Viriconium 1 csillagozás

M. John Harrison: Viriconium M. John Harrison: Viriconium

In Viriconium, the young men whistle to one another all night long as they go about their deadly games. If you wake suddenly, you might hear footsteps running, or an urgent sigh. After a minute or two, the whistles move away in the direction of the Tinmarket or the Margarethestrasse. The next day, some lordling is discovered in the gutter with his throat cut. Who can tell fantasy from reality, magic from illusion, hero from villain, man from monster . . . in Viriconium? Published here for the first time in one volume, and in the author's preferred order, are all the Viriconium stories, originally published in four books: The Pastel City, A Storm of Wings, In Viriconium and Viriconium Nights.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fantasy Masterworks angol

>!
Spectra, USA, 2007
480 oldal · ASIN: B000XU8E6Y
>!
Gollancz, London, 2000
576 oldal · ISBN: 9781857989953

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Noro >!
M. John Harrison: Viriconium

M. John Harrison a fantasztikus irodalom […]-ja. A kipontozott helyre mindenki képzelje be annak a Nagy Művésznek a nevét, akinek sosem volt képes igazán megérteni a munkásságát.

A Viriconium egy végtelenül barokkos stílusú történetfüzér, amely talán úgy írható körül a legegyszerűbben, hogy Mervyn Peake-től indul és Gene Wolfe-hoz vezet. De míg Wolfe az Új Nap Könyvében (a.k.a. Severianus-tetralógia) tökéletesen kihasználja bizarr képzeletét, és még nyelvi leleményei is a világot színesítik, addig Harrison univerzumában én nem találom az eredetiséget. A prózája lenyűgöző, ezt elismerem – azzal a kiegészítéssel, hogy ekkora mennyiségben már csömört okoz. De mint a fantasztikum klasszikusában, nem látom benne azt az ötletet, amely valóban maradandóvá tenné.

A gyűjtemény négy részét ezen túl nem nagyon lehet egyben tárgyalni, ugyanis hatalmas különbségek tátonganak köztük. A The Pastel City még az 1970-es évek elejének alkotása, és szerintem jól felismerhető benne Moorcock, Leiber, de mindenek előtt Jack Vance stílusa. Viriconium a Föld utolsó birodalma, egy dekadens város, amely a saját múltján élősködik. A történet itt lényegében nem más, mint egy rendkívül igényes irodalmisággal előadott, sötét hangvételű, kard és boszorkányság kalandregény, amelyben a mágikus elemeket az elfeledett tudomány helyettesíti. spoiler Akár egy Haldokló Föld regény is lehetne, bár karaktereinek groteszksége messze túllép a Vance által még általában elfogadott szinten.
(4 csillag)

A jó évtizeddel későbbi A Storm of Wings egy nagyságrenddel nehezíti a gyakorlatot. Átlépünk a szürreálisba, a szöveg stílusa epikus bonyolultságot ér el, a szereplők – akik nagy része ismerős az első könyvből – pedig néha már úgy festenek, mintha különféle perverziók megtestesítői lennének. Legnagyobb meglepetésemre ez a regény ugyanakkor tudományos fantasztikum! A filozófiát úgy ötvözi a kozmológiával, ahogy azt eddig csak a Más dalokban, esetleg a Konzulvárosban láttam ezelőtt. (Miéville-ben sem nehéz felfedezni a Harrison-rajongót, de szerencsére az ő bizarr ötletei sokkal ritkábban maradnak öncélúak, mint MJH-nál.) Ha sikerül áthatolnunk az embertelenül sűrű szódzsungelen, akkor egy igazán zseniális metafizikai SF-et olvashatunk.
(5 csillag, bármilyen meglepő)

Ezen a ponton az hihetné az olvasó, hogy most már lesz mire építeni, de az az igazság, hogy a gyűjtemény másik felével nem tudok mit kezdeni. Nem mondhatom, hogy mintha más szerző írta volna, mert a stílusból nyilvánvaló, hogy ugyanaz az alkotó. De a gyógyszere nagyon elgurult. Az In Viriconium, mint címéből is sejthető, ezúttal nem külső ellenségekkel, hanem magával a dekadens és morbid várossal foglalkozik. A történet azonban zavaros, a motivációkat egyáltalán nem értem, és az egész – az írónak hála, rövid – regény tele van ellentmondásokkal. Ja, és semmi köze nincs az előzőekhez. Én idegesítőnek és értelmetlennek találtam az egészet. Többször is belealudtam, és azt álmodtam, hogy tovább olvasom. Na már most nem tudom, más hogy van vele, de ha én álmomban olvasok, akkor mindig van egy fura érzésem, hogy értem is meg nem is. A kísérteties ezúttal az volt, hogy amikor felriadtam, a valódi szöveg pontosan ugyanezt a hatást keltette :D
(csillag nincs, mert én nem tudom, hogy ez mi volt)

A kötet befejező részében a Viriconium világához írt novellák és elbeszélések szerepelnek. Én azonban eddigre már borzasztóan belefáradtam Harrison stílusába, így sok mondanivalóm nincs is róluk. A legtöbb afféle impresszionista kísérletezés, ami szerintem nem is próbál történeteket elmesélni, inkább az író álmait, és a vacsora után általa elszívott kémiai anyagokat próbálja írásban visszaadni. (Ezt a poént egyszer már ellőttem valahol, de megint ide kívánkozik: én ehhez a könyvhöz nem tudok eleget inni.)
Kettőt emelnék ki, mert ezekről tudok valami pozitívat mondani. A Viriconium Knights azért érdekes, mert ebben felbukkan valami következetes fantasztikum, egy érdekes, ámbár kidolgozatlan ötlet az idő természetéről. spoiler A Strange Great Sins pedig azért volt valóságos felüdülés, mert hőse józanul szembefordul a város beteges morbiditásával, amelytől ekkor már kezdett engem is a rosszullét kerülgetni.
(csillag nincs, mert minek)

8 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Cloud Atlas
Jasper Fforde: Lost in a Good Book
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada (angol)
Gwyneth Jones: Midnight Lamp
Chris Wraight: Leman Russ – The Great Wolf
Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Eternity's Wheel
Claire North: Notes from the Burning Age
Douglas Adams: The Long Dark Tea-Time of the Soul
Steve Cole: Doctor Who: Combat Magicks
Jonathan Morris: Doctor Who: Festival of Death