Hamnet 54 csillagozás

Maggie O'Farrell: Hamnet

A díjnyertes írónő, Maggie O'Farrell könyve ennek a házasságnak a ragyogó portréja, egy gyásztól és veszteségtől sújtott család és egy csodálatosan erős nő megrázó története. Közben gyengéden megidéz egy fiút, akinek az életét mára ugyan elfeledték, de nevét a világirodalom egyik legünnepeltebb darabja őrzi.
Az 1580-as évek Angliájában, a pestisjárvány idején egy ifjú latintanár beleszeret egy rendkívüli, különc fiatal lányba, Agnesbe. A titokzatos nő kesztyűben, sólyommal járja családja földjét, jobban érti a növényeket és a bájitalokat, mint az embereket, rendszeresen fordulnak hozzá gyógyfüvei miatt.
Miután összeházasodnak, Agnes központi szerepet tölt be a londoni színpadon felfelé ívelő karriert befutó fiatal férfi életében. Három gyermekük születik: Susanna, és az ikrek, Hamnet és Judith. Hamnet 1596-ban, tizenegy évesen váratlanul meghal egy hirtelen fellépő láztól. Apja négy évvel később megírja a Hamlet című darabot.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Európa, Budapest, 2022
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045068 · Fordította: Schultz Judit
>!
Európa, Budapest, 2022
366 oldal · ISBN: 9789635046607 · Fordította: Schultz Judit

Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 145

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

”Minden életnek megvan a magja, a középpontja, az epicentruma, ahonnan minden kiárad és ahová minden visszatér.”

A Maggie O'Farrell új regénye emléket állít egy fiúnak, aki fájdalmasan fiatalon halt meg, ám neve mégis halhatatlanná vált, hiszen egy klasszikus, mindenki által ismert dráma őrzi azt. A történet azonban fikció, annak ellenére, hogy Hamnet valóban Shakespeare egyik gyermeke volt és több életrajzi tényt használ fel regényéhez a szerző. A fiktív mivoltot erősíti, hogy William Shakespeare neve a könyvben egyetlenegyszer sincs megemlítve, mindig valamilyen viszony, minőség utal rá.

Bár Hamnet, aki 1596-ban halt meg, négy évvel később pedig apja megírta Hamlet című darabját, a címadó szereplő, sokkal inkább kiemelkedik a feleség, Agnes alakja, akinek szemszögéből ismerhetjük meg a család életének, tragédiájának, gyászának történetét. Egy különleges női sors bontakozik ki, miközben a rendkívül olvasmányos stílusnak köszönhetően csak úgy pörögnek a lapok. Kuriózum ez a regény minden könyvmolynak, különösen Shakespeare kedvelőinek, ám annak ellenére, hogy mindkét előbbi paraméternek megfelelek, a vártnál kevésbé került közel hozzám.

Kókuszka>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Honnan tudhatták volna, hogy Hamnet volt a gombostű, amely összetartotta őket? Hogy nélküle mindannyian darabokra hullanak, mint a kövön összetört csésze?

A regény William Shakespeare életén alapuló fikció, feleségéről, Agnesről (Anne Hathaway) és tizenegy évesen meghalt fiúkról Hamnetről (Hamlet) szól. Maggie O’ Farrell soha nem mondja ki közvetlenül Shakespeare nevét, latintanárnak, majd férjnek és apának nevezi. Egy házasság és gyász története, mely az egykori mindennapokra koncentrál a 16. századi Angliában, a pestisjárvány idején. Agnes alakja idealizált, különleges, aki ösvényeken, mezőkön cselleng, gyógynövényeket gyűjt, aki édesanyja halála után szeretetre, szerelemre vágyik. Három gyermekük születik, házasságuk férje elvágyódása családjának fojtogató légköre miatt nem lehet felhőtlenül boldog, feleségét és gyermekeit hátrahagyva Londonba költözik. Fia halála után négy évvel itt írja meg és állítja színpadra egyik legismertebb tragédiáját. Szenvedéssel és fájdalommal teli történet éltről, halálról, gyászról, mely fogva tartott és azt sugallta: maradj, ne tegyél le!

Amadea>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Régen is szerettem az írónő könyveit, az érzékeny világlátását, ahogy bemutatja a teljesen hétköznapi emberek életét; úgy, hogy képtelen vagyok kiszakadni a történetből és elönt közben egyfajta jó érzés. Az Utasítások hőhullám idején is nagyon bejött, de a Vagyok, vagyok, vagyok volt az, ami totálisan lebilincselt és a Hamnet iránti várakozás gyújtólángja volt.

