Bangkok ​felett a csillagok 92% 68 csillagozás

Gyarapítottam a magyarszerző olvasmányom és nem bántam meg. A könyv nagyon tetszett pontosan azt kaptam amire a címkék felhívják a figyelmet se többet se kevesebbet. Tele van érzelmekkel az egész könyv a kifejezések engem nem annyira zavartak mert ez egyedivé tette ezt az egész történetet. A karakterek tetszettek, a szerző szinte már tű pontosan adja vissza a könyvben azt ami a való világban is mindennapos. Alig várom hogy olvassam a másik könyvet tőle.

M. Z. Chapelle történetét különlegessé teszi, hogy szereplőit egy olyan átmeneti életszakaszban ragadja meg, melyben még fel-fel sejlik a gyermeki ártatlanság, az önzetlen barátság szeretete, miközben már rányomja bélyegét a felnőttéválás, az ezzel járó kötelezettségek, és az életre szóló döntések próbatétele.
Ahogy egy jó fotós meglátja a fények és árnyak játékát, és elkapja rögzíti az ideális pillanatot, úgy M. Z. C. remek érzékkel adja át a hangulatokat és gondolatokat, és bontja ki a meghatározó pillanatokat, hogy azok érzésekké válva a bőröm alá férkőzzenek.
Szerettem a rövid, de szépen láttató leíró képeit, a szereplőket, hogy a könyv szórakoztatott és elgondolkodtatott, miközben az első szerelemre emlékeztetett.

Kedveltem a srácokat! Aranyosak voltak, csak sajnos számomra túl sok volt a bizonytalanság! Tudom, h nem voltak egyszerű helyzetben, legalábbis Atid, de nekem túl sokáig tartott míg rájött, h mit is akar csinálni. Vagyis tudta, h mit szeretne, de nem mert lépni! Nem mert szembe szállni a családja elképzeléseivel és elvárásaival, és amikor végre azt hittem, h na ezaz végre, akkor is nagyon hamar visszatáncolt és ez nekem már egy kicsit sok volt!
Emellett tényleg szerettem a kapcsolatuk alakulását, ahogy szép lassan visszatalálnak egymáshoz!
Sajnáltam, h nem kaptunk Niran szemszögéből egy fejezetet se, mert nagyon kiváncsi voltam a gondolataira!
Atidban nagyon nagy volt a megfelelési kényszer, ez nagyon nagy terhet jelentett neki lelkileg! Nagyon féltettem, h mégiscsak úgy fog ugrálni ahogy a szülei fütyülnek!
Tee-n mindig jókat nevettem, h sose tudta, h mikor miről érdemes beszélni. Mindig a legrosszabb időpontban hozta fel a legkényesebb témákat!
Nagyon tetszett ahogy végül alakult a történet vége! Tényleg megszerettem a srácokat, csak ne kellett volna ennyit szenvednünk velük!

Rengetek érzelem szorult a lapok közé.
Gyász, félelem, csalódottság boldogság és szerelem.
Nagyon nehéz témákról írt az írónő. Ezért esett nehezemre néhány részt olvasnom. Szinte éreztem a megfelelési kényszerét, a bánatát Atidnak, a vívódását Nirannak.

A két fiút imádtam, hamar megkedveltem mind a kettőjüket. A kémiai is érződött rendesen. :D
A mellékszereplők kellemes színfoltjai voltak a a könyvnek. Tee-t kedveltem a legjobban.
Ahogy a szülők viselkedtek a saját fiúkkal, egészen elszomorított.

Tetszett, hogy két idősíkon futott a történet, hogy a visszaemlékezésből derült fény a cselekmény egyik fő elemére. Dean :( :(.

A fogalmazás ismét csodálatos volt, ahogy a város, a campus leírása is.

Örülök, hogy olvashattam!♥♥

Köszönöm szépen a bizalmat és a recenziós példányt @M_Z_Chapelle írónőnek és a @Művelt_Nép_Könyvkiadó -nak!

Első könyvem az írónőtől.
Összességében tetszett. Nem voltak benne csavaros fordulatok, a cselekményből mindent ki lehetett találni.
Atid és Niran barátok voltak, mielőtt a szerelem mindent megváltoztatott köztük. Miután egy kollégiumi szobába kerülnek, szépen lassan kiderülnek a múltbéli sérelmek. Niran karaktere jobban tetszett. Szegény családból származik, dolgozik, hogy legyen jövője. Atid családja gazdag, mindig meg akarják szabni mit tegyen. Sajnáltam, hogy ennyire irányítják az életét, de akkor is ki kellett volna állni magáért.
Szép lassan természetes összejönnek, de a könyv vége felé kicsit soknak éreztem a bonyodalmakat.
Ennek ellenére jó kikapcsolódás volt, tetszett, hogy gördülékeny az írásmód. Biztos olvasni fogok még az írótól.

Atid nehéz helyzetben van: nemcsak szülei (főleg apja) maximalizmusának próbál szüntelenül megfelelni, hanem még tragikusan fiatalon elhunyt bátyja emlékéhez is fel kéne érnie. Rossz nézni a vergődését, és drukkoltam, hogy minél előbb a sarkára álljon, hiszen a napnál is világosabb, hogy saját vágyainak állandó elfojtása, és a szülei felé folyamatos bólogatás, fejet hajtás, semmi jóra nem vezethet.
Niran élete sem egyszerű, bár igaz, hogy teljesen más természetű problémái vannak. Az ő gondjai nem oldódnak meg attól, hogy ő valamit fejben eldönt.
Az alaphelyzet, hogy Niran nagyon haragszik Atidra egy múltbéli sérelem miatt, és elég sokáig nem tudjuk, egész pontosan mi is történt. Engem többnyire zavart a durcás viselkedés, fagyos légkör, mert a teljes kép hiányában nem tudtam, kinek az oldalára álljak.
A sors úgy hozza, hogy szobatársak lesznek, így egyszer csak le kellett küzdeniük az ellenérzéseket, és lassan, de biztosan megtörik a jég, viszont Atid határozatlansága is a legrosszabbkor jön elő, egyértelműen nehezen szabadul béklyóitól.
Nem volt rossz, ám egyrészről, szerintem sokáig halogattuk a „nagy titok” leleplezését, másrészt, nekem mindig meglehetősen felemás érzéseim vannak attól, ha valaki csak akkor tudja elhatározni magát, mikor már majdnem késő.
Aranyosak a fiúk, örültem a boldogságuknak, de közel sem érintett meg úgy ennek a párosnak a története, mint pl. a Párizstól keletre c. könyv esetén, és igen, tudom, hogy nem való az almát a villanykörtével összehasonlítani.

Niran és Atid (akit természetesen Arthitnak olvastam a könyv feléig) története tökéletesen hozta a thai BL sorozatok minden elemét, számomra pont ezért volt szórakoztató. Sőt a sorozatokban kötelező mindenen hisztiző női szereplő kimaradt, aminek nagyon örülök, bár Tee-t nagyon nem szerettem, nem tudtam eldönteni, hogy ő most jó vagy rossz karakter-e Niran és Atid szempontjából. A két fiú kapcsolata nem a történet idején kezdődött, hanem korábbról, így két idősík között váltakozik a történet. Atidról kicsit többet tudunk meg, a családjáról, a vele szemben támasztott elvárásokról. (Tőlem nagyon távol áll, hogy a gyerekemet a tulajdonomként kezeljem és döntsek a sorsáról, de ahogy látom ez Ázsiában normális dolog, amivel nehéz szembeszállni.) Nirant a higgadt, csendes modorával, humorával könnyen megszerettem. A mellékszereplők közül Maya maradt meg legjobban, ő is kettős életre kényszerül a családja miatt.

Nagyon tetszett. Szuperül hozta a thai BL-ek világát.
Atid néha kicsit bosszantott, de azért érthető a vívódása, nem egyszerű az élete.
Niran kedvenc lett, csendes, támogató, mindenkinek jól jönne egy saját Niran otthonra.
És akit még nagyon megszerettem, az Dean. Kicsit megszakadt érte a szívem. :(

Jó pár thai BL sorozat és regény után, vonhatnék párhuzamot, összehasonlítást tehetnék, elvégre ez a történet is beállt sorba, de M. Z. C. szintet emelt.
Megkaptuk tőle minőségben azt, amit szerettünk, és külön buli volt, hogy ez is közös élmény volt off, mint deannyi sorozatmaraton :D
A rajongók megtalálják benne, amit keresnek. És még többet is.
Fél off csillag levonás nekem a végéért. Plusz egy gyors, felesleges(?) melodráma, majd egy kicsit hirtelen pont a végén. De ez az összhatáson sokat nem ront off.

Nagyon vártam az Írónő következő könyvét, mert az első abszolút kedvenc lett. Atid és Niran története azért off több érzelmet hozott, hiszen sokáig csak Atid lelki vívódását olvashattam mind a testvérével, mind Niran miatt. Alig vártam, hogy kiderüljön, mi is történt a múltban… spoiler! Emiatt nagyon érdekes volt a két idősíkon futó cselekményt. Niran egy hős számomra, aki az elejétől, vagyis kamaszkoruk óta spoiler. Érzéki és megható történet volt, spoiler.