Akhilleusz ​dala 90 csillagozás

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója… (tovább)

Eredeti mű: Madeline Miller: The Song of Achilles

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
General Press, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789636437404 · Fordította: Szigeti Judit
>!
General Press, Budapest, 2014
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636437183 · Fordította: Szigeti Judit

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Odüsszeusz / Ulysses · Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus · kentaur · Diomédész


Kedvencelte 39

Most olvassa 7

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
molybarby
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Soha nem szerettem igazán a Trója című filmet. De most megnézem az tuti. :D Te jó ég! Ez egyszerűen fantasztikus volt! Egy teljesen más értelmezése a történelemnek. (Bár azért abba se lehetünk teljesen biztosak, hogy azok a dolgok amiket ott leírtak valóban megtörténtek e úgy ahogy le van írva). Ez a könyv, huhh nehéz beszélni róla. Megmaradt az eredeti történetnél és tényleg csak annyi pluszt adott hozzá ami nem hat furcsának, mégis eszméletlenül izgalmas. Akhilleusz és Patroklosz annyira a szívemhez nőtt és most először a furcsa nevek ellenére tudtam követni, hogy ki kicsoda. Engem megvett magának :)

2 hozzászólás
>!
Briggan
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nagyon szeretem az újraírt, átdolgozott mítoszokat, mondákat. Ezért is keltette fel ez a könyv az érdeklődésem még tavaly. Kicsit félve álltam neki, nem is értem, miért.
A könyv nem a trójai háború tizedik évében kezdődik. Annál sokkal különlegesebb az egész, és az elbeszélő sem a szokásos hős: Patroklosz szemén keresztül élhetjük át a történetet, aki gyermekkorával kezdi a mesét: milyen gyermek volt, hogyan került Péleusz udvarába, hogyan ismerkedik meg Akhilleusszal, milyennek látja őt, hogyan nőnek fel és kerülnek el abba a végzetes és esztelen háborúba.
Az egész regény központja a Patroklosz és Akhilleusz közti kötelék: nem barátok, hanem szerelmesek, társak. Nagyon szépen, finoman, rezdülésről rezdülésre bontakozik ki kettejük kapcsolata. Olvasás közben úgy éreztem, én is beleszerelmesedek kicsit Akhilleuszba. És Patrokloszba is. Olyan tiszta és gyönyörű ez a szerelem, hogy még a vérrel ázott trójai mezők szörnyűségeit is képes volt egy kicsit enyhíteni, egy kicsit mindig ott élt bennem a remény, bár tisztában voltam a végkifejlettel, az istenek nem hagyják pusztulni ezt a gyönyörű szerelmet. De elérkezik a háború utolsó éve…
Nekem Patroklosz ugyanúgy Arisztosz Akhaion, mint Akhilleusz.
Az utolsó oldalakon nyomot hagytak a könnyeim.
És egy kicsit megszakadt a szívem.

>!
Fallen_Angel P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Olvastam már a görög mitológia alapján készült fantasyt, LMBT regényt, szerelmi történetet, de Madeline Millernek ezt mindet sikerült egy könyvben összehoznia.
Patroklosz szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, a gyerekkortól kezdve a trójai háborúig. Elmeséli, hogyan élt, hogyan ismerte meg Akhilleuszt, hogyan lett a barátja, majd társa minden tekintetben. Egy hercegből lett, száműzött fiú és egy tengeri nimfa fia, akinek az a sorsa, hogy hőssé váljon.
Hiába tudtam, hogy mi lesz a történet vége, spoiler szívesen olvastam a könyvet. Szépen van megírva, a szerelmi és a háborús szál jól kiegészíti egymást, utóbbi segített azon, hogy ne legyen túl szirupos az egész. Ha valaki jóféle Trója-történetet szeretne olvasni, annak inkább ajánlom David Gemmellt, de a maga kategóriájában az Akhilleusz dala is szerethető könyv.

>!
ggizi P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Imádom a görög mitológiát, még ha sokszor el is veszek a halandók, félistenek és istenek szövevényes történet-tengerében.
Most Patroklosz szemén és érzésein keresztül kísérhettük végig Akhilleusz életét, dicsőségét és halálát, és olyan lágyan és tisztán jelenítette meg a szerző a kapcsolatukat, hogy még a trójai háború kegyetlenségét is képes volt enyhíteni vele.
(A Trója film képei jöttek fel unos-untalan, bár ott sokminden teljesen másképp volt megjelenítve, de Brad Pitt alakjától nem tudtam (nem akartam) elvonatkoztatni).
Engem nagyon megfogott a már jól ismert történet ezen feldolgozása. Simogatta a szívemet.

>!
anemona P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nem tudom egész pontosan mire számítottam, hiszen ismerem Akhilleusz és Trója történetét. spoiler
Persze sok minden volt a könyvben, amiről nem hallottam irodalom órán :) De azt nyugodtan mondhatom, hogy ez volt a legszebb és egyben legszomorúbb történet, amit valaha olvastam. Könnyű lenne kijelenteni egyik szereplőről, hogy mennyire szerettem, másikról, hogy mennyire ellenszenves volt vagy hogy mennyire nehezen értem a döntéseit. De az igazság az, hogy minden emberrel előfordul, hogy annyira beleragad egy helyzetbe, hogy már nem tudja objektívan, kívülről szemlélni a dolgokat, és bizony elveszti a szeme elől valódi célt. Az a szerencse, hogy vannak akik szeretnek minket annyira, hogy megpróbálnak visszaterelni a helyes útra, még ha fáj is.
Most itt ülök a számítógép előtt, egy kiadós sírás utáni üresség-érzéssel, de nagyon hálás vagyok azért az élményért, amit ettől a könyvtől kaptam!

2 hozzászólás
>!
Nikkincs
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Gyönyörű könyv!
Remélem, hogy a nagy görög hősöknek és nem-hősöknek megnyugszik a lelkük, ha látják, hogy a mostani korszak halandói is olvasnak, tudnak róluk, és még a torkukban keletkezett érzelmi gombóc lenyelésével is meg kell küzdeniük az utolsó sorok olvasásakor…

>!
Tara_ I
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Huh.
Sokat vártam ettől a könyvtől és sokat is kaptam. Gyönyörű történet. az utolsó fejezeteket végigbőgtem
Nagyon szeretem ezt a kort, az egész görög kultúrát, és örültem, hogy olyan a történet, amilyennek képzeltem, komoly, kicsit baljós, helyenként mulatságos és végig emberi.
Azt eddig is sejtettem, hogy Akhilleusz és Patroklosz között több volt, mint barátság, de arra nem számítottam, hogy a kapcsolatuk ennyire előtérbe kerül. De nem bántam, mert az írónő olyan emberinek, tisztának és erősnek festette meg ezt a kapcsolatot, hogy csak ámultam. (végre egy könyv, amiben nem fél nap alatt esnek szerelembe és nem arról szól, hogy én szeretlek jobban, nem én szeretlek jobban – zsörtölődés vége)
A trójai háború a másik szál, ami megpecsételi Akhilleusz és Patroklosz (és még sokak) sorsát, egy percig sem unalmas.
A másik, ami nagyon tetszett, az emberek természettel való kapcsolata, ahogyan élnek. Nem vagyok nagy természetjáró típus, de végig az járt az eszemben, hogy milyen jó lehetett így élni.
A trójai háború kimenetele és a két főhős sorsa ismerhető az Iliászból, mégis azt mondom, hogy érdemes ezt a könyvet elolvasni. :)
Akhilleusz Arisztosz Akhaion

5 hozzászólás
>!
Bianka_Köpösdi
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Életem egyik legjobb könyve. Ez és ez és ez. Szerelmes vagyok.

>!
Ivenn
Madeline Miller: Akhilleusz dala

A leggyönyörűbb és legmeghatóbb történet, amit mostanában olvastam. Igazán megérintett, és most borzasztó nehéz találni a szavakat, mert még mindig könnyes a szemem az élménytől.

Akhilleusz. Ó, Akhilleusz!

A legnagyobb görög, a fényes félisten, akit csecsemőkorában édesanyja, Thetisz nimfa a Sztüx folyóba mártott, hogy fia sebezhetetlenné váljon – a sarkát leszámítva, ahol halandó maradt. Őt szerintem senkinek nem kell bemutatni, mindenki ismeri tragikus történetét, avagy hogy mi történt Trójában és mi lett a nagy hős sorsa. Így viszont elég kevesen találkozhattak vele, ahogy ez a csodálatos könyv elmeséli.

A történet ugyanis nem Akhilleusz szemszögéből játszódik: az elbeszélőnk Patroklosz, aki a görög hős szerelme és leghűségesebb társa egészen gyerekkoruktól kezdve a véres trójai csatákig spoiler. Lényegében ez az egész könyv nem más, mint egy szerelmi történet, mely elképesztő odaadással és mély érzelmekkel meséli el azt, hogy a két férfi hogyan ismerte meg egymást, hogy fonódott össze elválaszthatatlanul a sorsuk és ez miként hatott Akhilleusz életére.
Valami elképesztő finom és lágy ez a megközelítés, és amikor olvastam valahogy mindig úgy éreztem, mintha egy puha takaró ölelne körül. Az ábrázolt érzelmeket nem éreztem giccsesnek vagy eltúlzottnak (pedig én aztán erre allergiás vagyok), helyette emberi volt és valós, és végtelenül tiszta. Talán ezért is fogott meg ennyire, az írónő valami elmondhatatlanul szépen ábrázolta.
Másfelől nagyon élvezetes volt az események, a harcok alakulását is nyomon követni. Patroklosz szemén keresztül a trójai csata izgalmas volt és érdekfeszítő, egy pillanatra sem untam. Hiába tudtam azt, hogy mi lesz a vége, mégis a legutolsó pillanatig izgultam. A legvége pedig… Köszönöm!!

