Lidércfölde ​2. (Lidércfölde 2.) 87% 58 csillagozás

Még mindig nagyon tetszik ez a sorozat, sokat lehet nevetni a főszereplőn és a történet, a helyszín is nagyon érdekes. A rajzstílus is tetszik kivételesen, bár nekem jobban tetszik a borítón, vagyis színesben. off)

Nagyon jók a visszaemlékezős részek (+ a könyv végén kapunk egy kis alternatív visszaemlékezést, az is jópofa), így jópár dolgot megtudunk a miértekről.
Summer-ben nem csalódtam :DD, nem is értem, hogy lehet Lucy ennyire naiv. Ja, persze, még csak 9 és fél éves! Na, ezen mindig ledöbbenek! :) Én már rég meghaltam volna ott ennyi idősen. :DD

Tetszett, hogy így feltornászta magát jó tanulóvá, melyben persze nagy szerepe volt a dobozprofesszornak. :D
Azért a végén csak utóléri Lucy-t a végzete… hű, most kicsit bánkódom, hogy nem vettem meg egyből a 3. kötetet is!

Most már a történet is sokkal jobb volt, de ezzel a korosztállyal egyáltalán nem vagyok kibékülve – Lucyval meg pláne nem. Ennyire egy idióta 9 és fél évest, komolyan… értem, hogy nem gonosz zseni szülők gyereke, tehát nem olyan a személyisége, de piszok idegesítő!

De ahogy fentebb írtam, a történet most elégg kárpótolt. A múlttal kezdtünk, ami nagyon sokat segített, hogy megértsük, hogyan is jött létre Lidércfölde? MIért jött létre?
És ha ez nem lenne elég, megjelenik a kísértet és még jobban összekuszálja a dolgokat.
Remélem, hogy az utolsó kötet méltó befejezése lesz a történetnek!

Fú, a második rész is izgi volt. :)
Emellett nagyon tetszik a rajzok stílusa is(még mindig), főleg, ahogy a gépmesterek vannak lerajzolva. :)
Tetszett, hogy Lucy mennyire összeszedte magát az első részhez képest, még Dínót is átalakította. Érdekes volt a gépmesterek múltjába is betekintést nyerni, hogy miképpen változhattak jelenlegi önmagukká.
Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, kár, hogy a harmadik kötet(még) nincs meg…

Már majdnem feledésbe merült ennek a történetnek az első része, amikor körülbelül fél évvel később rábukkantam a másodikra. Megörültem neki, mert tetszett a sztori, annak ellenére, hogy inkább ilyen egyszerolvasós típusú – számomra.
Ugyan az előző kötet sem volt rossz, de ez határozottan izgalmasabbra, érdekesebbre és eseménydúsabbra sikeredett. Lucy nagyon aranyos, és egyre jobban kivívja a helyét, ráadásul összebarátkozik McGinthyvel: nagyon jó párost alkotnak. Kicsit kiszámítható volt a vége spoiler, de még így is tetszett. :)
És nem mondom, hogy néhány tanórára én is beülnék, bár valószínűleg velem van a gond. :D
Plusz pont a borító, ami csodálatosan néz ki. Órákig képes lennék elmerülni benne. :)

Ebben a kötetben múltidézést is kapunk. A történet egyre furcsább, keveredik benne a tipikus iskolai élet és a steampunk fantasy. A szereplők kicsit idegesítőek, de most már kiváncsi vagyok hova lyukadunk ki.

Kedvenc szereplő: Archibald Croach
Szimpatikus szereplők: Summer Polanski és Emily Notch
Idegesítő szereplők: Lucy Snow és Claude McGuinty

Hiába, még mindig falnak megyek Lucytól, és most már Claude is csatlakozott hozzá, pedig először meg akartam kedvelni. Ellenben Summer sokkal szimpatikusabb.
A történet végre beindult, megtudunk egyet s mást a múltból, és pont a legizgalmasabb résznél ért véget a kötet. És a harmadik rész nincs meg.

Mi a történetek fontos eleme a főszereplőt illetően? A jelem fejlődés Lucy lehet észlelni , de nem kell 180 fokos fordulatra gondolni csak annyira, hogy felnő a feladataihoz és az emberekhez. A beilleszkedési gondok maradnak. Főleg ha a legnagyobb eleséged kell a pártodra állítani.

Végre beindul a sztori, már az első pár lapon hirtelen nagyon sok mindent megtudunk :)
Itt már nincs olyan, hogy abbahagyod és az utolsót nem olvasod el :)
A rajzok továbbra is szépek :)

Ez az ami még kellett, még egy kis csavar a történetben és egy kis múlt is. Elképesztően lekötő olvasmány és csodálatos képi élmény. :3