Észak ​ösvényein 12 csillagozás

Egy 17. századi japán költő verses útinaplója
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó (1644–1694) Észak ösvényein című verses útinaplóját tartja kezében az olvasó. Az 1689-ben írott feljegyzések Japán legszebb tájaira viszik el az érdeklődőt. Az egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb japán költő Edóból (mai Tokió) indult el, s haladt észak felé öt hónapon keresztül, felkeresve a legismertebb helyeket, ahol a táj szépségeit, a történelmi emlékeket haikukban örökítette meg. Basó mintegy öt hónap alatt 2400 kilométernyi utat tett meg gyalogosan vagy lóháton, hajón vagy csónakon; úti élményeit egy öreg, elrongyolódott füzetbe írta. Líraian szép útinaplója most jelenik meg először könyv alakban Vihar Judit magyar fordításában, Nagy Z. László fotóival díszített kiadásban. Külön értéke és érdekessége a kötetnek, hogy helyet kapott benne a költő eredeti japán szövege is, Hirosige metszeteivel illusztrálva.

>!
Vince, Budapest, 2011
200 oldal · ISBN: 9789633030479 · Fordította: Vihar Judit

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Jeffi SP
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

Macuo Basó nekem, amolyan haiku nagymester szinten van. Ő volt az, aki megszeretette velem a haikukat, a költészet körülbelül egyetlen olyan ágát, amit ténylegesen szeretek olvasni. Ő tudott valamit, amit azóta kevés haiku költőben találok meg. Ha meg is találom, feltehetően ők szintén már régiek, és japánok. (De aki tud ajánlani nyugati, szerinte jó haiku-kat, az kiáltson, az eddigi próbálkozásaim borzalmasak voltak.)
Tavaly, születésnapomra megkaptam Basó útinaplóit, és bebarangolhattam vele Japánt. Az Észak ösvényei, hasonló, de mégis más, mint az előző kötet. Valahogy teljesen más a hangulat, pedig sejtésem szerint rengeteg átfedés van a két kötet között. Ami mégis más, hogy ez a kiadás, méretben sokkal kisebb, de vastagabb. És, hogy fotókkal illusztrált. A legtöbb fotó ott készült, ahol annak idején Basó is járt, így valahogy kicsit közelebbinek éreztem a dolgot. Adott egy kis extrát az, hogy láthatom, a fotós szemével, azokat a tájakat. Amik persze mára már szintén másmilyenek, és persze, feltehetően Basó sem pont így látta azokat.
De jó volt egy kicsit visszatérni Japánba, ilyenformán. Most már csak, egyetlen magyarul megjelent könyvét nem olvastam csak, Basó-nak… hmmm… na talán jövőre azt is sikerül levadászni….

>!
Zsálya
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

A fotók lenyűgözőek, mind átadta, milyen lehet a japán életérzés. A naplóbejegyzések miatt van egyfajta intim hangulata, emelett tanulságos betekintést nyújt a régmúlt idők (japán) utazóinak mindennapjaiba és szokásaiba. Érdekesség volt számomra, hogy a nemrég olvasott, szintén Vihar Judit gondozásában megjelent Ősi fenyő c. haiku-kötetből több verset is felismertem ebben a kiadványban.

>!
kkata76
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

Gyönyörű ez a könyv! És nem csak belül, de kívül is. Csodás fotókkal és – az eredeti japán szövegben – fametszetekkel illusztrált a szöveg, már kézbe venni is felemelő élmény volt. Tovább tartott elolvasni, mint gondoltam, mert elméláztam egy-egy képnél, meg nézegettem a térképet, melyen be van jelölve a költő zarándokútjának vonala. A japán szövegrészt is érdemes megnézni, nemcsak a metszetek miatt, de maguk az írásjelek is érdekesek.
A könyv még kimerítő jegyzeteket is tartalmaz, melyekben a szövegben említett szokásokat, a hiedelemhez kapcsolódó kifejezéseket magyarázza a fordító.
Ez tényleg egy élmény volt!

7 hozzászólás
>!
Edina_Szántai
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

Évek óta próbálom megfejteni a japán logikát, mit miért tesznek, mi motiválja őket napjainkban, mi mozgatta őket abban a korban, amikor a hagyományaik kialakultak. MI hoz létre egy versformát, ami csak egy adott nemzetre jellemző? Hogyan válhat kultusszá a művészi versírás? Csak olvasok és kérdezek japán embereket, hogy megtaláljam a választ. Ezt a kötetet a közelmúltban kaptam. Sosem olvastam még haibunt, vagyis lírai útinaplót, és ebben az esetben is rá kellett döbbennem, hogy a japán írók kétszáz, háromszáz évvel ezelőtt is modernek voltak. Ezt a könyvet írhatták volna két évvel ezelőtt is. Részint mert a zarándoklatok hagyománya még mindig él Japánban, részint mert a szöveget nem terhelték archaikus kifejezésekkel. A fordító, Vihar Judit követi Basó mintegy 2400 kilométernyi gyalogútját, hogy megértse, megélje a korabeli vándorszerzetesek tapasztalatait. Olyan helyeket láthatott, amilyeneket mi már sosem fogunk, mert épp az „észak ösvényei” mentén következett be tavaly tavasszal a japán katasztrófa. Borzongás. Kétnyelvű kiadás, a magyar felét Nagy Z. László fotóművész képei illusztrálják, a japán felét pedig Hirosige fametszetei. Japánul tudó drága barátaim, ti is essetek neki, mert érdemes!