Különös regény a Hamnet, abban a tekintetben, hogy a főszereplő apja egyáltalán nem sajátítja ki a történetet, sőt, sok szempontból esetlen figuraként ismerjük meg; fiatal férfiként, szinte fiúként lép a szemünk elé, aki zsarnokosdó apja ügyei után futkos és latinórákat ad, a városbeliek a kesztyűkészítő mihaszna fiaként könyvelik el, aki nem vitte semmire; dühös és tehetetlen, mert az apja igájából nem tud kiszabadulni és nem találja a helyét. A különc, számkivetett hajadon, Agnes iránti szerelme villámcsapásként éri és a világ a feje tetejére áll. Agnes sincs könnyű helyzetben, még a lélegzetvételével is szemen köpi az erkölcsös leányok etikai kódexét, állítólag látja az emberek jövőjét, képes elapasztani a tehenek tejét és ő idézte elő a mostohaanyja arcán azokat a rettenetes keléseket. Van egy halvány misztikus hangulata a regénynek, amelyet javarészt Agnes és édesanyja története szolgáltat és nagyon szépen belesimul a történetbe, ezért (is) imádtam olvasni. Akit hozzám hasonlóan a gyönyörűség környékez a misztikus erdő és az erdei boszorkány toposza hallatán, ne habozzon, vesse bele magát a Hamnetbe.

Ez a könyv inkább Agnes története, az életéé, a férje és a gyerekei iránt érzett szerelemé és szereteté. Tulajdonképpen ugyanazt az ívet írja le, mint bármelyik pár személyes története; szívszorító és elkeserítő olvasni, hogyan mérgezi meg ezt a szabályokat áthágó szerelmet a távolság, a fájdalom, a férfi hivatástudata (igen, ő az, aki, de azért na) és a rosszindulatú, kárörvendő kívülállók.

Nagyon szerettem olvasni, csak közhelyes szuperlatívuszokban tudok mesélni róla.

Póli_Róbert>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Nagyszerű volt ez a könyv!
Élveztem az olvasását, és megadta azt a katarzist, amit az olvasások során már annyira vártam mostanában.
Hol a múltban, hol a jelenben játszódik a cselekmény, egyre közeledve a jelenhez, lassú sodrással, mint egy hömpölygő folyó.
Apropó! Gyönyörű képekkel dolgozik az író, a metaforák és költői eszközök csodálatosak, és nem túlzóak, éppenséggel emelik az olvasási élményt.
Belemegy a szerző a karakterekbe, teljesen, ahogy amúgy az ember él és gondolkodik és érez, minden apró-cseprő történés ott van, minden ok-okozat szépen feltárva.
Olyan érzésem volt, mintha benne lennék a történetben; mintha ott lennék a szereplők között. Hallottam, láttam, éreztem, amit ők.
Néha le kellett tenni, mert annyira bevonzott, annyira belekerültem, hogy kellett idő, hogy magamhoz térjek.
A kivitelezés is nagyon szép, mind a borító, mind a belbecs tekintetében.
Imádtam, imádom.
Ne hagyd ki ezt a könyvet! Olvasd el!

tonks>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Ha nem az Európa Kiadó adta volna ki, akkor minden bizonnyal a KULT Könyvek közé került volna a 21. Század Kiadónál. Szerintem ezzel már eléggé belövöm, hogy szépirodalmat súroló, emberi (női) sorsokról finoman mesélő regényről van szó.
A fülszöveget dobjuk ki, egyszerre lő le mindent és semmit, eléggé haragszom rá, mert tévútra vezetett, de közben kicsit azt érzem, túl sokat is mondott, valamire jobb lett volna magamnak rájönnöm.
A szöveg valami hihetetlenül gördülékeny, olvasmányos stílusú, sokszor pufogtatjuk azt a frázist, hogy olvastatja magát, de itt tényleg ez történik. A legeleje még furcsa ugyan, aztán megtörténik az első írói csel és utána elrepültek az oldalak, meg az idő, tényleg csak bambultam az órára, hogy ja, én még virágot akartam locsolni, ágyneműt hajtogatni, közben lassan aludni kéne. Megkarcolgatta a lelkem, főleg a női sorsok bemutatása miatt, több generáció is felvonultatja magát, mindegyiknél úgy éreztem, hogy meg vagyok szólítva. Kevés ilyet olvasok, de újfent rájöttem, hogy mennyire tetszenek azok a történelmi regények, ahol az egyszerű hétköznapi életbe nyerünk bepillantást, itt ráadásul az anya, Agnes személyében egy mágikus, boszorkányos ízt is kapott az egész, ami különösképp jól esett.
Ami miatt mégsem öt csillag, az az, hogy valahogy hiányérzetem van. Látom azt, hogy ez egy érdekes írói projekt, úgy érni Shakespeare-ről, hogy soha nem hangzik el a neve, de mégis… az a fránya fülszöveg. Azt hittem, hogy spoiler, helyette végül mást kaptam inkább. Majd egy újraolvasásnál eldöntöm végleg, mennyire ízlik.

Egy kérdés: őszintén nem tudom, mi volt az az egész a gyapjúbálákkal? Amiről tilos volt a házbelieknek beszélni, de kétféle helyiségben (a padlás és a raktár, amelyből majd lakrész lesz a történetben) is felbukkant. Lopott volt? Kitől? Az volt a tartozás oka? Mi a fenéért nem adta akkor vissza a kesztyűkészítő? Éveken át ott állt.

Kincses_Nóra I>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Azt hittem, imádni fogom, annyira készültem rá, hogy ez lesz az év könyve, aztán kiderült, hogy ez egyáltalán nem nekem íródott. Vajmi kevés köze van a Hamlethez vagy Hamnethez, a fiúról alig tudunk meg valamit. Ez a könyv Agnes, Shakespeare feleségének fikciós története, ami valahogy nekem nagyon egysíkú volt. Bár nem hosszú a könyv, néha mikor egy bolha vagy egy levél külön fejezetet kap, olyan érzés volt, hogy még a 360 oldalt is fel kellett tölteni fillér fejezetekkel. Az írónő vért izzad, hogy nem írja le a 'William Shakespeare' nevet egyszersem (pedig nélküle, valljuk be, nem létezhetne ez a regény, és ő a marketing fő pontja is), ennek az a következménye, hogy sokszor nyakatekert megnevezéseket használ rá, amelyek többször is szóismétlésbe torlódnak. És sajnos Agnest sem tudtam valahogy megkedvelni.
Nagyon sajnálom, hogy nem igazán jött be, de örülök, hogy másokat elkapott.

2 hozzászólás
Párpi>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Tegnap délután megvettem, este bele akartam egy kicsit olvasni, és nem sokkal azután azt vettem észre, hogy reggel van, nem aludtam még semmit és nincs több oldala a könyvnek. Az elmúlt két évben tulajdonképpen minden rangos szépirodalmi díjat megkapott ez a regény, és a közönségsikere is töretlennek látszik, lassan minden nyelven kiadják. A címből és a leírásokból (Shakespeare így, Hamlet úgy) sok mindenre gondoltam, csak valahogy éppen arra nem számítottam, amit ez a kötet nyújtani tud. Egy ízig-vérig mai nő és egy kortárs család története, holott többszáz éve éltek. Mégis. Az érzelmek, a vonzalmak, az örömök és a bánatok ugyanazok minden korban, ha jól vannak ábrázolva. Ábrázolni pedig nagyon tud Maggie O'Farrell – a trükkje nehezen megfogható, mert egyszerűen fogalmaz, nem írja túl a mondatokat, nem jelzőzi agyon a főneveket és nem kap minden ige két határozószót. Csak nagyon pontosan tudja, hogy mit akar elmesélni, és ahhoz nagyon pontosan választja ki a szavakat – ettől lesz aztán mégis Shakespeare-korabeli, amellett, hogy kortárs. Már első néhány oldal után meg kellett néznem, hogy ki fordította (Schultz Judit), mert ő legalább olyan pontosan és szépen tud magyarul, mint az (ír) szerző angolul. Belefeledkezős történet, mész a szereplőkkel, ismered és érzed őket, amikor vége van a könyvnek, akkor ott maradnak a szobában. Már megittam a harmadik kávémat, értekezleten is voltam, de lélekben még nem tudtam visszatérni mellőlük. Ritka az efféle – igazi olvasmányélményt adó – könyv. Állítólag más országokban nagyobb a Shakespeare-kultusz, mint nálunk, ezt nem tudom, de szerintem aki egy árva sort sem ismer vagy szeret az illetőtől (mármint Shakespeare-tól, -től), az is éppen úgy bele tud feledkezni annak a nőnek a sorsába, aki egy tenyérizom feszüléséből meg tudja mondani, hogy merre járt előző éjjel a férje. (Igazi szpojlerveszélyes történet, emiatt sem foglalnám össze szívesen.)

kica05>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Azta! Régen olvastam olyan gyönyörű nőtörténetet, mint a Hamnet. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem Shakespeare nevéből akarja felépíteni a sztorit, hanem Agnesre helyezi a hangsúlyt, aki különcségében mégis végtelenül emberi és hihető. Rengetegszer éreztem át a gondolatait, az aggodalmait, a fájdalmának mélységét. Briliáns, érzékeny nő, lenyűgöző karakter. Ez a regény megmutatja, milyen volt az élet a pestisjárvány sújtotta Angliában, és mégis páratlanul mai.

