Sötét ​örökség 21 csillagozás

M. R. James: Sötét örökség

A ​borzongatás irodalma tiszteletre méltó múltra tekinthet vissza, egészen a szájról szájra szálló rémmesékig, és csupán a legutóbbi időkben vált rokon értelművé a hatásvadász rémisztgetéssel. A régi mesterek tisztában voltak vele, hogy a baljós sejtetés többet ér a leplezetlen mutogatásnál, s az alapok lefektetése után hagyták, hogy az olvasó fantáziája végezze el helyettük a munka dandárját. Kevesen művelték ezt avatottabb tollal, mint Montague Rhodes James, a tudós filológus és művészettörténész, aki barátai karácsony esti szórakoztatására írta a művelt viktoriánus úriemberek világába ágyazott elbeszéléseit, derűs iróniával és gazdag kulturális áthallásokkal fűszerezve. Iskolateremtő munkásságát először gyűjtjük össze magyar nyelven, régiségbúvár elbeszéléseinek második kötetét nyújtva át az olvasónak.

„James éjlakói és fantomjai gyakran oly élénken, életszerűen vannak megjelenítve, hogy szinte valós fizikai sokkhatással jár a színre lépésük. Az író már-már orvosi… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: MesterMűvek: Klasszikusok, MesterMűvek


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
M. R. James: Sötét örökség

James második magyar nyelvű válogatása valamivel gyengébbnek tűnik az elsőként megjelentnél. Lehet, hogy én voltam vele egy kissé türelmetlen, de a térképészeti precízségű leírások és a lábjegyzetek néha túlzó áradata több esetben is inkább kizökkentett, nem segített a történelmi Anglia hangulatába rázódni. Ugyanakkor száraz humora és időnkénti stílusparódiái (különösen az Esti mese) kimondottan szórakoztatóak, és az is figyelemre méltó, ahogy szándékosan semmibe veszi a kliséket: hősei például képesek higgadtan megbeszélni egymás közt, hogy a rejtélyt nem kéne bolygatni, így megfosztva magukat a kielégítő magyarázattól és a későbbi rettegéstől egyaránt.
Máskor azonban túlságosan is homályban hagyja az eseményeket (ezt éreztem például a Sérthetetlen határokban), vagy olyan obskurusak a célzásai, hogy lábjegyzetek nélkül valóban nem értelmezhető a történet (mint a Fenstatoni boszorkányban). A könnyebben dekódolható kultúrhistóriai adalékok viszont érdekessé tettek néhány, egyébként kissé vontatott írást, mint az Egy feltűnő eltűnés története vagy a Nem mindennapi imák könyve. Spoilerveszély okán nem fűznék hozzájuk indoklást, de kifejezetten tetszettek még a következők: Mr. Poynter naplója, Magaslati kilátás, ill. Intés a kíváncsiaknak.

>!
Nuwiel SP
M. R. James: Sötét örökség

A MesterMűvek sorozat tagjaként kötelezően ott a helye a polcomon, és azért inkább szerettem, mint nem, de voltak fenntartásaim.
Vegyes egy gyűjtemény, talán ha hamarabb olvasom az előző után, akkor jobb összehasonlítási alapom lenne, így azonban kénytelen önmagában megállni. Biceg is kicsit, bár szeretem ezt a stílust, és tényleg festőien tud tájat és hangulatot írni James, de nem minden történet érdekes, és a végére érződik, hogy fárad a könyv. A lábjegyzetekkel is valahogy így voltam, egy részük érdekes volt és segített a történet megértésben, néhol azonban már túlzás volt a fél oldalt elfoglaló magyarázat vagy a rövidebb, kultúrtörténetileg érdekes, a könyv szempontjából azonban szerintem érdektelen megjegyzés.

>!
Dominik_Blasir
M. R. James: Sötét örökség

A tavalyi Szellemjárás Angliában után már megismerkedtem más írók hasonló rémtörténeteivel is, ezért kicsit más szemszögből figyeltem James e novelláit – jóllehet ettől még ugyanúgy élveztem őket, nagyszerűen szórakoztam a finoman rémisztő, inkább intellektuális borzongást tartogató műveken.
A kötetben szereplő alkotások többsége nem okoz csalódást most sem, tökéletesen megteremtik a hangulatot, ahol a természetfeletti nem megmagyarázható, ám ettől még akár a halálba is kergetheti áldozatait, miközben az olvasó is elmerül a kellemesen feszült légkörben. Nagyszerűen tettek érhetőek James szerkesztési és narratív megoldásai, a másod- és harmadlagos mesélők mellett nagyon tetszett a sejtetés is, melynek köszönhetően a különböző rémségek hatása is felerősödött. Ezúttal is hiányoztak a hatásvadász momentumok, így könnyen tűnhet unalmasnak és lassúnak a szöveg, de szerintem inkább a megfelelő hangulat szükséges az olvasáshoz.
Sajnos azonban gyengébb írások is kerültek a kötetbe, melyekben hiába van remek ötlet, ha a megvalósítás csak közepes – arról az esetről nem is szólva, amikor az egyébként hasznos és érdekes lábjegyzeteknek köszönhetően élvezhetetlen a novella.
Mindent összevetve azért egy újabb remek válogatást köszönthetünk a MesterMűvek sorozatban, én kíváncsi leszek a James-életmű befejező kötetére is.
Bővebben az ekultúrán.

>!
Shanara
M. R. James: Sötét örökség

James stílusa elég egyedi volt ahhoz, hogy egy új műfajt teremtsen. Az viszont engem is meglepett, hogy ez a stílus bejön nekem. Az előző kötet alapján mindenképp ez volt a véleményem és ez az újabb novellák megismerése után sem változott meg. 16 novellát találunk ebben a válogatásban. A történetek minősége összességében talán egy árnyalatnyival gyengébb minőségű, mint az előző kötetben szereplőké. Bőven lehet azonban még így is kedvenceket választani. Van köztük olyan, amelyik a japán horrorfilmek alapja is lehetett volna, vagy hagyományos vámpírtörténetként is megállja a helyét. Szellemek, életre keltett halottak, a fekete mágia rituáléi. Minden, ami a természetfeletti irodalomhoz hozzátartozik, az felbukkan James műveiben. Egyedi stílusban, történelmileg hitelesen, informatívan megírt borzongatós történetek ezek, amelyek méltán lettek klasszikusok.
Várom az életmű miniszéria harmadik, befejező kötetét. Értesüléseim szerint abban is igazi ínyencségekkel fog találkozni az olvasó találkozni. Örülök neki, hogy az eddigi kötetek megjelentek magyarul.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2012/09/m-r-james-sotet-…

>!
Voorhees
M. R. James: Sötét örökség

A kiváló régiségbúvár és kifogástalan angol úriember, M. R. James műveiből válogatott össze újabb csokrot a Delta Vision, mélyebb betekintést nyújtva ezzel az olvasónak az író életművébe. Ez a kötet azonban összességében gyengébb írásokat tartalmazott, mint a Szellemjárás Angliában.
A gyűjteményt két nagyon erős írás, a Whitminsteri rezidencia, valamint a Mr. Humphreys öröksége indítja. A szerkesztőség ezzel nagyon magasra tette a lécet, de a többi novella ezt nem ugrotta meg. Ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna olvasmányosak, vagy nem fejtették volna ki a kívánt borzongató hatást. Pusztán elmaradtak az előző kötet és az említett két novella színvonalától. Az írásokat beharangozó előszavakban a szerkesztő többször is megírta, hogy maga James sem volt elégedett némely írásával. Volt olyan novella, amiből úgy véltem, többet lehetett volna kihozni.
Hatalmas köszönet és dícséret illeti a Delta Vision szerkesztőit. Hihetetlen mennyiségű lábjegyzet mutatja, mennyire utánajártak bizonyos dolgoknak. James mai szemmel nézve szinte hihetetlenül művelt volt, rengeteg olyan dolgot vesz alapvetőnek, amit a mai olvasó nem ismer. Így szükség is volt a magyarázatokra. Azonban néha már fárasztó megszakítani az olvasást némi magyarázat kedvéért, és ez sokszor az élmény rovására is ment.
Mindazonáltal M. R. James fantasztikus író volt, hatalmas képzelőerővel, kifinomult ízléssel, remek érzékkel megáldva és nagy művészi vénával. Élmény volt olvasni tőle.

>!
Razor SMP
M. R. James: Sötét örökség

Hasonlóan az előző válogatáshoz, ez is elsősorban a hangulatával nyert meg, bár egy-két sztoriba sikerült egy picit beleborzongani. A leírásait nagyon szeretem, ott éreztem magamat azokon a jellegzetes angol tájakon.
Való igaz, hogy a válogatás tartalmaz némileg gyengébb műveket, ám ezekkel együtt lesz teljesen lefedve majdan a James-korpusz (legalábbis a horror része). Itthon egyébként sem volt eddig túl nagy választék a klasszikus rémtörténetekből, így minden megjelent műnek örülni kell.
Az egyes történetekről nem nyilatkoznék külön-külön – főleg a rövidek esetén nehéz is volna spoilerezés nélkül –, inkább tegyen velük minden érdeklődő egy próbát és döntse el neki melyik tetszett és melyik kevésbé.
A jegyzetanyag ezúttal is bőséges, a csúcsot „A fenstantoni boszorkány” viszi a maga 49 lábjegyzetével. Ez soknak tűnhet, ám ezek nélkül nem minden lenne teljesen érthető vagy elsiklanánk érdekes, a korhoz kapcsolódó információk felett, így én egyáltalán nem bántam a jelenlétüket.

>!
Duncan_Reynolds
M. R. James: Sötét örökség

A közvélekedéssel ellentétben szerintem ez jobb kötet, mint a Szellemjárás Angliában.
Az előző kötetben is vannak nagy kedvencek, de ez a kötet szerintem komorabb/sötétebb lett, talán kicsivel hangulatosabb is, ezek pedig ellensúlyozzák, hogy 1-2 novella nem érte el az alapból is nagyon magas szintet.
Nekem a legjobban a „Fejezet egy székesegyház történetéből” tetszett, de a „Sérthetetlen határok”, a „Magaslati kilátás” és az „Intés a kíváncsiaknak” is remek volt.
A bevezetőket pedig csak a novellák után érdemes elolvasni, mert szinte mindegyikben van valami, amit én nem akarok tudni a novella elolvasása előtt.

>!
Isley P
M. R. James: Sötét örökség

Ez a novellagyűjtemény sem volt rossz, bár a tavalyi „Szellemjárás Angliában” című érezhetően jobb volt. A feszültségkeltés mintha azokban a történetekben jobban ment volna. Valamint az itt közreadott 16 novella között több gyengébb minőségű is található. Összességében azért jó olvasmány, a „Mr. Humphreys öröksége”, a „Magaslati kilátás” vagy az „A két doktor” például igen élvezetes darabok. A történetek változatosak és sajátságosak: ritkán olvasni Jamestől olyat, amit már számos más szerző is megírt. Ettől függetlenül így is kaptunk egy vámpírtörténetet és egy babaházas rémtörténetet.

A szerkesztő egy-két helyen talán jobban is figyelhetett volna arra, hogy mennyit is célszerű a rövid bevezetőkben és a lábjegyzetekben elárulni. Rendszerint módfelett hasznosak voltak az információk, de azért egy-két problémás eset is akadt. A „Magaslati kilátás” című novella kilencedik lábjegyzete például egy érdekes információt árul el ideje korán, szerintem rontva az élményt. Ami egyébként nem is célszerű, tudniillik a végén erre is fény derül. A bevezetők néhol ugyancsak tartalmaztak olyan információt, amit elég lett volna az adott novella (pl.: "Nem mindennapi imák könyve") elolvasása után megtudni. Ez végül is könnyen kiküszöbölhető: a vonatkozó leírást az elbeszélés után kell elolvasni.

>!
johnjsherwood I
M. R. James: Sötét örökség

Az első pár novellát erősebbnek éreztem, mint az első James-kötetbe került válogatás nagy részét, a második felébe viszont – mint az a szerkesztői felvezetőkből is kiderül – már kevésbé sikerült írások kerültek. James egyértelműen a lassan építkező hangulatkeltésben a legjobb, ami a rövidebb írásaiban nem működik, és mivel pont ezek maradtak a végére, kicsit hiányérzettel tettem le a könyvet. Úgyhogy egy jó tanács annak, aki még nem fogott bele: ne sorban olvassa. Mert egyébként viszont hideg téli estékre, olvasólámpa-fény mellé tökéletes.


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Azok, akik idejük java részét könyvek olvasásával és írásával töltik, érthető módon hajlamosak elmélyült érdeklődést tanúsítani az útjukba kerülő gyűjtemények iránt. Egyetlen bódé, bolt vagy akár hálószobai könyvespolc mellett sem mennek el úgy, hogy ne néznének meg néhány címet; és ha egy ismeretlen könyvtárban találják magukat, a házigazdájuknak nem is szükséges a további szórakoztatásukon törnie a fejét.

201. oldal - Sérthetetlen határok (Delta Vision Kiadó, 2012.)

9 hozzászólás
>!
András_József_Tóth

– Nyilván Akasztófa-domb – érkezett a válasz.
– Honnan jött rá?
– Nos, ha el akarják titkolni, nem kellene bitófát állítani rá, amire bábút akasztanak.

225. oldal - Magaslati kilátás (Delta Vision, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba
Pokoli báléjszakák
Vachter Ákos: Rémálompor
J. Robert King: A Félelem Cirkusza
Royce Buckingham: Démonőrző
Anya Allyn: Paper Dolls
Kirsty Eagar: Night Beach
Marta Acosta: Dark Companion
Charles Lambert: The Children's Home
Stefan Grabiński: The Dark Domain