Huszadik ​századi orosz novellák (Modern Dekameron) 19 csillagozás

M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

…Mint minden műfaj, a novella is átalakul, s a klasszikus mintaképpel talán csak a neve marad közös. Költőibb lesz és nyugtalanabb, változatosabb és megfoghatatlanabb, de amennyit veszít kötöttségben, kerekségben, architekturában, ugyanannyit, nem: százannyit nyer színben, távlatban, muzsikában… Egy mai novella-antológia egységgel nem dicsekedhet, de talán épp sokfélesége lesz egyik, nem egyetlen vonzereje. (Gyergyai Albert)

A kötetben harminchét szerző – többek között Petrusevszkaja, Nabokov, Jerofejev, Gorkij, Zamjatyin, Pelevin, Bulgakov, Ulickaja – műve olvasható.

A művek szerzői: Leonyid Andrejev, Valerij Brjuszov, Fjodor Szologub, Makszim Gorkij, Alekszej Remizov, Jevgenyij Zamjatyin, Iszaak Babel, Mihail Zoscsenko, Borisz Pilnyak, Mihail Bulgakov, Ivan Bunyin, Vladimir Nabokov, Nyina Berberova, Andrej Szinyavszkij, Varlam Salamov, Alekszandr Szolzsenyicin, Szergej Dovlatov, Vlagyimir Vojnovics, Jevgenyij Popov, Juz Aleskovszkij, Viktor Pelevin, Vlagyimir Makanyin, Ljudmila Petrusevszkaja, Ljudmila Ulickaja, Borisz Akunyin, Vaszilij Akszjonov, Szigizmund Krzsizsanovszkij, Danyiil Harmsz, Vlagyimir Szorokin, Iszaak Emmanuilovics Babel

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Szeretem az oroszokat, ez kétségtelen. De ebből a válogatásból kiderült, hogy korántsem minden oroszt, mert itt most jóval több olyan volt, ami nem érintett mélyebben vagy nem tetszett, mint az ami igen. Bár lehet, hogy csak a technikám miatt, mert most nem rendesen az elejétől a végéig olvastam, hanem előrevettem a kedvenceimet:
Pelevintől a Hírek Nepálból című írás került ide – amit itt már olvashattunk, de attól még nem kevéssé volt elgondolkodtató utazás a világ illuzórikus voltáról a szocializmus fátylába burkolva,
Szorokintól a tőle jól megszokott és elvárt morbid kis tízoldalas vadászsztorit kapunk,
Nabokov Toborzó című története bennem most nem hagyott mély nyomot, bár továbbra is nagyon szépen ír.
Akunyintól is olvastam már ezt a „kísértettörténetet”, de jó volt újrázni,
Harmsztól A vénasszony az egyik legerősebb atmoszférájú történet a kötetben, nagyon tetszett.
Jerofejev Papagája is nekem tetszően „beteg” volt a maga kínzó, morbid módján. :)
És nem olvastam még Ulickajától, de a Buhara lányais nagyon megkapó, kedves kis történet az emberi odaadásról és az egyszerűség dicséretéről.
Tolsztaja túlburjánzó szóvirágai pedig egyszerre bódítottak és taszítottak, (ja és olvassam már el tőle a Kssz-t!!!)
És több tetszett még, de nem sorolom fel őket, aki kedveli az orosz hangulatvilágot mindenképp vegye kézbe ezt a kötetet, biztosan fog maga is kedvére valót találni benne.

2 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

„Az idő megbocsát azoknak, akik jól írtak.” (Auden)

Eredetileg azért kölcsönöztem ki a könyvet, hogy teljes legyen az Ulickaja olvasásaim köre, de nem tudtam ellenállni más szerzőknek sem.

Azokról írok, akik hatással voltak rám, tetszett az írásuk, vagy nem ért fel azzal/azokkal, amelyeket eddig olvastam tőlük.

Valerij Brjuszov Márványfejecske Valóban elfeledhetünk valakit, akit egyszer szerettünk, vagy az arca a legváratlanabb pillanatban idéződik fel bennünk? Egy csavargó meséli el az életét, szerelmét egy nővel, akit elfeledett, de egyszer egy lakásban látott egy nagyon hasonló arcú szobrocskát, amely befolyásolta további életét.

