Lament ​– A Látó szerelme (Tündérdallam 1.) 311 csillagozás

Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát ​nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?

A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket.

Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.

Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
352 oldal · ISBN: 9789633730102 · Fordította: Robin Edina
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
352 oldal · ISBN: 9789633730119 · Fordította: Robin Edina
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455839 · Fordította: Robin Edina

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Maggie Stiefvater

108 tag · 52 karc · Utolsó karc: 2023. március 28., 01:18 · Bővebben


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Deirdre Monaghan


Kedvencelte 16

Most olvassa 16

Várólistára tette 223

Kívánságlistára tette 143

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

hraurie>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Maggie-t korunk egyik legjobb írójaként tartom számon, de ez nem jelenti azt, hogy ne olvastam volna tőle olyan könyvet, ami borzalmasan nem tetszett (A Skorpió Vágta), meg olyat, ami az életem egyik meghatározó sorozatává vált (Hollófiúk). A Lament valahol a kettő között áll félúton.

Minden benne van, ami miatt Maggie-t szeretni lehet: elképesztő írói stílus, mesés hangulatkeltés, fondorlatos csavarok, pergő és fordulatos cselekmény. Maggie tündérmeséje határozottan felnőtt tündérmese, gyakran morbid és ijesztő. Sokak véleményével szembe megyek, de én imádtam a tündéreket. Alattomos, hátborzongató, sunyi kis lények, és nekem pont ettől tetszettek. Nem áll távol tőlem ez a tündérábrázolás-elképzelés, valahogy könnyű volt megemésztenem, és Maggie remekül hozza az összes csodaszép csodabogarat; akad köztük olyan, aki miatt soha többé nem mersz majd megfogni egy négylevelű lóherét, és akad olyan is, aki hamar belopja magát az ember szívébe.
Viszont a karakterek… Ó, jaj nekem…
Dee-t megfognám és addig ráznám, amíg magához nem tér abból a delíriumos kómából, amiben az egész kötetben szerepelt. Eleinte olyan érzés volt, mintha negyed óra késéssel esnél be a moziba: úgy érzed, lemaradtál a film első pár percében valami nagyon fontosról, és emiatt sok mindent nem értesz a könyvben. Dee hogy volt képes csak úgy összeállni egy vad idegen sráccal? Hogy szeret bele két pillanat alatt? Hogy nem kap észbe a számtalan baljóslatú jel után? Hogy nem kap frászt a lóheréktől?? Aztán rájössz, hogy nem, te nem maradtál le semmiről, hanem a főhös ilyen. Végtelenül bugyután reagál az őt körülvevő történésekre, és amikor végre sikerül kicsalnia magából valamilyen reakciót, akkor is rosszul reagál. spoiler Néha már én éreztem hülyén magam, amikor leesett az állam valamelyik fordulattól, vagy épp értetlenkedtem, meglepődtem valamin, mert Dee számára az egész történet teljesen természetes volt, így a végén már nem értettem, mi történik, miért nem lepődik meg semmin, honnan tudja, amit én eddig nem is tudtam. És igen, a végére sajnos összezavarodtam, nem igazán értettem, kivel mi történik, mivel Dee borzasztó narrátorként alig közvetített felénk bármit is. Arról ódákat tudnék zengeni, mennyire szereti Luke-ot, de egy csomó kérdésem maradt, mi miért történt, mi hogyan, mire, mikor… De a végén inkább rálegyintettem. Amíg Dee tudja, rendben van, engem meg már nem is érdekelt.

