Utasítások ​hőhullám idejére 13 csillagozás

Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

1976 júliusát írjuk, és London egy hőhullám szorításában vergődik. Hónapok óta nem esett, a kertek zsúfolásig vannak levéltetvekkel, a víz egy közkútból folyik, Robert Riordan pedig közli a feleségével, Grettával, hogy lemegy a sarokra újságot venni. De nem jön vissza.
Robert keresése hazahozza Gretta gyermekeit – két elhidegült nővért és egy válás szélén álló fivért, akiknek mind más-más elképzelése van arról, hogy hová mehetett az apjuk. Egyikük sem gyanítja, hogy esetleg az anyjuknak lehet rá olyan magyarázata, amelyet még most sem tud velük megosztani.

Maggie O’Farrell öt korábbi regény, a Miután elmentél, A szeretőm szerelme, a Somerset Maugham-díjat nyert A köztünk lévő távolság, a The Vanishing Act of Esme Lennox és a Costa-regénydíjas A kéz, amely először fogta az enyémet szerzője. Edinburgh-ban él.

Eredeti mű: Maggie O'Farrell: Instructions For a Heatwave

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
GABO, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066361 · Fordította: Komló Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789634066613 · Fordította: Komló Zoltán

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Spaceman_Spiff IP
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

Amikor nem zsánerregényeket olvasok, akkor igyekszem nagyon körültekintően válogatni. Általában az ún. szépirodalomból válogatok, olyan szövegeket, amikről innen-onnan már azt szűrtem le, hogy komoly témákat feszegetnek, vagy nyelvezetükben, stílusukban sokkal másabbak a zsánerkönyveknél. Éppen ezért volt furcsa ezt a könyvet olvasnom, amit nem „önszántamból” vettem a kezembe.
Nincs igazán szó erre a típusú irodalomra a magyarban. Nevezzem „magas lektűrnek”? Vagy „middlebrow”-nak? Hogy mire is gondolok, arra ez a cikk remekül rávilágít: https://magyarnarancs.hu/pislogo_szobrok/miert-nem-bold…
Vagyis olyan regények, amik nem zsánerművek, kidolgozottak, „szépiordalmiak”, mégsem egészen olyanok, amikre itthon azt mondnaánk, hogy „magasirodalom”, „szépirodalom” etc. Valahol a kettő között vannak. És szerintem ezeket a regényeket a legnehezebb értékelni. Mert hát az van, hogy bár érdekes a téma, annyira nem bújik bele a szöveg, mint egy skandináv nyomasztásnál. Igényes a szöveg, de nem egy Marquez. Vannak eltalált karakterek, de nem üdüljük végig a könyvet az ő fejükben. A másik oldalon viszont ott van, hogy a rejtély annyira nem játszik központi szerepet, nincs klasszikus nyomozás az eltűnt családfő után, nincsenek nagy leleplezések. A cselekmény a jól megjósolható feloldások felé robog, a maga jól kiszámított tempójával.
Mindenből van „elég”, de az én ízlésemek valamiből kellett volna egy kicsit több. Mély dráma a múltban, vagy erősebb összecsapás a testvérek között, vagy kacifántosabb szöveg, nem tudom, valami. Nem nekem valóak az ilyen „okés” regények, amikkel nincs igazán baj, de nem is tűnnek ki nagyon a könyvek tengeréből. Sok minden megfoghatja még így is az olvasót a regényben, csak hát én szeretem a végleteket, már ha irodalomról van szó. Ez pedig ellavírozgat félúton, teszi mindezt a legnagyobb természetességgel és elégedettséggel, ami mondjuk az egyik legnagyobb erénye.

>!
cseri P
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

Eléggé szeretem Maggie O'Farrell könyveit, mindig elolvasom, ami megjelenik tőle (érdekes, hogy most kettőt is kiadtak egyszerre). Ez családregény, hétköznapi emberek, jellemrajzok, kapcsolatok, történések, néhány titok, semmi különös, csak pont az, amit olyan jó olvasni.

3 hozzászólás
>!
Málnika P
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

Már nagyon rég olvastam családregényt, az Utasítások hőhullám idejére pedig ráébresztett, mennyire hiányzott. Riordanék mind szerethető jellemek, tele titkokkal, amelyek szép lassan napvilágra törnek, miután apjuk, Robert váratlanul nem megy haza az újságostól egyik reggel. A gyerekek (sőt az unokák is) visszatérnek a szülői házba, majd Írországba, hogy megtalálják a rejtélyesen eltűnt, korábban a kiszámíthatóság mintaképének tartott apjukat. Közben Monica, Aoife és Michael Francis is megküzd saját nehézségeivel és mázsás súlyú titkaival. Kedvencem a család fekete báránya, Aoife lett, aki gyerekkorától kezdve nagy horderejű dolgot takargat, még saját családja elől is. A szerethető karakterek pedig lebilincselő stílussal társulnak.

>!
Kókuszka 
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

Egy nyugdíjas családapa, belefáradva a céltalanságba, egy reggeli újság vásárlásból nem tér haza. A mama, a melodráma specialistája összetrombitálja gyermekeit. Michael Francis, két gyermek apukája, házassága válságban. Monicanak, aki nem szeretne saját gyermeket, nevelt lányaival gyűlik meg a baja. A legkisebb lány, Aoife nem ismeri fel a betűket, de bevallani nem meri. Most pedig újra együtt a család. Apró buktatók, régi sérelmek, titkok, emlékfoszlányok kerülnek felszínre. Mindezt az írónő olyan érzelmekkel átszőve adja át, mely teljesen elvarázsolt.

>!
klaratakacs +SP
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

Azt hiszem a családok, legyenek azok a világ bármely pontján nagyon hasonlóak. Mindenhol vannak titkok, és abból adódó feszültségek, testvérversengés, még felnőttkorban is, félreértések, melyek sebeket ejtenek és igazi árulások. Tegyük ezt Angilába, egy bevándrló ír és mélyen katolikus családot figyelve, a 70-es években, ahol még a házasságon kívüli szex, vagy válás pokolra jutást ígér, ahol a diszlexia még ismeretlen fogalom és megkapjuk ezt a könyvet.
Egy anyát és három felnőtt gyermekét látjuk, miután az apjuk egy szó nélkül eltűnt. A szemszögek változnak, hol a két lány, hol az anya, hogy a báty szemén át látjuk a többieket, vagy éppen az adott személy múltját, viszonyaikat. Van itt minden, ahogy az életben is. Semmi kirívó, de mégis valahogy érdekes és abbahagyhatatlan.
Végül mindegy is, hogy hol az apa, a fontos, hogy ők tisztázzák a viszonyaikat, a múltat, kimondják a bocsánat kérést, vagy éppen rájöjjenek, fontosak egymásnak.
A sok szemszögváltás pedig remekül van megírva, szinte észre sem vesszük, hogy már más mesél, mégis egyértelmű.
Ami meglepi volt Aiofe nevének kiejtése…

>!
silverlight78
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére

Olvastam az írónő összes korábbi regényét, régóta vártam ezt is. Van valami Maggie O'Farrell stílusában, történeteiben, ami egyedivé teszi, amitől se nem lektűr, se nem kifejezetten szépirodalmi, nehéz és megríkat, de mégis szórakoztat. Nincsenek benne túl nagy fordulatok, vagy hatalmas konfliktusok és feloldások; talán ebben még az eddigieknél is kevesebb volt mindenből, legalábbis valami hiányérzettel tettem le a végén, de nem baj ez. És köszönöm a @gabokiado-nak, hogy meggondolták magukat :) (egy korábbi karcban érdeklődtem náluk, és akkor azt mondták, nem tervezik kiadni).


Népszerű idézetek

>!
Kókuszka 

Jót tesz az embernek, ha vár rá valami tennivaló, legyen az bármilyen apróság is.

396. oldal

>!
Málnika P

Egy pillanatig el se tudja hinni, amit az imént mondott. Szinte elképesztő, hogy azok a szavak most odakint vannak a levegőben. Ide-oda röpdösnek a telefonfülke fülledt, szűk terében, keringenek a feje körül. Legszívesebben óvatosan résnyire nyitná az ajtót, hogy kiengedje őket, mint méheket a kasból, a külvilágba.

384. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló
Tony Parsons: Nem lehetsz angyal…
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Patti Smith: Kölykök
Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?
Beth Flynn: Kilenc perc
Natalia Ginzburg: Kedves Michele