Akhilleusz ​dala 290 csillagozás

Madeline Miller: Akhilleusz dala Madeline Miller: Akhilleusz dala

Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
General Press, Budapest, 2020
392 oldal · ISBN: 9789634524182 · Fordította: Szigeti Judit, Tóth Bálint Péter
>!
General Press, Budapest, 2020
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634524175
>!
General Press, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789636437404 · Fordította: Szigeti Judit

1 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Kheirón · Odüsszeusz / Ulysses · Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus · Agamemnón · Briszéisz · Diomédész · Idomeneusz · Makhaón · Neoptolemosz (Pürrhosz) · Nesztór

Helyszínek népszerűség szerint

Trója


Kedvencelte 93

Most olvassa 20

Várólistára tette 311

Kívánságlistára tette 295

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Chivas
Madeline Miller: Akhilleusz dala

@Ibanez, nélküled és a világok vándora társasod nélkül, biztosan nem olvasom el. :) Úgyhogy, köszi! ;)
Nagyon, nagyon szeretem azt, amikor egy száraz történelemóra szereplői szinte testközelbe kerülnek egy könyv olvasása közben. Jaj, hogy én hogy megszerettem a két főszereplőt! Most, leteszem a nagyesküt, hogy el fogom olvasni az Iliászt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ezekkel az érzésekkel, szinte közeli ismerősként újra találkozni velük, Homérosz meséjében. :) Egészen lelkes lettem ettől a könyvtől, sok klasszikus terveztem olvasni, ami anno kimaradt, no de az Iliászt, azt nem! :)

3 hozzászólás
>!
Oriente P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Hát én oda meg vissza voltam a gyönyörűségtől az első fejezetek alatt, mert nagyon úgy tűnt, hogy az Akhilleusz dala egy fejlődésregénynek álcázott görög mitológiai celebmustra.
Aztán világossá vált, hogy ez mindenek előtt egy különleges szerelem története, egyúttal az Iliász újramesélése, csakhogy egy – a mai olvasó igényeinek sokkal jobban megfelelő – erősen szubjektivizált szemszögből. Nagyon eredeti ötlet, és remek kivitelezés: a szerző gördülékeny kortárs regénybe simítja az epikus eseményeket, világépítésében precíz és következetes, egyszer sem esik szét a háttér, a tempó, a stílus.
Igaz, ezt inkább így utólag tudom kijelenteni, hogy már egyben látom a képet. Valójában a középső rész nekem kicsit megült, túl vontatottnak és érzelgősnek találtam. De utólag úgy gondolom, a révedező, nyugodt atmoszféra végeredményben már előre ellenpontozza a vérben gázoló, erőszakos, testileg-lelkileg kíméletlen záró fejezeteket. Ezáltal domborodik ki igazán a kontraszt a két lehetséges életút között, amik közül a legenda szerint Akhilleusz választhatott. Így az Arisztosz Akhaión hübrisze még visszatetszőbb, hiszen a történet vége felé kétség nem marad afelől, milyen kevesen választhattak meg bármit is Homérosz világában.

Be kell vallanom, hogy olvasás közben nem mindig éreztem ilyen kiemelkedőnek a könyvet, mint ahogy most nyilatkozok róla. De „dolgozik” bennem a regény, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni: főleg egyes karakterek, döntések és viszonyok motoszkálnak bennem még most is, és nem feltétlenül a központi szálra gondolok. Szóval érzékeny, keresetlenségében nagyon is sokrétegű írás ez, Iliász rajongóknak pedig egyszerűen kötelező.

>!
molybarby
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Soha nem szerettem igazán a Trója című filmet. De most megnézem az tuti. :D Te jó ég! Ez egyszerűen fantasztikus volt! Egy teljesen más értelmezése a történelemnek. (Bár azért abba se lehetünk teljesen biztosak, hogy azok a dolgok amiket ott leírtak valóban megtörténtek e úgy ahogy le van írva). Ez a könyv, huhh nehéz beszélni róla. Megmaradt az eredeti történetnél és tényleg csak annyi pluszt adott hozzá ami nem hat furcsának, mégis eszméletlenül izgalmas. Akhilleusz és Patroklosz annyira a szívemhez nőtt és most először a furcsa nevek ellenére tudtam követni, hogy ki kicsoda. Engem megvett magának :)

4 hozzászólás
>!
robinson P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Miller regénye egy olyan alternatív értelmezést ad az olvasónak, ahol elsősorban a szerelemé a főszerep.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/01/akhilleusz-dala.html

>!
Dawnofmyth
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nagyon tetszett. Hirtelen felindulásból vettem meg a könyvet, és egyáltalán nem bántam meg, hogy olvashattam. Nem egy pörgős könyv, mégis nagyon magával ragadó. Barátság, odaadás, szerelem, mindez igazán megkapó stílusban. Bár nem szeretem az LMBTQ történeteket, viszont ebben a könyvben nem volt gondom ezzel.

