Ballada ​– A holtak éneke (Tündérdallam 2.) 81 csillagozás

Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

James Morgan szinte nem is evilági muzikális érzékkel rendelkezik. Tehetsége felkeltette a lélekrabló tündérmúzsa, Nuala figyelmét is, aki felébreszti, majd kiszipolyozza a kivételes halandók kreatív energiáit. Míg végül meg nem halnak. Jamesnek éppen elég oka van rá, hogy tartson a tündérektől, ám miközben Nualával egy közös zenei szerzemény megalkotásán dolgoznak, a srác egyszer csak rádöbben, hogy egyre mélyebb érzelmeket táplál Nuala iránt. A tündérnép többsége azonban korántsem ilyen ártalmatlan és jó indulatú. Mindenszentek éjszakájának – a halottak napjának – közeledtével Jamesnek meg kell küzdenie a tündérkirálynővel és a holtak királyával, hogy megmentse Nuala életét. És a saját lelkét.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633731512 · Fordította: Robin Edina
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632457154 · Fordította: Robin Edina

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

James Morgan · Nuala · Patrick Sullivan · Deirdre Monaghan · Paul Schleiermacher


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
schesztiஐ P
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Hősiesen bevallom, alig-alig emlékszem valamire az első kötetből… Szinte minden meglepetésként ért, próbáltam összerakni a mozaikdarabkákat, elcsodálkoztam egyes részeken és nem tudtam, minek örülhetek és mi miatt legyek szomorú.

Aztán a Ballada átvette a vezetést, és hagytam, hogy zenéje töltse ki az elfeledett részleteket.
Ha az első rész tetszett, akkor ezt egyenesen imádtam! James karakterét, Nuala-t, Sullivan-t, a sötét, rejtelmes hangulatot, a zeneiségét, még a tündérkirálynőt is.

Picit a Nevermore jutott eszembe róla, azt is legfőképp a hangulata miatt szeretem.
Ez a könyv is teljesen elvarázsolt, nagyon nehéz volt vissza-visszatérni belőle, és legszívesebben egy ültő helyemben olvastam volna el, valami sötét és hideg helyen, hogy még az is fokozza a feszültséget. :)

És a befejezése tökéletes, és ennek most külön nagyon örülök! :) Nem tudom, lesz-e még folytatása – lehetne, más szereplőket kiemelve, megint másra helyezve a hangsúlyt –, de ez így tökéletes volt! Örülök, hogy végre leemeltem a polcról és belebújtam ebbe a furcsa, egyedi, néha rettenetes, máskor csodaszép tündérvilágba.

>!
Virág_
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Előre leszögezném, hogy én soha az életben nem fogom megszeretni a tündéreket. A könyvben egy-egy egyed felbukkanása mindig valamelyik sunyi vagy kétszínű ismerősöm személyiségét hozta magával, úgyhogy egy tündérekről szóló szavazásban boldogan fogom képviselni az ellenzéket.:w

Persze sokkal említésre méltóbb szereplők is felbukkantak a történetben, ráadásul az egyikük valóra is váltotta az előző rész értékelésénél megfogalmazott kívánságomat. James korábban ugyan csak egy mellékszereplő pozícióját töltötte be, de humora és figyelemreméltó személyisége már akkor is fényes csillagként tündökölt a történetben, a kibontakozására azonban csak most került sor, és Nuala szemszögéből immár ő tűnt mindenki között a legragyogóbnak, amivel ki is érdemelt magának egy megüresedett főszereplői állást. Vagy esetleg fordítva, és lehet, hogy James lehetőségeinek tárháza ihlette meg az írónőt, ami mondjuk valószínűbb. Gondolom ebből kiderül, hogy én is teljesen a varázsa alá kerültem. Érdekes volt a seggfej szót is használatba venni jellemének leírásához, bár arra már pontosan nem emlékszem, hogy Nualán kívül bárki is felemlegette volna. Számomra a seggfej alakok Jamestől távolabb állnak, úgyhogy ezzel a kijelentéssel nem igazán tudok egyetérteni, azt meg senki sem vetheti a szemére, hogy igyekszik minél messzebb kerülni saját halálának ígéretétől.

