem, te nem maradtál le semmiről, hanem a főhös ilyen. Végtelenül bugyután reagál az őt körülvevő történésekre, és amikor végre sikerül kicsalnia magából valamilyen reakciót, akkor is rosszul reagál. spoiler Néha már én éreztem hülyén magam, amikor leesett az állam valamelyik fordulattól, vagy épp értetlenkedtem, meglepődtem valamin, mert Dee számára az egész történet teljesen természetes volt, így a végén már nem értettem, mi történik, miért nem lepődik meg semmin, honnan tudja, amit én eddig nem is tudtam. És igen, a végére sajnos összezavarodtam, nem igazán értettem, kivel mi történik, mivel Dee borzasztó narrátorként alig közvetített felénk bármit is. Arról ódákat tudnék zengeni, mennyire szereti Luke-ot, de egy csomó kérdésem maradt, mi miért történt, mi hogyan, mire, mikor… De a végén inkább rálegyintettem. Amíg Dee tudja, rendben van, engem meg már nem is érdekelt.

Luke története, sorsa, előélete, ki hogy nevezi, szerethető karakterré tette volna, csak elkövette azt a hibát, hogy belezúgott (szinte rögtön és azonnal) a főhősbe, akit én nem kedvelek. Innentől kénytelen voltam Luke-ot is elásni (James ugyanezen okból megy a süllyesztőbe, mert persze még egyszer sem olvastunk olyasmiről, hogy a főhős legjobb barátja titokban ősidők óta szerelmes a lányba, viszonzatlanul. Soha. Ilyesmi manapság sosem történik). A másik ok pedig, hogy annyira tucat. Annyiszor olvastam már a tökéletes testű, tökéletes külsejű, angyali arcú, igéző szemű macsóról, aki odáig van a lányért, és megmenti és… nem. Nem. Nemnemnem. Túladagoltam magam ilyen karakterekből. Nem.

Nem.

Nem. Kérem inkább a folytatást!

8 hozzászólás
>!
Beatrice8 
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Sajnos az elején valamiért eszembe jutott Alyson Noel Halhatatlanok sorozata, amivel kapcsolatban enyhén szólva vannak problémáim és sajnos ettől az érzéstől nem tudtam szabadulni, pedig igazából nem hasonlít! Mégis volt egy olyan érezete a könyvnek ami nem tetszett. Hogy ez miben nyilvánul meg azt ne kérdezzétek! :D
Ha már ilyen jól elkezdtem sorolni a negatívumokat, akár folytathatom is.
1.Ennek a lánynak nincsenek szülei/vakok/süketek/nem érdekli őket a lányuk? Ne értsetek félre, szerepelnek és úgy néz ki mintha törődnének vele, de a lány minden éjjel sikeresen kiszökik és még csak felelősségre se vonják! A lány mindig kilátásba helyezi a szülei haragját aztán, semmi.
2.Az én ízlésemnek túl sok hányás. Tudom, egyéni szocprobléma, de erre érzékeny vagyok.
3.Senki nem akad ki nagyon a tündérek léteznek kijelentésen.
4.Deirdrét nem bírtam különösebben, de nem is volt ellenszenves.
5.Instant Love
Ennyi, most, hogy ezt tisztáztuk elárulhatom, hogy nagyon tetszett. Vannak benne szép gondolatok. A történet ha nem is a legeredetibb, de viszonylag érdekes, van egy-egy meglepő dolog benne. És az eredetiséget félretéve jó kis történetsablon igazából. Vagy nem szeretem? Helyesbítek egyes részei igazán jók, mások nem. Például Luke. Cuki srác, de a történetét nem tudtam befogadni, a-a. De például a tündéres rész tetszett.
A vége azt hittem rosszabb lesz örömmel tapasztaltam, hogy nem. :))
A borító szépecske (próbáltam a szépet finomítani), de a sztorihoz mindenképpen illik.
A szerelmi szál oka, alapja nem tetszik, de maga a kapcsolat Luke és Deirdre között nagyon, ha elhagyunk minden spoiler maszlagot.
Szóval nagyon tetszett, könnyen lehetett olvasni, helyenként vicces volt, rosszabbra számítottam. A következő résznek is remélem, hogy ilyen jó vége lesz, tekintve, hogy az írónő úgy tűnik nem igen fejezi be mostanában a sorozatot.

