Pfff… Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog érinteni a vége. Meg úgy a végére az egész történet. Pfff… Nagyon durva könyv ez, de jó értelemben.
Az írónő gyönyörűen ír, nagyon alapos a regény kidolgozása, borzasztóan összetett a története és élőek a szereplői. Nagyon tetszett a stílusa. Egyedül a könyv legelejével nem voltam kibékülve, ezért is vontam le a fél csillagot, mert sajnos egy prológussal indít, ahol azonnal megtudjuk, hogyan kerül Tomhoz és Izzy-hez Lucy. Ezután viszont visszarepít minket 8 évvel korábbra, ami hát valljuk be, nem esik túl jól. Olyan, mint amikor elhúzzák az ember előtt a mézesmadzagot. Nem mondom, hogy nem volt érdekes ez a szakasz, de határozottan nem érdekelt már annyira, hogy hogyan kerül Janus Rock-ra Tom, és hogy néz ki belülről a világítótorony, és hogyan ismerkedik meg Izzy-vel. Igazából, ha újraolvasom valaha, valószínűleg ki fogom hagyni a prológust, mert úgy gondolom, ha 0-ról építkezne fel a történet, akkor sokkal jobban megragadná a figyelmem. Így sajna az első szakasz bizony kicsit unalmas volt.
Nagyon szerettem benne, hogy ennyire bonyolultak voltak a karakterek. Izzy-t én gyűlöltem szinte végig, bár egy ideig próbáltam magam áltatni azzal, hogy ismerem az indokait és ezért megértem őt, igazából ez nem így volt. Rengeteg nőnek nem lehet gyereke, de ilyen tettre semmilyen mentség nincsen. Nem is értem, hogyan gondolhatta, bármilyen mentális állapotban is volt éppen, hogy csak így elveszi másnak a gyermekét. Tomot rettenetesen sajnáltam, és nagyon megérintett, hogy ilyen mélyen szerette Izzy-t, hogy bármit megtett volna a boldogságáért. Csodálatos karakter volt. És hát a harmadik szereplő, az édesanya, Hannah is nagyon érdekes volt, a benne végbemenő érzelmek összetettek és nagyon szívfájdítóak voltak.
Fogalmam sem volt, hogyan fog végződni a könyv, még harminc-negyven oldallal a vége előtt is annyi nyitott lehetőség volt. Nagyon tetszett, hogy nem láttam előre, nem lehettem biztos a kimenetelben, ugyanakkor nagyon frusztrált is a kialakult helyzet.
A borítók közül én a kislányt ábrázolót szereztem be, mert már az elolvasása előtt éreztem, hogy bár fontos szerepe van benne a világítótoronynak, mégis ekörül a csöpp kislány körül fog forogni minden, ő lesz a lényeg. Jók a világítótornyos verziók is, ez csupán egy másik megközelítés, ami nekem nagyon tetszik. És nem mellesleg gyönyörű a koncepció (élőben még inkább).
A magyar cím minimális elferdítése engem eléggé zavar, hisz elég fontos, hogy az a bizonyos világítótorony két óceán határán van, de hát ez van.