Dee. Én a vele átélt (korábbi) eseményeket is élveztem, mivel (sajnos?) személyiségének jópár darabkáját közel éreztem magamhoz. Szóval patthelyzetben éreztem magam, mert valamilyen oknál fogva őt és Jamest is kedveltem, így inkább egyikük pártjára se álltam, hanem azt tettem, amit ilyen helyzetben mindig is szoktam, igyekeztem a háttérbe húzódva figyelni az eseményeket. Nualát már nem nagyon tudom közéjük sorolni, vele nem igazán sikerült szimpatizálnom, jobban mondva a tündéri oldalával nem voltam kibékülve. Ebből következik, hogy a végkifejlet rá vonatkozó része teljesen megnyert, a maradékkal viszont, ami egyfajta hiányérzetet keltett bennem, nem tudtam azonosulni, Dee történetét túlságosan befejezetlennek éreztem, ami miatt kikívánkozik belőlem egy fél csillagnyi levonás. Viszont találtam valamit, ami sikeresen kompenzálhatja ezt.

Nagyon örülök, hogy suliidő alatt álltam neki a könyvnek, nyáron ugyanis nem biztos, hogy ennyire értékeltem volna a gyönyörűen megfogalmazott kifejezésekkel teli történetet és a zene csodáját. Luke és Dee közös muzsikájánál nem éreztem akkora hálát, mint James és Nuala közös zenélésének stresszlevezető, nyugtató és mindent elfeledtető hatásáért, ami iskolaidőben tökéletes választás. Hogyha egyhuzamban olvastam volna végig a sorozatot, akkor valószínűleg reálisabban tudnám értékelni a könyvet, de mivel a mostani körülmények sokkal élvezhetőbbé tették számomra ezt a kötetet, azt kell, hogy mondjam, sokkal jobban megfogott, mint a korábbi történet. De a százalékok állását tekintve lehet, hogy nem is vagyok olyan messze a „valóságtól”. :)

>!
Beatrice8
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Össze-vissza értékelés, mert lusta vagyok rendezni.
Hova tűnt Luke? Vagy én értettem félre, hogy az előző rész végén minden happy volt? Mi történt velük?
Több, mint egy hétig olvastam, pedig nincs 400 oldalas, KMK-s és Maggie Stiefvater az egyik kedvenc írónőm. Amikor leraktam akkor nem éreztem rá késztetést, hogy folytassam. És amire nem akarok igazán időt szakítani, arra nincs, így a tanulás és a Könyvfeszt mellett ezt a könyvet számomra botrányosan sok ideig olvastam. Ez van, már vége.
Ezt még egy éve kaptam ajándékkönyvnek egy VP szeretetcsomagban. Láttam, hogy második rész, kivettem a könyvtárból az első részt és elolvastam, egészen tetszett. Erre egy évvel később elolvasom ennek a fülszövegét és egy szereplő se ismerős. 1.memóriám, tudom 2.ezek nem is annyira folytatásosak! Már nem Deirdre a főszereplő, hanem James, akiről eléggé megfeledkeztem(ne vedd magadra, minden másról is az előző részből) Így igazából felesleges volt a macera, amivel kikölcsönöztem az első részt, csak simán olvashattam volna ezt.
James sokkal szimpatikusabb főszereplő, mint Deirdre őt kimondottan utáltam ennek a nagy részében.
Tetszett. Vannak komoly hibái, de Maggie Stiefvater írásmódjának nehéz ellenállnom. Sok a furcsaság, kérdőjel a történettel kapcsolatban. Izgalmak nem igazán vannak. A vége mindig túl gyors. De valahogy mégis… tényleg tetszett.
Paul, Sullivan mindkettejüket nagyon bírtam. Jamest szerettem és összeillik Nualával, akit szintén szerettem. Az a beszéde a kapcsolatokról a könyv egyik legjobb része.
Linnettet utáltam. Komolyan az volt a baja, hogy nem egy snassz fogalmazást írnak, hanem egy színdarabot és elő is akarják adni?! Egyébként a próbás részek is nagyon jók voltak.
Összességében nulla történet, több szerethető szereplő, egyedi írásmód és hangulat, cuki romantikus szál. Nekem tetszett, de nem hiszem, hogy újraolvasom. Azt azért sajnálom, hogy az írónő ennyire félbehagyta.

2 hozzászólás
>!
Dalma01
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Már másodjára olvasom újra, de még így is megunhatatlan.

>!
Shanara
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Még élénken él az emlékezetemben az előző rész okozta varázs, a tündérek kicsavart, féligazságokkal és titkokkal teli világa, az emberekhez való hozzáállása és az a keserédes befejezés, amely egyszerre jelentett lezárást és mégsem. Teljességgel meglepődtem, amikor azzal szembesültem, hogy ebben a kötetben Deirdre helyett James játssza majd a főszerepet. Álmélkodtam ugyan, de egyáltalán nem bánkódtam, hiszen James az a figura, akit már korábban is kedveltem, akinek humora egyszerűen imádni való és természetemből adódóan nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lehet, ha nem csak mellékszereplőként van jelen, hanem az ő gondolatai töltenek meg egy egész könyvet.
Teljesen más ez a történet, mint amit vártam, egészen más, mint az előzménye, különbözik tőle stílusában, ütemében, mozgalmasságában, mondanivalójában, mélységében és az általa keltett érzésekben. Eltérő, de ugyanakkor lenyűgöző, a lélek mélyéig hatoló és ha másként hat is a varázsa, azt nem lehet elvitatni tőle, hogy képes a bűvöletre. Abban azonban már nem vagyok biztos, hogy ezt a csodát mindenki azonos módon fogja értelmezni. Akiket viszont képes megérinteni, akik azon a hullámhosszon belül érzékelnek, amelyiken a szerző teljes valója megszólal, azoknak a szíve és a lelke együtt fog rezegni az eseményekkel, rá fog hangolódni a főszereplők lelkének vibrálására, az érzelmeik által keltett dallamra.
Ha nem is voltam minden mozzanatában elégedett a benne leírtakkal, de engem elkapott a regény hangulata, magával rántott a varázsa. A nézőpont és főszereplő váltás jót tett a történetnek, mert James a nyilvánvaló veszteség ellenére is sokkal életképesebb személyiség, mint Dee és bizony belehaltam volna, ha Deirdre elbeszélésében kell olvasnom az eseményekről, mert annak csak hatalmas hiszti és siránkozás lett volna a vége. James ezzel ellentétben szarkasztikus humorral, számomra szimpatikus gondolatokkal és különleges érzelmekkel töltötte meg a kötet oldalait, Dee reakciójából pedig bőven elég volt annyi, amennyit éppen csak megmutat az írónő.
A történetet akár kerek egésznek is lehetne tekinteni, hiszen a főszereplő szemszögéből nézve megoldódott, valamiképp lezáródott az aktuális probléma. Ugyanakkor maradtak bennem kérdések, amelyek válaszok és folytatás után kiáltanak.
Maggie továbbra is az egyik kedvenc írónőim egyike és nagyon, de nagyon érdekel a folytatás.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/02/maggie-stiefvate…

>!
Gabye
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Szeretem az írónő stílusát, valamivel mindig eléri, hogy kicsit részese legyek a meséjének. Ennek a sorozatnak az első részével is így jártam, így nyilvánvaló volt, hogy érdekel a folytatás. Annál inkább is, mert James-t már az első részben megkedveltem, a humora elég bejövős..
Nos, az első részhez képest kicsit gyengébb. Az eleje kimondottan vontatottnak tűnt, kezdett is lekámpicsorodni a szám, de aztán ahogy haladtunk előre, apránként jöttek az új és új infók, az érdekesebb részek, és az utolsó kb 70 oldalt már faltam. Vagyis klasszikus második részes gyengébb kezdés után a végére azért feltornázta magát ez a rész is, de egyértelműen James vitte el a hátán és a szakrazmusával a történetet..Összességében azért jó volt ez is, bár nem olyan ütős, mint a kezdés, de kíváncsi vagyok a harmadik részre.