Luke története, sorsa, előélete, ki hogy nevezi, szerethető karakterré tette volna, csak elkövette azt a hibát, hogy belezúgott (szinte rögtön és azonnal) a főhősbe, akit én nem kedvelek. Innentől kénytelen voltam Luke-ot is elásni (James ugyanezen okból megy a süllyesztőbe, mert persze még egyszer sem olvastunk olyasmiről, hogy a főhős legjobb barátja titokban ősidők óta szerelmes a lányba, viszonzatlanul. Soha. Ilyesmi manapság sosem történik). A másik ok pedig, hogy annyira tucat. Annyiszor olvastam már a tökéletes testű, tökéletes külsejű, angyali arcú, igéző szemű macsóról, aki odáig van a lányért, és megmenti és… nem. Nem. Nemnemnem. Túladagoltam magam ilyen karakterekből. Nem.

Nem.

Nem. Kérem inkább a folytatást!

8 hozzászólás
bartok_brigitta P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Általában törekszem arra, hogy az értékeléseim valamiféle formát öltsenek, de most úgy érzem, hogy nem tudnék túl sok újat mondani. Azért nem, mert a Lament nem több, mint a legátlagosabb young adult regény, amelyből ezret is olvashatunk a piacon. Ez pedig nagyon fáj nekem, hiszen Maggie Stiefvatertől én többet vártam.
Átlagos kislány – egy viszonylag szokatlan, zenei talentummal –, titokzatos fiú, különleges képességek. A szereplők nem egyediek, sőt, Luke esetében – a külsejét leszámítva – végig az volt az érzésem, mintha Samről (Borzongás) olvasnék. Deirdre egyáltalán nem volt szimpatikus, a mellékszereplők pedig nem szerepeltek annyit, hogy bármelyikük mellett is letehessem a voksomat.
A történet szórakoztató, a cselekmény visz magával, de ezúttal számomra elmaradt az az érzés, ami Stiefvatert Stiefvaterré teszi… Csalódás volt kicsit.

Virág_>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

A Tündérkrónikák után Maggie tündérei még egészen bájosnak mondhatóak, de ettől még nem hiszem, hogy vágynék egy Látó szerepébe bújni. Meg kell mondanom, egy kicsit összetettebb tündérvilágra számítottam, viszont így is érdekes volt, ugyanis a történet hangulatán rengeteget dobtak Maggie gyönyörű körítései, ami Dee és Luke sorsának egybefonódásától egészen a nyári napfordulóig végigkísérte az eseményeket. Ez még önmagában nem hiszem, hogy bárki könyv elé tárt igényeit kielégítené, de ha egy kicsit átszabjuk a tipikussá vált (kelta) tündérekről szóló elbeszéléseket, máris más lesz a helyzet. A fontosabb jellemvonások megmaradtak ezekben tündéri kis lényekben, de a többi már az írónőre volt bízva, így egyáltalán nem éreztem sablonosnak.
Korábban, a Mercy Falls farkasai trilógia kapcsán volt alkalmam megismerkedni Maggie írói életművének egy kis darabkájával, és nagyon örülök, hogy nem egy hasonló történetet kaptam, hanem egy egészen mást, egyedül az írónő stílusa egyezett. A gondolatok dobozolására példásul nagyon jól emlékszem, ami ebből a könyvből se maradhatott ki.:D

