Az ​ember tragédiája 85% 1866 csillagozás

Mindig jólesik, olyan jó ciknikus. Olyan kellemesen beszól mindennek, amiben égen-földön hinni lehet, hogy egyszerűen nem lehet nem végigvigyorogni. :D

<troll>
Amúgy rájöttem valamire: ez egy YA! :D merthogy van benne minden, ami kell:
-felnövő főhősök, rajtuk múlik az emberiség sorsa
-erősen domináló szerelmi szál (és naaagy gondolatok a szerelemről [is])
-mindenféle természetfeletti lények
-disztópikus jövő
-[részben elavult vagy átgondolatlan] sci-fi elemek
-időutazás
-örök életű, sötét, de menő pasi, aki megmondja a tutit
-kétes happy-end (aminek szintén a gyerekcsináláshoz van köze).
-És: kamaszként/fiatal felnőttként a legjobb olvasni, frissen kiábrándulva mindenfajta ideológiából.
</troll>

Ősidők óta tervezem, hogy elolvasom ezt a művet, és annyira örülök, hogy sikerült!

Furcsa volt úgy olvasni valamit, hogy minden részét tudom, hiszen egykor a középiskolában legalább egy hónapig ezzel a művel foglalkoztunk, elemeztük minden mondatát. Már akkor bántam, hogy nem olvastam el, de talán így, felnőtt fejjel, több mondandója volt számomra.

Egyszerűen imádtam, Madách megfogalmazta korunk több eszméit, azok bukását, és egy érdekes jövőképet festett le. Lehet vitatkozni azon, hogy ki szerint valós ez a szemlélet, és vajon, mindenki így gondol-e a múltbéli nagy eseményekre, de az nem vita tárgya, hogy Madách egy olyan művet alkotott, amely évszázadok múlva is tanítószerepű lesz.

Ez egy remekmű. Mi mást mondhatnék? :D

Gondolkodtam, hogy csak annyit írok az értékelés mezőbe, hogy „húha”, de ilyen keveset mégsem merek. Óriási dráma, szinte minden sora fontos és megjegyzendő, súlyos és mély. Igazi magyar alkotás, ilyen pesszimizmus nem fér bele a franciákba meg az angolokba, meg a többi sok világnépbe, ilyet írni csak magyar tud.
Igazából most egy csöppet kétségeim támadtak az élet értelmével kapcsolatban, mert Madáchnak igaza van, története során az emberiség már mindent kitalált és minden eszmében csalódott. Mi vigyen hát előre? A remény, hogy majd az utódok megteszik azt, amire én nem voltam képes? Egyáltalán kell-e nekem az egész emberiségre gondolnom tetteimmel, vagy egyszerűen éljem egyik napot a másik után? Van-e szabad akaratom magam felett?
Huhh, ez az ember tragédiája, ez a sok kétség és megválaszolatlan kérdés, nem igaz?

Annak idején töredelmesen bevallom nem olvastam ezen művet, megijesztett a témája és a nyelvezete. Így utólag sok mindenből kimaradtam: időutazásból, amivel betekintés kaphatunk történelmi korokba; láthatunk egy lehetséges utópisztikus jövőképet.
Az örök harcot követhetjük nyomon Isten és Lucifer között, színtere Ádám és Éva több élete. Hogy mi értelme az életeken át tartó küzdelemnek, vagy maga a küzdelem a lényeg? Ezt mindenki eldöntheti :)

Most mit mondjak!? Mit lehet még mondani e gigászi műről?
Olyan mélységeket és magasságokat jár be, ami kevesen tudnak.
Ha százszor olvasod, százegyszer is mond újat.

Százszor nem, de sokszor elolvastam vagy csak forgattam lapjait, Bibliám volt hajdan, oldalakat tudtam idézni belőle. Szomorú voltam, amikor kimaradt a tankönyvekből. Úgy tudom, már nem kötelező tananyag. Mégis sajnálom azt a sok diákot, akik itt azt írják, hogy kötelező volt elolvasniuk. Pedig fáj, hogy ifjúságunk már nem érti. Nem tudja olvasni, képtelen értelmezni. Sok a negatív értékelés.* Tudom, hogy nehéz a szöveg, de közelebb kéne vinni hozzájuk valahogy. Talán modern, fiatalokhoz szóló előadásokkal. Segítségül lehetne hívni a tanítási drámát. És biztos lennének a nálam avatottabbaknak még kiváló ötletei. Vajon miért nem történik ez ügyben semmi?

Hosszú idő után vettem elő megint. Úgy gondoltam, majd szép lassan haladok, esténkét elolvasok egy-két színt. Hát nem így lett. Együltömben végigolvastam. Azt hiszem, ez mindent elmond. A memoriterek megkoptak, már nem tudom felidézni őket, most mégis ismerősen csengett minden sor. És igen, most is mondott újat. Még sosem jutott eszembe, hogy a különböző színeket az ember belső, pszichés fejlődésének stációiként is lehet értelmezni. Remélem, ezzel most nem mondtam túl nagy hülyeséget?

• Boldogult énektanárom jut most eszembe, aki, mikor a komolyzene iránt akart volna érdeklődést kelteni egy külvárosi iskola populáris zenén nőtt növendékei között, gyakran figyelmeztetett minket: Bírálatot csak arról mondj, fiam, amihez már felnőttél! Lehet, hogy később megbánod.

Gimiben is imådtam ės ez most sincs måskėnt…

Kötelezőként olvastam, de jólesett feleleveníteni. Ádám több koron keresztül próbálja megtalálni az emberi létezés értelmét Lucifer segítségével, s mindig csalódnia kell. Nagyon találóan sikerült megragadnia Madách-nak az emberi faj gyengéit és erősségeit egyaránt. Bár végig egyfajta kilátástalanság hatja át, mégis pozitív élményként zártam be a könyvet. Jó kis időutazás volt.

Ebből érettségiztem,összekevertem a színeket. Ezzel azt hiszem,mindent elmondtam.

Kötelező ide vagy oda, nekem ez tetszett.:) Gyorsan lehet vele haladni ha az ember rendesen odafigyel. Alapjában véve szinte mindent megértek első olvasásra, itt azért kellett vissza-visszaolvasgatnom…valahogy a hosszabb monológoknál hajlamos voltam elveszíteni a fonalat.
Szereplők közül Lucifert nagyon imádtam, óriási volt, ahogy oda-oda szólogatott a többieknek; egyértelmű, hogy az ő karakterének köszönhetjük a könyv humorát.
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy 11 évem alatt ez a kedvenc kötelező olvasmányom.:)