>!
Liliane
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

A regény kezdése nagyon erős, egyből megtetszett – egy srác próbál elmenekülni a tündérek elöl – és ez nagyon jó alapnak bizonyult a további történésekhez.

A tündérek itt is – mint a többi regényben is megszokhattuk – nem olyan aranyosak és kedvesek, ahogy azt gyerekkorunk meséiből megismerhettük. Nem szeretik a vasat, a keresztet és szeretnek szórakozni az áldozatokkal mielőtt a halálba kergetik, elragadják a halandókat és játékszernek tartják őket. A többi alkotáshoz képest ugyanolyan gonoszak, ld. a Tündérvilág lényeit, ám mégsem lehet azt mondani, hogy mindenki teljesen gonosz, hanem inkább furfangosak, az egyik kezükkel adnak, míg a másikkal elvesznek. Ám itt hiányt éreztem, a világuk tágabb ahhoz, hogy csak egyfajta tündért mutasson meg névvel, mert szerepelt itt elég sokféle lény, de mégsem olyan nagy mennyiségben, hogy ne legyen hiányérzetem.

A karakterek közül Deirdre személyét nagyon szerettem, nekem szimpatikus volt. Bár voltak dolgok amiket nem szerettem benne. A lányt nagyon szoros baráti kötelék fűzi Jameshez, akinek mindent elmond és ez nagyon tetszett végre nem kell titkolózni a másik előtt, valahol az igaz barátság erről szól, nem? Jamesnek nagyon jók a beszólásai, sokat lehet rajtuk mosolyogni és kedvelhető. A fő kedvencem viszont Luke, akinél egy kicsit féltem a könyv elején, hogy nem fogjuk annyira megismerni, mint amennyire szeretnénk, de szerencsére nem így lett. Szinte róla tudunk meg a legtöbbet és az ő története a legérdekesebb.

Más, mint a Shiver és meglepő módon engem jobban emlékeztetett a Csontvárosra, mint a szerző többi könyveire.

>!
Virág_
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

A Tündérkrónikák után Maggie tündérei még egészen bájosnak mondhatóak, de ettől még nem hiszem, hogy vágynék egy Látó szerepébe bújni. Meg kell mondanom, egy kicsit összetettebb tündérvilágra számítottam, viszont így is érdekes volt, ugyanis a történet hangulatán rengeteget dobtak Maggie gyönyörű körítései, ami Dee és Luke sorsának egybefonódásától egészen a nyári napfordulóig végigkísérte az eseményeket. Ez még önmagában nem hiszem, hogy bárki könyv elé tárt igényeit kielégítené, de ha egy kicsit átszabjuk a tipikussá vált (kelta) tündérekről szóló elbeszéléseket, máris más lesz a helyzet. A fontosabb jellemvonások megmaradtak ezekben tündéri kis lényekben, de a többi már az írónőre volt bízva, így egyáltalán nem éreztem sablonosnak.
Korábban, a Mercy Falls farkasai trilógia kapcsán volt alkalmam megismerkedni Maggie írói életművének egy kis darabkájával, és nagyon örülök, hogy nem egy hasonló történetet kaptam, hanem egy egészen mást, egyedül az írónő stílusa egyezett. A gondolatok dobozolására példásul nagyon jól emlékszem, ami ebből a könyvből se maradhatott ki.:D

Deirdre karaktere nagyon megfogott, már puszta meztelenségében a név is felkeltette a figyelmem első találkozásunkkor. Szeretem, ha valakinek nem egy átlagos, gyakori nevet adnak, egyrészt mert így könnyebben bennem marad, másrészt pedig sokkal különlegesebbé teszi a karaktert. (Kivéve ha nagyon el van szúrva a személyisége.) Jó volt olvasni az állandóan lámpalázas és félénk lányról, aki Luke mellett egészen felbátorodva már-már egészen egocentrikus kifejezéseket is elejtett a nagyon is kedvére való társaságában. És azért jár egy pluszpont, hogy nem zárkózott el teljesen a tündérek ezoterikus világától (néha ugyanis nagyon zavaró tud lenni a túlzott hitetlenkedés).
Luke Deehez hasonlóan már a történet legeslegelején elvarázsolt, és később se vált kevésbé szimpatikussá. Már vártam olvasás folyamán, hogy mikor fogja a lány tudomására adni kapcsolatuk kudarcra ítélést, és emiatt minden eszközt bevetve megpróbálja a saját érdekében elszakítani magát a lánytól, de istenem, végre egyszer megkíméltek ettől a fölösleges drámázástól. És igen, „önző” módon magával húzta a bajba. *ováció* (Na nem mintha e nélkül nem keveredett volna abba.)
Jamesről egyből Simon (Clary barátja) ugrott be azután, hogy biztosan meggyőződhettem, arról, nem meleg. Legalábbis én még nem találkoztam olyan ellentétes nemű barátsággal, amiben a fiú ne lett volna homoszexuális vagy titkon (esetleg anélkül) szerelmes a lányba. Mivel az előbbi nem volt igaz, maradt az utóbbi… Pedig nagyon imádtam a humoros beszólásait. Remélem azért a következő kötetben több szerepet is kap, mert ha nem, nos akkor mérges leszek… Attól, hogy kedvelem Lukeot, még James ugyanannyira nélkülözhetetlen.

Hmm. A vége. A „tündérkirálynő-választás” végkifejletét nem értettem, és itt most nem Deere, Lukera vagy Jamesre gondolok. Ezen kívül szeretnék többet megtudni James képességeiről, aztán még érdekelne a Deliát körüllengő titokzatosság is. Most még megelégszem csak a kérdésekkel, mivelhogy ez a sorozat első része„ de a következő kötet végére kizárólag csak válaszokat szeretnék kapni.:p

U.i.: Nagyon szép volt a zene történetbe szövése, gyönyörű varázst és hangulatot adott a könyvnek. A legelső alkalommal teljesen libabőrös lettem, pedig 36 °C-ban olvastam a strandon.:D

U.u.i.: Nem tetszik a könyvcím magyar fordítása.

>!
AnitaHhh P
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Eltartott egy darabig míg elolvastam. Egyszerűen nem volt hozzá kedvem, pedig mikor olvastam, akkor szinte faltam a lapokat. Szeretem a tündéres történeteket, mindig is érdekelt, hogy vajon léteznek-e, vagy hogy mi miatt hittek bennük ennyire.
Volt ebben a könyvben minden: naiv főszereplő, aki közben mégis bátor, szerelmi háromszög, dögös pasi, aki ugyan nagyon rossz, de Dee miatt megjavult. Volt árulás, meglepetés, halál… gonosz királynő gonosz csatlóssal….
Összességében jó volt, nem feltétlenül újraolvasós és a folytatásért sem fogok megveszni, de nem volt időpocsékolás elolvasni.

>!
Tyna
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Bármennyire is akartam szeretni, sajna nem jött össze :( A stílus lenyűgöző, Stiefvater neve, nekem már garancia volt egy jó könyvre, talán ezért is csalódtam ekkorát. Nem tetszésem már a könyv 3. oldala után kezdett kialakulni és végig kísérte a történetet. Úgy éreztem, nincs eleje a történetnek… megjelenik Luke és Dee mindenféle fenntartás nélkül elkezd bízni benne, csak mert jól néz ki (vagy a fene tudja miért… számomra nem derült ki)… és innentől, már mindegy volt, mi történik, nem nagyon tudtam ezen túl jutni…
Aki egy kicsit enyhített ezen az James volt :)
A zene viszont fantasztikus volt, azok a leírások… hmmmm :) csak ez húzta fel 3 csillagra.
Valószínű, hogy el fogom majd olvasni a folytatást is, de az nem mostanában lesz.