>!
Anita_Juhász
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Jobban tetszett, mint az első rész.
James karaktere már korábban felkeltette a figyelmemet, így a kezdeti döbbeneten túljutva kifejezetten megszerettem ezt a könyvet és a flúgos dudás srácot. Nualát is megkedvelten, örültem a váltott szemszögnek, amiért az ő gondolataiba is belepillanthatunk. Dee valahogy teljesen kifordult magából, de ezt betudtam Luke hiányának, ami engem is megviselt kicsit. Megpróbáltam olvasás közbe egy kis ír zenét hallgatni, de annyira magával ragadott, hogy teljesen elvonta a figyelmemet a könyvről, ezért kénytelen voltam leállítani. Nem baj, igazából a könyvből áradó zeneiség pont elég volt helyette is. Nem tudod lesz-e folytatás, de szívesen csöppennék vissza ebbe a világba!

>!
Fairymysz P
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon szerettem, másrészt időnként legszívesebben a földhöz vágtam volna és még ugrálok is kicsi rajta, annyira dühített. Imádtam a leírásokat, a zenét, Jamest és Nualát, Pault és Sullivant. Viszont Dee akkora csalódás volt az első kötet után, hogy teljesen feldühített ahányszor csak szóba került. Nem ezt vártam tőle, nem ilyen viselkedést.
James és Nuala viszont gyógyír voltak a lelkemre és Eleanor cselszövéseire is nagyon kíváncsi voltam.
És most nagyon várom a következő kötetet, remélem az írónő végre összekapja magát és kijön. :)
Ó, és a borító: Imádtam!

>!
Fairy
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Az első kötet után nekem nagy csalódás volt a könyv.
Más volt mint az előző rész így önnmagában is olvasható.
Nem próbálkozok többet az írónővel a farkasos trilógiája sem tetszett.
Hosszú oldalakon írja a semmit aztán pár oldalban a végén összecsapja az egészet.

5 hozzászólás
>!
Nelli0805 
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Nagyon tetszett ez a könyv. :-) Jobban, mint az első rész. Ennél már sokkal inkább éreztem azt, amit a Shiver olvasása közben.
James már az első kötetben is szimpatikus volt, de ebben a könyvben még inkább megkedveltem, és rájöttem, hogy kicsit félreismertem… sokkal több minden van benne, mint ami az első kötetből kiderült (= amit Dee látott benne).
Dee viszont nagyon ellenszenves lett… James szemszögén keresztül teljesen más kép jött le róla, mint az első kötetből. Én teljesen James mellé álltam minden kérdésben.
Nuala egyre szimpatikusabb lett, ahogy haladt előre a történet. :-)

A könyvet végig átjárta a depresszív hangulat, ami miatt nem tudtam egyszerre sokat olvasni belőle, mert teljesen át tudtam érezni… Bár cselekmény szempontjából sokáig alig történt valami lényeges, mégis lekötött a könyv, az apró mindennapi dolgokat is nagyon élvezetesen ábrázolta az írónő. Nagyon ért ahhoz, hogy ezeken keresztül érzéseket közvetítsen.
Örültem, hogy Maggie ezt a könyvet is két szemszögből írta meg, mint a Shivert. :-)

Kedvenc lett, és biztosan újra fogom még olvasni. :-)

Ja, és a borító is gyönyörű.


Népszerű idézetek

>!
Nelli0805 

Mindenkinek kétféle hangja van – a nagy nyilvánosság előtt használatos hang, és az, amely csak neked szól, a hang, amelyen csak akkor szólal meg, amikor egyedül vagytok, és senki más nem hallja.

