Loki: ​A csínytevő sorsa 89% 194 csillagozás

Mikor először megláttam a könyvet, alig vártam, hogy elolvashassam annak ellenére, hogy nekem Loki nem tartozik a kedvenc karaktereim közé a Marvel univerzumból. Thor és Odin is felbukkannak a történetben, de nem sok szerepet kapnak benne, így szerintem teljes mértékben megállja a helyét a kötet önálló Loki történetként.
Amora karaktere eléggé unszimpatikus volt számomra, de ahhoz képest, hogy spoiler
Nekem hiányzott belőle egy kis izgalom, bár van benne egy „nyomozás”, mégse volt izgalmas számomra. Voltak benne üresjáratok, amikor nem nagyon történt semmi.

link

A Titan Booksnál futó regények mellett (ezeket a Szukits Kiadó gondozza itthon) házon belül egy új sorozat indult a Marvelnél, mellyel a fiatalabb olvasókat célozzák és függetlenek bármelyik más médiumtól. Ezen kötetek tagja ez a regény is. Persze ismerős elemek visszaköszönnek, akad pár kikacsintás a szélesebb Marvel-univerzum felé vájtfülűeknek, de nyugodtan belekezdhet az is, aki csak a filmekből ismeri Lokit.
A sztoriról nem írnék sokat, a fülszöveg elég jól összefoglalja, miről is szól ez a regény. Sőt, igazából ellövi a teljes első részt, szóval akit ez esetleg zavar, ne nagyon olvasgassa. Mindenesetre én az asgardi és a midgardi részt egyaránt élveztem, elég jól sikerült Lee-nek visszaadni a két világot. A regény főbb csavarjaitól nem estem hanyatt, egyik-másik borítékolható volt, ugyanakkor voltak olyan elemei a történetnek, amik meg tudtak lepni. Az LMBTQ mellékszál nem volt erőltetett, ráadásul Lokihoz passzol, ahogy le is vezeti ezt a történet során.
Hogy kinek ajánlom? A Loki karakterét kedvelőknek mindenképpen érdemes vele egy próbát tenni, de aki megnézné, hogyan is működik a Marvel világa az álló vagy a mozgó képek nélkül, annak is jó kiindulási alap lehet ezt a regény.

„Loki azon Marvel karakterek közé tartozik, akit számomra mindig is nehéz volt hova tenni. Sokakkal ellentétben engem nem kapott el a hatalmas Loki imádat, nem is igazán értettem, hogy miért emelik néhányan piedesztálra, de rá kellett döbbennem, hogy ahogy telik az idő és egyre többet tudok meg róla, úgy sokkal inkább megértem a gondolkodásmódját és egyre jobban a szívemhez nő a karakter. Ez a könyv szintén sokat segített ebben, és bizony én is felültem a Loki-imádat vonatra a regény olvasása közben. Még mindig nem tartom számon a kedvenc Marvel karaktereim között, de jó úton halad, hogy ő is ott szerepeljen.

A kötet bemutatta Loki történetének előzményét, hogy mi minden vezetett odáig, hogy ő legyen a cselszövés istene, a gonosz testvér, a tehetséges varázsló. Nagyon könnyű volt együtt éreznem a karakterrel, akinek soha nem is igazán adatott esély arra, hogy bebizonyítsa: ő is méltó mindarra, amire Thor, hogy ő a szíve mélyén jó ember és Asgard szeretetét helyezi előtérbe. Lokit körülbelül mindenki elkönyvelte egy gonosz, hazug, cselszövő istennek, akiben nem lehet megbízni, és aki soha nem lenne alkalmas a trónra. Érthető volt, hogy a fiatal Lokinak ez fájdalmat okozott, és szerette volna bebizonyítani, hogy mennyire tévednek vele kapcsolatban. Amikor a Földre küldték, hogy felgöngyölítse a Londonban történő halálesetek ügyét, akkor maga sem hitte volna, hogy a haszontalan emberek körében bizony barátságot is köt, és nem is fogja olyan rosszul érezni magát.”

A teljes értékelés olvasható a blogomon: http://dsheavenofbooks.blogspot.com/2021/10/konyverteke…

Ó, Loki!

Miért kellett összefacsarnod a szívem? Egyszerűbb lett volna, ha a könyv végén kiderül, hogy te valójában gonosznak születtél… De ahogy mindenki esetében, ez rád sem volt igaz. Senki sem eredendően rossz, én legalábbis ebben hiszek. Te egy csodálatos személyiség vagy, akinek a lelkét bemocskolta a magány, a fájdalom és az irigység. Ám még ez sem oltotta ki szívedből a melegséget. Én láttam. És Theo is látta, talán mindenkinél jobban, sőt, szerintem ő volt az egyetlen, aki igazán megértett. Ki gondolta volna, igaz? Egy ember…

Bevallom, meglepődtem, hogy milyen gyorsan haladok könyveddel, kedves Loki. Imádtam, ahogy Thorral mindig viccelődtél, zseniális ez a csak rád jellemző ironizáló humor. És egy percig sem hagytál unatkozni; te aztán belevágtál a lecsóba, és nem kevés zűrt kavartál Amorával (fú, az a csaj, te jó ég, jobb, ha nem is hozom szóba, igaz?). Egyébként jobban bírtad Midgardot (a Földet), mint gondoltam, és milyen érdekes emberekkel találkoztál ott! Nekem Theo volt a kedvencem abszolúúút. Bárcsak lenne egy saját Theóm!

Ami kicsit fáj, hogy úgy érzem, hiába ez a 400 oldal, nem kaptam belőled eleget. Szerettem volna tudni, mi történik a midgardi kalandod után, mégis olyan hirtelen ért véget a sorsod meséje, hogy az utolsó oldalt követően majdnem a FALHOZ CSAPTAM a könyvet. Ilyen indulatokat is csak te tudsz kiváltani belőlem, mi? De most komolyan, nekem kell egy második rész!

Ez a Loki nem a mitológiából ismert szereplő tűzisten és kópé. Bár itt is Laufey óriás fia, de Laufey az apja, és nem az anyja, mint a mondákban. Elvileg ő az istenölő Fenrir farkas, Jörmungandr világkígyó és Hél alvilági istennő atyja, és ő szülte kancává változva Odin nyolclábú lovát, Sleipnirt – de erre kevésbé tértek ki.

Ez a Marvel univerzum Lokija – és mégsem egészen a képregényekből vagy a filmekből ismerős szereplő. Minden alkotó kicsit másként ábrázolja, így teljesen rendben van, hogy Mackenzi Lee regényében is egyedi, különleges. Ő itt Karnilla (egy norna) tanítványával (Amora) kavar, és igyekszik megtalálni a helyét az asgardiak harcosai között – varázslóként. Ő egy különc a sok hős között. De még nem „a csínytevés istene”, az a sokat látott, összetett, árnyalt, csalárd, fondorlatoskodó alak, mint a képregényekben. Viszonylag fiatal és tapasztalatlan, sok tekintetben az előző halovány mása ( off ), és tulajdonképpen ez az ő hőssé (jó, inkább antihőssé) válási útja. Ő maga nem gonosz, csak ilyen szerepet tölt be; éppúgy szerethető és szeretni tudó, de nagyon nincs érzéke a tisztességes, harmonikus kapcsolatokhoz. De nem csak neki. Odin hozzáállása Lokihoz egy nagyon csúnya viszony. Rettegésből született rettentően elrettentő példa. Loki belső önértékelési zavara, megfelelni vágyó viselkedése, sok rossz döntése is ebben gyökeredzik. Frigga anyai jósága képviseli az életében a jóra törekvést, a viszonzott szeretetet, megbecsültséget. Tetszett, hogy nem mondabeli új szereplőn keresztül mutatta be a barát oldalát, gyakorlatilag Theo a regény gyöngyszeme.

Történetvezetése inkább lassúnak mondható, mint fordulatosnak vagy izgalmasnak, de a nyelvezete tetszetős, olvastatja magát, szóval nálam bevált. Amolyan nyugiskönyv, ami nem kavar fel, nem izgulsz túlságosan, jobbára kiszámítható, de azért érdekes, kíváncsivá tesz, hogy mit is akarnak kihozni belőle. Nem kell nagy dologra készülni, de szórakozni lehet rajta. Inkább érzelmes-ifjúsági stílusban íródott, kisebb mértékben kaland. Ha nem is megy túl mélyre a jellemfejlődésben vagy hoz zseniálisat alakító Lokit, azért elevennek érződnek a szereplők. (Ja, és semmi ok nincs tartani az LMBTQ száltól.)

