Dublini ​vacsorák 33 csillagozás

Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Quentins étteremben minden asztal számtalan történet fültanúja volt már. A személyzetnek és a vendégeknek is megvannak a maguk meséi, amiképp az étteremnek is. Mindezek fölött pedig ott áll Patrick és Brenda Brennan, akik megteremtették a Quentins legendás hírnevét. De még az ő életük sem az, aminek látszik. Ella Brady dokumentumfilmet akar készíteni az étteremről, de ahogy egyre inkább belebonyolódik az eseményekbe, kénytelen szembenézni saját életének kétségbeejtő fordulataival is.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Alexandra, Pécs, 2009
414 oldal · ISBN: 9789633707265 · Fordította: Szabó Kitty

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
OlvasóMókus
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Túl vagyok életem első Maeve Binchy regényén. Lehet, hogy majd egyszer, fogja követni több is.
A fülszövegben ígértekhez képest a történet nekem kicsit csalódás volt. Azt hittem, hogy sokkal többet fognak az étteremmel és a vele kapcsolatos történetekkel foglalkozni – elvégre a címe is Dublini vacsorák. Ezzel szemben Ella története uralta a cselekmény nagy részét.
Ella rettenetesen idegesített, remélem az életben azért nincsenek ennyire naiv nők! A történetmesélést kicsit felszínesnek tartottam és voltak problémáim az időkezeléssel is. Sokszor nem tudtam, hogy akkor most időben hol is járunk.
Tudom, hogy ez egy romantikus regény, de néhol már csöpögősen romantikusnak találtam.
Azért kapott annyi csillagot ahányat, mert összességében elszórakoztatott arra a pár napra amíg olvastam.

1 hozzászólás
>!
Salsita
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Kellemes kikapcsolódás, bár hiányoltam belőle az újdonságot. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az író az eddigi regényeihez írt volna egy „mi történik az utolsó oldal után” stílusú kötetet, összehozva egy könyvben az eddigi alakokat, persze a rend kedvéért kiegészítve egy kerettörténettel.

>!
Nofrit
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Írország miatt olvastam, mert éppen előtte voltunk Dublinban, jó volt a történet alatt ismét azokon az utcákon sétálni, viszont Ella személye számomra nagyon idegesítő volt.

>!
sziszukamakka
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

A cselekmény több szálon fut, több ember életébe csöppenhetünk be, de mindannyiukat összeköti a Quentins étterem. Ella számomra túl naiv, kicsit túlságosan is a fellegekben járó szereplője a könyvnek.
Voltak benne izgalmas részek, nem volt rossz, de inkább egy light-os romatikus regénynek nevezném. A cím picit megtévesztő, és a leírás is, mivel az étterem nem kap olyan nagy szerepet, mint Ella élete.

>!
sorazsem
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Régebben kezdtem, majd egy másik miatt félbehagytam. Izgalmasabbra emlékeztem… a folytatás nyögvenyelősen ment. Az utolsó 50 oldalt már csak felszínesen átlapoztam.

>!
Hapcibenő
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

ezt a könyvet kár volt megvenni. teljesen sablonos történet. az időkezelés enyhén szólva is problémás. nem is értem, a szerkesztők ezt nem veszik észre? naiv és enyhén szólva butácska történet.

>!
brigi11 P
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Az egyik legrosszabb könyv, amit valaha olvastam.

>!
roganedina
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a könyv. :) Itt-ott egy kicsit erőltetettnek éreztem, de összességében tetszett. A történetek pedig nagyon bájosak voltak. :)

>!
zeany
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Egy fokkal jobb, mint a vérbükk, de ez is egy kicsit bugyuta.

>!
sofia
Maeve Binchy: Dublini vacsorák

Sokkal jobban tetszett, mint a Vérbükk című regény. Szinte csak pozitív dolgokat tudok írni róla. Érdekesek voltak a fő cselekmény közé beékelődő kisebb történetek, pedig nem szeretem a hasonló írói trükköket, itt azonban követhető volt a cselekmény és nem volt zavaró. Negatívumként Ella túlságosan naiv és kissé butuska természetét említeném. Összességében egy fordulatokkal és izgalmakkal teli történet, amelyben többféle emberi sorsot ismerhetünk meg.


Népszerű idézetek

>!
Papírtigris

A vasárnapok számukra az egészséges, kiadós sétákat jelentik, nem pedig az üldögélést és a kalóriák bevitelét.

298. oldal

2 hozzászólás
>!
Papírtigris

– Látja Cathyt a nagy hasával? Az tulajdonképpen egy kisbaba, de most nem ez a lényeg.