213. oldal (Könyvmolyképző, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: hang
>!
bankicsniki

– Fogd már be! Azt gondolom, hogy a szerelemnek semmi köze a másik ember személyiségéhez. Vagyis talán egy kicsi. Szerintem igazán csak saját magunk számítunk ebben a dologban, Például tegyük fel, hogy beleszere… nagyon megkedvelsz egy öntelt idiótát. Ez egyáltalán nem számít. Valójában csak az számít, hogyan érzed magad ennek az idiótának a társaságában. Ha a legjobb embernek érzed magad a világon, amikor együtt vagytok, akkor azért kedveled annyira. Egyáltalán nem arról szól a vonzódás, milyen kedves vagy jó ember a másik.
– Tetszik az elméleted. Az önző emberek kalauza a szerelemhez. Nem téged szeretlek, bébi, igazából magamba vagyok szerelmes.

243. oldal (Könyvmolyképző, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: James Morgan · Nuala · szerelem
>!
Virág_

– James?
(…)
A vállam és a fülem közé szorítom a telefont, és nekiláttam bekötni a cipőmet. – Mint mindig.
– Itt Mr. Sullivan. – Nevetést hallottam a háttérben. – Angol irodalom óráról hívlak.
(…)
– Teljesen logikus – válaszoltam, sietősen lábamra húzva a másik cipőmet is. – Mivel maga az angol irodalom tanár.
Sullivan hangja még ekkor is kedvesen csengett a telefonban. – Én is így gondoltam. Nos, az osztálytársaiddal éppen azon tanakodtunk, vajon csatlakozol-e hozzánk a mai órán. – Újabb nevetés hangzott fel a háttérben.
– Ki vagyok hangosítva?
– Igen.
– Paul, te mocskos áruló! – kiáltottam. Sullivannek pedig hozzátettem: – Éppen a szempillafestékkel bajlódtam. Elszaladt az idő. Egy pillanat, és már lenn is vagyok.

93. oldal

>!
Virág_

Üdvözlöm Önöket, hölgyeim és uraim! Ian Everett Johan Campbell vagyok, a harmadik s egyben utolsó is. Remélem, megnyerhetem szíves figyelmüket. El kell ugyanis mondanom Önöknek, hogy amit itt és most látni fognak, az a színtiszta valóság. Talán nem lenyűgöző, talán nem megdöbbentő, talán botrányosnak sem nevezhető, annyit mégis elmondhatok a kétség leghaloványabb árnyéka nélkül, hogy ez a valóság. És ezt… – itt hatásszünetet tartottam – mélységesen sajnálom.

257-258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: valóság
>!
Chöpp 

Tekintetemet a csillagokra függesztettem, és tudtam, hogy többre vágyom annál, ami vagyok, és amit a világ kínál nekem, és egyszerűen csak – tele volt a lelkem vággyal.

107. oldal

>!
Nelli0805 

Megfigyeltem, hogy Sullivan szája némán mozog, amint fejben megszámolja tolongó diákjait.
– Negyvenhat. Harmincnégy – mondtam neki, különösebb lelkesedés nélkül.
– Fogd be, James! – válaszolt kedélyesen. – Nem működik.

127. oldal (Könyvmolyképző, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: James Morgan · Patrick Sullivan
>!
Nelli0805 

[…] – Eljön az idő, amikor választanod kell majd. A helyes döntést hozd!
James szeme felcsillant a sötétben. – Melyik a helyes döntés?
– Amelyik fáj – felelte Cernunnos.

319. oldal (Könyvmolyképző, 2013)

>!
Virág_

Ó, te jó ég! Elpirult. Még csak nem is sejtettem soha, hogy James Morgan egyáltalán képes elpirulni.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nuala
>!
Virág_

Mindig gyanakvással töltött el, amikor az emberek nyilvánvaló ok nélkül voltak kedvesek. Amikor pedig az emberek hozzám voltak nyilvánvaló ok nélkül kedvesek, még nagyobbra nőtt bennem a gyanakvás.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: James Morgan
>!
Chöpp 

Ó, és hacsak nem akarod feltétlenül magaddal hozni, hogy biztonságban érezd magad, hagyd a szobádban az egódat! Nem lesz szükséged rá.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiera Cass: A szirén
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Rick Riordan: Athéné jele
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Tahereh Mafi: Ne félts
Kelly Oram: Örökkön-örökké
Lauren Oliver: Delírium