>!
egy_ember
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

Macuo Basó az egyik legismertebb japán költő. Ez a műve azonban főleg próza. Útinapló, néhány haikuval. A költő 1689-ben megtett öt hónapos vándorlását „dokumentálja”. Kb. 2400 kilométert utazott a Tóhoku vidéken, abban a régióban, amit leginkább sújtott a tavalyi szökőár. Néhány napot Fukusimában is eltöltött. Szerény utazás volt ez. Többnyire szentélyekben, olcsó fogadókban szállt meg, volt hogy a szabad ég alatt aludt, de olyan is előfordult, hogy a környék előkelői látták vendégül – végül is afféle költő-celeb volt. A napló jobbára a természet szépségeit, a szentélyek történeteit, a találkozásokat örökíti meg.
Vihar Judit fordító és Nagy Z. László fotós is végigjárta Basó útját, ebből született ez a könyv, alaposan jegyzetelve – ami sokat segít az olvasásban.
Mert így, hogy a prózai részek többször magyarázzák a haikukat még inkább az a meggyőződésem, hogy haikut nem lehet fordítani. Nem lehet úgy fordítani, hogy ne csak a hangulata, hanem a jelentése is „átjöjjön”. Egyszerűen nincs meg hozzá a kellő háttérismeret, hogy egy ennyire sűrített és utalásokra építő mű más nyelven is megéljen. Helyesbítek: nekem nincs kellő háttérismeretem. Vihar Judit nyilván jóval többen ért az egészből. Jó neki.

>!
zso506
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

Ehhez a könyvhöz sajnos nincs elég előképzettségem, nem ismerem Japán történelmét, szinte alig tudok róla valamit. Rengeteg ismeretlen helyszín bukkan fel benne, neves történelmi személyiségeket, írókat és költőket is megemlít benne Basho. Azt hiszem, igazán csak a legműveltebb japánok vagy a japán történelem szerelmesei érthetik meg ennek a könyvnek a valódi mélységeit és néhány sor jelentését. Rengeteg jegyzet segít jobban megismerni a történetekben szereplő személyeket, tájakat és szokásokat, ezeket is érdemes elolvasni. Sajnos még ezekkel sem volt teljes az élmény, és évekig tartó kutatómunka lenne mindennek utánanézni. Mégis tetszett a mű. Igényes fordítás gyönyörű képekkel. Nem is hosszú, érdemes rászánni azt a néhány órát, mert már a fotók és gyönyörű haikuk miatt is megéri.

>!
Bellatrissa
Macuo Basó: Észak ösvényein

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

A képek gyönyörűek, viszont kevésnek éreztem az egész könyvet. Egy ilyen típusú naplótól én inkább azt várom, hogy jobban szemlélteti a helyszíneket, mert így nem igazán tudtam őket elképzelni. Volt néhány kivétel, de sokszor, mikor csak annyit írt, hogy na, ma beteg lettem, vagy hűha, egy fapapucs, itt egy haiku róla, az valahogy nem volt elég. Ennek ellenére elhiszem, hogy tényleg szép helyeken járt.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Tetű s bolha csíp,
a lovak meg vánkosom
mellé vizelnek.

88. oldal

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

3 hozzászólás
>!
kkata76 P

A „gesztenye” szót jelentő írásjegyet a „nyugat” és a „fa” írásjegyével kell írni, ami a Nyugati paradicsomra utal.

51. oldal

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

1 hozzászólás
>!
kkata76 P

Bár ősidőktől fogva a régmúlt eseményei dicső dalok szárnyán szállnak el hozzánk, ám a hegyek szétroppannak, a vizek elfolynak, az utak megváltoznak, a kövek elsüllyednek a föld mélyébe, a vén fák elszáradnak, a átadják helyüket a fiatal fácskáknak, korszakok változnak, s mindezek után csak a bizonytalanság marad számunkra, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a kő ezeréves múltú emlék, s ahogy most szemünk előtt megjelenik, régen volt emberek érzéseiben osztozunk. Ez hát zarándoklatom értelme…

70. oldal

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

>!
kkata76 P

Hűs őszi idő –
ajándék két kezemben:
tök és padlizsán.

125. oldal

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

>!
kkata76 P

S valóban, az igaz emberhez az állhatatosság és egyenesség áll legközelebb, a lelki tisztaságot pedig tisztelni kell.

25. oldal, Nikkó

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

>!
egy_ember

Réges-régen a fák tövét sűrűn belepte a harmat, s ezért a régi költeményekben gyakran olvasható: „Hé, szolgák! Ide egy esőkalapot!”

66. oldal

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

8 hozzászólás
>!
egy_ember

Murói katlan

Itt lakik az az istennő, akit a Fák Virágzása istennőjének neveznek. Ugyanez az istennő lakozik a Fudzsi hegy tetején álló sintó szentélyben is.Mivel kint fázott, bement az épületbe, imára kulcsolta a kezét és tüzet gyújtott: ekkor született meg Hohodemi isten. Azóta hívják ezt a helyet Murói katlannak. De egyes dalokban Füst néven emlegetik. Az a hagyomány is elterjedt az egész világon, hogy ezen a helyen tilos zúzaheringet enni.

22. oldal

Macuo Basó: Észak ösvényein Egy 17. századi japán költő verses útinaplója

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Isikava Takuboku – Joszano Akiko: Zilált hajam / Szomorú játékok
Nacuisi Banja: Madarak / Birds / 鳥
Nacuisi Banja: A tenger világa / The Word of the Sea / 海の世界
Vihar Judit (szerk.): A nyolcfejű sárkány
Ryōkan: 44 haiku
Vihar Judit (szerk.): Momotaró, a barackfiú
Őfelsége Micsiko japán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり
Kiss Sándorné – Sato Noriko – Székács Anna: Dekiru 1
Hidasi Judit: Japán nyelvkönyv
Hayakawa Masafumi – Sato Noriko: Hiragana, katakana magyaroknak