Deirdre karaktere nagyon megfogott, már puszta meztelenségében a név is felkeltette a figyelmem első találkozásunkkor. Szeretem, ha valakinek nem egy átlagos, gyakori nevet adnak, egyrészt mert így könnyebben bennem marad, másrészt pedig sokkal különlegesebbé teszi a karaktert. (Kivéve ha nagyon el van szúrva a személyisége.) Jó volt olvasni az állandóan lámpalázas és félénk lányról, aki Luke mellett egészen felbátorodva már-már egészen egocentrikus kifejezéseket is elejtett a nagyon is kedvére való társaságában. És azért jár egy pluszpont, hogy nem zárkózott el teljesen a tündérek ezoterikus világától (néha ugyanis nagyon zavaró tud lenni a túlzott hitetlenkedés).
Luke Deehez hasonlóan már a történet legeslegelején elvarázsolt, és később se vált kevésbé szimpatikussá. Már vártam olvasás folyamán, hogy mikor fogja a lány tudomására adni kapcsolatuk kudarcra ítélést, és emiatt minden eszközt bevetve megpróbálja a saját érdekében elszakítani magát a lánytól, de istenem, végre egyszer megkíméltek ettől a fölösleges drámázástól. És igen, „önző” módon magával húzta a bajba. *ováció* (Na nem mintha e nélkül nem keveredett volna abba.)
Jamesről egyből Simon (Clary barátja) ugrott be azután, hogy biztosan meggyőződhettem, arról, nem meleg. Legalábbis én még nem találkoztam olyan ellentétes nemű barátsággal, amiben a fiú ne lett volna homoszexuális vagy titkon (esetleg anélkül) szerelmes a lányba. Mivel az előbbi nem volt igaz, maradt az utóbbi… Pedig nagyon imádtam a humoros beszólásait. Remélem azért a következő kötetben több szerepet is kap, mert ha nem, nos akkor mérges leszek… Attól, hogy kedvelem Lukeot, még James ugyanannyira nélkülözhetetlen.

Hmm. A vége. A „tündérkirálynő-választás” végkifejletét nem értettem, és itt most nem Deere, Lukera vagy Jamesre gondolok. Ezen kívül szeretnék többet megtudni James képességeiről, aztán még érdekelne a Deliát körüllengő titokzatosság is. Most még megelégszem csak a kérdésekkel, mivelhogy ez a sorozat első része„ de a következő kötet végére kizárólag csak válaszokat szeretnék kapni.:p

U.i.: Nagyon szép volt a zene történetbe szövése, gyönyörű varázst és hangulatot adott a könyvnek. A legelső alkalommal teljesen libabőrös lettem, pedig 36 °C-ban olvastam a strandon.:D

U.u.i.: Nem tetszik a könyvcím magyar fordítása.

Bookaholic0000 P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Sokkal rosszabbra számítottam az értékelések alapján, de nekem valamiért tetszett, nem volt benne semmi extra vagy hű de izgalmas, de valamivel mégis megfogott a történet. Viszont a főszereplő leányzó eléggé idegesítő volt számomra, hogy semmi nem esett le neki amikor annyira egyértelmű volt, de így volt szép a történet :D

Liliane P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

A regény kezdése nagyon erős, egyből megtetszett – egy srác próbál elmenekülni a tündérek elöl – és ez nagyon jó alapnak bizonyult a további történésekhez.

A tündérek itt is – mint a többi regényben is megszokhattuk – nem olyan aranyosak és kedvesek, ahogy azt gyerekkorunk meséiből megismerhettük. Nem szeretik a vasat, a keresztet és szeretnek szórakozni az áldozatokkal mielőtt a halálba kergetik, elragadják a halandókat és játékszernek tartják őket. A többi alkotáshoz képest ugyanolyan gonoszak, ld. a Tündérvilág lényeit, ám mégsem lehet azt mondani, hogy mindenki teljesen gonosz, hanem inkább furfangosak, az egyik kezükkel adnak, míg a másikkal elvesznek. Ám itt hiányt éreztem, a világuk tágabb ahhoz, hogy csak egyfajta tündért mutasson meg névvel, mert szerepelt itt elég sokféle lény, de mégsem olyan nagy mennyiségben, hogy ne legyen hiányérzetem.

A karakterek közül Deirdre személyét nagyon szerettem, nekem szimpatikus volt. Bár voltak dolgok amiket nem szerettem benne. A lányt nagyon szoros baráti kötelék fűzi Jameshez, akinek mindent elmond és ez nagyon tetszett végre nem kell titkolózni a másik előtt, valahol az igaz barátság erről szól, nem? Jamesnek nagyon jók a beszólásai, sokat lehet rajtuk mosolyogni és kedvelhető. A fő kedvencem viszont Luke, akinél egy kicsit féltem a könyv elején, hogy nem fogjuk annyira megismerni, mint amennyire szeretnénk, de szerencsére nem így lett. Szinte róla tudunk meg a legtöbbet és az ő története a legérdekesebb.

