Értékelések 242

Yuki12 P>!
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Nagyon izgalmas volt, bár én nem szeretem annyira a véres töténeteket mégsem tudtam letenni :)

kispartizan>!
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Hosszú idő után vettem kézbe ezt a könyvet és bár aki ajánlotta már beszélt pár dolgot a történetről, mire kinyitottam a művet, semmi nem maradt meg belőle, csak a „vérengző lóverseny”…
Pár oldal után rájöttem, hogy nem igazi fantasy a történet és a felismerés, hogy szinte a mában játszódik, de legalábbis nem a középkorban, megfogott.
Aztán a második érdekesség az volt, mikor megértettem a dupla karakterszemszöget is…
A történet ha nem misztikus lények alapján megírt „vérlovakról” szólna, simán lehetne egy realisztikus történet. Egy angol, vagy ír területen egy szigeten, ahol a népek élik az ott élhető szegényes, egyszerű és esős, szeles, ködös napjaikat. Ott, ahol a megélhetés kemény, ahol vannak gazdagok, akik mindent megkapnak és azok, akik élni próbálnak, meg akik álmokat kergetnek.
A folyamatosan lomha, szürke és esős, nyomott hangulat végig kitartott és valahol az utolsó pár fejezetben lopott bene az írónő egy parányi romantikát.
A szótlan fiú, aki szolgál és él – hal a lovakért ( tekintsünk most el a nemlétező lényektől-,aki egyedül van… Az a személy, aki már-már olyan, mint egy suttogó…
A fiatal lány, akinek vezetnie kell a háztartást, figyelnie mindent , köztük a kissé fura kistesót, meg a nagyot, aki már elmenekülne…
Eközben pedig az élet megy, a sziget fontos eseménye a verseny jön és naná, hogy megint kell egy nő, aki belép ebbe a játékba és…
A végére megszerettem a történetet. A karakterekkel szívtam a tenger sós illatát, éreztem a szalmaszagot, a vért, a mézes süteményeket. Éreztem a hideg szelet, a permetező esőt, s éreztem a tenger hívó szavát…
Már a végefelé jártam, mikor megfogadtam, ha x nyer, vagy z, akkor abbahagyom. Ha y meghal, vagy t nem, akkor is…
Fantasztikus könyv volt és minden emlékem visszahozta arról, mikor még én is lovagolhattam…
Ajánlom azoknak, akik szeretik a lovakat, akik harcolni tudnak egy célért akkor is, ha ezért valamiről le kell mondani…
Ha lehetne, tíz *-ot adnék, de így csak a maximumot, az 5*-ot adom, de azt őszintén!

Hirdetés
kamububu P>!
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Nem volt egy rossz könyv, de úgy tűnik, hogy az írónő engem nem tud levenni a lábamról.
Valahogy hiányérzetem maradt.
Elég lassan hömpölyög előre a történet, amivel még tudnék is együtt élni, viszont ennek ellenére pár dolog nincs olyan részletesen kifejtve, mint ahogy elvártam volna. És persze, tudom, bízzam a képzeletemre, meg rá is lehet jönni, de valahogy nekem kevesebb lett ennek a világnak a leírása. spoiler
A lezárással sem voltam annyira elégedett, számomra egy kicsit semmilyenre sikeredett. Ezt amúgy akár az egész könyvre mondhatnám. Elmesél egy történetet, de kicsit olyan, mintha nagy nehezen kitaláltunk volna valami misztikusat a tengeri lovak legendái köré, csak nem lett elég misztikus.

Alosa>!
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Tavaly került a figyelembe és nem tudom milyen oknál fogva, de én azt hittem, hogy ez 2019-es megjelenés. Aztán akkor kezdtem gyanakodni amikor a könyvtárban gyanúsan hamar megtaláltam a feltételezett megjelenéshez képest. Fogalmam sincs, hogy mi vett rá, hogy elolvassam, miközben mikor Molyon feldobta egy szikrányi érdeklődés se lobbant bennem. Meg is bántam, mert egyszerűen szenvedtem. Az írónő másik sorozatával is küzdök, de ott legalább van bennem egy kis lelkesedés.
A főproblémám ugyanaz mint ami a Hollófiúknál is, egyszerűen nem szeretem a stílust. Irritál és nem tud belőlem semmilyen érzelmet kiváltani. Számítottam erre, szóval ez nem szegte kedvem és lelkesen próbálkoztam a könyvvel. Engem ott vesztett el teljesen amikor Puck a világ legidiótább indoka miatt indul el a versenyen. Eleve 60% esélye van arra, hogy bárki meghal a versenyen, de mivel egy vérszomjas tengeri lovaknak szervezett versenyen sima lóval akar versenyezni ezért a halálozási esélyeit egészen 90%-ig tornázza fel. Mindezt azért, mert a bátyja elköltözik. Még ha közel állnának egymáshoz, de Gabriel egy címeres seggfejként viselkedett végig. Ott hagyja a testvéreit a szarban, amiről nem is tájékoztatta őket, miután a húga egy életveszélyes versenyre nevez be ő meg haza se megy, hogy élnek-e még. Valószínűleg az írónő is érzékelte ezt, ezért a végén megpróbálta visszahozni ezt, de már elveszett.
A szerelmi szál is megalapozatlan volt. Nem hirtelen volt, mert majdnem a feléig nem is találkoztak. Olyan nagyon szikrák se voltak közöttük, de ők akkor is összejöttek. Nagyon sok más résznél is éreztem azt, hogy nem a történet vagy a szereplők indokolták a történést, de itt ez most kellett ezért megtörtént.
A sztorinak már az indokát logikátlannak találtam, a közepét untam, a vége meg ismét teljesen logikusan történt. Mert marhára logikus, hogy az évek óta versenyzők capall uisce-k (csak mert elfelejtettem a többes számát) hátán meg lesznek verve egy teljesen normális, kajának nézett lóval, akinek a hátán egy tapasztalatlan lovas ül, aki fél is a tengeri lovaktól. Ez ilyen nagyon álomszép, de egyáltalán nem valós történet. Az egész történet bukdácsol.
Az egyetlen ami kicsit mentette, hogy lovas emberként a lovaglást teljesen átadta. De ezt egy több, mint négyszáz oldalas könyvnél édeskevés. Főleg úgyhogy magáról a tengeri lovakról szinte semmi nincs. Ők is csak úgy vannak. Nincs történelmük, nincs leírva, hogy egyáltalán mi történik velük a vízben, néha olyan mintha a szárazföldön se teljesen lovakként viselkednek. Arra se kapunk választ, hogy miért csak itt vannak. Ezt módosítanám, mert kaptunk csak hasonlóan gyökér választ.
2020-05-08