Akhilleusz ​dala 128 csillagozás

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója… (tovább)

Eredeti mű: Madeline Miller: The Song of Achilles

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
General Press, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789636437404 · Fordította: Szigeti Judit
>!
General Press, Budapest, 2014
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636437183 · Fordította: Szigeti Judit

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses · Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus · kentaur · Diomédész


Kedvencelte 52

Most olvassa 13

Várólistára tette 169

Kívánságlistára tette 145

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Hát én oda meg vissza voltam a gyönyörűségtől az első fejezetek alatt, mert nagyon úgy tűnt, hogy az Akhilleusz dala egy fejlődésregénynek álcázott görög mitológiai celebmustra.
Aztán világossá vált, hogy ez mindenek előtt egy különleges szerelem története, egyúttal az Iliász újramesélése, csakhogy egy – a mai olvasó igényeinek sokkal jobban megfelelő – erősen szubjektivizált szemszögből. Nagyon eredeti ötlet, és remek kivitelezés: a szerző gördülékeny kortárs regénybe simítja az epikus eseményeket, világépítésében precíz és következetes, egyszer sem esik szét a háttér, a tempó, a stílus.
Igaz, ezt inkább így utólag tudom kijelenteni, hogy már egyben látom a képet. Valójában a középső rész nekem kicsit megült, túl vontatottnak és érzelgősnek találtam. De utólag úgy gondolom, a révedező, nyugodt atmoszféra végeredményben már előre ellenpontozza a vérben gázoló, erőszakos, testileg-lelkileg kíméletlen záró fejezeteket. Ezáltal domborodik ki igazán a kontraszt a két lehetséges életút között, amik közül a legenda szerint Akhilleusz választhatott. Így az Arisztosz Akhaión hübrisze még visszatetszőbb, hiszen a történet vége felé kétség nem marad afelől, milyen kevesen választhattak meg bármit is Homérosz világában.

Be kell vallanom, hogy olvasás közben nem mindig éreztem ilyen kiemelkedőnek a könyvet, mint ahogy most nyilatkozok róla. De „dolgozik” bennem a regény, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni: főleg egyes karakterek, döntések és viszonyok motoszkálnak bennem még most is, és nem feltétlenül a központi szálra gondolok. Szóval érzékeny, keresetlenségében nagyon is sokrétegű írás ez, Iliász rajongóknak pedig egyszerűen kötelező.

>!
molybarby
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Soha nem szerettem igazán a Trója című filmet. De most megnézem az tuti. :D Te jó ég! Ez egyszerűen fantasztikus volt! Egy teljesen más értelmezése a történelemnek. (Bár azért abba se lehetünk teljesen biztosak, hogy azok a dolgok amiket ott leírtak valóban megtörténtek e úgy ahogy le van írva). Ez a könyv, huhh nehéz beszélni róla. Megmaradt az eredeti történetnél és tényleg csak annyi pluszt adott hozzá ami nem hat furcsának, mégis eszméletlenül izgalmas. Akhilleusz és Patroklosz annyira a szívemhez nőtt és most először a furcsa nevek ellenére tudtam követni, hogy ki kicsoda. Engem megvett magának :)

2 hozzászólás
>!
Briggan
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nagyon szeretem az újraírt, átdolgozott mítoszokat, mondákat. Ezért is keltette fel ez a könyv az érdeklődésem még tavaly. Kicsit félve álltam neki, nem is értem, miért.
A könyv nem a trójai háború tizedik évében kezdődik. Annál sokkal különlegesebb az egész, és az elbeszélő sem a szokásos hős: Patroklosz szemén keresztül élhetjük át a történetet, aki gyermekkorával kezdi a mesét: milyen gyermek volt, hogyan került Péleusz udvarába, hogyan ismerkedik meg Akhilleusszal, milyennek látja őt, hogyan nőnek fel és kerülnek el abba a végzetes és esztelen háborúba.
Az egész regény központja a Patroklosz és Akhilleusz közti kötelék: nem barátok, hanem szerelmesek, társak. Nagyon szépen, finoman, rezdülésről rezdülésre bontakozik ki kettejük kapcsolata. Olvasás közben úgy éreztem, én is beleszerelmesedek kicsit Akhilleuszba. És Patrokloszba is. Olyan tiszta és gyönyörű ez a szerelem, hogy még a vérrel ázott trójai mezők szörnyűségeit is képes volt egy kicsit enyhíteni, egy kicsit mindig ott élt bennem a remény, bár tisztában voltam a végkifejlettel, az istenek nem hagyják pusztulni ezt a gyönyörű szerelmet. De elérkezik a háború utolsó éve…
Nekem Patroklosz ugyanúgy Arisztosz Akhaion, mint Akhilleusz.
Az utolsó oldalakon nyomot hagytak a könnyeim.
És egy kicsit megszakadt a szívem.