Más, mint a Shiver és meglepő módon engem jobban emlékeztetett a Csontvárosra, mint a szerző többi könyveire.

Beatrice8 >!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Sajnos az elején valamiért eszembe jutott Alyson Noel Halhatatlanok sorozata, amivel enyhén szólva vannak problémáim és sajnos ettől az érzéstől nem tudtam szabadulni, pedig igazából nem hasonlít! Mégis volt egy olyan érezete a könyvnek ami nem tetszett. Hogy ez miben nyilvánul meg azt ne kérdezzétek! :D
Ha már ilyen jól elkezdtem sorolni a negatívumokat, akár folytathatom is.
1.Ennek a lánynak nincsenek szülei/vakok/süketek/nem érdekli őket a lányuk? Ne értsetek félre, szerepelnek és úgy néz ki mintha törődnének vele, de a lány minden éjjel sikeresen kiszökik és még csak felelősségre se vonják! A lány mindig kilátásba helyezi a szülei haragját aztán, semmi.
2.Az én ízlésemnek túl sok hányás. Tudom, egyéni szocprobléma, de erre érzékeny vagyok.
3.Senki nem akad ki nagyon a tündérek léteznek kijelentésen.
4.Deirdrét nem bírtam különösebben, de nem is volt ellenszenves.
5.Instant Love
Ennyi, most, hogy ezt tisztáztuk elárulhatom, hogy nagyon tetszett. Vannak benne szép gondolatok. A történet ha nem is a legeredetibb, de viszonylag érdekes, van egy-egy meglepő dolog benne. És az eredetiséget félretéve jó kis történetsablon igazából. Vagy nem szeretem? Helyesbítek egyes részei igazán jók, mások nem. Például Luke. Cuki srác, de a történetét nem tudtam befogadni, a-a. De például a tündéres rész tetszett.
A vége azt hittem rosszabb lesz örömmel tapasztaltam, hogy nem. :))
A borító szépecske (próbáltam a szépet finomítani), de a sztorihoz mindenképpen illik.
A szerelmi szál oka, alapja nem tetszik, de maga a kapcsolat Luke és Deirdre között nagyon, ha elhagyunk minden spoiler maszlagot.
Szóval nagyon tetszett, könnyen lehetett olvasni, helyenként vicces volt, rosszabbra számítottam. A következő résznek is remélem, hogy ilyen jó vége lesz, tekintve, hogy az írónő úgy tűnik nem igen fejezi be mostanában a sorozatot.

Tyna>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Bármennyire is akartam szeretni, sajna nem jött össze :( A stílus lenyűgöző, Stiefvater neve, nekem már garancia volt egy jó könyvre, talán ezért is csalódtam ekkorát. Nem tetszésem már a könyv 3. oldala után kezdett kialakulni és végig kísérte a történetet. Úgy éreztem, nincs eleje a történetnek… megjelenik Luke és Dee mindenféle fenntartás nélkül elkezd bízni benne, csak mert jól néz ki (vagy a fene tudja miért… számomra nem derült ki)… és innentől, már mindegy volt, mi történik, nem nagyon tudtam ezen túl jutni…
Aki egy kicsit enyhített ezen az James volt :)
A zene viszont fantasztikus volt, azok a leírások… hmmmm :) csak ez húzta fel 3 csillagra.
Valószínű, hogy el fogom majd olvasni a folytatást is, de az nem mostanában lesz.

