Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Időcsavar (Időcsavar 1.) 183 csillagozás
Éjfél felé jár. Kint vihar tombol. Meg Murry, a kamaszlány, kisöccse, Charles Wallace és édesanyjuk a konyhában futnak össze. Egyikük sem tud aludni. Épp szendvicset készítenek, amikor látogató érkezik. Ruházata hóbortos, és különös dolgokat mond: „Minél nagyobb a vihar, annál jobb. Csak elkapott a szélroham, és letérített az utamról. Elüldögélek még egy pillanatig, és már el is tűnök. Ja, ha már eltűnésről beszélgetünk! Ugye tudjátok, hogy a hiperkocka valóban létezik?”
Meg édesapja az ötödik dimenzióban való időutazással kísérletezett, és vagy két évvel ezelőtt eltűnt. Most gyerekein, Megen és a kis Charles Wallace-en, valamint barátjukon, Calvinen a sor, hogy megkeressék. Varázslatos, galaxisokon keresztül vezető mentőexpedíciójuk során nem várt ellenséggel találják szembe magukat…
Eredeti megjelenés éve: 1962
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Charles Wallace · Margaret Murry (Meg)
Kedvencelte 7
Most olvassa 9
Várólistára tette 114
Kívánságlistára tette 73
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Az Időcsavar itthon akkor jelent meg, amikor beindult a Harry Potter mánia, a magyar piacot pedig elárasztották az ifjúsági SF-ek, kortársak és klasszikusok egyaránt. El is jutott egy darabig, de a sorozat utolsó része magyarul sosem jelent meg, és ahogy a molyos értékeléseket látom, nem is nagyon kedvelték az olvasók. Én ezt három okra vezetem vissza:
– Túl későn jelent meg magyarul. Az A Wrinkle in Time-ot akkor lett volna célszerű kiadni, mint amikor A végtelen történetet.
– Ne feledjük, hogy a „Gyűrődés az időben” egy klasszikus, melyet még a 60-as években írtak, így több rokonságot mutat a Narniával, mint a Harry Potterrel. Épp ezért potterfanoknak nem igazán ajánlható. Más a szerkezete, és a témája. A Harry Potter tisztán fantasy, míg az Időcsavar vegyíti a fantasyt a sci-fivel, amit sokan nem szeretnek.
– Szintén a Narniával mutat rokonságot abban, hogy ezt a könyvet is áthatja a kereszténység gondolatvilága, és az akkori amerikaiak vallásos, de az egyházzal némileg szembeforduló világnézete. Épp emiatt nehezebben befogadható ateisták és mélyen vallásosak számára.
A könyv főszereplője Meg, egy – a könyv szerint – picit csúnya lány, aki testvéreivel és édesanyjával él. Legfiatalabb testvére, Charles Wallace különleges teremtmény, már-már abnormális gyermeknek számít, ugyanis nagyon gyorsan fejlődik, és képes „megérezni” ezt-azt, amit mások nem. Édesapjuknak nyoma veszett évekkel ezelőtt, egy tudományos munka közben, és azóta is hiába várják a visszatértét. Emiatt Meg igencsak problémás gyermekké vált, akivel mindig történik valami kellemetlenség az iskolában. Ekkor toppan be az életükbe három idős néni, Mrs. Mijaz, Mrs. Kiő és Mrs. Mellyik. Mindhárman természetfeletti erővel rendelkező, egyértelműen földönkívüli entitások, akik képesek meggyűrni az időt és a teret, azaz hiperdülni, azaz teleportáláshoz hasonlatos mozgást végezni a világegyetemben. Ők nyalábolják fel a gyermekeket, akik kiegészülnek Calvinnel (aki a suli egyik nehézfiúja), hogy megkeressék és kiszabadítsák Megék apját. Akit egy szintén nagyhatalmú lény tart fogságban, akire csak Azként* vagy Árnyként hivatkoznak.
Nekem tetszett ez a könyv; számomra kikapcsoló volt. A regényen lehet érezni az 1960-as éveket, itt ugyanis nem olvas az ember videojátékról és telefonozó tinikről. Ami azt illeti, L’engle nem írta egyenletesre a könyvét, mivel hol kapunk részletes leírásokat, hol nem. Hol csak, a szereplőkkel együtt átgyűrődünk a világon, hol pedig ráérősen sétálgatunk. Hol lassúnak érződnek az események, hol pedig durván belecsapunk a lecsóba (ez az első gyűrődésnél és a könyv végén olvasható mentőakciónál figyelhető meg a legjobban). Maguk a karakterek jellegzetesen idézik a klasszikus ifjúsági regények szereplőit. Van itt erős, a gyermekeit egyedül nevelő anyuka, okos testvér, bunkónak látszó, de aztán melegszívűvé formálódó fiú, kitartó, de problémás jellemű kislány, meg persze jóakaró idős nénik. A könyv könnyedén olvasható, bár a sok-sok irodalmi idézet lehet, hogy megfekszi majd az arra kevésbé fogékony olvasók gyomrát. Különösen, hogy ezek közül a nyitósor szándékosan az irodalomtörténet egyik legismertebb és legelkoptatottabb kliséje („Sötét és viharos éjszaka volt”).
Szerintem érdemes próbát tenni vele az ifjúsági klasszikusok rajongóinak, a science fiction és fantasy elhivatottabb kedvelőinek (kultúrtörténeti szempontból), vagy épp Narnia rajongóknak. Lehet, hogy ma már nem érződik akkora eresztésnek, mint hajdanán (bár a besték szerintem még modern fejjel is érdekesek), de még mindig olvasásra érdemes. Fontos megjegyeznem, hogy önállóan is olvasható, tehát nem kell a többi kötet az értelmezéséhez.
*Vannak rá elméletek, hogy az Időcsavarban szereplő Az és King bohóca azonos szereplők, ugyanis a két verzum között megfigyelhetők hasonló működési elvek. King és L’engle Azja pedig igencsak hasonló. Ez azért nem lepne meg, mivel King egy másik, be nem vallott regényből is ihletett merített (Edith Nesbit: Öt gyerek és az Izé) az Az történetéhez. Semmi nem zárja ki, hogy olvassa az Időcsavart valamikor gyerekként, vagy felnőttként, és hatást gyakoroljon rá annak világa.
Ez a könyv nem fiatal gyermekeknek való. Csak annak, akit annyira érdekel a fizika. Annyi sok tudományos kifejezés van benne, hogy az ember elveszti a fonalat olvasás közben. Hiperkocka,idősprektum. Meg apja egy kutatás során eltűnt,Az anyjuk folyamatosan kísérletezik, hátha a nyomára tud bukkanni. Meg a kis Charles Wallac, és a barátjuk Calvin kel útra az időben, hogy megmentsék az apjukat. A szeretet a legfontosabb mozgatórugó. Ahol szeretet van, minden van.
Őszintén szólva csak fél sejtésem van arról, mi is történt ebben a könyvben, tulajdonképpen eléggé LSD-s fílingje volt, de a jelenlegi hullámzó olvasási válságomnak és mentális állapotomnak kifejezetten jót tett ez most. Rém egyszerű és abszolút nem koherens sztori volt ez, ami tökéletesen kikapcsolt és lekötött. Gyanítom, hogy nagyon jó időpontban talált meg, és ha erősebb idegzetemben olvasom, vagy olyankor, amikor valami igazán jóra és tartalmasra vágyok, akkor nem igazán tetszett volna. Meg minden karakánsága ellenére is szimpatikus volt, Charlesról kicsit a Baudelaire árvák Klaus-a jutott eszembe vagy akár Sunny, hiszen legalább annyival értelmesebb volt a koránál, mint a Baudelaire csecsemő. Calvin szegényem kicsit ilyen harmadik keréknek érződött, de ennek ellenére őt is megszerettem, már amennyire meg lehet szeretni ennyire kétdimenziós sztereotíp karaktereket. A cselekmény nagyon fura volt, kicsit disztópiás hangulata volt a második felének, érződött rajta, mely években is íródott. Azt olvastam, a Narniához hasonlóan ezt is eléggé átitatja a vallás, ezért kicsit meg is ijedtem, de hálisten én nem igazán éreztem ezt (persze láttam, hogy jelen volt), úgyhogy nem is zavart.
Félek tovább olvasni, mert a folytatásra nem hiszem, hogy mostanában kerül sor, és ki tudja, hogy legközelebb milyen állapotomban talál meg?
Nem biztos, hogy egy 13 évesnek odaadnám a könyvet, és nem azért, ami az időutazással kapcsolatos, meg a bemutatott bolygókkal, hanem olyan mély magyarázata van a történteknek, az Úr, a szeretet a Sötétség összeolvasztása, hogy nem biztos, hogy értené egy 13 éves gyerek. Meg apja eltűnik és Charles-al a testvérével 3 fura lény segítségével időn és téren át ugranak, hogy megkeressék. Csatlakozik még hozzájuk Calvin is, egy idősebb osztálytársuk. A könyvet át-áthatja a vallásosság, a hit az úrban, sci-fi elemekkel vegyítve. Vegyesek az érzéseim, mert gyerekkönyvnek sok, felnőtteknek meg túl gyerekes.