Ez tényleg egy igazán nagy élmény volt, szerintem megy a kedvenceimhez. Szeretettel ajánlom elsősorban azoknak, akik kedvelik az LMBT/slash történeteket. Nem hiszem, hogy csalódni fognak.
Én pedig lehet előveszem ezek után az Iliászt vagy Görög regéket. A mitológiából ugyanis soha nem elég, legyen az skandináv, római vagy görög. Telhetetlen vagyok. ;)

17 hozzászólás
>!
RVivi 
Madeline Miller: Akhilleusz dala

A befejezés utáni első gondolatom: Egyszerűen nem hiszem el!
Nem tudom elhinni, hogy lett ez egy ennyire jó könyv. Az elején nem voltunk igazán jóban. Untam és halasztottam az olvasását. Aztán megjött Odüsszeusz, aki beindította az egészet és onnantól egyszerűen imádtam. *.*
Nagyon gyönyörű volt, főleg a vége és Thetisz változása. Patrokloszt eleinte ki nem állhattam, nagyon zavart már a létezése is. Aztán ő is megváltozott, spoiler. Akhilleuszt már a könyv elkezdése előtt is bírtam, bár volt, hogy zavart a viselkedése és legszivesebben mondogattam volna neki, hogy ne legyél már ekkora hülye, mindent elcseszel! Pürrhosz pedig maradt volna ott, ahol addig volt.
A vége egyszerre volt spoiler, de imádtam, hogy ilyen volt. Két évig volt a kívánságlistámon mire végre beszereztem és sorra került, nagyon sokat vártam tőle és nem csalódtam a végére.


Népszerű idézetek

>!
medicroes

A sötétben két árny nyúl egymás felé a reménytelen, sűrű alkonyaton át. Kezük összetalálkozik, és egyszeriben mindent eláraszt a fény, mintha száz aranyurna ömlene ki egyenesen a napból.

327. oldal

>!
medicroes

– Nevezz meg egy hőst, aki boldog volt!
Fontolóra vettem a kérdést. Héraklész megőrült, és megölte a családját. Thészeusz elvesztette a menyasszonyát és az apját. Iaszón egykori felesége megölte a gyermekeit és az új feleségét. Bellerophontész megölte Khimairát, de egész életére nyomorék lett, amikor leesett Pégaszosz hátáról.
– Nem tudsz – mondta, majd felült, és előrehajolt.
– Tényleg nem.
– Tudom. Sohasem engedik, hogy egyszerre legyél híres és boldog. – Felvonta a szemöldökét. – Elárulok egy titkot.
– Hadd halljam!
– Én leszek az első. – Összeérintette a tenyerünket. – Esküdj meg!
– Miért én?
– Mert te vagy az oka. Esküdj meg!
– Esküszöm – mondtam beleveszve arca ragyogó színébe és lángoló tekintetébe.
– Esküszöm – ismételte.
Egy pillanatig így ültünk, tenyerünket összeérintve. Mosolygott.
– Úgy érzem, hogy képes lennék felfalni a világot.

99. oldal

>!
medicroes

– Ő a… barátod?
– Philtatosz – feleli Akhilleusz határozottan. A legkedvesebb.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
medicroes

Akhilleusz a lelkem másik fele, ahogy a költők mondják.

266. oldal

>!
Tara_ I

A büszkeség tett azzá minket, akik voltunk…a hősök sohasem viselkedtek szerényen.

>!
Tara_ I

A mi világunk a vérontásról és az ez által szerzett dicsőségről szólt. Csak a gyávák nem harcoltak. Egy hercegnek nem volt más választása. Harcoltál és győztél, vagy harcoltál és meghaltál.

>!
Tara_ I

Megfigyeltem, ahogy újra és újra meghajlítja csuklóját, melynek alsó felén elővillan sápadt bőre, láttam furulyaszerű csontjait, amint kecsesen előrelendülnek. Ahogy őt néztem, a lándzsám elfeledve a földre zuhant. Többé nem láttam a halál szörnyűségét, a kifolyó agyvelőket, az összezúzott csontokat, amit később majd lemosok a bőrömről és a hajamról. Csak az ő szépségét láttam, táncoló végtagjait, lábfeje sebes villanását.

>!
medicroes

Olyanok voltunk, mint az istenek a világ születésének hajnalán, és örömünk olyan ragyogással vett körül minket, hogy egymáson kívül egyebet nem láttunk.

97. oldal

>!
Caro

Hiába használsz egy dárdát sétabotnak, az még nem változtat a rendeltetésén.

186. oldal

>!
Tara_ I

– Nem értem, hogyan emlékezhetsz mindnyájukra. Esküszöm, nekem mind egyformának tűnnek.
Ilyenkor nevettem, és ismét végigmutogattam neki a betegeimet.
(…)
– Túl sokan vannak – felelte. – Egyszerűbb, ha ők emlékeznek rám.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: A múmia
Michael Moorcock: Harcikutya
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Bíró Szabolcs: Ragnarök
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása
Robin LaFevers: Halandó szív
David Gemmell: Makedónia oroszlánja
Kodolányi János: Új ég, új föld
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Joan D. Vinge: 47 ronin