Az ​ember tragédiája / A civilizátor 79% 59 csillagozás

Az ember tragédiáját már többször olvastam régebben, most kedvet kaptam hozzá, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeket vele kapcsolatban. Most kicsit nehezebben haladtam vele, mint ahogy az emlékeimben élt. Ez az időutazásos elgondolás nekem nagyon tetszik benne, sokféle kort bemutat általa az író. A civilizátor c. dráma pedig újdonság volt számomra, de tetszett ez a mű is. István gazda összetalálkozik a civilizátorral, aki megpróbálja ellene uszítani a cselédeket, eleinte sikerül is neki, de aztán a cselédek is rájönnek, hogy úgy sokkal rosszabb nekik, hisz jó dolguk volt a gazdájuk mellett, így visszamennek hozzá. Szerintem ez a történet is nagyon tanulságos volt, engem elgondolkodtatott.

Az ember tragédiája már akkor a kedvencem lett, amikor kötelező olvasmány volt a gimnáziumban, utána pedig többször is újraolvastam. Az élet nagy kérdései, az ember elméjének örök mozgatórugói, a létezés filozófiája, folyamatos keresés és gyötrődés. Precíz mestermunka, elmélkedésre ösztönöz, kiábrándít a nagy ideológiákból, de semmilyen felvetett kérdésre nem ad konkrét választ, talán azért, mert nincs is, és nekem ez tetszik benne igazán. Tömör, csak a lényegre koncentrál, de pont elég is, így tökéletes, ahogy van, nem kell bővebb lére ereszteni. Tipikusan az a mű, amit ha egyszer elolvas az ember, míg él, ott van vele a szöveg, még ha nem is gondol rá, mert a kérdések, amivel foglalkozik, valahol az életünk kérdései is. Maradandó, örökéletű dráma.

A civilizátort most olvastam először, és nem hittem volna, hogy annyira fogom szeretni, mint Az ember tragédiáját, de így lett, és ez is elképesztően aktuális. Tényleg igaz, hogy nincs már új a nap alatt, mindent megírtak, csak csűrni-csavarni lehet a dolgokat, modernebb környezetbe átültetve, modernebb nyelvezettel megírva. A civilizátor egy finom, árnyalt politikai szatíra, minden sorát imádtam, intelligensen gúnyolódik, és ezt nem tud mindenki. Kicsit talán kiszámítható, és itt-ott hatásvadász, de ennek ellenére is ez egy igazán jól megírt darab.

STROOM (közbelépve)
Megálljatok – nem jöttem én ide,
Hogy nyílt erőszakkal kívánjak élni.
ISTVÁN Csak mézes méreg, gyáva cselszövénnyel.

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA: Nagyszerű olvasmány, de kisebb küzdelem volt a végére érni. Fogalmam sincs miért (talán a nyelvezet, szerkezet?), mivel tetszett. Remek téma, érdekes történet, ám minden zsenialitásától eltekintve említett ok miatt soha nem lesz a kedvencem.
A CIVILIZÁTOR: Egy rövid, allegorikus dráma, mely a Bach-korszak idején játszódik. Sokkal könnyebben élvezhető, meglepően éles humorral megírt mű.

Ezt újra kell olvasni nyugodt időszakban, elgondolkodni rajta, levonni következtetéseket.

Az ember tragédiája:
Igenis kell hozzá előismeret, hiába igyekeztem kerülni. Van, amit meg kell látni benne.

Szeretem, ahogy fel van építve. Hogy a történelem mellett életutat járunk be.
Szeretem az ötletét. Végigálmodni a történelmet, elvetni minden kor hibáját, ismert személyek alakján keresztül. Zseniális.
Szeretem Ádámot. Keresi, miben hihet, harcol érte, de csalódik, mi ugyanezt tesszük. Ez formálja őt és minket is.
Szeretem a megvalósítását. Hitelesen követik egymást az eszmék: ha nem milliók egyért, akkor egy milliókért. Ha ez is csalódást kelt, nincsen hit, de úgy sem maradhat.
Erősödik a hit vallás formájában? Harcoljunk hát azért. Ha csalódást okoz, marad a tudomány. Kibontakozhatatlan tudományos tehetség? Hát forradalomra vágyunk.
Ha vissza kell térnünk, sem hagyhatjuk hátra, jöjjön a szabad verseny. A verseny, ami felőröl, amiben nincs igazi egyenlőség. Akkor jöjjön az egyenlőség, de olyan áron, hogy elveszítsük, amitől voltaképp emberek vagyunk? Nem.
Mi maradt hát annyi csalódás után? Az űr.
Valamiért mégis visszavágyunk. Emberi dolog, itt születtünk, éltünk, ide köt minden. Csakhogy a Földön már tényleg nem maradt semmi.
Elveszett akkor minden eszme? Egyáltalán kell eszme a boldogsághoz? Előre vitte az emberiséget mindegyik? És a küzdelem?
Szeretem, hogy most már képtelen vagyok csak úgy félretenni. Itt hagyta bennem kérdéseit.
Szeretem, mert nem tudok máshogy érezni.

A civilizátor:
Madách megfogalmazta minden problémám a mai világgal: papírszerelem, avagy mindenről legyen papírod/igazolványod stb, mert anélkül ember se vagy, és ha ezeket szépen kitöltöd/megcsináltatod, mindegy, mi a valóság.
Óriási kritika Stroom egész személye, és vérbeli komédiáról beszélünk: kicsinyes probléma és megoldás eposzivá emelése, humor, karakterek, minden, minden komédia.
Magát olvastató, nevettető, nagyon igaz komédia!

Hmmm, nos.
Nehez errol a konyvrol irnom, de igazan. Nemcsak azt erzem, hogy keves vagyok ehhez, hanem azt is, hogy egy olyan murol lehet nem tudok semmi pluszt irni, ami annyira gondolatebreszto (mondjuk ezt, a sok minden mellett, amit irhatnek amugy), hogy iskolak tanitjak a benne leirtakat.

De azert, egy-ket gondolatot, hogy mit valtott ki, talan nem remes megiscsak megosztani.
Mert jo volt. Elveztem.

Azt ugyan nem tudom pontosan, mikor adjak kotelezonek, de hogy mar az en idomben, de foleg nem manapsag konnyu olvasmany ez, az biztos. Tinikorban nem hogy nem erdekli az embert, egyszeruen gyuloli off. Ritka, ha valaki ennek ellentetje. En orultem neki, hogy nem utaltam meg ezeknek a kotelezoknek a hatasara az olvasast off.

De hogy valamit irjak a tortenetrol is. Az ember tragediajarol azt gondolom, hogy remekmu. Ezt, igy. Jol atgondolt, tokeletesen kivitelezett, nagyon nagy es fontos tudast atado. Habar nehezen olvashato, bele lehet jonni. Viszont nekem nem esett volna jol ledaralni, igy esett meg, hogy 1-3 szint olvastam csak egyszerre. Azert ha az ember faradt, foleg nem lesz erre annyira befogado, de igy meg kenyelmes volt, nem is szabad talan, de nem is eroltettem. Nagyon!!! tetszett.
Sok resz volt ram hatassal, gondolkoztam el rajta. Tetszett Adam szemszoge, ahogy szemlelte a vilagot, a kerdesei. De, Lucifert is szerettem benne, habar egy kicsit sajnaltam is spoiler.

A civilizatorrol nem igazan tudtam, mit gondoljak. Ez mi volt? Lehet valami elemzest kellene rola olvasnom, mert azaz erzesem, tobbfele ertelmezese is lehet. Es furcsa modon, ha a ket ertelmezest vesszuk alapul, szinte szoges ellentetei egymasnak. Lehet nem tudtam 100%-ig mindent befogadni, de probalkoztam azert. Erdekes, mindenesetre, tetszett egyebkent, csak mindket ertelmezese szamomra annyira a fejemben van, hogy oszinten mast nem is tudok rola mondani. Orultem, hogy elolvashattam.

Az ember tragédiája:
Kellemes meglepetés volt ez a dráma, sajnos sok rosszat hallottam már róla, de szerencsére az ellenkezője volt rám igaz. Nekem tetszett ez a történet, bár a nyelvezete miatt néha nehezen érthető.
A civilizátor:
Ez a komédia nagyon nagyon tetszett, és örülök, hogy egy kiadásban volt az előző történettel, és emiatt elolvastam. Nagyon humoros és lényegre törő, pont egy ilyen történetre volt szüksége a napomnak. :)