Fjodor Szologub: Fény és árnyék Hogyan változtatja meg az özvegy anya és fia életét alapvetően egy ártatlannak induló árnyékjáték, hogyan lesz belőle „előtörő örület”?
Alekszej Remizov:_ Istenítélet_ Ilarion atyáról és a döntések felelősségéről szól az írás. Vonaton utazva találkozik egy fiatalemberrel, aki tanácsot kér tőle, hogy oldja meg életének nehéz kérdését. Az atya az istenítéletbe vetett hite alapján igyekszik választ adni a felmerülő problémára, amely később őt magát is elbizonytalanítja az ítélet helyességét illetően és az ő élete is fordulóponthoz érkezik. Hogyan kell mérlegelnünk tetteink következményeit, átháríthatjuk-e a döntés másra? Ezt a kérdést veti fel a remek elbeszélés.

Borisz Pilnyak: Emberi szél „Minden országban más szél fúj.” Emberi kapcsolatok megszakadása, tíz év egy ember életében, felesége elhagyja, fiával megszakad a kapcsolata.
Gajtó Gazdanov: Brak elvtárs Hogyan válik Tatjana Brak egy anarchista-terrorista csoport tagjává?
Danyil Harmsz: A vénasszony Egy idős nő teljesen felforgatja egy fiatalember életét, a végén egy nem várt fordulat.
Ivan Bunyin: Az örült festő Különös vendég érkezik egy szállodába karácsonykor, képével emléket szeretne állítani elhunyt feleségének és gyermekének, az eredmény döbbenetes.

Nyina Berberova: Mozart feltámadása Háború, gyilkolás, hódítás, pusztulás. Egy vidéki házban találkozó baráti kör tagjai arról beszélnek kit támasztanának fel a régiek közül, több ötlet is felmerül. Katonák, majd menekültek érkeznek a településre. Hamarosan Párizs bombázásáról szólnak a hírek és ők is menekülni kényszerülnek.
Varlam Salamov: Cherry brandy Költő haldoklik az elosztólágerben.
Fridrih Gorenstejn: Öregasszonyok Nincs fájdalmasabb dolog túlélni a gyermekünket. A rehabilitáció nem old meg semmit.
Vlagyimir Vojnovics: Hétpercnyi járás Klimasovka egy kisváros, lakosokkal, akik szakmájuk mesterei, vagy ötletes munkakerülők. Telnek a mindennapok, néha csak az jelent valami eseményt, hogy meghal valaki. Egy kellemesen olvasmányos elbeszélés az általam eddig ismeretlen szerzőtől.

Ljudmila Petrusevszkaja: Higiénia Egy veszélyes betegség áldozatai. Egy ház lakói hogyan próbálnak meg túlélni?
Tatyjana Tolsztaja: Szüzsé Hogyan alakult volna Puskin élete, ha túléli a párbajt?

Ljudmila Ulickaja Buhara lánya című elbeszélése remek, mint az összes többi írása. Buhara, az „ázsiai zsarátnok” gyönyörű fiatal nő, amikor megszüli Down-szindrómás gyermekét. Az anya minden lehetőségét kihasználva felkészíti gyermekét arra az időre, amikor már nélküle kell élnie, az apa a lánya állapotát látva már régen elhagyta a családot.
Borisz Akunyin: Most a száj, majd a fog Különös kísértethistória.

Akik csalódást okoztak az írásaikkal, ebben a válogatásban:
Vladimir Nabokov: Toborzó Vannak a szerzőnek ennél sokkal jobb írásai.
Mihail Bulgakov: Menekülni! Menekülni! Csalódás ez a rövidke írás, amennyire szeretem a Mester és Margarita című művét, annyira nem ér fel hozzá a többi, általam eddig olvasott írása.

A könyvtárban rácsodálkoztam a Modern dekameron sorozat köteteire, nagyon mutatósak, kellene még válogatni közülük.

9 hozzászólás
>!
Puella
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Nagy lendülettel vetettem bele magam ennek a válogatásnak az olvasásába, mert szeretem az orosz irodalmat, valahogy a szívemhez közelinek érzem, talán mert annyira ismerősek a figurái: a szentimentális alkoholista, a korrupt közszolga, a becsapott kisember, az ügyeskedő piti csirkefogó, az utasításokat vakon követő tiszt és még biztosan hosszasan lehetne sorolni. Ezek a tipikus alakok nálunk sem ismeretlenek, csak amíg a magyar irodalmat a major depresszió és kilátástalanság folyójában viszi a sodrás, addig az orosz irodalmat olvasva legalább néha lehet nevetni is. Különösen tetszettek a kötetből az abszurd, fricskázó írások – pl. Zamjatyin: Mamaj, Platonov: A kétkedő Makar, Jerofejev: A papagáj- a lélektaniak is szerettem – pl. Pilnyak: Emberi szél, Danyiel: Kezek, Gorenstejn: Öregasszonyok, Aleskovszkij: Lenin halála, Ulickaja:Buhara lánya- és még amit így hirtelen nem tudom hova soroljak, de tetszettek – Suksin: Mil pardón, madám!, Akunyin: Most a száj, majd a fog. Arra jó egy ilyen válogatás, hogy az itthon kevésbé ismert íróktól is lehet olvasni, és kedvet kapni az ismerkedéshez.

>!
Piintyő
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Jók voltak a novellák. Volt azonban néhány, amelyet én kiemelkedőnek ítélek. Legelőször is Ulickaja: Buhara lánya című novellája. Semmi cicoma, semmi fikció, semmi hatásvadászat; egyszerűen egy történet elsorolása, majdnemhogy tárgyilagosan; mégis oly hatásos, szívszorító. Számomra magasan a legjobb. A fordítója – mily meglepetés – városomból származik: Gyürky Katalin kritikus és műfordító.
A következő novella, amely nekem nagyon tetszett: Juz Aleskovszkij: Lenin halála. Ez nagyon hasonlít a mi Tar Sándorunk stílusához, de maga a téma is hasonló: ne tévesszen meg senkit a cím, nem Iljicsről szól; alkoholfüggő, valaha jobb napokat látott, lecsúszott emberek élettörténete humorosan, ironikusan, vagy öngúnnyal elbeszélve. ja, és eszembe jut, hogy régen itt is volt külön üvegvisszaváltó és sorállás :D
Ebben is van ugyan haláleset, de talán az egyedüli írás, amelyen nevetni is lehet.
Két nagyon kegyetlen novellát emelnék ki, ezek borzadállyal töltöttek el. Le is tettem a könyvet mindkettő után, mondván kell ez nekem? Ők azok: Viktor Jerofejev: A papagáj, Vlagyimir Szorokin: Szezonnyitás. A papagáj tömény kegyetlenkedés, emberkínzás – el nem hihetem, hogy ilyen emberek léteztek/nek. A szezonnyitás inkább fikciónak tetszik nekem, de akkor is….:(
Ezeken kívül is nagyrészt szomorú hangvételűek a novellák, vagy a háborúról szólnak Gajto Gazdanov: Brak elvtárs, Nyina Berberova: Mozart feltámadása, vagy egy elképzelt történetet mondanak el Ljudmila Petrusevszkaja: Higiénia, de mindben halál, s nem ritka a kegyetlenkedés. És amit még megfigyeltem, az újabb generáció Pelevin, Szorokin, Akunyin, szívesen fordulnak a titokzatosság, misztikusság felé – érdekesek ezek a novellák is, de hogy mi a céljuk……. számomra rejtély maradt. A nagy orosz írókat mindig is szerettem, de úgy érzem, a mostani generáció elmarad tőlük.
Mindent összevetve azért jó volt, még gondolkozom, hogy 4 vagy 4 és fél legyen.