>!
anemona P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nem tudom egész pontosan mire számítottam, hiszen ismerem Akhilleusz és Trója történetét. spoiler
Persze sok minden volt a könyvben, amiről nem hallottam irodalom órán :) De azt nyugodtan mondhatom, hogy ez volt a legszebb és egyben legszomorúbb történet, amit valaha olvastam. Könnyű lenne kijelenteni egyik szereplőről, hogy mennyire szerettem, másikról, hogy mennyire ellenszenves volt vagy hogy mennyire nehezen értem a döntéseit. De az igazság az, hogy minden emberrel előfordul, hogy annyira beleragad egy helyzetbe, hogy már nem tudja objektívan, kívülről szemlélni a dolgokat, és bizony elveszti a szeme elől valódi célt. Az a szerencse, hogy vannak akik szeretnek minket annyira, hogy megpróbálnak visszaterelni a helyes útra, még ha fáj is.
Most itt ülök a számítógép előtt, egy kiadós sírás utáni üresség-érzéssel, de nagyon hálás vagyok azért az élményért, amit ettől a könyvtől kaptam!

3 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Fúúúú, ez egy szuper könyv, és mióta itt áll és várja a sorát! Fogadok, mindenki úgy van vele, hogy áááá, ezt a sztorit már ismeri, százszor is „lenyúzott” bőr, plusz ott vannak a filmek, most komolyan újra elolvasni… Aha, a nagy francokat. Ez kérem Trója, fenéket Trója, Akhilleusz, de még inkább Akhilleusz és Patroklosz története FANTASY könyvben. És igen, a fantasyn és a mitológián van a hangsúly… mert ebben a könyvben a legenda nem legenda, hanem megtörtént esemény, félistenek, istenek, nimfák, véráldozatok követik egymást. A könyv első felében végigkövetjük Akhilleuszék egész gyerekkorát-fiatalságát és kapcsolatukat, és csak a második felében jön Trója, de akkor sem a háború lesz a fő motívum, hanem a mögötte megbúvó érzelmek és személyiségek. És ami nagyon ritka: az első LMBT könyv, ahol a szerelem annyira tisztán és érzelmesen jön át, hogy a könyv végén könnybe lábadt a szemem (aki ismer, tudhatja, ez mekkora szó). Teljesen elfeledkeztem arról, hogy itt két férfiról van szó, nem volt többé lényeges ez a szempont. Olvassátok, megéri!!!!

>!
marcipáncica
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak magas elvárásaim a könyvvel szemben, annak ellenére, hogy alapvetően a romantikus, szerelemre épülő regények távol állnak tőlem, igenis akartam, hogy nagyon szeressem ezt a könyvet. Sikerült.
Miller elmesélésében Akhilleusz mondája egyfelől megőrzi az eredeti történet kulcselemeit, tisztelettel és alázattal újramesélve és felhasználva azokat, másfelől pedig egy olyan történetét alkot, ami teljesen saját egyéniséget kap, és önálló életre kell. Persze a regényre nem szabad úgy tekinteni, mint egy hiteles történelmi/mitológia dokumentumra, Miller a saját ötleteiből dolgozik, amiket nagyon jól épített bele a közismert történet alappilléreibe, amiből megalkotta Akhilleusz és Patroklosz különleges történetét. Ez a regény nem a nagy csaták és bonyolult politikai összecsapások regénye, sokkal inkább a személyes vívódások és a családi intrikák fájdalommal teli krónikája, amibe megfelelő arányban keveredik a görög mitológia szövevényes világa. Millernek a kölcsönvett cselekmény miatt lehetősége nyílik a nagyon alapos karakterépítésre, akik hiába ismert alakok, az ő értelmezésében is megkapják egyedi, emberi személyiségüket – Akhilleusz esetében ez igazán érdekes ellentétet is alkot a folyamatosan sulykolt félisteni mivoltával, a mégis nagyon esendő, érzelmei által vezérelt, halandó személyiségével.
Miller stílusa elbűvölő, megőrzi az ókori drámák hangulatát, mégis megtalálja egyedi hangját, egy nagyon természetes, gördülékeny végeredményt létrehozva, amiben megjelennek a korra jellemző problémák és értékek. A regényben nagyon fontos szerepet kap a sors ereje, a dolgok mögé való betekintés és a részletekben rejlő lappangó erő, amik nagyon szépen bontakoznak ki a cselekmény során. Nyelvezete talán nem a legkifinomultabb, ezért azonban kárpótol az a finomság, érzékiség, amivel Miller az érzelmeket, a lelki vívódásokat, a belső gondolatokat ábrázolta. Patroklosz narratívája élő érzelmekkel, szerelemmel és fájdalommal teli, felesleges dramatizáció vagy giccs nélkül, és az írónőnek sikerül úgy végigvezetnie a fokozódó feszültséget, hogy nem esik túlzásokba. Annak ellenére, hogy a történet végét talán mindenki ismeri, az olvasót is magával rántó fájdalom így is nagyon erősen jelenik meg, az utolsó oldalak eseményei a lélek mélyéig hatolnak.
Miller ezen a – debütáló – regényén 10 évig dolgozott, második regénye idén jelent meg, és szintén a görög mitológiából merítkezik. Hatalmas lelkesedéssel várom.

3 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Idén keseregtem már azon a twitteren, hogy hiába olvastam el már száz könyvet, ha nincs egy se, ami szívemnek igazán kedves lenne.
Hát eljött ez a pillanat is, mégpedig egy olyan regény képében, amit Lobo ajánlott nekünk a Líra hőség akció választékából.
továbbiak itt: https://czenema.blogspot.com/2018/08/madeline-miller-ak…

7 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Olvastam már a görög mitológia alapján készült fantasyt, LMBT regényt, szerelmi történetet, de Madeline Millernek ezt mindet sikerült egy könyvben összehoznia.
Patroklosz szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, a gyerekkortól kezdve a trójai háborúig. Elmeséli, hogyan élt, hogyan ismerte meg Akhilleuszt, hogyan lett a barátja, majd társa minden tekintetben. Egy hercegből lett, száműzött fiú és egy tengeri nimfa fia, akinek az a sorsa, hogy hőssé váljon.
Hiába tudtam, hogy mi lesz a történet vége, spoiler szívesen olvastam a könyvet. Szépen van megírva, a szerelmi és a háborús szál jól kiegészíti egymást, utóbbi segített azon, hogy ne legyen túl szirupos az egész. Ha valaki jóféle Trója-történetet szeretne olvasni, annak inkább ajánlom David Gemmellt, de a maga kategóriájában az Akhilleusz dala is szerethető könyv.

>!
ggizi P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Imádom a görög mitológiát, még ha sokszor el is veszek a halandók, félistenek és istenek szövevényes történet-tengerében.
Most Patroklosz szemén és érzésein keresztül kísérhettük végig Akhilleusz életét, dicsőségét és halálát, és olyan lágyan és tisztán jelenítette meg a szerző a kapcsolatukat, hogy még a trójai háború kegyetlenségét is képes volt enyhíteni vele.
(A Trója film képei jöttek fel unos-untalan, bár ott sokminden teljesen másképp volt megjelenítve, de Brad Pitt alakjától nem tudtam (nem akartam) elvonatkoztatni).
Engem nagyon megfogott a már jól ismert történet ezen feldolgozása. Simogatta a szívemet.

>!
Elsie
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Patroklosz hozzáállása: „Elég volt nekem, hogy láttam őt nyerni, hogy láttam a sarkát megvillanni a homokban, vagy a vállát kiemelkedni, majd ismét lebukni, miközben átszelte a sós tengervizet. Nem vágytam többre.” (52.o.)

Akhilleusz hozzáállása: „Kivel viaskodsz most meg? – Istenekkel, sorssal, emberekkel.” *

Sznob vagyok. Vállaltan. Megláttam a besorolását, hogy fantasy, és ez a neeee, nemááá', nem akarooom. Talán csak Rick Riordantől olvastam életemben igazán jó fantasyt, de úgy voltam vele, görög mitológia, trencsényi-waldapfeles szocializáció, üsse kő, legfeljebb abbahagyom.

És hát nem hagytam.