>!
Ibanez MP
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Fúúúú, ez egy szuper könyv, és mióta itt áll és várja a sorát! Fogadok, mindenki úgy van vele, hogy áááá, ezt a sztorit már ismeri, százszor is „lenyúzott” bőr, plusz ott vannak a filmek, most komolyan újra elolvasni… Aha, a nagy francokat. Ez kérem Trója, fenéket Trója, Akhilleusz, de még inkább Akhilleusz és Patroklosz története FANTASY könyvben. És igen, a fantasyn és a mitológián van a hangsúly… mert ebben a könyvben a legenda nem legenda, hanem megtörtént esemény, félistenek, istenek, nimfák, véráldozatok követik egymást. A könyv első felében végigkövetjük Akhilleuszék egész gyerekkorát-fiatalságát és kapcsolatukat, és csak a második felében jön Trója, de akkor sem a háború lesz a fő motívum, hanem a mögötte megbúvó érzelmek és személyiségek. És ami nagyon ritka: az első LMBT könyv, ahol a szerelem annyira tisztán és érzelmesen jön át, hogy a könyv végén könnybe lábadt a szemem (aki ismer, tudhatja, ez mekkora szó). Teljesen elfeledkeztem arról, hogy itt két férfiról van szó, nem volt többé lényeges ez a szempont. Olvassátok, megéri!!!!

>!
NewL P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Újra egy nagyon egyedi látásmóddal közelítette meg az írónő a görög mítoszokat. Úgy mesélte el Akhilleusz történetét, hogy igazából nem őt tette meg főszereplőnek, és a társa szemén keresztül látjuk a trójai háborút, a görög hősöket. Míg az elején kicsit furcsának találtam, hogy Patroklosz csak rajongással veszi körbe Akhilleuszt, és vakbuzgóan csak a szépet látja benne, azért a végére még így is sikerült a háború borzalmasságát és a mérhetetlen büszkeség következményeit megjelenítenie az írónak. A végére egészen megszerettem a történetet.

>!
marcipáncica P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak magas elvárásaim a könyvvel szemben, annak ellenére, hogy alapvetően a romantikus, szerelemre épülő regények távol állnak tőlem, igenis akartam, hogy nagyon szeressem ezt a könyvet. Sikerült.
Miller elmesélésében Akhilleusz mondája egyfelől megőrzi az eredeti történet kulcselemeit, tisztelettel és alázattal újramesélve és felhasználva azokat, másfelől pedig egy olyan történetét alkot, ami teljesen saját egyéniséget kap, és önálló életre kell. Persze a regényre nem szabad úgy tekinteni, mint egy hiteles történelmi/mitológia dokumentumra, Miller a saját ötleteiből dolgozik, amiket nagyon jól épített bele a közismert történet alappilléreibe, amiből megalkotta Akhilleusz és Patroklosz különleges történetét. Ez a regény nem a nagy csaták és bonyolult politikai összecsapások regénye, sokkal inkább a személyes vívódások és a családi intrikák fájdalommal teli krónikája, amibe megfelelő arányban keveredik a görög mitológia szövevényes világa. Millernek a kölcsönvett cselekmény miatt lehetősége nyílik a nagyon alapos karakterépítésre, akik hiába ismert alakok, az ő értelmezésében is megkapják egyedi, emberi személyiségüket – Akhilleusz esetében ez igazán érdekes ellentétet is alkot a folyamatosan sulykolt félisteni mivoltával, a mégis nagyon esendő, érzelmei által vezérelt, halandó személyiségével.
Miller stílusa elbűvölő, megőrzi az ókori drámák hangulatát, mégis megtalálja egyedi hangját, egy nagyon természetes, gördülékeny végeredményt létrehozva, amiben megjelennek a korra jellemző problémák és értékek. A regényben nagyon fontos szerepet kap a sors ereje, a dolgok mögé való betekintés és a részletekben rejlő lappangó erő, amik nagyon szépen bontakoznak ki a cselekmény során. Nyelvezete talán nem a legkifinomultabb, ezért azonban kárpótol az a finomság, érzékiség, amivel Miller az érzelmeket, a lelki vívódásokat, a belső gondolatokat ábrázolta. Patroklosz narratívája élő érzelmekkel, szerelemmel és fájdalommal teli, felesleges dramatizáció vagy giccs nélkül, és az írónőnek sikerül úgy végigvezetnie a fokozódó feszültséget, hogy nem esik túlzásokba. Annak ellenére, hogy a történet végét talán mindenki ismeri, az olvasót is magával rántó fájdalom így is nagyon erősen jelenik meg, az utolsó oldalak eseményei a lélek mélyéig hatolnak.
Miller ezen a – debütáló – regényén 10 évig dolgozott, második regénye idén jelent meg, és szintén a görög mitológiából merítkezik. Hatalmas lelkesedéssel várom.