>!
OlvasóMókus
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Mindig is szerettem az oroszokat. A klasszikusokat is és a kortársakat is. Ebben a kötetben volt mindkettőből. Azt szeretem a legjobban, hogy az ilyen válogatás kötetekben többnyire időrendben vannak a novellák és tökéletesen nyomon követhető az emberek, az életforma, a politikai élet és a mindennapok változása. Számomra kiemelkedőek voltak A vénasszony, ami egy rejtélyes öregasszonnyal és még rejtélyesebb halálával foglalkozik. A Cherry Brandy egy haldokló költő és utolsó napjait és a költészethez való viszonyát mutatja be. A papagáj és a Higiénia egészen elképesztő, abszurd és szürreális világot mutatnak be. A hetedik emelet-ben egy perui szellem, míg a Most a száj, majd a fog-ban egy 200 éves szellem garázdálkodásáról olvashatunk.

>!
Lunemorte MP
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Nagyon szeretem az orosz művészetet,így a regények,novellák is közel állnak hozzám.
Kíváncsi voltam,milyen lehet a XX. század orosz irodalma. Nem csalódtam szerencsére. Bámulatosan szép,tanulságos és elgondolkodtató novellák lettek ebbe a kötetbe válogatva. A kannibalizmustól kezdve a szülői szeretetig mindenről olvashatunk. A vége felé viszont untam valamiért,pedig nem egy huzamban olvastam ki…
Néhány kedvencemet kiemelném: Valerij Brjuszov : Márványfejecske ; Fjodor Szologub : Fény és árnyak ; Makszim Gorkij : A filozófia ártalmáról ; Szigizmund Krzsizsanovszkij : Csodabogár ; Vlagyimir Szorokin : Szezonnyitás .

Több novella már-már tudományos-fantasztikus vagy horrorisztikus is volt.
Köszönöm a szerkesztőnek,hogy ilyen jól összeválogatta azokat az írásokat,amiket (sokat) máshol nem is lehet megtalálni. Jók-e a szovjet szerzők? Véleményem szerint igen. Még ha a háború és halál nagyobb hangsúlyt is kap,azért gondoljunk bele. Ránk milyen hatással lett volna a tömeges mészárlás, ártatlan emberek elesése…stb? Ezért is kap akkora szerepet a vér és a halál.
Nagyon ajánlom mindenkinek. :)

>!
Coffee I
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Huhh…
Nagyon szeretem az oroszokat, nagyon szeretem az orosz világot.
Ezt a könyvet muszáj volt megvennem, és elolvasnom. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.
Nagyon igényesen lettek összeválogatva a novellák, ám mégis volt, amelyik kevésbé nyerte el a tetszésemet, vagy egyáltalán nem. Ezért vontam le egy csillagot.
A vége felé talán már elfáradtam, másra vágytam, nem szabadott volna folyamatosan olvasni az elején, inkább csak alkalmanként 1-1 novellát, mert a végére már sok lett.
Persze volt kedvencem. Szologub: Fény és árnyak. Ez nagyon nagy hatással volt rám. Talán azért, mert szeretem a gyerekeket. Talán azért, mert egész nap gyerekek között vagyok és tanítok. Talán azért, mert én is voltam gyerek. Ráadásul mondanivalója is van.
Nagyon-nagyon jó! Azt hiszem, szükségem lesz a többi novellagyűjteményre is a Norantól. :-)