Gimnáziumi emlékeimből annyi maradt meg, hogy Az ember tagédiája az egyik kedvenc kötelező olvasmányom volt. Még akkor is, ha anno úgy olvastam el, hogy bizony voltak színek (főleg az elején és a végén), ahol inkább lapozgattam, mint olvastam volna.
Most (teljes egészében) újraolvasva én vagyok a leginkább meglepődve, hogy ennyire szerettem gimiben (valószínűleg ezt, a nagyon részletes elemzésnek is köszönhetem). Továbbra is zseniálisnak tartom magát a művet: a felépítését, a témát, a szereplőket (főleg Lucifert), a megjelenő és kiábrándulást okozó ideológiákat, filozófiákat. Mégis rettentő nehéz volt olvasni. Nem emlékeztem rá, hogy ennyire nehéz a nyelvezete. Igaz volt pár lábjegyzet, de nekem még ez is kevés volt. Eddig is állítottam, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer felnőtt fejjel, de már belátom, hogy sokaknak beletörhet a bicskája, mert ez a mű nem a mai rohanó embernek íródott, mivel ma már nem állunk meg kb. soronként értelmezni/elemezni az olvasottakat. Így pedig a lényege veszhet el az olvasmánynak, hogy miért éljünk és küzdjünk minden egyes nap.
A Civilizátor c. drámát nem ismertem, de nagyon szórakoztató volt, ahogy bemutatja egy vidéki magyar földbirtokos és háztartása találkozását az osztrák törvényekkel és eljárásrenddel. Érdekes betekintést nyújt az 1850-es évek Magyarországára, szóval ha valakinek kezébe akad ez a kiadás, bátran ajánlom ezt a komédiát, ha az iskolában megtanultakon túl szórakozna egy kicsit a Bach-korszakon.

Nagyon tetszik Lucifer karaktere, és mindaz amit ő képvisel, a cinizmusa zseniális. Könnyen olvasható és könnyen értelmezhető műveket tartalmaz a kötet. Leginkább a 8, 10 és 11. szín tetszett. Szórakoztató olvasmányok.

Madách Imre legismertebb műve Az ember tragédiája.
Ez a dráma nagyon érdekes, a teremtéstörténet adja meg neki a keretet, majd Lucifer Ádám kíváncsiságát kihasználvaviszi végig a történelmen, de természetesen úgy, hogy mindenből kiábránduljon. Csalódásai után azonban Ádám lelkes lesz egy újabb eszme iránt, így bebarangoljuk a múltat, a jelent és az elképzelt jövőt.
Ádám nagyon földhöz ragadt, szimpatikus egyén, nem törik meg a csalódástól és újra lelkesen veti bele magát az ismeretlenbe.

A civilizátor a Bach-rendszer szatírája, a szigort humorral átitatva igazi felüdülés az előző mű mélységéhez képest.

Viszont a borító az valami borzalmas. Értem én, hogy a színdarab egy jelenete, de sajnos a diákkönyvtári kiadványoknak egy része híres/hírhedt borítóiról, de sokkal jobb lett volna egy festett pillanatkép, vagy bármi.
Szerencsére nem ez határozza meg a művek értékét, amelyek nem könnyűek, főként az elgondolkodtató cselekményük és a régies nyelvezet miatt.
Üzenetük azonban időtálló.

Az ember tragédiája:
Nem gondoltam volna, hogy ez a mű ennyire nagyon fog tetszeni nekem. Olvastam róla negatív és pozitív véleményeket egyaránt, így kicsit féltem, hogy belőlem mit fog kiváltani. Nem vagyok oda a drámai művekért, de ez egyszerűen egy remekmű. Csodálatosan lett megírva ez a történet, nagyon élveztem olvasni és érdekes volt számomra. Tetszettek nagyon a történelmi vonatkozású színek, nagyon jól rávilágítottak az adott kor legfőbb problémájára. Valóban nehéz értelmezni a mű nyelvezetét, de kellő odafigyeléssel és az idegen szavak/kifejezések utánajárásával nagyon jól meg lehet érteni. Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, mert nagyon tanulságos mű és természetesen a magyar drámatörténet kiemelkedő műve is.

A civilizátor:
Ezt a művet csak azért olvastam el, mert a kötet része és nem akartam kihagyni. Nem különösebben kötött le, és nem volt akkora hatása, mint Az ember tragédiájának, de örülök, hogy még egy művet elolvastam Madáchtól. Jól bemutatta a Bach-korszak milyenségét, de magamtól nem olvastam volna el ezt a komédiát.