10 év telt el, hogy ezt a könyvet először olvastam, s mivel még nem olvastam a harmadik részt, így újrakezdtem a sorozatot, hogy mindenre emlékezzek. *-*
Kicsi énem jobban imádta, de úgy vagyok vele, hogy ez most is simán 5 csillagos, mert van olyan jó. :) Oké, Meg most már jobban idegesített, mint eredetileg, de minden más annyira jó volt, élvezetes, olvasmányos, hogy simán felülmúlta ezt a kis negatívumot.
Őszintén szólva a mai napig nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Eredetlieg gyerekek a főszereplők, ennek ellenére sokszor kissé komorra sikeredett. A mondanivalója eredeti, de úgy gondolom, hogy nem ilyen kiskorúakkal keleltt volna főszereplőknek lenniük.
Eleinte még könnyed olvasmányra számítottam, tévedtem.
Gyerek fantasy könyvnek tökéletes, viszont számokra szokatlan az a történet vezetés, ami ebben a könyvben megtapasztalható. Lehetett volna kicsit gyengédebben, kevesebb heves, kiáltó érzelemmel leírni a dolgokat, de ettől eltekintve gyerekeknek vagy fiataloknak sőt, gyerek lelkű időseknek egyaránt ajánlom. A vége olyan jó lett, hogy úgy döntöttem: elolvasom a sorozatot. ^_^
Fiatalon valószínűleg jobban tetszett volna, így egy túlzottan szimbolikus, furcsa történetként emlékszem rá, aminek helyenként se füle, se farka.
A keresztény alapon nyugvó jó-rossz kategorizálást erőltetettnek éreztem, a többi bolygót semmilyennek. Van benne sok nyavalygás és egy minimális jellemfejlődés.
A könyvet Ted Lasso edző ajánlására olvastam el. Amiben egy kislány elveszve egy idegen világban kénytelen saját magában megtalálni az erőt, hogy legyőzze a gonoszt. És nagyjából ezt szállítja is a könyv. Most leírom, hogy milyennek láttam. Úgy kell elképzelni mintha elmennél a boltba. Nagyjából tudod, hogy mit akarsz venni, azt is tudod, hogy ott mi fog történni. Útközben is történhet valami de az nem sokat számít. Aztán vissza is kell jönnöd. Nagyjából ugyanúgy ahogy odamentél és ennyi. De attól még kicsit több lettél mert bevásároltál és az kitart legalább egy napig. A szereplőkről, a kislányt Meg-nek hívják a fő gonoszt pedig Az-nak. Ezért olvasás közben rendszerint belekavarodtam mikor mondják hogy azta vagy nézd meg. Kicsit identitás zavarral küzd mert nem tudja eldönteni, hogy ez most egy gyerekeknek szóló mátrix, vagy vásári harry potter, esetleg nyugdíjas star trek. Ezért van egyfajta nyomasztó érzése. De még ezek ellenére is érthető maradt, csak ezek az apróságok miatt nem lesz éppen élvezhető. (Bocsánat, most látom hogy 1962 a megjelenés) Tehát előfutár, de akkor is ezek a jegyek jelennek meg benne és egyikhez sem kötődik igazán.
A könyv olvasása alatt folyton ingadoztam a tetszik-nem tetszik között. Szimpatikus volt a bevezetés, ez a mesés elemekkel vegyített science-fiction, de aztán a bevezetés ment és ment tovább, úgy, hogy a főszereplők a könyv feléig (nem túlzás) nem tettek egy önálló lépést! És az ellenfél valami alaktalan árnyék, mi van!?
De Camasotz bolygóján visszakaptam a történet ízére. Érkezett egy hatásos gonosz, aki már komoly tétekkel játszott, így végre volt mi ellen küzdeni. Apának-lányának is fel kellett nőnie a feladathoz, és habár a főszereplő néha idegesített, a fejlődése pont ezért volt érdekes, és a lezárás is ezért érződött kiérdemeltnek.
Van egy két szőrszálhasogatós panaszom még spoiler, de ez már talán túl egyéni. Nem volt elejétől végéig jó, de összességében így is kellemes olvasásnak mondanám. Ha szembefutok a folytatással, lehet felveszem.
Népszerű idézetek
A sorozat következő kötete
Időcsavar sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kelly Barnhill: The Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott 88% ·
Összehasonlítás - Brandon Mull: A sötétség fogságában 95% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Egy igaz király 94% ·
Összehasonlítás - Tony DiTerlizzi – Holly Black: Spiderwick krónika 92% ·
Összehasonlítás - H. Vidra Gabriella: A fekete kő titka 89% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Hajdan varázslói 87% ·
Összehasonlítás - Pierdomenico Baccalario: Az időkapu 88% ·
Összehasonlítás - M. A. Larson: Csillagfürt Akadémia 85% ·
Összehasonlítás - Andrew Peterson: A Sötétség sötét tengerének peremén 85% ·
Összehasonlítás - Kéri Katalin: Decemberi csillagok 51% ·
Összehasonlítás