Fancsee P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

A hollófiúk és a Shiver után kicsit féltem nekikezdeni a sorozatnak. Ennek a legalacsonyabb a százaléka, ezt jelölték a legkevesebben kedvencnek. De nekem mégis tetszett.
A történet rögtön az elején izgalmas, hiszen Luke már az első pár oldalon feltűnik és a megszólalásai, a megjelenései, a viselkedése rögtön felkelti az ember kíváncsiságát. Deirdre-t, a főszereplőt igazán sikerült megkedvelnem. Talpraesett lány, nem fél, ügyesen összeilleszti a kirakós darabkáit, és végül rájön, hogy ki áll mellette és ki az ellensége. A nagynénjéről sejtettem, hogy semmi jóban nem sántikál, de azért meglepett. Nem mondanám kiszámíthatónak a történetet, voltak benne érdekes fordulatok, izgalmas karakterek. Hiszen tündérekről van szó, akikről már tudhatjuk, hogy nem a gyerekkori mesékből ismert aranyos, jótevő alakok, hanem furfangos, ravasz, sok esetben gonosz lények.
Luke-ról kezdetben nem sok mindent tudunk meg, féltem is, hogy ez így is marad. Szerencsére nem. Talán róla tudjuk a legtöbbet. Vele kapcsolatban eszembe sem jutott az a megoldás, ami Dee-nek, és ami végül megmentette az életüket.
Elgondolkodtam azon, hogy miért kapott ilyen kevés százalékot, mi nem tetszhetett benne a többieknek, és mit hiányoltam én belőle. Szerintem a lezárás az, amit másképpen képzeltem el. Dee családjáról nem kaptunk a végén 'jelentést', hogy velük mi lett, nem tudjuk, hogy Nagyival pontosan mi is történt. James esete is érdekes, csakúgy, mint a tündérkirálynőé. Érzésem szerint kicsit elkapkodott lett a vége, vagy legalább elfért volna még egy fejezet.
Összességében nekem tetszett, nem bántam meg, hogy elolvastam, mivel nem csalódtam ezúttal sem Maggie-ben: ismét nagyot alkotott.

AnitaHhh P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Eltartott egy darabig míg elolvastam. Egyszerűen nem volt hozzá kedvem, pedig mikor olvastam, akkor szinte faltam a lapokat. Szeretem a tündéres történeteket, mindig is érdekelt, hogy vajon léteznek-e, vagy hogy mi miatt hittek bennük ennyire.
Volt ebben a könyvben minden: naiv főszereplő, aki közben mégis bátor, szerelmi háromszög, dögös pasi, aki ugyan nagyon rossz, de Dee miatt megjavult. Volt árulás, meglepetés, halál… gonosz királynő gonosz csatlóssal….
Összességében jó volt, nem feltétlenül újraolvasós és a folytatásért sem fogok megveszni, de nem volt időpocsékolás elolvasni.

Siriane P>!
Maggie Stiefvater: Lament – A Látó szerelme

Tulajdonképpen nem volt rossz, de… egy kicsit nekem ez már túlságosan YA. A történet eleje totál durrbele, feltűnik a Tökkkéletes Pasi, és a főszereplőnk egyetlen pillanatig sem kérdőjelezi meg, hogy ki ő, és mit akar. Valahol egy fél mondatban elhangzik, hogy hát álmodott róla, és ezért nem furcsállja a feltűnését, de ez is olyan… meh. Hiteltelen. Nem kérdez semmit, nem kérdezi, ki ő, nem kérdezi, miért került oda, egyszerűen csak első pillantásra szerelmes lesz, merthát ez egy ilyen eleve elrendelt dolog, ugye.
Ez nagyon bugyuta megoldás, és emiatt az első fejezetekben picit irritált Dee. Ráadásul ez az elem folyamatosan visszaköszön… inkább ne kérdezz semmit, jó? Ja, jó. És nem kérdez. *szemforgat*
Szóval, picit el kellett vonatkoztatni ettől a nagyon YA felütéstől, hogy élvezhető legyen a könyv. Alapvetően az ír és kelta mitológiát szeretem – jó, tudom, a tündéres sztorik mindig onnan merítenek, de most pláne –, Maggie stílusa meg amúgy is gördülékeny, olvastatja magát off, szóval összességében nem volt rossz, de valahogy végig az volt a benyomásom, hogy jó-jó, de ebből többet is ki lehetett volna hozni. Nem igazán sikerül megmagyaráni, miért szeretnek úgy egymásba, miért most kezdett mindenki Dee iránt érdeklődni, miért most jelennek meg a képességek, miért akarják megölni – vagy hogy éppen mi volt a szülőkkel korábban… spoiler
Szóval nem volt rossz, meg kapott egy olyan véget, hogy végül is érdekeljen a folytatás, de valahogy nem volt az igazi.


