Fény ​az óceán felett 145 csillagozás

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A Janus-szikla egy sziget, messze kint az óceánon, ahová csak háromhavonta jön hajó. Két ember lakja: Tom és a felesége, Isabel. A férfi négy keserves harctéri év után nyugalmat keres, a nő családi boldogságra, gyermekkacajra vágyik. Terveik azonban nem válnak valóra, az asszony újra és újra elvetél. Búskomorságában egész nap csak a parton bolyong, emlékei, vágyai fájdalmasan összegubancolódnak, amíg már nem eldönthető, mi a valóság és mi a fantázia világa. Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja… Megrázó sorsokról, rossz döntésekről és az örök reményről szól M. L. Stedman első regénye, mely izgalmas és lírai olvasmányként rabul ejtheti az olvasók szívét.

Eredeti mű: M. L. Stedman: The Light Between Oceans

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
General Press, Budapest, 2013
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636434595 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 2


Kedvencelte 25

Most olvassa 8

Várólistára tette 208

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Nagyon felbolygatott ez a történet, amiben a szerelemtől megkezdve a baráti és szülői szereteten át, mindenféle szeretet bemutatásra került. A becsület és a hűség is nagy szerepet kapott, bár sokszor csak egy nagyon halvány vonal van a helyes és a helytelen között. Azt gondolom, hogy az anyai szeretet volt a főszereplő M. L. Stedman könyvében, ami mindennnél erősebb, és nem szükséges hozzá vérségi kötelék sem. Megrázó, fájdalmas könyv, amiből már film is készült, szeptember körüli bemutatással. Megnéztem az előzetest, nagyon elégedett voltam a szereplőkkel, a hangulatával, a látvánnyal, szinte én is ilyennek képzeltem el a szereplőket és a csodás helyet, ahol a történet játszódik.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/05/m-l-stedman-fen…

4 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai 
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

https://m.youtube.com/watch…

Ez a második könyv az életemben, amin zokogtam /a másik is idén volt/. Az utolsó kb 20 oldalt gyakorlatilag könnytől homályos szemmel próbáltam olvasni, igen nehezen ment.

Nagyon kíváncsi vagyok, milyen filmet csináltak belőle, mert a könyv alapján akár három oscar jelölés is becsúszhat…

Eleinte jobban szerettem Isabelt, az életkedvét, az életigenlését, aztán az élet odacsapott neki, és elkezdtem Tomot jobban kedvelni, mert amíg Isabel kizárta, ami nem tetszett neki, Tom azért próbált önmaga maradni. A könyv háromnegyedénél pedig egyenesen úgy döntöttem, utálom a könyvet is, és Isabelt is az árulásáért, persze változtak a dolgok, a véleményem is.
Sokáig nem értettem pl a film szereposztását sem, mert Vikander tagadhatatlanul Isabel, de Fassbender nem Tom, aztán megjön a csónak, és igen, minden világos. Most már csak Rachel Weiszt nem értem, de azért adok neki is egy esélyt.

Mindenképp érdemes elolvasni, persze, csak ha nem könnyű kikapcsolódásra vágysz!

1 hozzászólás
>!
Sippancs P
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A történetem ott kezdődik ezzel a könyvvel, hogy kb. 1 évvel ezelőtt a kezembe vettem. Akkor eljutottam az 50 oldalig, nem igazán tetszett, úgyhogy egy laza csuklómozdulattal félre is tettem. Majd jött a film, benne Fassbenderrel, és nekem muszáj volt megnéznem. Jó egy hónapja neki is ültem, elindítottam, aztán a felénél járva azt mondtam, hogy én ezt nem bírom idegekkel. Nem volt rossz, egyáltalán nem, de végig olyan feszültségben tartott, hogy attól féltem, egy idegroncs lesz belőlem. Úgyhogy a történet végét mindössze egy barátnőm beszámolójából ismertem meg.

Hogy ezek után mégis miért vettem újra kezembe a könyvet? Mert nem hagyott nyugodni, azóta is azon kattogott az agyam, hogy én vajon mit tettem volna Tom és Isabel helyében. Muszáj volt tehát végigvinnem velük ezt a történetet, együtt szenvedni és vívódni, küzdeni magunkkal és másokkal egy megfejthetetlen (?) döntés miatt, de mindenekelőtt muszáj volt meglátnom az embert az ember, az anyát a nő mögött. Persze voltak olyan részek, amiket most is szívből gyűlöltem, sőt, talán az egyik leggyűlöltebb történet ez, amit valaha olvastam, de azt hiszem, hogy bizonyos dolgok teljesen más megvilágításba kerültek azáltal, hogy jobban odafigyeltem a részletekre, a főszereplők érzéseire.

