Fény ​az óceán felett 228 csillagozás

M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A Janus-szikla egy sziget, messze kint az óceánon, ahová csak háromhavonta jön hajó. Két ember lakja: Tom és a felesége, Isabel. A férfi négy keserves harctéri év után nyugalmat keres, a nő családi boldogságra, gyermekkacajra vágyik. Terveik azonban nem válnak valóra, az asszony újra és újra elvetél. Búskomorságában egész nap csak a parton bolyong, emlékei, vágyai fájdalmasan összegubancolódnak, amíg már nem eldönthető, mi a valóság és mi a fantázia világa. Egy nap gazdátlan csónak tűnik fel az óceán közepén, és a lélekvesztő felől Isabel egyre csak gyermeksírás hangját hallja… Megrázó sorsokról, rossz döntésekről és az örök reményről szól M. L. Stedman első regénye, mely izgalmas és lírai olvasmányként rabul ejtheti az olvasók szívét.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
General Press, Budapest, 2013
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636434595 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 3


Kedvencelte 37

Most olvassa 9

Várólistára tette 259

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

mate55>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Mestermű a mesemondásban. „Mert csakis az irodalomban lehetséges, hogy az emberi lélek történetének képtelen és többszörösen ellentmondó eseményeit művészileg összevetve hitelessé és igazzá forrasszuk.” (William Faulkner) Reményvesztett félelem. Egy szétszabdalt, katlan szélén vergődő emberi párkapcsolat, olyan, mint egy vízesés. Ha a vízcseppek összekapaszkodnának, akkor együttes erővel áttörnék, és elárasztanák az álmokat, a kísértéseket, a rossz tanácsokat és döntéseket, mindent maga mögött hagyva táplálná a legközelebb eső folyót, hogy a medrében nyugodtan hömpölyögve elérje a végső érzelmi „Óceánt”. Romantikus és drámai is egyben, nevettet és megsirat, reményt ad és félelmet szül. Két nap érzelmi hullámvasút után, magamban egy belső tükör által szemlélődve, végső összegzésként annyit tudok írni: visszafordíthatatlan érzelmi gondolatfoszlányokkal teli vívódást kaptam, miközben próbáltam a lélekdarabok kirakóját lelkemben összeforrasztani.

5 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Nagyon felbolygatott ez a történet, amiben a szerelemtől megkezdve a baráti és szülői szereteten át, mindenféle szeretet bemutatásra került. A becsület és a hűség is nagy szerepet kapott, bár sokszor csak egy nagyon halvány vonal van a helyes és a helytelen között. Azt gondolom, hogy az anyai szeretet volt a főszereplő M. L. Stedman könyvében, ami mindennnél erősebb, és nem szükséges hozzá vérségi kötelék sem. Megrázó, fájdalmas könyv, amiből már film is készült, szeptember körüli bemutatással. Megnéztem az előzetest, nagyon elégedett voltam a szereplőkkel, a hangulatával, a látvánnyal, szinte én is ilyennek képzeltem el a szereplőket és a csodás helyet, ahol a történet játszódik.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/05/m-l-stedman-fen…

4 hozzászólás
Naiva P>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Elismerésre méltó, szívbemarkoló történet egy elsőkönyves szerzőtől és ahhoz képest semmi jelét nem mutatta, hogy egy debütáló szerzőről lenne szó.
Ez egy olyan regény, amiben az egyik szereplő az örömöt és az igazságosságot csakis úgy tapasztalhatja meg, hogy azzal egy másik szereplőnek tragédiát és bánatot okoz. Lényegében ez egy „senki sem nyer” történet, akkor sem, ha tiszta szándékkal próbálkozik. Ezért is éreztem, hogy a cselekmény sok esetben valósághű helyzeteket teremtett. Összességében nagyon tetszett, pedig ennek a történetnek sokkal több bánattal és szorongással teli tartalma van, mint vidám, de erre lehet mondani, hogy „az igaz szerelem” története, pedig nem kimondottan romantikus könyv, A Fény az óceán felett olvasása garantálja a teljes lelki elmélyülés élményét.

3 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

https://m.youtube.com/watch…

Ez a második könyv az életemben, amin zokogtam /a másik is idén volt/. Az utolsó kb 20 oldalt gyakorlatilag könnytől homályos szemmel próbáltam olvasni, igen nehezen ment.

Nagyon kíváncsi vagyok, milyen filmet csináltak belőle, mert a könyv alapján akár három oscar jelölés is becsúszhat…

Eleinte jobban szerettem Isabelt, az életkedvét, az életigenlését, aztán az élet odacsapott neki, és elkezdtem Tomot jobban kedvelni, mert amíg Isabel kizárta, ami nem tetszett neki, Tom azért próbált önmaga maradni. A könyv háromnegyedénél pedig egyenesen úgy döntöttem, utálom a könyvet is, és Isabelt is az árulásáért, persze változtak a dolgok, a véleményem is.
Sokáig nem értettem pl a film szereposztását sem, mert Vikander tagadhatatlanul Isabel, de Fassbender nem Tom, aztán megjön a csónak, és igen, minden világos. Most már csak Rachel Weiszt nem értem, de azért adok neki is egy esélyt.

Mindenképp érdemes elolvasni, persze, csak ha nem könnyű kikapcsolódásra vágysz!

1 hozzászólás
szadrienn P>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A moly csodákat képes művelni az emberrel, alig hiszem el, hogy tényleg elolvastam egy igazi könnyes, sírós regényt, tele szívfájdalommal.
Pedig eredetileg csak egy szigetet akartam, világítótornyot és mérhetetlenül sok óceánt. Együtt vívódtam a szereplőkkel, végigkínlódtam velük a gyilkosan nehéz döntési helyzeteket, és kerestem a kiutat a csapdából, amibe keveredtek.
Kivételes, nagyon szép történet, ami úgy megtépáz és meggyötör, mint egy nyugat-ausztráliai tomboló tengeri vihar.

8 hozzászólás
Sippancs P>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

A történetem ott kezdődik ezzel a könyvvel, hogy kb. 1 évvel ezelőtt a kezembe vettem. Akkor eljutottam az 50 oldalig, nem igazán tetszett, úgyhogy egy laza csuklómozdulattal félre is tettem. Majd jött a film, benne Fassbenderrel, és nekem muszáj volt megnéznem. Jó egy hónapja neki is ültem, elindítottam, aztán a felénél járva azt mondtam, hogy én ezt nem bírom idegekkel. Nem volt rossz, egyáltalán nem, de végig olyan feszültségben tartott, hogy attól féltem, egy idegroncs lesz belőlem. Úgyhogy a történet végét mindössze egy barátnőm beszámolójából ismertem meg.

Hogy ezek után mégis miért vettem újra kezembe a könyvet? Mert nem hagyott nyugodni, azóta is azon kattogott az agyam, hogy én vajon mit tettem volna Tom és Isabel helyében. Muszáj volt tehát végigvinnem velük ezt a történetet, együtt szenvedni és vívódni, küzdeni magunkkal és másokkal egy megfejthetetlen (?) döntés miatt, de mindenekelőtt muszáj volt meglátnom az embert az ember, az anyát a nő mögött. Persze voltak olyan részek, amiket most is szívből gyűlöltem, sőt, talán az egyik leggyűlöltebb történet ez, amit valaha olvastam, de azt hiszem, hogy bizonyos dolgok teljesen más megvilágításba kerültek azáltal, hogy jobban odafigyeltem a részletekre, a főszereplők érzéseire.

Rettentően súlyos könyv ez…

10 hozzászólás
Kis_Andrea>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a könyvről. Szép történet, szépen megírva, kár hogy nem adják ki újra, mert megérdemelné. Ahogy tegnap befejeztem, még nagyon a hatása alatt volna, és ma reggel, mikor úgy döntöttem, hogy megírom az értékelést, egyre azon törtem a fejem, hogyan tudta ezt úgy megírni az írónő, hogy ne torkoljon giccsparádéba az egész. Sajnos én az ilyen jellegű könyveknél gyakran érzem az izzadságszagot, ahogy a író MINDENT IS, be akar gyömöszölni a könyvbe. Legyen benne: háború, veszteség, traumatizált gyermekkor, elveszett gyermek, halál, gyász, anyaság, házasság, vad természet stb. A végén pedig egy szirupos, katyvasz lesz belőle. Itt is megvan minden ilyen szinte klisésnek mondható elem, de az egész annyira működik, hogy teljesen levett a lábamról! Sikerült jó pár érzelmi gombomat megnyomnia. Repül is a kedvencek közé. :-D

4 hozzászólás
Lobelin P>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Hűű ez a könyv, nagyon tetszett!!!-)
Felkavart, magával ragadott, beszippantott, mint egy áradás, mint egy örvény… néha a felszínre evickélsz, de aztán megint könyörtelenül magával ránt… együtt kínlódtam a szereplőkkel, velük vívtam a nehéz csatákat, szurkoltam nekik, hogy jó döntéseket tudjanak hozni…
A vége szomorúvá tett… azért jó lett volna egy jobb befejezés…
A filmre is nagyon kíváncsi vagyok!

2 hozzászólás
Nefi>!
M. L. Stedman: Fény az óceán felett

Úgy érezem magam, mint akit megrágtak és aztán ki is köptek… Nagyon komoly morális kérdéseket feszeget a könyv, és én nem jöttem rá a jó válaszra… itt is bebizonyosodik, hogy minden nézőpont kérdése. Félelmetes szituáció, félelmetes, jövőbe mutató döntésekkel… a szeretet/szerelem égisze alatt elkövetett dolgainkkal. A kérdés nyitott, ki hogy döntene hasonló helyzetben? Azt gondolom az emberek általában önzőek, és nem figyelnek másokra… a lelkiismeret ritkán szól közbe. Érdemes elgondolkodni ezen a határvonalon, ami a jót és a rosszat, a jó döntést és a rosszat elválasztja egymástól. Mindenkinek csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

Leliana>!

– De hát hogyan? Hogyan tudsz túllépni ezeken a dolgokon, drágám? – kérdezte annak idején a férjétől. – Rengeteg baj ért, mégis mindig boldog vagy. Hogy csinálod?
– Így döntöttem – felelte Frank. – Választhatom azt, hogy a múltban rekedek, és szép lassan elrohadok, mint az apám, de azt is, hogy elfelejtek mindent, és megbocsátok.
– De ez nem ilyen egyszerű!
Frank rávillantotta Hannah-ra jellegzetes mosolyát. – De hát kincsem, a gyűlölet sokkal kimerítőbb. Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig. És mindvégig észben kell tartanod, hogy mi mindent szenvedtél el. – Frank itt elnevette magát, és eljátszotta, hogy megtörli a verejtékező homlokát. – Listát kéne készítenem, hosszú, hosszú listát, és ügyelnem kéne rá, hogy pontosan annyira gyűlöljem az azon szereplő embereket, amennyire kell. Hogy ezt a feladatomat is pedánsan, lelkiismeretesen teljesítsem, ahogy egy némethez illik? Nem, nem – folytatta immár komoly hangon Frank –, mindig van választásunk. Mindannyiunknak.

366. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · megbocsátás
agivagyok>!

Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig.

366. oldal

LeDi P>!

A jó és a rossz időnként olyan, mint két nyomorult kígyó: úgy összegabalyodnak, hogy nem tudod eldönteni, melyik melyik, amíg le nem puffantottad mind a kettőt. Akkor pedig már késő.

206. oldal

_Katie_ P>!

– De hát kincsem, a gyűlölet sokkal kimerítőbb. Hiszen megbocsátani csak egyszer kell, haragudni viszont minden áldott nap, reggeltől estig. És mindvégig észben kell tartanod, hogy mi mindent szenvedtél el.

Cheril>!

A város bizonyos eseményekre fátylat borít: ebben a kis közösségben mindenki jól tudja, hogy az egyezményes feledés néha ugyanolyan fontos lehet, mint az ígéret, hogy nem felejtünk. A gyerekek nyugodtan felnőhetnek úgy, hogy nem tudnak apjuk ifjúkori ballépéséről, illetve törvénytelen testvérükről, aki tőlük nyolcvan kilométerre él, és egy másik férfi nevét viseli. A történelem mindig az, amit közös megegyezéssel elfogadnak.

178. oldal

Cheril>!

A legkegyetlenebb tréfát azokkal űzte a sors, akiket mindenki „szerencsésnek” nevezett, amiért egyáltalán hazajutottak. Visszajöhettek a fogadásukra a szépen költöztetett gyerekeikhez, meg a kutyájukhoz, amelynek szalagot kötöttek a nyakörvére, hogy ő is részt vegyen a vigasságban. És rendszerint a kutya vette észre elsőként, hogy itt valami nincs rendben. Nem csupán arról volt szó, hogy a fickó félszemű vagy féllábú, inkább arról, hogy úgy általában hiányzik belőle valami: ott maradt a harcmezőn, pedig a testének egy pillanatra sem veszett nyoma.

27. oldal

Angele>!

Csak a jelenre gondolj. Hozd helyre azt, amit ma helyre tudsz hozni, a régi dolgokon pedig lépj túl. A többit bízd az angyalokra, vagy az ördögre, vagy mit tudom én, ki ott a főnök.

robinson P>!

Ha Tom elég messzire szalad, ha eléggé el tud távolodni az emberektől, az emlékektől, akkor az idő majd elvégzi a maga dolgát.

19. oldal

molke P>!

A történelem mindig az, amit közös megegyezéssel elfogadnak.

178. oldal, 17. fejezet

mokus33>!

De 1915-től kezdve hazudott a temető. Hiszen a körzetből verbuvált fiúk, férfiak tucatszám hullottak el, de a sírkert erről mélyen hallgatott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: A Titánok bukása
Richard Flanagan: Keskeny út északra
Kate Morton: Titkok őrzője
Belinda Alexandra: A postamesternő
Bernhard Schlink: Olga
Natalie Haynes: Ezer hajó
Kristin Hannah: Fülemüle
Ruby Saw: Fordulj a Nap felé!
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Belinda Alexandra: Zafír égbolt