Népszerű idézetek

MFKata>!

– … Én sokkal jobban szeretlek téged, mint ő.
Felsóhajtottam. Szerettem volna megfogni a pillanatot és becsomagolni egy szép színes papírba, és odaajándékozni magamnak, valahányszor kövérnek éreztem magam.

225. oldal, 15. fejezet, 3. könyv (Könyvmolyképző, 2013)

3 hozzászólás
MFKata>!

Nem kényszeríthetsz senkit arra, hogy szeressen. Nem tudod felfogni? Kényszerítheted, hogy öljön érted. Kényszerítheted, hogy az alattvalód legyen. De szerelmet nem tudsz kicsikarni senkiből!

339. oldal, 21. fejezet, 5. könyv (Könyvmolyképző, 2013)

Sheila_7 I>!

– Ez itt James, Delia. Ebben az évben ő lett Virginia állam második legjobb dudása.
– Hamarosan első leszek – jelentette ki elbűvölő hangon James. – Felfogadtam egy bérgyilkost.

44. oldal

1 hozzászólás
Thayet>!

Mielőtt úgy határozok, hogy valakit nem kedvelek, előbb mindig megpróbálok rájönni, van-e oka annak, hogy olyanok, amilyenek.

223. oldal

Chöpp >!

– Azt rebesgetik – mondta James –, hogy a befelé forduló lökötteknek sok alvásra van szükségük, hogy kiheverjék a társadalmi érintkezés megpróbáltatásait.

54. oldal

2 hozzászólás
Sheila_7 I>!

– Mikor tettél szert ennyi bölcsességre?
Megkocogtatta a homlokát. – Agyátültetés. Egy bálna agytekervényeit gyömöszölték a fejembe. Most már kisujjamból rázom ki az összes tantárgyat, csak a krillről vagyok képtelen leszokni. – Lemondóan vállat vont. – És őszintés sajnálom a bálnát, akinek pont az én agyam jutott. Valószínűleg most is Florida partjai körül úszkál, és bikinis lányok után leskelődik a strandokon.

150. oldal

Sheila_7 I>!

– Biztosan voltak már barátnőid.
Luke a fejét rázta. – Még soha senki sem inspirált annyira, hogy megjavuljak. Gyakorolhatok rajtad?

66. oldal

18 hozzászólás
TheEvii>!

Addig sosem tudod meg, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod.

Sheila_7 I>!

– … Összpontosíts a zenére! Mintha itt sem volnék.
– De hát itt vagy!
– Tegyél úgy, mintha piknikasztal volnék!
Pillantásom végigsiklott pólója ujjából előbukkanó izmos karján.
– Te egész nyilvánvalóan nem vagy piknikasztal. – Egek. De még mennyire, hogy nem volt piknikasztal!

27. oldal

Lunèa_Charlotté>!

[…] nyári napforduló idején elvékonyodik a fátyol az emberek tündérek világa között.

6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Tündérdallam sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú
Anna Banks: Poszeidón
Joss Stirling: Angel
Richelle Mead: Vérvonalak
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Tracy Wolff: Hadakozás
Jennifer L. Armentrout: Torn – Szétszakítva
Karen Lynch: Rejtek