>!
darkfenriz
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Leonyid Andrejev – A soha be nem fejeződő elbeszélésből: Talán a pillanat megragadása és kiélvezése, a hétköznapi rácsodálkozások a világra az, ami adja a magvát a történetnek. Mindig meg kell becsülni azt a szeretetet, ami körbevesz, hisz ki tudja megéljük-e a holnapot. 5,0
Valerij Brjuszov – Márványfejecske: Az előző novella vonalát folytatva szintén az elmúlás idéződik fel, amikor egy ember arcát már nem vagyunk képesek felidézni, holott azelőtt az életünk komoly része volt. Illetve arra is megtanít, hogy hiába
voltál gazdag, ha életed végén semmid sem maradt, csak a rossz emlékek, amelyek ha legalább pozitívak lennének, nem mennél üres kézzel a túlvilágra. 5,0
Fjodor Szologub – Fény és árnyak: Kiskoromban én is ilyen álmodozó típus voltam, mindenben kalandot kerestem és amikor más unatkozott, én akkor is feltaláltam magam és jól szórakoztam. No és nem mindig a legnagyobb szülői féltés a megfelelő, inkább ismerjük meg gyermekünket, akkor közelebb kerülünk és jobban megértjük indítékait. 5,0
Makszim Gorkij – A filozófia ártalmáról: Elég lazán indul a történet, elfilozofálgatnak a főszereplők, aztán egyszer csak mint valami XX. század eleji orosz Philip K. Dick, jönnek folyamatosan a vadabbnál vadabb képek, fantáziák. Nagyon tetszik. Jól vigyázz, ha túl sokat gondolkodsz, még te is ebben az őrült világban találod magad! 5,0
Alekszej Remizov – Istenítélet: Életünkben folyton váltókhoz érkezünk, a vonatunk csak robog-robog, miközben látjuk magunk mögött a múltat, néha a kisiklás veszélyével, de utána mindig új lehetőségek virradnak fel. És jól vigyázzunk tanácsainkkal, mert ki tudja nem-e mellékvágányra küldjük a másikat. 5,0
Jevgenyij Zamjatyin – Mamaj: Az első olyan novella, amit nem igazán tudok hova tenni. Nagyon kusza, nagyon árvitt értelmű és elvont, nehezen követhető, többször elolvasandó. 3,0
Iszaak Babel – Pan Apolek: A művészetnek nem szabhat határt sem vallás, sem parancs, a gondolatok szárnyalása mindig feljebbvaló ilyen materiális apróságoknál. Nagyon érdekes, bigott keresztényeknek viszont nem való ez az írás. Mindenesetre tanulságos, szórakoztató és igényes nyelvezetű. 5,0
Szigizmund Krzsizsanovszkij – Csodabogár: Lenyűgöző gondolatmenetek a harcmezőről, mely alatt félelem, az igazság keresése és a lét nagy kérdéseinek világában kavargunk golyózápor közepette. 5,0
Mihail Zoscsenko – A forradalom áldozata: Rövid, csattanóval végződő kellemes anekdota, ironikus színben feltüntetve a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. 5,0
Borisz Pilnyak – Emberi szél: Minden emberhez a hozzávezető utak, a más emberek részéről való viszonyulás teljesen eltérő.Míg egyeseknek az adott személy csupán egy riherongy, addig a másiknak a legnagyobb ember, akire a legteljesebb tisztelettel gondol élete végéig. Tehet az a valaki akármit, ezt a képet nem ronthatja le. Torokszorítóan megható történet arról, hogy egyesek mennyire nem törődnek a másikkal, míg megint mások ismeretlenül is tudnak szeretni és együtt érezni. 5,0
Mihail Bulgakov – Menekülni! Menekülni!: Értem a novella célját, rövid és velős, mellettem mégis nyom nélkül ment el és nem tetszett. 1,5
Gajto Gazdanov – Brak elvtárs: Minél görcsösebben akarunk valamit elkerülni, nagy a valószínűsége, hogy annál inkább bekövetkezik. Az örök túlzott féltés, örök féltékenység nem vezet jóra, elvész a lényeg. 3,5
Andrej Platonov – A kétkedő Makar: Az együgyű ember rácsodálkozása a világra néha új megközelítése miatt akár hasznos is lehet, pláne ha megpróbál gondolkodni is. Talán olyasvalami is eszébe jut, ami másnak nem. Ugyanakkor benne van a
történetben a nagyváros idegensége is, valamint az a helyzet, amikor valaki tenni akar, de másoknál csak közönyre lel. 5,0
Danyil Harmsz – A vénasszony: Különös, álomszerű világba lép be főhősünk, már-már Kafkára hasonlító valóság és fantázia határán lebegve sodródik, az események rabja, önmagát nehezen képes csak irányítani. Egészen különös végkifejlettel
bizonytalanítja el még jobban az olvasót. 5,0
Ivan Bunyin – Az őrült festő: Az önző ember türelmetlensége csap végig az idilli decemberi orosz kisvároson. A révületben lévő ember olykor önmagának is meglepetéseket tartogat. 3,5
Vladimir Nabokov – Toborzó: Cinikus hangnem, a mindenbe belefásult ember olykor meg-megcsillanó reménysége, amely új tavaszt hoz el számára. Már már elhiszi, hogy jobb lett minden, amikor végképp búcsúzni kényszerül. 4,0
Nyina Berberova – Mozart feltámadása: Félelem a közelgő haláltól, a feszülő, rettegéssel terhes várakozás. Nem tudjuk melyik nap ér el minket a front, mikor leszünk a ma még boldog, komfortban élőből földönfutó, hajszolt vaddá. És azt se tudhatjuk, kívánságunk mikor válik valóra, még ha kissé félresikerült módon is. 5,0
Vaszilij Suksin – Mil pardón, madám!: Valami szórakozása kell, hogy legyen az embernek, még ha kissé hazudós is. A történelemhamisítás pedig nem az egyes ember szintjén baj, csak esetleg megmosolyogtató. 4,5
Julij Danyiel – Kezek: Tipikusan a rendszer áldozata történet. Ha parancsot hajtasz végre, még akkor is ütközhetsz belső akadályokba. 5,0
Andrej Szinyavszkij – Társbérlők: Miközben haladunk előre a történetben, a kedves Narrátor Úr egyre jobban érzi a nyomást, megbarátkozik konyak elvtárssal, akármennyire is ellene ágál. Mesélőkedve az aztán van, és jól vigyázz, hogy mit olvasol, mert még azt is kielemzi. De a valóságtól is egészen elrugaszkodunk, amolyan jó orosz népmesék módjára, illetve a hagyományos gondolatmenettől és világtól. De nagyon élvezetes és egyedi 5,0
Varlam Salamov – Cherry brandy: Halál előtti gondolkodás, a haldokló ember félelem és kilátai. 4,0
Alekszandr Szolzsenyicin – Baracklekvár: Ismét csak az az élethelyzet kerül terítékre, amikor nyugodt, idlilli életedet éled, majd beköszönt valami változás, és olyan helyen kötsz ki, melyet legrosszabb rémálmodban sem gondoltál. Emellett betekintést nyerhetünk a politika művészetekbe való beavatkozásába, hisz az ideológia mindig befolyással van kisebb-nagyobb mértékben. 4,5
Szergej Dovlatov – Tizenkettedik számú kompromisszum: Ismét visszaemlékezések a lágerben eltöltött időkre, továbbfűzve az előzőek vonalát. Inkább a hangulatfestésen van a hangsúly. 4,5
Fridrih Gorenstejn – Öregasszonyok: Türelmetlenek vagyunk egymással, energiáinkat inkább veszekedésre, mint szeretetre fordítjuk és egyre inkább elsüllyedünk az ellenségeskedés hullámaiban. Miközben az élet két határán élőktől, gyerekektől
és nagyon idősektől sokszor játékosságot és könnyedséget tanulhatnánk. És néha ha úgy is tűnik, hogy a gyerek vigyáz az anyára, az anya megnyugtató jelenléte még mindig ott van a gyereknek. Egyébként napfényes, vidám helyszínek néha pettyezve
az élet komorságával. 5,0
Vlagyimir Vojnovics – Hétpercnyi járás: Micsoda hiányérzetünk van, amikor váratlanul meghal valaki, akit ismertünk. Megdöbbent és bánjuk, hogy legutoljára rosszul vagy egyszerűen közönyösen viselkedtünk vele, pedig másképp is tehettünk volna. Érdekes továbbá, hogy látszólag sehova sem jut a főszereplő, hiába járt be messzi földeket. A megbánások, ugyanakkor a frappáns, izgalmas jelenetek tovább emelik a szintet. 5,0
