Mózes 75% 28 csillagozás

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 2
Izgalom: 5

Micsoda gyönyörű, megrázó dráma! Hihetetlen élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Madách Imre remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami a zsidóság haza-találásának történetét dolgozta fel, olvasmányos dráma formájában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából általában meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Madách ugyanakkor nem helyezett hangsúlyt a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő, sőt: néhol megrendítő.

Nagyon nehezen indult az olvasás. Annyira idegen volt számomra Madách stílusa, nyelvezete! Annak idején tetszett Az ember tragédiája, nem emlékszem, akkor is megküzdöttem-e vele. Aztán valami történt, mintha hályog hullott volna le a szememről, élvezni kezdtem a művet, gördülékenynek éreztem sorait. Nem volt több gondom a szövegértéssel és értelmezéssel sem, könnyedén és gyorsan haladtam. Mózes időnkénti kegyetlensége megdöbbentett ugyan, de ő itt Jehova nevében cselekedett. Sajnáltam családját is, akiket elüldözött magától, mert elhivatottságát elébe helyezte saját személyes boldogságának.
Örülök, hogy a NOK feladataként megismerhettem Madáchnak ezt a művét.

A bibliai történet, hűen elmesélve. A jelenetek, a pillanatok jól megválasztottak, az alig 140 oldalban tényleg átfogja az egészet: spoiler.
Mózes sokat beszélt, de nem árulta el nekem, hogy mit gondol, mivel küzd magában, mindazt, amivel több lenne a dráma, mint amit elmond nekünk az Exodus.
A nyelvezete tetszett, hol régies, hol már-már anakronisztikus (vagyis annak hat ma, nem tudom minek hatott megszületéskor), van benne pháraó, rendőrfő és zsidó hölgyek.

A Bibliai történet más formában elmesélve.
Madách Mózes történetéből kiemel pár részletet spoiler és azok a történet föbb pontjai. A nyelvezete és a verses forma miatt nem árt koncentrálni a mondanivalóra. Én egy kicsit több lelki vívódásra számította, mi sem ismerjük meg Mózest jobban, mint a többi szereplő.

Sokan a Tragédia mellé tehető remekműként tekintenek rá, én is ezt gondolom, de más megközelítésben, ugyanis határozott véleményem, hogy ez egy végtelenül félreértett mű, ráadásul úgy, hogy sokszor szinte szájba is rágja azt, amiről valóban szól, s ehelyett a szakirodalom megállás nélkül a dogmatikus, bibliai szűrőjén keresztül vizsgálja és ünnepli, egy olyan eposzt, amiben megállás nélkül folyik a vér, ártatlanok hullanak, megmagyarázatlan tettek magasztalódnak, túlteng a gyűlölet; ez a mű véleményem szerint Az ember tragédiájának antitézise, ami egyáltalán nem a Biblia újramondása, amint Pollák Miksa Madách Imre és a Biblia c. összehasonlító tanulmányában alaposan elemez is, s egy eltérést még ő se tudott hova tenni: „Ez éjjel még eljő Aszasziel, A rém-angyal, s e földön átrepülve Megfojt mindent, mi csak elsőszülött.” – úgy vélem, itt Madáchnak se volt gyomra hűen követni az Írást, ezért történt a változtatás, az irodalmi diskurzus pedig felfoghatatlanul átugrik rajta, holott ezaz egy mondat teljesen átértelmezi a kánont, s annak berögzült olvasatát, egy olyan dimenziót adva neki, amitől ma tiltólistára is kerülhetne. Madách egy olyan drámát alkotott, ami nem az erkölcstelenség korszakaiban keresi a parányi reményt, hanem bemutatja, hogy a Tragédia árnyékban alapvetően nincs remény, erre az utolsó színpadi látvány is ráerősít: „(A meredek szirt tetején állott terebélyes fa nagy robajjal a mélybe zuhan.)”
Brutálisan félreértett mű.