3 hozzászólás
>!
anemona P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nem tudom egész pontosan mire számítottam, hiszen ismerem Akhilleusz és Trója történetét. spoiler
Persze sok minden volt a könyvben, amiről nem hallottam irodalom órán :) De azt nyugodtan mondhatom, hogy ez volt a legszebb és egyben legszomorúbb történet, amit valaha olvastam. Könnyű lenne kijelenteni egyik szereplőről, hogy mennyire szerettem, másikról, hogy mennyire ellenszenves volt vagy hogy mennyire nehezen értem a döntéseit. De az igazság az, hogy minden emberrel előfordul, hogy annyira beleragad egy helyzetbe, hogy már nem tudja objektívan, kívülről szemlélni a dolgokat, és bizony elveszti a szeme elől valódi célt. Az a szerencse, hogy vannak akik szeretnek minket annyira, hogy megpróbálnak visszaterelni a helyes útra, még ha fáj is.
Most itt ülök a számítógép előtt, egy kiadós sírás utáni üresség-érzéssel, de nagyon hálás vagyok azért az élményért, amit ettől a könyvtől kaptam!

3 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Madeline Miller: Akhilleusz dala

Bevallom a történet vége nagyon magával ragadott, de az elején azért néha döcögött a könyv, így nem hagyom magam az érzéseim által befolyásolni, és levonom a fél csillagot.
Akhilleusz története egy másik szemszögből, nem tudom mennyire hiteles, vagy az írónő költötte picit át, de tetszett, főleg a gyerekkora, a gondolatai, cselekedetei. Teljesen más volt, mint amilyennek bennem élt, főleg, hogy nagy hatással volt rám a Trója film. Olyan szépen volt megírva a szerelmük, jobban tetszett mint egy-két könyvben a romantikus rész.


Népszerű idézetek

>!
medicroes

A sötétben két árny nyúl egymás felé a reménytelen, sűrű alkonyaton át. Kezük összetalálkozik, és egyszeriben mindent eláraszt a fény, mintha száz aranyurna ömlene ki egyenesen a napból.

327. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
medicroes

– Ő a… barátod?
– Philtatosz – feleli Akhilleusz határozottan. A legkedvesebb.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
medicroes

– Nevezz meg egy hőst, aki boldog volt!
Fontolóra vettem a kérdést. Héraklész megőrült, és megölte a családját. Thészeusz elvesztette a menyasszonyát és az apját. Iaszón egykori felesége megölte a gyermekeit és az új feleségét. Bellerophontész megölte Khimairát, de egész életére nyomorék lett, amikor leesett Pégaszosz hátáról.
– Nem tudsz – mondta, majd felült, és előrehajolt.
– Tényleg nem.
– Tudom. Sohasem engedik, hogy egyszerre legyél híres és boldog. – Felvonta a szemöldökét. – Elárulok egy titkot.
– Hadd halljam!
– Én leszek az első. – Összeérintette a tenyerünket. – Esküdj meg!
– Miért én?
– Mert te vagy az oka. Esküdj meg!
– Esküszöm – mondtam beleveszve arca ragyogó színébe és lángoló tekintetébe.
– Esküszöm – ismételte.
Egy pillanatig így ültünk, tenyerünket összeérintve. Mosolygott.
– Úgy érzem, hogy képes lennék felfalni a világot.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · Patroklosz / Patroclus
>!
robinson P

A dühös szavak tüskeként szurkálták a számat.
De amikor ki akartam őket mondani, rájöttem, hogy nem tudom.

>!
robinson P

Lehetett volna annyi eszem, hogy ne forduljak az istenekhez segítségért.

>!
medicroes

Akhilleusz a lelkem másik fele, ahogy a költők mondják.

266. oldal

>!
robinson P

Barátságunk ezután hirtelen virágzásnak indult, akár tavasszal a fák.

>!
medicroes

Kheirón egyszer azt mondta, hogy a nemzet a halandók legostobább találmánya.
– Egyik ember sem ér többet a másiknál, mindegy, honnan jön – magyarázta.
– És ha a barátodról van szó? – kérdezte tőle Akhilleusz, miközben a lábát a rózsaszín kvarcbarlang falának támasztotta. – Vagy a testvéredről? Ugyanúgy bánsz vele, mint egy idegennel?
– Olyan kérdést feszegetsz, amelyről a filozófusok vitatkoznak – felelte a kentaur. – Talán számomra fontosabb az illető. De az idegen valaki másnak a barátja vagy testvére. Akkor hát melyik élet ér többet?
Hallgattunk. Tizennégy évesek voltunk akkor, és ezek a dolgok túl nehéznek bizonyultak a számunkra. Ma huszonhét évesek vagyunk, és ma sem értjük őket.

266. oldal

>!
Caro

Hiába használsz egy dárdát sétabotnak, az még nem változtat a rendeltetésén.

186. oldal

>!
Tara_ I

A büszkeség tett azzá minket, akik voltunk…a hősök sohasem viselkedtek szerényen.


Hasonló könyvek címkék alapján

S. A. Chakraborty: Rézkirályság
Robin LaFevers: Sötét diadal
Rick Riordan: Hádész Háza
Amy Harmon: Homokból és hamuból
David Gemmell: A Sötét Herceg
Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz – A tízezer éves varázs
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől