Ház ​a Tara Roadon 81% 25 csillagozás

Olyan érzésem volt, mintha egy szappanoperát néznék. Ráadásul a könyv első felében gyors váltásokkal felvázolta a történet előzményeit. Pont mintha egy tévésorozatot a kellős közepénél kezdeném el nézni, és egy barátnőm elmesélné, mi történt addig. Rengeteg szereplő, barátok, barátnők, hozzátartozók, minden váltásnál picit töprengeni kellett, ez most kicsoda és mit akar és hogyan kapcsolódik. Néha felmerült bennem, hogy félbehagyom, mert annyi jó könyv vár rám, nem kéne pont ezt olvasnom.
Talán csak innen, Közép-Európából nézve tűnik kicsit mesésnek meg életidegennek, hogy egy életválság így oldódjon meg. Felidéződött bennem mindaz, amit valaha régen a saját hasonló életválságom közepette éltem meg – hát marhára nem az volt a gondom, hogy elvonuljak két hónapra Amerikába…
Na, mindegy, a végére azért kezdtem kicsit belejönni a történet követésébe, és még érdekelt is, mi lesz a lezárás. De egyáltalán nem bántam, mikor vége lett.

Maeve Binchy-nek ebben a könyvében is a legfontosabb szál az emberi kapcsolatok alakulása.
Az esemény nagy része Dublinban játszódik, mégis kisvárosi, barátságos a hangulat, ahol az emberek jól ismerik egymást. Viszont az emberekre az is jellemző, hogy mennyire nem akarják látni a saját és mások hibáit, vagy rejtett szándékait. A regényben egymást érik a konfliktusok, melyeket minden ember a saját egyéniségének megfelelően kezel. Az írónő igazi mesélő: érdekesen ír, sodró lendülettel, meglepetésekkel, mint a valóságban is haladnak az események. Folyamatosan együtt tudtam érezni a szereplőkkel, hol szomorú voltam, hol örültem, néha pedig dühöngtem. Sok, sok érdekes egyéniséget ismerhettem meg, és nem utolsósorban, de a háttérben néha feltűnik a történet szempontjából is fontos résztvevő, Mrs Connor, a jósnő. Igazán, nagyon szeretem ezt a könyvet.

Az első 150 oldal halál unalom, már éppen hara kirire készültem, mert a 3. könyv a nyáron, amin inkább szenvedtem … Aztán végre előkerült pár klisé, felpörgött a történet. Nem lett a kedvencem, nem tudtam meg sokat az írekről, a mentalitásukról. Az igazi drámák -családon belüli erőszak – sem ütöttek szíven, olyan bagatell, van de mit lehet tenni szinten voltak említve. A kamasz lány lázadása is egyik pillanatról a másikra jött, de nem érezte azt az ember hogy falra mászom tőle, hanem csak úgy haladt, történtek az események,nem érintett meg különösebben.

Tragikomédia. Azt hiszem ez a jó szó erre a könyvre. Mintha a Született feleségek több évadát pörgettem volna át könyv formájában.
A Tara Road egy olyan utca, ahová mindenki törekszik, ahol a szereplők mindent tudnak egymásról, a hétköznapi életük megannyi szálon kapcsolódik össze, mégis állandóan egymás háta mögött kavarnak. Vagy mondjuk egyes szerelmi sokszögek esetében nyíltan egymás orra előtt, de ezzel senkinek semmi baja ugyebár, mert ez így természetes… Igazából senkit sem sikerült különösebben megkedvelnem, csak valahogy elfogadtam őket. Van három önimádó, semmirekellő szélhámos pasi, akik azt hiszik ők isten ajándékai a nőknek és bármit megtehetnek – addig a pontig, amikor már nem – és az eddig csendesen tűrő és háttérbe húzódó nők a kezükbe veszik a saját sorsukat.
Ria és Marilyn két olyan középosztálybeli feleség, akik ugyanazt a megoldást találták egy problémára: lelépni egy időre és maguk mögött hagyni a gondokat és ez egész jól bejött. Más emberként térnek haza.
Riára jobban haragudtam, mint Marilynre, mert milyen dolog már az, hogy lepasszolta a gyerekeket az „ellenségnek”, ő meg elment nyaralni? Szegény gyerekek! De mondjuk ő végig a kis védett álomvilágában élt. A férje meg egy szemét alak. Ezt az első oldalaktól kezdve tudtam, na de hogy ennyire!
Rajtuk kívül még sok karakterbe köthetnék bele, de nem teszem. Túl hosszú lenne a lista, ki mit tett helytelenül (mondjuk ott van a boxzsák Gertie vagy a „drága jó barátnő” Rosemary, de még sorolhatnám).
Nem olyan rossz könyv, csak nem éreztem indokoltnak ezt a magas oldalszámot. Főleg hogy több mint 200 oldal után jön a fülszövegben is említett összeomlás.
Úgy tettem le ezt a könyvet, hogy keserédes volt a befejezés.

Nagyon szerettem olvasni. Sok évet ölel fel a történet, de nem unalmas
http://ritaolvas.blogspot.com/2009/04/maeve-binchy-haz-…

Imádni fogom a többi regényét is! Letehetetlen, magával ragadó, olvasmányos, fordulatokban gazdag családregény.

Nekem tetszett, kikapcsolódásnak tökéletes.