>!
Fancsee P
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

A hollófiúk és a Shiver után kicsit féltem nekikezdeni a sorozatnak. Ennek a legalacsonyabb a százaléka, ezt jelölték a legkevesebben kedvencnek. De nekem mégis tetszett.
A történet rögtön az elején izgalmas, hiszen Luke már az első pár oldalon feltűnik és a megszólalásai, a megjelenései, a viselkedése rögtön felkelti az ember kíváncsiságát. Deirdre-t, a főszereplőt igazán sikerült megkedvelnem. Talpraesett lány, nem fél, ügyesen összeilleszti a kirakós darabkáit, és végül rájön, hogy ki áll mellette és ki az ellensége. A nagynénjéről sejtettem, hogy semmi jóban nem sántikál, de azért meglepett. Nem mondanám kiszámíthatónak a történetet, voltak benne érdekes fordulatok, izgalmas karakterek. Hiszen tündérekről van szó, akikről már tudhatjuk, hogy nem a gyerekkori mesékből ismert aranyos, jótevő alakok, hanem furfangos, ravasz, sok esetben gonosz lények.
Luke-ról kezdetben nem sok mindent tudunk meg, féltem is, hogy ez így is marad. Szerencsére nem. Talán róla tudjuk a legtöbbet. Vele kapcsolatban eszembe sem jutott az a megoldás, ami Dee-nek, és ami végül megmentette az életüket.
Elgondolkodtam azon, hogy miért kapott ilyen kevés százalékot, mi nem tetszhetett benne a többieknek, és mit hiányoltam én belőle. Szerintem a lezárás az, amit másképpen képzeltem el. Dee családjáról nem kaptunk a végén 'jelentést', hogy velük mi lett, nem tudjuk, hogy Nagyival pontosan mi is történt. James esete is érdekes, csakúgy, mint a tündérkirálynőé. Érzésem szerint kicsit elkapkodott lett a vége, vagy legalább elfért volna még egy fejezet.
Összességében nekem tetszett, nem bántam meg, hogy elolvastam, mivel nem csalódtam ezúttal sem Maggie-ben: ismét nagyot alkotott.

>!
diamondfox P
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Azt mondták nekem, hogy ne szontyolodjak el, ha ez a rész nem is az igazi a második mindenképp jobb. Nekem ez is tetszett! Nem értem, hogy miért van 77%-on, talán azért, mert Maggie jegyzi a Hollófiúk sorozatot és azt a szintet várnák tőle? Pedig szerintem a maga nemében ez is remek.

Itt a tündéreké volt a főszerep és a varázslaté – ami nekem pláne bejött, mert ritkán találok tündéres sztorikat. Ez nem arra vonatkozik, hogy nincsenek gonosz szereplők – vannak, nem kell aggódni ;D
A történet nagyon egyszerű és nekem plusz pont, hogy a zene az egyik alappillére. Kicsit keszekusza ugyan és sok minden nincs megmagyarázva (ami engem különösen érdekelne pl. az anya és testvérének gyerekkora), de hát ami késik, nem múlik (legalábbis remélem, hogy a második részben lesz róla több infó. Ja, hogy az másik szál! Na, sebaj, akkor sírok a sarokban.
Viszont történetvezetésben tényleg kicsit gyenge volt. Valahogy hiányzott volna még valami belőle, hogy 5 csillagot adjak rá, pedig újabb dolgokat tudtam meg a tündérekről (ebben csak az volt a vicces, hogy ezután kezdtem el a Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara könyvet, ahol teljesen máshogy álltak a tündérekhez… kicsit összezavarodtam.), például ez a lóherés történet is tök érdekes volt.

Szóval ne rettentsen el senkit a százalék, nyugodtan el lehet olvasni, az eleje kicsit nehezen indul – és érthetetlenül, kb a feléig nem is értettem, hogy mi volt az a jelenet – de megéri :)

>!
ViRead
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Maggie Stiefvater művét ez alkalommal sem sikerült teljes mértékben a szívembe zárom.
Túl hosszú ideig volt túl sok dolog zavaros. Nem értettem például azt sem, hogy miképp kapcsolódik a könyv címe a tartalmához, vagy hogy mégis mi a fenét akarnak ezek a tündérek.
Szeretem azt, ha egy írónő elkalandozik a tündérekkel ebbe az irányba. Ha az alapból kedvesnek és varázslatosnak gondolt lényekről kiderül, hogy mindennek csak a fele igaz.
Midezek mellett nagyon lapos volt a könyv és vontatott. A cselekmény tyúklépéssel haladt előre és nem éreztem késztetést sem arra, hogy többet akarjak tudni.
Az első oldalakon úgy éreztem, hogy túl kevés százalékot kapott ez a könyv és még egy kis Kerstin Gier-es stílust is sikerült benne megfigyelnem, bár csak egy egészen kis ideig, de utána rá kellett jönnöm, hogy a többi olvasó nem is tévedett nagyot. A befejezés pedig egyenesen siralmas volt. Így, hogy a következő kötet nem is Deeről és Lukeról szól majd, ez nem is befejezés, hanem a történet elvágása volt.
Fogalmam sincsen róla, hogy mit tartogathat a többi rész, és talán egyszer, ha már kifogytam az ötletekből, vagy ha valami effélére vágyom, még az is előfordulhat, hogy elolvasom.

>!
MFKata
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Azt hiszem, aki szereti az írónő stílusát, annak nem fog csalódást okozni a könyv. Még mindig gyönyörűen fogalmaz és nagyon könnyen láttatja velünk a természetet, érezteti velünk a szereplők érzéseit és ebben a könyvben azt is megmutatta, hogy még a zenét is képesek vagyunk a szavai alapján hallani. Mert a zene kulcsfontosságú szerepet kapott és ez piros pontot érdemel. Szinte az egész könyv erről szól: tündérekről és dallamokról és szerelemről. Egy igazi recept egy jó könyvhöz.

Bővebben:http://mfkata-about.blogspot.hu/2013/05/maggie-stiefvat…


Népszerű idézetek

>!
MFKata

– … Én sokkal jobban szeretlek téged, mint ő.
Felsóhajtottam. Szerettem volna megfogni a pillanatot és becsomagolni egy szép színes papírba, és odaajándékozni magamnak, valahányszor kövérnek éreztem magam.

225. oldal, 15. fejezet, 3. könyv (Könyvmolyképző, 2013)

3 hozzászólás
>!
MFKata

Nem kényszeríthetsz senkit arra, hogy szeressen. Nem tudod felfogni? Kényszerítheted, hogy öljön érted. Kényszerítheted, hogy az alattvalód legyen. De szerelmet nem tudsz kicsikarni senkiből!

339. oldal, 21. fejezet, 5. könyv (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Sheila_7

– Ez itt James, Delia. Ebben az évben ő lett Virginia állam második legjobb dudása.
– Hamarosan első leszek – jelentette ki elbűvölő hangon James. – Felfogadtam egy bérgyilkost.

44. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

– Azt rebesgetik – mondta James –, hogy a befelé forduló lökötteknek sok alvásra van szükségük, hogy kiheverjék a társadalmi érintkezés megpróbáltatásait.

54. oldal

2 hozzászólás
>!
Thayet

Mielőtt úgy határozok, hogy valakit nem kedvelek, előbb mindig megpróbálok rájönni, van-e oka annak, hogy olyanok, amilyenek.

223. oldal

>!
Sheila_7

– Biztosan voltak már barátnőid.
Luke a fejét rázta. – Még soha senki sem inspirált annyira, hogy megjavuljak. Gyakorolhatok rajtad?

66. oldal

18 hozzászólás
>!
Sheila_7

– Mikor tettél szert ennyi bölcsességre?
Megkocogtatta a homlokát. – Agyátültetés. Egy bálna agytekervényeit gyömöszölték a fejembe. Most már kisujjamból rázom ki az összes tantárgyat, csak a krillről vagyok képtelen leszokni. – Lemondóan vállat vont. – És őszintés sajnálom a bálnát, akinek pont az én agyam jutott. Valószínűleg most is Florida partjai körül úszkál, és bikinis lányok után leskelődik a strandokon.

150. oldal

>!
Sheila_7

– … Összpontosíts a zenére! Mintha itt sem volnék.
– De hát itt vagy!
– Tegyél úgy, mintha piknikasztal volnék!
Pillantásom végigsiklott pólója ujjából előbukkanó izmos karján.
– Te egész nyilvánvalóan nem vagy piknikasztal. – Egek. De még mennyire, hogy nem volt piknikasztal!

27. oldal

>!
TheEvii

Addig sosem tudod meg, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod.

>!
Lunèa_Charlotté

(…) nyári napforduló idején elvékonyodik a fátyol az emberek tündérek világa között.

6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Tündérdallam sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Athéné jele
Shannon Messenger: Vihar szeli ketté
A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben
Victoria Schwab: Az Archívum
Chloe Neill: Ha eljön a péntek
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Laurell K. Hamilton: Borzongató fény
Jenna Black: Varázsütés