Végre valami, aminél csak úgy pörögtek az oldalak! Én személy szerint nagyon jól szórakoztam ezen a Loki előzménysztorin, ami egyszerre engedett bepillantást az asgardi trónra váró herceg kiskorába, amikor még bőszen titkolja, hogy képes varázsolni, majd abba az időszakba, amikor fiatalemberként Midgardba száműzi apja, Odin, amiért valami butaságba sodorta Thort egy diplomáciai látogatás alkalmával

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2021/10/mackenzi-…

Számomra Loki az egyik legérdekesebb és legösszetettebb Marvel karakter, így nagyon vártam, hogy az ő szemszögéből olvashassak.
Egyszerűen odáig voltam érte! Annyira jól fel volt építve a karaktere, fejlődése, romlása, minden következmény logikus volt, és nem egy tipikus sztorit kaptunk, amiben kiderül, hogy meg nem értett érzékeny lélek, aztán puff megrontja valami. Cselekedetei teljesen logikusak voltak, és abszolút hűen volt megírva ahoz a Lokihoz, akit mi ismerünk. (Mivel ez hasonló előzmény történeteknél problémát szokott jelenteni, piros pont jár érte az írónőnek!)

A sztori maga is érdekes volt, Asgardból indulunk, ismerős karakterekkel, egy izgalmas világban, majd mikor Lokit Odin a Földre küldi nyomozni a gyilkosságok után, a 19. századi Londonba csöppenünk, ahol újabb kalandok várnak rá (és ránk is). A nyomozás hamar szervezkedésbe fordul át, és a Midgardon megismert karakterek is új színt visznek a történetbe.

Minden percét élveztem, már csak azért is, mert jó érzés volt Lokiról, és a világáról olvasni, és kifejezetten jókat szórakoztam a szarkasztikus megjegyzésein.

Mivel Loki az egyik kedvenc Marvel karakterem, nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is elolvasom. Nagyon tetszett, imádtam. Meg volt az a bizonyos Loki feelingje is! A lapok csak úgy pörögtek, olvastatta magát ez a könnyed kis előzmény történet. Szerintem nagyon sokat adott a filmekhez is, így egy teljesen más szögből is megismerhettük őt, illetve Odint és Thort is. A történetről magáról nem mondanék sokat, de egy biztos, hogy nagyon pörgős és eseménydús, egyáltalán nem unalmas.

Szóval őszintén mondom eddig is nagy kedvencem volt, na de ezek után nincsenek rá szavak♥

Loki az egyik kedvenc MARVEL karakterem, már jó ideje szeretnék egy eredeti képregényt is olvasni az ő főszereplésével. Amikor lehetőségem adódott a Kolibri kiadó újdonságának elolvasására, egyből lecsaptam rá. Loki személyisége nagyon kettős, talán neki van az egyik legbonyolultabb érzelemvilága az univerzumból, éppen ezért találtam olyan érdekesnek a könyvet, a cselekmény ugyanis az ő szemszögéből követhető nyomon. Megvan benne a MARVEL történetekre jellemző humor és vidámság, de ez nem megy a komolyság és a történet menetének rovására. Szépen meg van írva, fenntartja a figyelmet és szórakoztat, olyan izgalmas, akár egy film.

A fülszöveg sokat mesél el a könyvből, de annyit szeretnék belőle alapul venni, hogy a történet két részre bontható: van egy asgardi előzményünk és egy földi, vagyis midgardi szál, ahol Londonba látogatunk Lokival. A regény végig fenntartja a feszültséget, izgalmas, és bár a szerkesztés nem mindenhol a kedvencem, a szerző gördülékeny stílusa élvezetes, ez tetszik benne. Az első, asgardi egység elég erősen alapoz, vagyis megmutatja az isten családját, a szupersztár, de izomagyú Thort, a rossz apa Odint, az elkéstünk mindennel Friggát és magát Lokit, aki érzi, hogy hátránnyal indul napként ragyogó bátyja mellett és fogalma sincs mi az ő helye a világban, hogyan fér ő bele a katonaságért és a harcokért szörnyen rajongó udvarba? Emellett természetesen ott van nekünk még Amora, aki a hősünk legjobb barátja és tanára a mágiában.

Az asgardi rész inkább abból a szempontból fontos, hogy a midgardi eseményeket helyezi kontextusba. Mire gondolok itt? Loki nem egy hős, nem áll ki magáért és az ő képessége nem olyan, ami beleillik az udvar izmokat kedvelő világába és nem is elfogadóan viszonyulnak hozzá. Nagyon szerettem ennek a könyvnek a családi viszonyait elemezni és ehhez tökéletes az első fele, több kérdést is felvet (bennem mindenképpen): például ha nem úgy állnak hozzá, vajon úgy alakul a személyisége? Ha nem félelemből és megfelelési kényszerből tesz és vesz, akkor is ezeket a döntéseket hozná?

Bővebben itt olvashatsz róla: link