Ha meghallom, hogy Diomédész, Menelaosz vagy Iphigenia, már párásodik a szemem – valami ilyesmit érezhetnek a fanok is. Ez egy teljesen más Akhilleusz-újraértelmezés, és jó. Nagyon jó. Érzékenyebb és árnyaltabb, sokkal emberközelibb. Az LMBT-szál miatt kíváncsi voltam, hogy vágja ki magát Miller a Briszéisz-vonalból, de elegánsan megoldotta.

spoiler

* ez egy kultúrkörnek megfelelően parafrazeált idézet, az eredeti így hangzik: „Kivel viaskodsz most meg? – Istennel, ördögökkel, emberekkel” , és Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértéséből van.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
medicroes

A sötétben két árny nyúl egymás felé a reménytelen, sűrű alkonyaton át. Kezük összetalálkozik, és egyszeriben mindent eláraszt a fény, mintha száz aranyurna ömlene ki egyenesen a napból.

327. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
medicroes

– Nevezz meg egy hőst, aki boldog volt!
Fontolóra vettem a kérdést. Héraklész megőrült, és megölte a családját. Thészeusz elvesztette a menyasszonyát és az apját. Iaszón egykori felesége megölte a gyermekeit és az új feleségét. Bellerophontész megölte Khimairát, de egész életére nyomorék lett, amikor leesett Pégaszosz hátáról.
– Nem tudsz – mondta, majd felült, és előrehajolt.
– Tényleg nem.
– Tudom. Sohasem engedik, hogy egyszerre legyél híres és boldog. – Felvonta a szemöldökét. – Elárulok egy titkot.
– Hadd halljam!
– Én leszek az első. – Összeérintette a tenyerünket. – Esküdj meg!
– Miért én?
– Mert te vagy az oka. Esküdj meg!
– Esküszöm – mondtam beleveszve arca ragyogó színébe és lángoló tekintetébe.
– Esküszöm – ismételte.
Egy pillanatig így ültünk, tenyerünket összeérintve. Mosolygott.
– Úgy érzem, hogy képes lennék felfalni a világot.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
medicroes

– Ő a… barátod?
– Philtatosz – feleli Akhilleusz határozottan. A legkedvesebb.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
medicroes

Akhilleusz a lelkem másik fele, ahogy a költők mondják.

266. oldal

>!
Tara_ I

A büszkeség tett azzá minket, akik voltunk…a hősök sohasem viselkedtek szerényen.

>!
medicroes

Olyanok voltunk, mint az istenek a világ születésének hajnalán, és örömünk olyan ragyogással vett körül minket, hogy egymáson kívül egyebet nem láttunk.

97. oldal

>!
Tara_ I

A mi világunk a vérontásról és az ez által szerzett dicsőségről szólt. Csak a gyávák nem harcoltak. Egy hercegnek nem volt más választása. Harcoltál és győztél, vagy harcoltál és meghaltál.

>!
Tara_ I

Megfigyeltem, ahogy újra és újra meghajlítja csuklóját, melynek alsó felén elővillan sápadt bőre, láttam furulyaszerű csontjait, amint kecsesen előrelendülnek. Ahogy őt néztem, a lándzsám elfeledve a földre zuhant. Többé nem láttam a halál szörnyűségét, a kifolyó agyvelőket, az összezúzott csontokat, amit később majd lemosok a bőrömről és a hajamról. Csak az ő szépségét láttam, táncoló végtagjait, lábfeje sebes villanását.

>!
medicroes

Kheirón egyszer azt mondta, hogy a nemzet a halandók legostobább találmánya.
– Egyik ember sem ér többet a másiknál, mindegy, honnan jön – magyarázta.
– És ha a barátodról van szó? – kérdezte tőle Akhilleusz, miközben a lábát a rózsaszín kvarcbarlang falának támasztotta. – Vagy a testvéredről? Ugyanúgy bánsz vele, mint egy idegennel?
– Olyan kérdést feszegetsz, amelyről a filozófusok vitatkoznak – felelte a kentaur. – Talán számomra fontosabb az illető. De az idegen valaki másnak a barátja vagy testvére. Akkor hát melyik élet ér többet?
Hallgattunk. Tizennégy évesek voltunk akkor, és ezek a dolgok túl nehéznek bizonyultak a számunkra. Ma huszonhét évesek vagyunk, és ma sem értjük őket.

266. oldal

>!
Caro

Hiába használsz egy dárdát sétabotnak, az még nem változtat a rendeltetésén.

186. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Robin LaFevers: Sötét diadal
Anne Rice: A múmia
Michael Crichton: A 13. harcos
Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
David Gemmell: A Sötét Herceg
Kodolányi János: Új ég, új föld
Michael Moorcock: Harcikutya
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét