Fény 30 csillagozás

M. John Harrison: Fény

Egy valószínűleg mesterséges eredetű, eseményhorizont nélküli szingularitás elviselhetetlenül ragyogásában rejtélyes tárgyakkal teleszórt naprendszerek fürdenek: azoknak az elszánt kutatóknak és kalandoroknak az emlékét őrzik, akik már a földi civilizáció megjelenése előtt is e megdöbbentő jelenség titkait fürkészték – mindhiába. Egy aszteroida felszínén egy elhagyott űrhajó, két csontból faragott dobókocka és egy emberi csontváz dacol az idő múlásával. Vajon mióta? A választ talán egy 25. századi űrhajókapitány tartja a kezében, egy nő, aki valósággal eggyé vált járművével. Vagy egy valamikori legendás „feketelyuk-szörfös”, aki adósságai elől virtuálisvalóság-tartályba menekült. Esetleg egy 20. századi zseniális fizikus, aki amellett, hogy az űrhajózás forradalmasításán dolgozik, szellemileg egyre inkább leépül, és egy misztikus hang utasításainak engedelmeskedve gyilkosságokat követ el?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2008
318 oldal · ISBN: 9789639828117 · Fordította: Galamb Zoltán

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Zsola>!
M. John Harrison: Fény

Elég megosztó egy könyv és nem is véletlenül. Az író stílusa és a több helyen is indokolatlan pornográfiába hajló jelenet miatt nehéz megkedvelni ezt a regényt. (Ezek miatt egy egész csillagot le is vontam. ) Viszont a világ, ami szép lassan oldalról oldalra összeállt a fejemben az nagyon érdekes, bár az is igaz, hogy lehetne még kidogozottabb. Nem gondolnám, hogy zagyvaság és követhetetlen lenne a történet, én egészen jól tudtam követni és értelmezni egészen a végig. Na, az valahogy már nem jött át (mínusz még egy fél csillag). Ennek ellenére egyszer érdemes volt elolvasni, mert tele van jobbnál jobb ötletekkel, és mert ennyire „beteg” könyvet még nem nagyon olvastam.

Lianeko>!
M. John Harrison: Fény

Amikor az irodalom meghágja a fizikát
Az eredmény pörgő, tébolyult, néhol hihetetlenül irodalmi, máshol „indokolotlanul pornóba hajló”, egyszóval: weird.

A Fény a Kefahuchi Tract trilógia első része, sajnálatos módon magyarul csak ez a rész olvasható, de ne essünk kétégbe – a történet önmagában is megállja a helyét. A másik két rész olvasásához meglehetősen elmélyült angoltudásra van szükség, az író ugyanis fizikai metafórák és matematikai szófordulatok garmadájával futtatja körül történetének rekettyését, amiben igencsak könnyű elveszni.

Igen, a stílus meglehetősen kísérletező, az univerzumban folyó folyamatok káprázatos leírásától a lakótlepi mocskos szexjelenetekig mindent megtalálunk a könyvben. Akinek nem jön be az írói stílus ilyenfajta rapszódikus ugrálása, az valószínűleg csalódottan ül majd az olvasottak fölött, és fejében fényes, termonukleáris sugárként fog felvillanni az a bizonyos három betű: „wtf???”

Történetvezetés szemponjából elmondhatjuk, hogy Harrison nem igazán tutujgatja az olvasóját, egyből behajítja egy 25. századi közegbe, ahol az illető vagy kitalálja a kontextusból, és elejtett félmondatokból, hogy miről van szó, vagy nem, az író nem tölt túl sok időt magyarázkodással. Végig 3 szálon fut a történet, amik konvergálnak egymás felé: egyre inkább megértjük, hogy a 3 főhősnek mi köze van egymáshoz, a történetük hogyan függ össze spoiler

Ha valaki érdeklődik a new weird, mint irodalmi műfaj iránt, annak ez a könyv kötelező. Bár a Fényt wikipédia barátunk a „mezei” sci-fi kategóriába sorolja, kétségünk ne legyen affelől, hogy Harrison könyve vérbeli new weird – a sci-fi klasszikus racionalitása szemben a szürrealizmus szabály nélküliségével, szépen kimunkált leírások, szemben a ponyvával, mindez egyetlen kaotikus és végtelenül fantáziadús regénybe sűrítve. A kedves olvasónak fel kell készülnie rá, hogy amint felüti a könyv első oldalát, irodalmi lsd tripre indul.

sliver >!
M. John Harrison: Fény

Egészen érdekes és magával ragadó olvasásélmény volt nekem ez regény, ennek ellenére megértem az alacsony százalékot. Nem egy könnyed olvasmány – az elején úgy éreztem magam, mintha beültem volna egy tudományos előadásra, amiből egy kukkot se értek, pedig az előadó magától értetődőnek veszi, hogy tudom mi a helyzet, pedig én még azt sem tudom, hogy miről szól az előadás. Aztán teljesen oda nem illő módon mindenféle pornográf mocskosságokat és erőszakos dolgokat vág a fejemhez, mintha csak azt mondaná, hogy nesze neked, ezt bezzeg érted, mi? Jellemző.
Egyrészről túlságosan tudományos, másrészről túlságosan vulgáris a sztori, különben ezek egyikével sincsen problémám, de így vegyítve nagyon furcsa elegyet alkotott.
Szóval elég nehezen jutottam túl az első néhány oldalon, de aztán ahogy elfogadtam a korlátaimat, és hagytam, hogy magával sodorjon az ár, nagyon elkezdtem élvezni.
Három különböző főszereplőt ismerünk meg benne, akik három teljesen különböző történetet visznek, amik csak nagyon lassan és nehézkesen közelítenek egymáshoz, míg a végén még csak össze sem fonódnak igazán. De legalább a darabkák a helyükre kerülnek.
És persze mindenki történetének megvan a maga tanulsága, de talán összesítve az, hogy készek-e az emberek kilépni önmagukból, hogy megismerjenek valami olyasmit, ami sokkal nagyobb náluk, és minden bizonnyal sokkal csodálatosabb, de közben rémisztően ismeretlen is.
Nagyon sajnálom, hogy valószínűleg további kötetetek nem fognak megjelenni magyarul, mert érdekelne, hogy mi mindent kaphatnánk még a szerzőtől. Erősen kétlem, hogy az angoltudásom elég lenne ehhez.

Mezzanine>!
M. John Harrison: Fény

Elsőre bonyolult, és összetett könyvnek tűnt, a végére a bonyolultság érzése elmúlt, és helyébe lépett az elégedettség. Végre megint egy igazi odavágós sci-fi élmény!
Harrison bácsi nem viccel, nem kedélyeskedik. Sűrű káromkodásai mellett olyan magával ragadó leírásokat is tálal a Fényben, amelyek – műfajszeretettől független – csemege lehetnek bármely irodalombarátnak. A csillagász szakzsargonnal elárasztott tájakon pedig meglepő hasonlatok szolgáltatják a mentőcsónakot.
Ahogyan ugrálunk az időben és térben, megrázó, rendkívüli sorsok bontakoznak ki: és elmegyünk a végsőkig, ahonnét nincsen tovább. Mezei fantáziával csak maradhatunk, vagy visszafordulhatunk. Harrison azonban nem egyszerű velőt tartalmazó koponyát tudhat magáénak! Legyünk a vendégei legközelebb is!

Erdmann_Áron>!
M. John Harrison: Fény

életem egyik legjobb regénye. scifibe oltott David Lynch. aki nem érti, az egyszerüen hülye hozzá. zseniális.

3 hozzászólás
Margarita>!
M. John Harrison: Fény

A Fény tud újat mondani a sci-fi örök témáiról: az emberiség jövőjéről és múltjáról, az űrutazás technológiáiról. Nekem az önismeret fontosságáról is szólt. Még egy fontos felvetés, amit bárkinek érdemes végiggondolni,- akkor is ha közhely: van-e elég bátorságunk álmaink megvalósításához? Minimum 4*-os könyv!


Népszerű idézetek

Mezzanine>!

Alacsony hőmérsékletű gázfelhők kavarogtak és örvénylettek, belefulladt barna törpecsillagok pislákoltak át rajtuk, akár a sztrádán ködben átkelő részegek.

76. oldal

>!

A Beowulf rendszer valahol a párhuzamos labirintusaiban modellezni kezdte egy
ionpár dekoherencia-mentes alterét – a Kielpinski-féle teret. Fátyolos, erőteljes kiterjedései az északi fényre emlékeztették Kearneyt.

>!

1999:
A dolgok vége felé valaki megkérdezte Michael Kearneytől:
– Mit gondolsz, hogyan fogod tölteni az új évezred első percét?

(első mondat)

SophiaS25>!

Amikor mindent megtettél már, amit megtenni érdemes, akkor rákényszerülsz azokra a dolgokra, amiket nem.

1 hozzászólás
>!

Egy óriása sárga kacsa próbálta bepréselni magát az étkezőbe.


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
Aaron Dembski-Bowden: Az első eretnek
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
Matt Haig: Én és az emberek
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája
Mike Brooks: Kegyetlen ravasság