Rettentően súlyos könyv ez…

10 hozzászólás
>!
szadrienn P
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A moly csodákat képes művelni az emberrel, alig hiszem el, hogy tényleg elolvastam egy igazi könnyes, sírós regényt, tele szívfájdalommal.
Pedig eredetileg csak egy szigetet akartam, világítótornyot és mérhetetlenül sok óceánt. Együtt vívódtam a szereplőkkel, végigkínlódtam velük a gyilkosan nehéz döntési helyzeteket, és kerestem a kiutat a csapdából, amibe keveredtek.
Kivételes, nagyon szép történet, ami úgy megtépáz és meggyötör, mint egy nyugat-ausztráliai tomboló tengeri vihar.

8 hozzászólás
>!
Lanore P
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Ebben a könyvben sokféle szeretettel találkoztam. Házastársként, apaként, gyermekként, és anyaként is megismerhettem a kötődés szintjeit… a lapok tele voltak emlékekkel, családi kapcsolatok kuszaságával, érzelmi kitörésekkel, veszteségek feldolgozásával, de a gyönyörűen megfogalmazott érzések ellenére mégis ez volt az egyik legmagányosabb történet, amit valaha olvastam. Erős jellemrajzok, érdekes karakterek, rossz és fájdalmas döntések, mindez a 20-as évek stílusában. Volt, amit megértettem, és volt, amit nem… szerintem mindenki, aki majd a kezébe veszi ezt a könyvet, önmagát is át fogja értékelni, egyszerűen muszáj belegondolnia, hogy ő mit tenne ezekben a helyzetekben. Nekem nehéz elfogadni, amire magammal kapcsolatban jutottam.

A jó és a rossz időnként olyan, mint két nyomorult kígyó: úgy összegabalyodnak, hogy nem tudod eldönteni, melyik melyik, amíg le nem puffantottad mind a kettőt. Akkor pedig már késő.

>!
Nefi
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Úgy érezem magam, mint akit megrágtak és aztán ki is köptek… Nagyon komoly morális kérdéseket feszeget a könyv, és én nem jöttem rá a jó válaszra… itt is bebizonyosodik, hogy minden nézőpont kérdése. Félelmetes szituáció, félelmetes, jövőbe mutató döntésekkel… a szeretet/szerelem égisze alatt elkövetett dolgainkkal. A kérdés nyitott, ki hogy döntene hasonló helyzetben? Azt gondolom az emberek általában önzőek, és nem figyelnek másokra… a lelkiismeret ritkán szól közbe. Érdemes elgondolkodni ezen a határvonalon, ami a jót és a rosszat, a jó döntést és a rosszat elválasztja egymástól. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

>!
Amilgade
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Milyen döntést lehet egy ilyen helyzetben hozni? Egyáltalán van-e jó döntés? Együtt tudunk-e élni a döntéseinkkel? Óhatatlan, hogy olvasóként feltegyük ezeket a kérdéseket. A szemünk előtt őrlődik az a férfi, akinek a becsületessége az élete. Ebben a regényben a múltbeli cselekmények/döntések határozzák meg a szereplők életét.
Remek történetvezetést kaphattam. Hiába éreztem már az elejétől kezdve, hogy valami borzasztó fog történni, és ez az idilli állapot nem sokáig tartható fent, mégis sokkolt az a szenvedés, ami átjárta a lapokat

>!
Lénaanyukája P
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Nagyon tetszett, nem volt zavaró a sok flashback, pedig csapongott eléggé az időben. A történet zseniális és szívszorító és csodálatos: olyan, mint mikor Lénusnak mondom, hogy szeretlek, erre ő: de én jobban! Én: de én annál is jobban! és így tovább. Izgultam az összes szereplőért, és sehogy sem bírtam eldönteni, hogyan lenne legjobb befejezni a könyvet. Így is jó volt, de bármilyen lezárása lett volna, elfogadom.
Mindenképpen Tom a legszimpatikusabb szereplő, de a nőkre sem tudtam haragudni. Egyszer-kétszer megállt bennem az ütő spoiler, lelki szemeim előtt én durvább véget láttam, nem mintha ezen a befejezésen halálra röhögtem volna magam.
Molytársak, papírzsepi bekészít és olvasásra fel.

>!
Niko_oka
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Én ebbe a történetbe belehaltam, akárcsak Izzy… Lassan kapott el az az érzés, amit talán személyes érintettségnek hívnék legszívesebben, pedig nem az. Velem nem történt meg… vagy mégis? Annyira könnyen itat át ez a történet, hogy egyszer csak arra eszméltem: belebújtam a hozzám legközelebb álló személy bőrébe, és vele együtt élem át az egészet. Amíg nem olvastam, nem múlt el óra, hogy ne jutott volna eszembe egyik-másik jelenet, és néha hajtépve bőgtem volna, de visszafogtam magam. De a végére kimerültem abban a lelki hajszában, amibe belekergetett az író, és jobb híján az élet szépségeinek múlandóságán zokogtam. spoiler
Kedvenc is lehetne. De nem tudom azt mondani erre a könyvre, hogy kiváló. Az olyan lenne, mintha egy halálhírről szóló cikket lájkolnék pusztán azért, mert remekül lett megfogalmazva.


Népszerű idézetek

>!
Ardena

– De hát hogyan? Hogyan tudsz túllépni ezeken a dolgokon, drágám? – kérdezte annak idején a férjétől. – Rengeteg baj ért, mégis mindig boldog vagy. Hogy csinálod?
– Így döntöttem – felelte Frank. – Választhatom azt, hogy a múltban rekedek, és szép lassan elrohadok, mint az apám, de azt is, hogy elfelejtek mindent, és megbocsátok.
– De ez nem ilyen egyszerű!
Frank rávillantotta Hannah-ra jellegzetes mosolyát. – De hát kincsem, a gyűlölet sokkal kimerítőbb. Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig. És mindvégig észben kell tartanod, hogy mi mindent szenvedtél el. – Frank itt elnevette magát, és eljátszotta, hogy megtörli a verejtékező homlokát. – Listát kéne készítenem, hosszú, hosszú listát, és ügyelnem kéne rá, hogy pontosan annyira gyűlöljem az azon szereplő embereket, amennyire kell. Hogy ezt a feladatomat is pedánsan, lelkiismeretesen teljesítsem, ahogy egy némethez illik? Nem, nem – folytatta immár komoly hangon Frank –, mindig van választásunk. Mindannyiunknak.

366. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · megbocsátás
>!
agivagyok

Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig.

366. oldal

>!
LeDi P

A jó és a rossz időnként olyan, mint két nyomorult kígyó: úgy összegabalyodnak, hogy nem tudod eldönteni, melyik melyik, amíg le nem puffantottad mind a kettőt. Akkor pedig már késő.

206. oldal

>!
robinson P

Ha Tom elég messzire szalad, ha eléggé el tud távolodni az emberektől, az emlékektől, akkor az idő majd elvégzi a maga dolgát.

19. oldal

>!
Cheril 

A város bizonyos eseményekre fátylat borít: ebben a kis közösségben mindenki jól tudja, hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet, mint az ígéret, hogy nem felejtünk. A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy, hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről, illetve törvénytelen testvérükről, aki tőlük nyolcvan kilométerre él, és egy másik férfi nevét viseli. A történelem mindig az, amit közös megegyezéssel elfogadnak.

178. oldal

>!
Miamona

A sziget volt a legmagasabb a víz alatti hegyek között, amelyek mintegy zsinórra fűzve sorakoztak az óceán fenekén, mint a fogak az egyenetlen, töredezett állkapocscsont fölött, és csöndben várták, hogy fölfalhassák a kikötőközelben még egyszer, utoljára nekiiramodó, ártatlan hajókat.
A Janus-szikla névre hallgató sziget, mintha csak jóvá akarta volna tenni társai bűneit, világítótoronynak adott otthont, amelynek fénycsóvája ötven kilométer széles védőtakarót nyújtott. Éjszakánként dalra fakadt a levegő: az állhatatosan zúgó lámpás dalát zengte, amely egyre csak forgott, forgott és forgott pártatlanul, részrehajlás nélkül. Nem vádolta a sziklákat, nem félt a hullámoktól: egyszerűen csak ott volt, hogy megmenekülhessen, aki akar.

12. oldal

>!
Miamona

A konyha falán továbbra is precíz, pedáns ketyegéssel jelezte a percek múlását az öreg óra. Jött, majd elment egy emberi élet, de a természet egy másodpercnyi szünetet sem tartott a tiszteletére. Az idő és a végtelen tér gépezete csak zakatol tovább, és falja az embereket, mint a malom a megőrlendő gabonát.

105. oldal

>!
Cheril 

A legkegyetlenebb tréfát azokkal űzte a sors, akiket mindenki „szerencsésnek” nevezett, amiért egyáltalán hazajutottak. Visszajöhettek a fogadásukra a szépen költöztetett gyerekeikhez, meg a kutyájukhoz, amelynek szalagot kötöttek a nyakörvére, hogy ő is részt vegyen a vigasságban. És rendszerint a kutya vette észre elsőként, hogy itt valami nincs rendben. Nem csupán arról volt szó, hogy a fickó félszemű vagy féllábú, inkább arról, hogy úgy általában hiányzik belőle valami: ott maradt a harcmezőn, pedig a testének egy pillanatra sem veszett nyoma.

27. oldal

>!
Angele P

Csak a jelenre gondolj. Hozd helyre azt, amit ma helyre tudsz hozni, a régi dolgokon pedig lépj túl. A többit bízd az angyalokra, vagy az ördögre, vagy mit tudom én, ki ott a főnök.

>!
robinson P

A Janus-szikla pedig, amelyen csak az ellátóhajó húzta át a cérnát évente négyszer, úgy fityegett a terítő szélén, mint egy meglazult gomb, amelyet könnyen elsodorhat a víz az Antarktiszra.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen McCullough: Tövismadarak
Kate Morton: Titkok őrzője
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Eric Lambert: A zöld árnyak szigete
Ruth Morris: Szökevény
Gerald Murnane: Puszták
Liane Moriarty: Add vissza az életem!
Alex Miller: Lovesong
Liane Moriarty: A férjem valamit titkol
Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő