Nikkelszamovár 1 csillagozás

M. Nagy Miklós: Nikkelszamovár

Olvasó, ha érdekel, tudd, hogy a kezedben tartott könyv szerzője, az M. Nagy Miklós nevezetű fiatalember többek közt gyakorló esszéista, szerkesztő, műfordító, kritikus, futballista…, és még mi is? Hát igen. M. Nagy Miklós az orosz irodalom és gondolkodás szakértője. Az orosz irodalom kiemelkedő alkotóiról, legfontosabb irányairól ír esszéket, a nagy orosz írók műveit fordítja, az ő bölcseletüket adja közre magyar nyelven. Mi tagadás, M. Nagy Miklós bátor ember.

Olvasó, a kezedben tartott könyv egy különleges csemege.

Esszégyűjtemény. Nem divatos és talán nem is könnyű olvasmány.

Vagy nem könnyű, de élvezetes. Bizonyosan sokakat vitára ingerel majd, bizonyosan sokan sokat tanulhatnak belőle. Miről is? Nézzék meg a címeket. A mai orosz irodalomról, Nabokovról és Szolzsenyicinről, és Jerofejevről és…, és alighanem a közelmúlt és a ma magyar történelméről és irodalmáról is.

M. Nagy Miklós 1963-ban született Várpalotán. M. Nagy Miklós ért a cselekhez.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
Balassi / József Attila Kör, Budapest, 1996
214 oldal · ISBN: 9635060696

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

WolfEinstein>!
M. Nagy Miklós: Nikkelszamovár

Irodalmi igényességgel megírt, elsősorban szovjet irodalmi művekről szóló esszék. Nehéz olvasni őket. Pláne úgy, hogy nem ismerem azokat a műveket, amikről szó van, vagy legalábbis csak hallottam egy részükről. De volt értelme elolvasni. Ha másért nem, azért mindenképpen, mert kedvet kaptam Nabokovot és Szolzsenyicint olvasni. Sokszor azonban többször neki kellett futni egy-egy bekezdésnek, mert nem volt könnyű értelmezni. Sok rettenetesen (és talán indokolatlanul) hosszú mondat van benne (rögtön az első mondat – nem túlzok – több mint két oldal hosszú), amelyekbe könnyen bele lehet kavarodni. Az viszont látszik, hogy M. Nagy Miklós nagyon alaposan foglalkozott az orosz (szovjet) irodalommal, és hogy mély gondolatai vannak a művekről, amelyeket meg is tud fogalmazni. Nagyon jó írások, és nem csak irodalmároknak lehet hasznos olvasmány, hanem a hozzám hasonló laikus műkedvelőknek is.


Népszerű idézetek

WolfEinstein>!

Nabokovról írni olyan, mint egy elkésett becsúszó szerelés; az ő vibráló, pillanatok alatt cselek garmadáját bemutató művészetét szabálytalan eszközökkel sem lehet megakasztani, kategóriákba merevíteni.

17. oldal, Meghívás... hová? (Balassi/JAK, 1996)

WolfEinstein>!

Freudista vagy akár freudo-pavlovista regényt írni a sztálini Szovjetunióban, a negyvenes évek elején, kétségtelenül bátor tett volt. És most nem csupán a politikai megtorlás kockázatára gondolok, arra a már számtalanszor leírt tényre, hogy a sztálinizmus a jellegénél fogva nem tűrhetett el semmilyen zugot, ahol az autonóm személyiség meghúzhatta magát, és dühödten elutasította, hogy az új, „szocialista” embernek is lehet holmi tudatalattija, amely fölött senkinek, még neki magának sincs hatalma.

85. oldal, Veszélyes foglalkozás (Balassi/JAK, 1996)

WolfEinstein>!

Próbáljunk hát végül mégiscsak árnyaltan fogalmazni: a széles körben elterjedt véleménnyel szemben Nabokov művészete jelentős mértékben rezonált a társadalmi mozgásokra és változásokra, de azoknak nem a felszínét vagy külsejét ábrázolta, hanem belső lényegét, így például nem a nácizmus felemelkedését, hanem a nácizmust lehetővé tevő lelki állapotokat és folyamatokat.

42. oldal, Zangyalok és loliták (Balassi/JAK, 1996)


Hasonló könyvek címkék alapján

Juhász Gyula: Örökség
Babits Mihály: Az írástudók árulása
Forgács Éva: El Kazovszkij
Halmai Tamás: Újraírt emlékezet
Margócsy István: Színes tinták
Sütő András: Omló egek alatt
Balassa Péter: Koldustorta
Jánosi Zoltán: Barbárok hangszerén
Lapis József: Elég
Korpa Tamás – Balázs Imre József (szerk.): Többes számban