363. oldal

>!
Papírtigris

Az élet már nem tűnt olyan hatalmasnak és fontosnak, mint azelőtt. Az ember csupán az állandó körforgás része, mint a hegyoldalak, a homokviharok vagy a tavaszi virágzás. Jövő héten már újra ott lesz, és várni fog. Nem lesz rémisztő.

331. oldal

>!
Papírtigris

– Igen, mindenen aggódik, és olyankor egy csomó vodkát megiszik, és azt sem tudja, hol van.
– És miért csinálja ezt? Miért iszik vodkát? – kérdezte Derry.
– Jót tesz az idegeinek. Olyan, mint a varázsital. Elfelejti tőle, ami idegesíti. A baj csak az, hogy ilyenkor összevissza beszél, meg elesik, és ezért mindenki haragszik rá – mondta Maud.

364. oldal

>!
Papírtigris

– De mit lehetett volna tenni, ha egyszer rosszak voltak az idegei?
– Megpróbálhatta volna abbahagyni az ivást. Megpróbálhatott volna normális hangon beszélni az anyámmal.
– De nem gondolta komolyan, amit mondott – magyarázta Simon, mintha egy kisgyerekhez beszélne. – Mikor anyu iszik, olyanokat mond apunak, hogy más asszonyokkal van, meg hogy szörnyetegek vagyunk, és ellopjuk a pénzét a tárcájából. De egyikünk sem törődik vele.
– Micsoda? – kérdezte döbbenten Derry.
– Hát, nem szabad törődni vele, mert úgysem gondolják komolyan. Igazából ők is csak nyugodtan, békésen szeretnének élni, mint mindenki más.
– És nem is gyűlölitek őket?
Simon és Maud úgy néztek rá, mintha egy másik bolygóról jött volna.
– Gyűlölni? Az anyánkat és az apánkat? Senki sem tudna ilyet tenni. Ez lehetetlen! – mondták egymás szavába vágva az ikrek.

365. oldal

>!
Papírtigris

– Talán leülhetne a heverő mögé, és kisírhatná magát az apja idegei miatt, Mr. Derry. Attól jobban érezné magát. Mi is gyakran sírunk, miután eljövünk anyutól, mert rossz látni, mennyi minden hiányzik az életéből. Mit szól hozzá?
– Nem, talán majd később – nyögte ki Derry.
– Igen, sejtettem – Maud kedvesen megsimogatat a kezét, mint egy jó barátnak, akivel összekötötte őket a rossz idegzetű szülők fölötti bánatuk.

366. oldal

>!
Papírtigris

Elnézte a nővéreit, a fivéreit és a párjaikat. Egyikükben sem volt meg még csak a szikrája sem annak a boldogságnak, ami benne ragyogott.

315. oldal

>!
Papírtigris

A szüleim azt akarták, hogy építész legyek Londonban, és jól keressek, de én nyugalomra vágytam. Nagyon ellenezték a dolgot, de én kitartottam mellette. Mindig tisztelettel beszéltem velük, és végül feladták az ellenállást. Másodszor, mikor már itt voltam, és a tanítás helyett a kertészkedéssel szerettem volna foglalkozni. Újra és újra el kellett magyaráznom, hogy nem tudom lekötni a gyerekek figyelmét, nem vagyok jó oktató, de nagyon szeretném a kertet gondozni, és ilyen módon szolgálni Istent. Végül sikerült.

104. oldal

>!
Papírtigris

A Független Vonal részeként Laura éves összejövetelt szervezett, melyet Csibétlen Anyák körének nevezett el. Olyan nők voltak, mint ő, akiket nem vett körbe szerető család. Akiknek nem hozták ágyba a reggelit, és akiknek a részére nem szerveztek családi ünnepséget. Az „anyátlan kiscsibe” kifejezés egy dalból származott, és úgy gondolta, hogy a fordítottja éppen illene rájuk. Az egyetlen szabály, hogy jól kell érezniük magukat, nem említhetik feddőleg tapintatlan gyerekeiket, de nem is vehetik védelmükbe őket, kifogásokat keresve.

300. oldal

>!
Papírtigris

Mindannyian egyetértettek, hogy nincs is annál érdekesebb munka, mint ebédidőben megfigyelni az emberfaj példányait.

234. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
Roddy Doyle: Henry csillaga
Cecelia Ahern: Amikor megismertelek
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Christoph Ransmayr: A repülő hegy
Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly
Emma Donoghue: A szoba
Roddy Doyle: A mozgóbüfé
Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek!