A ​mezőgazdaságról 0 csillagozás

M. Terentius Varro: A mezőgazdaságról

Varro (i. e. 116-27) a római irodalom legtermékenyebb, legsokoldalúbb s egyik legmaradandóbb hatású írója volt. 75 művéből egyetlen maradt ránk teljes egészében, a Rerum rusticarum libri, a korabeli mezőgazdaságra vonatkozó ismereteink becses forrása. A három könyvre osztott munka ezúttal jelenik meg első ízben magyar fordításban.
A kötethez Maróti Egon írt terjedelmes bevezetést. Ebben áttekinti a hosszú életű szerző politikai és irodalmi pályafutását, a polgárháborúk korszakának vezéralakjaihoz fűződő személyes kapcsolatát. Ismerteti és jellemzi Varro sokrétű tudományos és szépirodalmi munkásságát. Behatóan tárgyalja a művet elsősorban abból a szempontból, hogyan tükröződnek Varro fejtegetéseiben a korabeli itáliai mezőgazdaság árutermelési kérdései és a gazdasági fejlődés fő irányzatai.

Eredeti cím: Rerum rusticarum libri tres

Tartalomjegyzék

>!
Akadémiai, Budapest, 1971
520 oldal · keménytáblás · Fordította: Kun József

Enciklopédia 16


Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Gondoskodni kell arról, hogy az erősebb méhek ne nyomják el a gyengébbeket, ezzel ugyanis csökken a jövedelem; ezért a gyengébbeket különválasztva más királyhoz* teszik át. Azokra a méhekre, amelyek gyakran civakodnak egymással, mézes vizet kell permetezni. Miután ez megtörtént, nemcsak a civakodást hagyják abba, hanem még össze is gyülekeznek, nyalogatva egymást, sőt még inkább, ha mézes borral hintették be őket (…)

* Az ókorban sem Aristotelés, sem a többi szaktekintély nem tudta, hogy az anya az egész kasnak a királynője. Ezt csak Swammerdam fedezte fel a XVIII. században.

449. oldal, Harmadik könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: méh
>!
Sli SP

„Bizonyos munkákat a földeken inkább olyankor kell végezni, amikor a Hold nő, mintsem olyankor, amikor fogy, másokat éppen ellenkezőleg, amit úgy aratnál, például a gabonát és a lombadó erdőt.” – „Én" – mondotta Agrasius – „nemcsak a juhok nyírásánál tartom be ezt az apámtól örökölt szabályt, hanem akkor is, amikor a hajamat nyírom, nehogy megkopaszodjam, ha holdfogytakor vágom le.”

203. oldal, Első könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál · Hold
>!
Sli SP

Az elsődleges magvaknál meg kell vizsgálni, vajon nem száradtak-e ki régi voltuk miatt, nincsenek-e mással összekeveredve, vagy nem hamisak-e, mert csupán hasonlítanak valamire. A régi mag olyan sokra képes bizonyos növényeknél, hogy megváltoztatja a természetüket. Azt állítják ugyanis, hogy a régi káposztamagból répa kel ki és viszont, a régi répamagból káposzta.*

* Az ókorban szentül hitték, hogy egyik mag átalakulhat másik maggá, másfajta növénynek a magjává. Theophrastos írja, hogy búza-, árpa-, és lenmagból részegítő vadóc nőhet ki.

209. oldal, Első könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: búza · káposzta · lenmag · répa · Theophrasztosz
>!
Sli SP

(…) nem mindenki lantos, akinek lantja van (…)

253. oldal, Második könyv (Akadémiai, 1971)

1 hozzászólás
>!
Sli SP

Többen vízbe morzsolt görögdióval kenik be a fülüket és az ujjaik közét, mert a legyek, kullancsok és bolhák összecsípkedik őket, ha ezt a kenőcsöt nem használod.* Hogy a vadállatok meg ne sebezzék őket, nyakörvet raknak rájuk, ennek neve melium, vagyis egy övet tesznek a nyakuk köré erős bőrből, nagyfejű szegekkel, ezeket a fejes szegeket belülről puha bőrrel varrják körül, hogy ne ártson a nyakuknak a kemény vas; mert ha a farkas vagy valamilyen másik állat megsebzi benne magát, a többi kutyát is, amelynek nincs ilyen, sértetlenül hagyja.

* Columella számos más kenőcsöt is említ, többek között a kátrányt disznózsírral.

341. oldal, Második könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: kutya · Lucius Iunius Moderatus Columella
>!
Sli SP

A ludakat nedves helyen legeltetik és olyan takarmánynövényt vetnek a számukra, amely bizonyos hasznot hoz, és vetik nekik a seris nevű füvet, mert ez vízzel meglocsolva kizöldül még akkor is, ha száraz. Leveleit letépve etetik, nehogy, ha odahajtanák őket, ahol terem, akár letaposva tönkretegyék, akár maguk pusztuljanak el gyomorrontás miatt; ugyanis természetüknél fogva falánkok. Azért is vissza kell tartani őket, mert mohóságuk miatt legelés közben, ha elkapnak egy gyökeret, amelyet ki akarnak húzni a földből, gyakran kitörik a nyakukat, ez ugyanis nagyon gyenge, mint ahogyan érzékeny a fejük is.

415. oldal, Harmadik könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: mohóság
>!
Sli SP

Ha valamikor gyűjtés közben váratlan zápor vagy fagy éri őket, mielőtt ők maguk is észrevennék az érkezését – mivel ritkán esik meg velük, hogy tévednének –, és a sűrű esőcseppektől a földre sújtva, leterítve fekszenek, mintha agyonütötték volna őket, össze kell szedni valamilyen edénybe, fedett, langyos helyre kell vinni, másnap, amikor a lehető legjobb az idő, fügefahamut kell rájuk szórni, amely még inkább kissé meleg, mint langyos. Utána gyengén meg kell rázni az edényt, kézzel ne nyúlj hozzájuk, s tedd ki a méheket a napra. Ugyanis azok, amelyek így felengednek, helyrejönnek és újjáélednek, hasonló eset szokott megtörténni a vízbe fúlt legyekkel is. Ezt a kasok mellett kell elvégezni, hogy feléledve mindegyik visszatérjen a munkájához és az otthonába.

451. oldal, Harmadik könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: méh
>!
Sli SP

(…) az istenek is segítik az igyekvőket (…)

103. oldal, Első könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
Sli SP

(…) nemcsak az érvényes, amint mondják, hogy »a rossz tanács a tanácsadóra nézve a legrosszabb«,* de a jó tanácsot is jónak kell tekinteni annak a számára is, aki adja, meg annak is, aki kapja.

* Gellius ismerteti ennek a mondásnak az eredetét (Noct. Att. IV. 5). Amikor egy római szoborba belevágott a villám, az Etruriából behívott haruspexek szándékosan rossz jóslatot adtak, de leleplezték és kivégezték őket. Ekkor énekelték az egész városban a gyerekek, hogy a rossz tanács magára a tanácsadóra nézve jelent pusztulást. A mondás különben Hésiodos görög költő (i. e. VII. sz.) Munkák és napok című költeményéből vett idézet (I. 266).

363. oldal, Harmadik könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Aulus Gellius · Hésziodosz · tanács
1 hozzászólás
>!
Sli SP

Azt mondják, annyi malacot kell fiadzania, ahány csecse van; ha kevesebbet fiadzik, akkor nem elég termékeny, ha többet, az rossz jel.

301. oldal, Második könyv (Akadémiai, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: disznó

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus összes versei / Opera omnia Horati
Quintus Horatius Flaccus: Ódák és epódoszok
Marcus Tullius Cicero: Cicero Catilina elleni első beszéde
Gaius: Gaius római jogi institutióinak négy könyve
M. Porcius Cato: A földművelésről
Marcus Valerius Martialis: M. Valerius Martialis válogatott epigrammái
Marcus Valerius Martialis: Válogatott epigrammák
Cato – Publilius Syrus: Latin mondások
Publius Ovidius Naso: Keservek