Viktor Jerofejev – A papagáj: Ez viszont nagyon zavaros és egy idő után a gyomrom fordul fel tőle a leírtak miatt. Megértem a mondanivalót, hogy a rendszer hóhérai mindig önigazolást tartva úgy gondolják, helyesen cselekedtek, de felkavaró akkor is. Egyedüli pozitívum egy-két szebb leírás, itt persze nem a 18+-os részekre gondolok 1,0
Jevgenyij Popov – Repülőgép Kölnbe: Természetesen mindig lefelé rúgunk és másba keressük a hibát, ha minket tolnak le fentről, ez így megy Szibériában is. És a novella báját az a vidéki, oroszos, egyszerű emberek keltette hangulat adja, amelyet egy kisváros mindenki-mindenkit-ismer közössége jelent. 5,0
Vlagyimir Szorokin – Szezonnyitás: Szép tájakon keresztülballagunk, neszezünk, szemmel tartjuk a mozgásokat, majd tüzelünk és örülünk a találatnak. Lényegében ennyi. 4,5
Juz Aleskovszkij – Lenin halála: A rendszerrel és a „szupertársadalommal" szemben cinikus hangnemű rendkívül szórakoztató történet egy alapból totálisan hétköznapi téma körül, hiszen te ugyan szárnyaltál ilyennemű filozófiai magaslatokban miközben vitted vissza a Dankó vagy LaFiesta üveget a TESCO üvegvisszaváltóhoz? A nagy anekdotázás közepette aztán visszarángat minket Aleskovszkij a kíméletlen valóságba, mint amikor álomból ébredve eszmélünk fel hirtelen arra, hogy valami nincs rendjén és nagyon megváltozott. 5,0
Jurij Mamlejev – A hetedik emelet: Különös, kissé misztikus hangulatú történet arról, hogy vajon álmodunk vagy a valóságot éljük át épp? Ebben már magunk sem lehetünk biztosak, hiszen az nem létezik, hogy egyes embereket csak mi látunk, vagy
mégis? És persze sokszor az elővigyázat is kevés egy végzetes változás elkerülésére. 5,0
Viktor Pelevin – Hírek Nepálból: Talán ahol most épp vagyunk, nem is az a helyszín, ahol valójában tartózkodunk. Talán kissé másképp látjuk a dolgokat, mint amilyenek valójában. És talán csak egy pillanatig tartó gondolkodással órákat átélhetünk. 4,5
Vlagyimir Makanyin – A kaukázusi fogoly: Helyenként teljesen zavaros, kusza és érthetetlen, de egyes részeknél mégis élvezetes. Bár amilyen érzések kavarognak Rubahinban, nem lennék a helyében, de nem csatangolnék partizánoktól hemzsegő
szurdokokban sem. 4,0
Ljudmila Petrusevszkaja – Higiénia: Az erkölcs teljes züllése, a vég nélküli éhezés és nyomor napjai köszönnek vissza, amikor az életbenmaradásért már bármire képesek vagyunk. No és a legnagyobb elővigyázat mellett is kihunyhat a gyertyaláng, a tragédia teljessé válhat. 4,0
Tatyjana Tolsztaja – Szüzsé: Sajátságos, orosz humorú, ugyanakkor nagyon gazdag nyelvezetű, sűrű életképekben gazdag történelmi lánc. Az orosz történelem nagyjainak életét végigtekintve ízelítőt kapunk a különböző történelmi korok
mindennapjaiból. 5,0
Ljudmila Ulickaja – Buhara lánya: Megható novella az anyai szeretetről, a világ közönyéről és olykor megvetéséről, ha valaki akarata ellenére teljesen más, mint a társadalom többi tagja. De szeretet akkor is létezhet, emberség akkor is betöltheti a szíveket és a feledékenység olykor jótékony hatással lehet a félénk lelkekre. 5,0
Borisz Akunyin – Most a száj, majd a fog: Oroszos mágikus realizmus, a gonosztevőkhöz méltó büntetés és egy szerencsétlen véletlen hozza össze a szereplőket, hogy aztán ráeszméljenek, az idő gyorsan elmúlik, az emberi kegyetlenség viszont örök. 5,0
Vaszilij Akszjonov – A forradalom titánja: Rendszerváltás környéki kelet-európai mese az erkölcstelen és a „haza" kárán hasznot húzó tisztről, a kitartott lotyójáról és a sivár valóságról, hogy amilyen gyorsan felkúsztál a létrán, olyan gyorsan ki is törik annak lába és irány a feneketlen gödör. 5,0

>!
Matel
M. Nagy Miklós (szerk.): Huszadik századi orosz novellák

Bepillantás a 20. századi kortárs és nem kortárs orosz novellairodalomba. Voltak benne rendkívül érdekes írások, valóban kiváló válogatás. Csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

    Most már álmos vagyok, de nem fogok aludni. Papírt és tollat veszek elő, s írni fogok. Elbeszélést egy csodatevőről, aki napjainkban él és nem tesz csodákat. Tudja magáról, hogy csodatevő és képes véghez vinni bármilyen csodát, de nem teszi meg. Kirakják a lakásából, ő tudja, hogy csak intenie kellene az ujjával, s a lakás az övé maradna, de nem teszi meg, hanem megadóan kiköltözik, és a városon kívül, egy fészerben él. A fészert gyönyörű téglaházzá varázsolhatná, de nem teszi meg, továbbra is a fészerben lakik, s végül úgy hal meg, hogy egész életében egyetlen csodát sem tett.

190-191. oldal Danyiil Harmsz: A vénasszony

Kapcsolódó szócikkek: csoda
2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Azt gondolják – a hullák a temetőben vannak. Badarság. Mindenkiben – abban is, akit temetnek, abban is, aki temet – ott van a hulla; és nem értem, hogyan lehetséges, hogy a sírgödröknél hogyan nem keverik össze magukat és őket. A hulla lassanként érik az emberben: igaz, általában a szem elől rejtve van, ruhába burkolva,de… érik, és egyre tisztábban, egyre világosabban ütközik ki a hullaság. Ami él, nem lehet ijesztő: az élet minden alakváltozásában vonz – nem taszít. De csak hozzá kell érni az emberhez, kézzel vagy szemmel, érződik benne, ha csak egy pillanatra is, a hullaság…

106-107. oldal, Szigizmund Krzsizsanovszkij: Csodabogár

>!
Lunemorte MP

A félelmet nem lehet szögesdróttal bekeríteni.

109. oldal, Szigizmund Krzsizsanovszkij: Csodabogár

>!
Lunemorte MP

A városban ott kószált a hajléktalan hold, és én együtt ballagtam vele, valóra nem vált álmok és suta dallamok melengettek.

102. oldal, Iszaak Babel: Pan Apolek

>!
Lunemorte MP

Vergődő szívünkkel nem lehet befogadni a tudást. Először meg kell szabadítani magunkat a félelemtől, csak utána lehet elmélkedni. Korábban nem.

115. oldal, Szigizmund Krzsizsanovszkij: Csodabogár

>!
Lunemorte MP

– Anya, milyen kár, hogy nem lehet eljutni ezekhez a csillagokhoz.
– De hiszen nem is kell. Mi csak itt, a földön érezzük jól magunkat, ott viszont már egészen más minden.
– És milyen gyengén világítanak! Különben annál jobb.
– Miért?
– Mert ha erősebben világítanának, elfutnának előlük az árnyak.
– Jaj, Vologya, miért csak ezekre az árnyakra gondolsz mindig?
– Ha akarom, ha nem, így van, anya – ,mondta Vologya bűnbánó hangon.

32. oldal, Fjodor Szologub: Fény és árnyak

>!
Lunemorte MP

Egyébként az emberek ítélete nem lehet olyan szigorú, mint az ember ítélete önmaga fölött…

129. oldal, Borisz Pilnyak: Emberi szél

>!
Piintyő

(…) a gondolatszabadság az egyetlen és legértékesebb szabadság, amit elérhet az ember.

52. oldal, Makszim Gorkij: A filozófia ártalmáról

4 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

De a magunk képére alakítani valakit, ez, pajtás, véleményem szerint disznóság.

52. oldal, Maxim Gorkij: A filozófia ártalmáról

>!
Lunemorte MP

Az igazság fájdalmasabb a fájdalomnál.

115. oldal, Szigizmund Krzsizsanovszkij: Csodabogár


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Roald Dahl: Meghökkentő mesék 1.
Goda Gábor: Családi kör
Szobotka Tibor: A tenger és az eb
Bajor Andor: Április bolondja
Tömörkény István: Fakadó szerelmek
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Stephen Butler Leacock: A rejtély titka
Stephen Butler Leacock: Rosszcsirkeff Mária és társai
Jonathan Swift: Szatírák és röpiratok