How ​the Light Gets In 5 csillagozás

M. J. Hyland: How the Light Gets In M. J. Hyland: How the Light Gets In

Lou Connor, a gifted but unhappy sixteen-year-old, is desperate to escape her life of poverty in Sydney, Australia. When she is offered a place as an exchange student at a college in Illinois, it seems as if her dreams are going to be fulfilled. Her host family, the Hardings, has a large and beautiful house in Illinois and couldn't be more welcoming. Everything is perfect. Until Lou starts having to live in the suffocating and repressed atmosphere of the Hardings' suburban mansion and things start to go terribly wrong. How the Light Gets In is an acutely observed tale of adolescence. But more than that, it is an intelligent and darkly humorous study of human aspiration, self-sabotage, and the dislocation and alienation felt by an outsider. In Lou Connor, M. J. Hyland has created a complex and unforgettable protagonist who mesmerizes the reader with her vivacity and vulnerability, from hopeful beginning to unexpected, haunting end.

>!
Walker Books, London, 2011
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781406334494
>!
Canongate, Edinburgh, 2004
320 oldal · ASIN: B002N2XFNW

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

entropic P>!
M. J. Hyland: How the Light Gets In

Egyre ritkábban fordul elő mostanában, hogy egy először olvasott könyv minden tekintetben tökéletes legyen nekem, úgyhogy nagyon jó volt most átélni azt a semmihez sem fogható érzést, hogy már az első oldalak után tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon fogom szeretni és később ezerszer újra fogom olvasni. Sőt talán már a cím és a borító láttán is tudtam ezt – végül is ezek miatt vettem meg a könyvet.
Ez egy kamasztörténet, afféle fejlődésregény, útkeresés, stb. Valamelyik kritika, amit idéznek a könyvben, Holden Caulfieldhez hasonlítja a főszereplő lányt, Lou-t és tényleg van ebben valami. Bár nem tudom, lehet-e egyáltalán kamaszregényt írni a Zabhegyezőre való utalgatás nélkül, úgyhogy ez tán mindegy is.
Ez egy szuper könyv. Okos, stílusos, kritikus, szívszorító, engem mindenféle dolgokra emlékeztető. És egyáltalán nem kell tizenhat évesnek lenni hozzá, hogy át lehessen érezni, mi a baja Lou-nak – mert a Zabhegyezőről sokan mondják, hogy azt tizenévesen kell olvasni, mert ha felnőttként olvasod először, akkor nem jön át. Ezt nem tudom, igaz-e, mert a Zabhegyezőt pont akkor olvastam először, amikor „kellett”. Ami viszont ezt a könyvet illeti, huszonhat évesen is tökéletesen átjött. De lehet, hogy infantilis vagyok.

Újraolvasás, 2014.

Majdnem-30 évesen is ugyanúgy átjön.
Most is úgy érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban, mint amikor először olvastam kb. három éve. Most is szuper könyvnek tartom.
Ami mindenfélére emlékeztet (most épp más mindenfélékre, mint három éve), és amitől összeszorul a szívem, és amitől ugyanakkor tök boldog leszek, mert annyira otthon érzem magam benne.

spinakker>!
M. J. Hyland: How the Light Gets In

Ez a könyv @entropic értékelése óta érdekel, amit már jó néhány éve írt, de nekem mégis csak most sikerült eljutnom oda, hogy neki is álljak.
Már az elején eszembe jutott, amit nemrég hallottam valakitől: már senki nem emlékszik arra, milyen volt kamasznak lenni. Nagyon már én sem emlékszem rá, pedig meghatározó korszakom volt, na meg, egyáltalán nem is volt még olyan régen (kicsit még mindig benne vagyok).
Hát igen. Tök érdekes, hogy amit a tini a világ ellene indított támadásának fog fel, arra a felnőtt azt mondja már, hogy „szedd össze magad”, meg „ne nyavalyogj”. Felnőttként annyi mindent megtapasztalva, és kissé megfáradva, kiégve már nem látjuk azt a rengeteg terhet, amit ők cipelnek. Az nekünk bármennyire jelentéktelennek tűnik is, nekik a világot jelentik. És azt se látjuk, hogy mennyire nincsen még copingjuk, nincsen hogyan megküzdeniük a gondokkal. Főleg, ha az ember olyan szar társadalmi-gazdasági háttérből jön, mint a főszereplő, Lou.
Azt hiszem, itt kezdődnek az okok, amiért nem tudtam teljesen együtt érezni Lou-val. A szenvedéseit megértettem, de nem éreztem át. Azt, hogy mennyire tudatában van a testével és mennyire kényelmetlenül érzi magát a bőrében, azt, hogy a fogait kényelmetlennek és idegennek érzi a szájában, azt, hogy mocskosnak és rohadtul érzi magát, azt, hogy nem tud mit kezdeni az öleléssel és úgy általában a társas szokásokkal, mind megértettem, hiszen a kamaszok ilyenek, és egy-két tekintetben én is ilyen voltam – viszont nem éreztem át ezeket a gondokat.
Emellett pedig izgulni sem tudtam érte. Lou folyamatosan arról álmodozik, hogy az ausztrál white trash családjától és környezetétől kiszakadva majd egy jól táplált, illemtudó, és szép amerikai családnál új életet fog tudni kezdeni. Olyanokon gondolkodik, hogy majd mennyit fog olvasni, milyen jól beilleszkedik majd az osztályába, stb. Meg, miután valami rosszat csinált (cigi, alkohol, drog, kimaradások), azt ígérgeti magának meg másoknak is, hogy majd hogyan fogja mindezt jóvá tenni – amit persze, hogy többnyire nem fog. Nem is izgultam, hiszen tudom, hogy a régi viselkedések nem változnak meg hirtelen – főleg, ha valaki annyira nyomasztó gazdasági-társadalmi közegből jön, mint ő. Miért követi el valaki mindig ugyanazokat a hibákat, miért nem tud valaki javítani a helyzetén, miért tűnik úgy, mintha szándékosan rontaná a saját sorsát? Ezek azok a kérdések, amiket én, a pszichológiát tanult, cinikus fejemmel könnyen meg tudtam válaszolni – de Lou nem.
Mindez még hagyján, ha a történet olyan lett volna, de nem volt olyan. Alig van benne dráma vagy konfliktus, ami van, az is kicsi. Nagyon lassan csordogál az idő, leginkább Lou szenvedéseiről meg hibáiról van szó. Emellett viszont alig tudunk meg valamit a múltjáról (na jó, ez van viszonylag a legjobban kifejtve), arról, hogy mégis mit csinál egész idő alatt a fogadó családja házában, vagy egyáltalán a suliban (azt hiszem, csak annyi szó esik róla, amíg az első napon kínlódik ott), hogy a fogadó családban a nő miért hagyta abba a hobbijait, a férfi miért tűnik kiégettnek, mint az állat, a lány mennyire hasonlít Lou üresfejű nővéreire, és hogy a fiú miért akkora perverz nyomi. És ha már James-nél tartunk, az mégis micsoda, hogy a srác akkora fucking creep, hogy Lout álmában (aki csak úgy tesz, mintha aludna) megujjazza, Lou utána mégis baromira konfliktusosan érez azzal kapcsolatban, hogy tetszik-e neki a srác vagy sem.
Nem esek abba a hibába, hogy Lou-t önzőnek lássam, vagy hogy úgy gondoljam, csak saját magának köszönheti a hibáit, és hogy ezek miatt pedig magát a könyvet se szeressem. Mind a Zabhegyezőt, mind ezt a könyvet sokan ezek miatt nem szeretik. Az ilyen emberek tényleg elfelejtették már, milyen volt kamasznak lenni. Nekem viszont nem emiatt volt csalódás a könyv, hanem amiatt, hogy nem tudtam Louval együtt érezni, és mert számomra alig valami történt a könyvben.
Persze az is lehet, hogy csak rosszkor, későn olvastam, és a könyv tényleg olyan tök jó, mint amilyennek pl. @entropic is írja.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

spinakker>!

I think she wants to hug her and I think I want to; at least I wish I were the kind of person who knew how to hug somebody.

17. oldal (Canongate, 2005)

spinakker>!

Margaret stays still. Her hands hang by her sides without the need to fidget, fold or point. It is as though her body does not exist in the way mine does. Her body is no obstacle, no hindrance. It’s as it should be: a thing for carrying thought, and for converting thought into action.

18. oldal (Canongate, 2005)

spinakker>!

She tells me what ‘the kids’ are studying and what sports they play. She tells me so many things it feels like every new fact is pushing an old one out of my brain. But I try hard to concentrate. I want to remember the details. Only selfish people don’t listen to other people’s details and the most selfish of all people never ask any questions. Like my sisters. They don’t even ever ask anybody how they are. They just launch into puerile conversation about the sales on at the shops, or the way certain stockings ride up your arse.

22. oldal (Canongate, 2005)

spinakker>!

I am terrified of girls in groups; their gossip and treachery. Shopping malls, fashion magazines, change rooms and trying on clothes, they all make me feel angry and dirty. And shop assistants who barge in on you, and girls who like to shop; they always want to see what other girls’ bodies look like.

46. oldal (Canongate, 2005)

spinakker>!

This is another fresh start and I’m going to get it all perfect. No more blushing. Act really confident. Say lots of funny things. Look at people when you speak to them. Answer lots of questions. Meet the smartest people in the class.

110. oldal (Canongate, 2005)

spinakker>!

I can’t sleep. I think about auditioning and it terrifies me. I don’t even like musicals. But if I can do this, maybe I can do other things. Maybe I can learn to be confident. Maybe I will change – if I do this. If I do this one thing – if I can do this one thing right – I’ll change who I am forever.

167. oldal (Canongate, 2005)


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Black Swan Green
Gavin Extence: The Universe Versus Alex Woods
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower
Stephanie Burgis: The Dragon with a Chocolate Heart
Angela Carter: The Magic Toyshop
Patrick Ness: Monsters of Men
Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time
C. D. Payne: Youth in Revolt