Pudlimoly78>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Maga a könyv hihetetlenül szép lett, sokkal szebb, mint bármelyik külföldi kiadás; élmény kézbe venni. Kemény borító, iniciálék, igényes szedés – köszönet az Európa Kiadónak, remek munkát végeztek!

Nem sok művét olvastam még Shakespeare-nek (csak meseváltozatban), de így is nagyon megragadott, hogy egy híres dráma háttértörténetét göngyölíti fel az írónő. Azt is érdekesnek – és eredetinek – találtam, hogy az eseményeket nem Shakespeare, hanem a felesége, Agnes szempontjából látjuk.

A középkori, gyógyfüves-pestisjárványos Anglia mostanában kedvelt helyszín, ha valaki sikersztorit akar írni, de úgy éreztem, a Hamnet más lesz, nem csak egyszerű boszorkányos ponyva. Félig igazam volt, félig csalódnom kellett.

Igazam volt, mert Maggie O'Farrell valóban nagyon szépen, igényesen ír. Ügyesen vegyíti a történelmi adatokat a fikcióval, és az olvasó érzi a rengeteg kutatómunkát, ami megbújik a sorok mögött. Az írónő azt is eléri, hogy olvasója kortársának érezze Agnest és a Shakespeare családot. Hitelesen ábrázolja a szülői háztól elszakadni vágyó fiatal drámaírót, az ifjú feleség megpróbáltatásait mostohaanyja keze alatt és a mély gyászt, amelybe a család egyetlen fiuk halála után süllyed.

Valami azonban nekem nagyon hiányzott belőle, bár nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi. Voltak benne idegesítő dolgok, például a jelen idő – rettentően zavar, ha egy könyv jelen időben íródott –, valamint az, hogy az írónő szándékosan kerülte Shakespeare nevének leírását, s ez néha erőltetett, kínos-nevetséges megnevezéseket eredményezett, illetve számomra olykor személytelenné tette a történetet.

Agnest pedig az I. részben nagyon kedveltem, csodáltam a képességeit, az anyjához való ragaszkodását; azt, ahogy ösztönösen helyesen cselekedett. A különleges méltóságot, tartást, ami olyan jellemző volt rá. Aztán a II. részben valahogy az volt az érzésem, hogy elvesztettük, és ennek nem kizárólag Hamnet halála volt az oka. Voltak pillanatok, amikor már szinte dühített a jelenléte.

Összességében nem volt ez rossz könyv, de sokkal többet vártam. Mély beszélgetéseket, egymásra találásokat… Ezeket sajnos nem kaptam meg. Történelmi fikcióként azonban megállja a helyét, így ha valaki igényes regényt keres ebben a műfajban, esetleg szeretne közelebb kerülni az irodalomórán tanultakhoz, és más szemszögből látni a nagy író családját és korát, jó szívvel ajánlom neki.

Orsolya_Hack>!
Maggie O'Farrell: Hamnet

Különleges történet egy különleges családról. Elképesztő érzelmi mélységeket járunk be a szereplőkkel együtt, és bár már az első perctől kezdve tudható, hogy valami fájdalmas és visszafordíthatatlan, ép ésszel alig kibírható fog történni, mégis reménykedünk, egészen az utolsó, megmásíthatatlan pillanatig.
Minden szülő rémálma, a felfoghatatlan tragédia: egy gyermek elvesztése. Vajon ez az áldozat kellett ahhoz, hogy megszülethessen a világirodalom történetének egyik legmeghatározóbb drámája?

A Hamnet egyszerre egy házasság története és a legmélyebb gyász szinte lírai megfogalmazása. Ugyanis ez a regény nemcsak egy izgalmas történet, hanem egy nyelvi bravúr is a szerző részéről, ráadásul Schultz Judit fordítása fantasztikusan adja vissza az apró finomságokat, a lélek legfinomabb rezdüléseit.

Nem utolsó sorban pedig, bár nem szoktam borító alapján ítélni, de könnyen lehet, hogy ezt a könyvet csak a kinézete miatt is levenném a polcról. Egyszerűen gyönyörű!


Népszerű idézetek

Málnika>!

Egy fiú jön lefelé a szűk, kanyargós lépcsőn.

(első mondat)

Kókuszka>!

Milyen könnyű, gondolja Agnes, nem észrevenni egy ember fájdalmát, gyötrelmét, ha az ember hallgat róla, magába zárja az egészet, és mint a túl szorosan lezárt palackban, a nyomás csak egyre nő és nő benne…

191. oldal

noemilenart>!

Minden életnek megvan a magja, a középpontja, az epicentruma, ahonnan minden kiárad és ahová minden visszatér.

18. oldal (Európa, 2022)

Párpi>!

Járt a városban egy történet egy lányról, aki az erdő szélén lakott.
„Hallottál valaha a lányról, aki az erdő szélén lakik?”, mondogatták egymásnak az emberek este, a tűz mellett üldögélve, tésztadagasztás vagy gyapjúfonás közben. Az ilyen történetek persze segítenek, hogy gyorsabban teljen az éjszaka, lecsitítják a durcás gyermeket, elterelik a figyelmet a gondokról.
Az erdő szélén, egy leány.
Valami ígéret rejtőzik ebben a kezdésben, a mesélőtől a hallgatónak, mint egy zsebbe rejtett üzenet, sugallat, hogy valami történni fog. A közelben mindenki odafordítja a fejét és hegyezni kezdi a fülét, elméjük máris megalkotja a lány képét, talán épp a fák között lépdel óvatosan, vagy az erdő zöld fala mellett álldogál.
És micsoda erdő volt az!

53. oldal

Párpi>!

Úgy érzi, mintha ő mint önálló lény, mint különálló test feloldódna, míg végül fogalma sincs, elképzelése sincs, melyikük bőre melyiküké, melyik végtag kihez tartozik, kinek a haja van a szájában, kinek a lélegzete kinek az ajkán áramlik ki és be.
– Van egy ajánlatom – mondja a férfi utána, amikor már Agnes mellett fekszik.
Agnes a férje hajának egy tincsét csavargatja az ujjai körül. A más nőkről való tudás visszahúzódott az aktus alatt, távolabb került tőle, de most megint itt vannak, ott állnak az ágyfüggönyökön kívül, helyért tolakodnak, kezüket, testüket a függönyhöz dörgölik, szoknyájuk a földet sepri.

315. oldal

Párpi>!

– Londonba? – kérdezi.
– Muszáj elmennem – feleli a férfi egy csipetnyi éllel.
Agnes majdhogynem elmosolyodik, olyan nevetséges, olyan irreális ez a mondat.
– Nem mehetsz el – mondja.

283. oldal

kica05>!

Ott lesz az anyja. Meggyógyítja Judithot. El tud űzni minden betegséget, minden kórságot. Tudni fogja, mit kell tenni.

kica05>!

Az apjuktól érkező levelek szerződésekről mesélnek, hosszú napokról, tömegről, amely rothadó dolgokkal dobálózik, ha nem tetszik neki, amit hall, London nagy folyójáról, egy rivális színháztulajdonosról, aki az új darabjuk bemutatójának csúcspontján egy zsák patkányt eresztett szét, sorok, sorok és még több sor bemagolásáról, jelmezek elvesztéséről, tűzről, egy jelenet próbájáról, amelyben a szereplőket kötélhágcsókon engedik le a színpadra; arról, hogy milyen nehéz ételhez jutni, amikor úton vannak, összeomló díszletekről, elkallódott vagy ellopott dúcokról, kereküket vesztett és a sárba zuhanó szekerekről, tavernákról, ahol megtagadják tőlük a szállást; megspórolt pénzről, arról, hogy mit kell tennie az anyjuknak, kivel kell beszélnie a városban egy földdarabról, amelyet meg szeretne vásárolni, és egy házról, amelyről azt hallotta, hogy eladó, meg egy mezőről, amelyet meg kéne venniük és aztán bérbe adniuk; arról, hogy mennyire hiányoznak neki, hogy szeretettel üdvözli őket, és hogy mennyire szeretné megcsókolni az arcukat, egyiket a másik után, és hogy alig várja, hogy újra otthon legyen.

noemilenart>!

Susanna látja mindezt, a tudás égeti a koponyája belsejét, fekete égésnyomokat hagy maga után.

33. oldal (Európa, 2022)

eviebrz>!

És ott, a tűz mellett, anyja karjában, abban a szobában, ahol kúszni, enni, járni, beszélni tanult, Hamnet az utolsót lélegzi.
Beszívja a levegőt, kiengedi.
És aztán néma csend. Semmi több.

254. oldal (Európa Könyvkiadó, 2022)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alison Weir: Aragóniai Katalin
Philippa Gregory: Három nővér, három királyné
Edward Rutherfurd: Az Erdő
Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Diane Chamberlain: Ellopott házasság
Lucinda Riley: Árnyéknővér
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete