Meghaltok ​mind (Helen Grace 9.) 104 csillagozás

M. J. Arlidge: Meghaltok mind

„Egy ​óráig leszel még életben.”

Egy telefonhívás egyetlen mondata. A hívó letette a telefont. Biztosan csak egy telefonbetyár… Vagy valaki tévedett, rossz számot hívott. Bármi valószínűbbnek tűnik a szörnyű igazságnál: valaki figyel, lesben áll, készen arra, hogy egy óra múlva kioltsa az életed.

De miért?

Ezt Helen Grace felügyelőnek kell kiderítenie. Nem először vadászik gyilkosra, de most úgy tűnik, mintha a tettes folyamatosan egy lépéssel a rendőrség és az áldozatok előtt járna. Nincs indíték, nincsenek tanúk és nincsenek nyomok – nincs más, csak a merő félelem –, így pedig egy óra az örökkévalóságig is eltarthat.

M. J. Arlidge az elmúlt húsz évben csúcsminőségű televíziós drámákkal foglalkozott; olyan bűnügyi sorozatok köthetők a nevéhez, mint A néma szemtanú, a Torn, az Anyák és fiúk, legutóbb pedig az ITV nagysikerű sorozatán, a Bűn és ártatlanságon dolgozott. Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace fel- ügyelő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
GABO, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660179 · Fordította: Turcsányi Jakab
>!
GABO, Budapest, 2020
504 oldal · ISBN: 9789635660506 · Fordította: Turcsányi Jakab

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Helen Grace


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 71


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Az már biztos, hogy M. J. Arlidge nem lassú tűzön főz; a Meghaltok mind pörgősen és érdekfeszítően indul, kellően felcsigázva az olvasót. Egy telefonhívás: “Egy óráig leszel még életben.” Már eleve az a tény, hogy sejtjük, valami történni fog, de nem tudjuk a mikort, a hogyant, és a miértet, megteszi a hatását. Szeretem az ilyen vérpezsdítő kezdéseket, és az írót már ismerjük, nem vesz vissza az izgalmakból, nem ül le a történet, hanem ezt a tempót megtartva viszi végig a történetét. Ez köszönhető annak is, hogy a fejezetek rövidek, nem mennek át nyögvenyelősbe, és mindig ott van az a baljós hangulat, ami végig kíséri a főszereplőket. Manapság nem egyszerű olyan thrillert írni, amit más nem írt már meg, és nem elég felsorakoztatni néhány borzalmat, hogy majd ettől eladható lesz, kell a percíz felvezetés, a karakterek fokozatos fejlődése, és az, hogy a “szörny” kiléte megdöbbenést okozzon. Annak ellenére, hogy ez a regény sem az egyedi kategóriát képviseli, mégis megvolt benne a fejlődés és a csattanó ígérete.
A Meghaltok mind kötet a kilencedik része a sorozatnak, és Arlidge az első résszel, az Ecc, pecc-el felhívta magára a figyelmet az olvasók között. A sorozat azóta is töretlenül halad, bár be kell vallanom, hogy, amennyire kedvencem volt Helen Grace, most nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim. Amíg a többi szereplő fejlődik, mindig adva újabb okot, hogy az olvasó menjen előre a nyomozásban, addig Grace valamiért megrekedt ugyanazon a szinten, nincs fejlődés, sőt, néha kifejezetten idegesítő tudott lenni. Tekintve, hogy ez már tényleg a sokadik rész, nehéz újat adni belőle, mégis vártam tőle valami pluszt, amit eddig mindegyik résznél hozott. Ettől függetlenül, nem vette el a kedvem attól, hogy a következő részt is elolvassam, mert, ahogy fent is írtam, az író sok munkát fektetett a többi karakterbe, és nem hagyja, hogy a történet fő vonala lapos és egysíkú legyen.

Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/12/16/m-j-arlidge-meghaltok-…

13 hozzászólás
cicus61 P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Nagyon tetszett a történet. Már az elején gyanús volt, hogy mi az indíték, aztán a vége felé már azt is sejtettem, hogy ki a gyilkos, de ettől még nagyon élvezhető volt a könyv. Nagyon kedvelem Helent és csapatát, bár most Joseph nagyon undormány volt, nagyon utáltam.

1 hozzászólás
mate55 P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Úgy tűnik, a minőségi borzongás mára már csak a múlté. Arlidge egykori fénye halványodni látszik, mert ebben a részben már a leleményes karaktereket és a magával ragadó cselekményt teljesen elhanyagolva inkább egy rég kimerített forrást fakasztott újra, annak a véget nem érő áradatára koncentrált, ezért a „süllyedő” sorozatok tipikus esete lett a könyve. Megpróbált mindent, de mégis hiányzott valami olyan dolog a végeredményből, ami szerethetővé tudta volna számomra (éreztem egyfajta fáradságot, mivel a visszatérő karakterek, nem voltak képesek színt vinni a történetbe) tenni ezt a részt is. Ugyan a gyilkos személye a végéig kérdéses? marad, viszont hamar gyanakodni kezd az ember, hisz magától értetődik az egész. spoiler Ha a későbbiekben Alridge csak egy kicsit is úgy tud működni, mint a kezdet kezdetén, ha meg tud ismételni bizonyos elemeket annak sikerreceptjeiből, akkor talán, (ha nem is korszakalkotó) de újra egy kiváló részhez lehet szerencsénk.

Regina_Elek>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Az idő relatív

Southamptonban továbbra sem telik unalmasan az élet, mert újabb rendkívüli halálesetről lehet hallani. Valaki játszadozik az áldozatokkal, felhívja őket és tudatja velük a haláluk időpontját, és ezzel kezdetét veszi életük legrémisztőbb órája.

A történet a klasszikus horrorfilmbe illő telefonhívással kezdődik, csak jelen esetben kevesebb, mint egy óra áll rendelkezésre az életben maradáshoz és ijesztgetés sincsen. Az elkövetési mód – az előző esetekhez képest – kevésbé volt visszataszító. A célpontok, és a motiváció egyértelmű, a múltban történt események hamar kiderülnek, valamint a potenciális jelölt a bűncselekmények elkövetésére is rendkívül csekély, mely mindent egybevetve megfosztja az olvasót az ámulatba ejtés pillanatától.

Ettől függetlenül izgalmas nyomozásokkal teli történet, mely megmutatja, hogy spoiler

https://anigersbooks.blogspot.com/2020/12/m.html

>!
GABO, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660179 · Fordította: Turcsányi Jakab
Kókuszka>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

„Egy óráig leszel még életben” aztán a hívó fél bontja a vonalat, izgalmasan kezdődik Helen Grace és csapatának legújabb gyilkossági nyomozása. Majd sorozatgyilkossággá nő a bűnügy, kibontakoznak a múltbeli események, traumák, a múlt kísértetei. Előkerül egy nyolc évvel ezelőtti, öt tizenévest érintő erőszakos bűncselekmény. Megkezdődik a gyilkos utáni vadászat, üldözési jelenetek sokaságával. Párhuzamosan az író sokat foglalkozik Grace és kollégái magánéletével, ezáltal a krimi szál izgalma időnként háttérbe kerül, lenyomva a krimi részt, számomra nem hozva az elvárható izgalmat.

dagikám >!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Ismét egy pörgős Helen Grace nyomozásba csöppentünk. Az áldozatokat egy titokzatos idegen telefonon megfenyegeti,hogy csak egy órát fognak még élni. Vajon ki ez a sorozatgyilkos? És mi köti össze az áldozatokat?
Mindent tartalmazott ami egy krimihez kell.
Igaz,néha háttérbe szorult a nyomozás,de teljesen kikapcsolt

noni55 P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Bosszúhadjárat egy évekkel korábban ért sérelem miatt. A gyilkos felhívja áldozatát telefonon azzal a szöveggel, hogy „Egy óráig leszel még életben”. Az első két áldozat után a nyomozók rájönnek, hogy valószínűleg azt a négy személyt vették célba, akik évekkel korábban sikeresen megmenekültek egy őrült karmaiból. A hajsza megkezdődik a gyilkos után, szorít az idő is, de Helen Grace nyomozónak és a csapatának még csak sejtelme sincs, hogy milyen nyomot kövessenek. Az író most is sikeresen félrevezetett, hihetetlen csavarokat vitt a történetbe. Helen minden tőle telhetőt megtesz, hogy kibogozza a szinte lehetetlen szálakat. Helen még mindig képes az életét kockáztatva is elkapni a gyilkost, őrült, sőt életveszélyes helyzetekbe sodorja magát. Nagyon tetszik, hogy Helen és a nyomozók magánéletét is nyomon követhetem.
Emilia, az újságírónő ha lehet még pofátlanabb és nyomulósabb, mint valaha. Olyan dolgokat tesz, hogy simán fel lehetne jelenteni. Szerintem életcélja lett, hogy tönkrevágja Helen karrierjét.
A történet cselekménye pörgős, fordulatos és kiszámíthatatlan, bár ez a rész mellőzte a kimondottan brutális gyilkosságokat. Remélem az író folytatja ezt a sorozatot, mert Helen az egyik legkedvesebb nyomozó számomra.

Lanore P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Talán azért, mert Carter könyve után olvastam, vagy talán azért, mert Grace felügyelő és kis csapata kezd egy kicsit fáradni, de ez a kötet nem jött be annyira. Bár tény, hogy a gonoszunk kiléte meglepett, de ezt leszámítva valahogy hiányzott az igazi izgalom… remélem nem arról van szó, hogy már csak a Carter-féle brutalitás tetszik, mert az elég beteg dolog lenne ugyebár… :D A Joseph vonal elég furcsa lett, jó lenne többet megtudni a múltjáról, talán a következő rész(ek)ben erről is kiderül valami. Bizakodó vagyok, hogy lesz ez még jobb is, hogy Arlidge stílusa újra beszippant majd. Ó, és légyszi Emíliát spoiler! Ennyire idegesítő karakter nincs még egy a földön…

1 hozzászólás
Iustitia >!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Elcsépelt kezdés egy telefonhívással, amely úgy ott van az ember fülében, mintha minden reggel az ébresztője helyett is ezt súgná egy halk hangocska. Ebből kellene valami egyedit felépíteni. Nem kis feladat, de ne szaladjunk ennyire előre…
Ilyenkor szoktam elgondolkodni, hogy de jók is a Poirot-féle akármelyiket akármikor lekapom a polcról krimi-rengetegek. A kilencedik résszel már végképp elértünk ahhoz a ponthoz, ahol nem tanácsos „nem bejáratott” Grace-olvasónak kézbe venni a könyvet. A nyomozócsapat magánélete a történet szerves része. Az előző nyolc rész ismeretének hiányában – mivel már annyi minden történt velük – könnyen elveszti a fonalat egy „beugrós” olvasó, nyilván ezzel az olvasási élmény csökkenését előidézve.
Helen bizonyára idősödik, mert bár végül egyáltalán nem alakul úgy, mégis megpróbál legalább a megállapodás gondolatával eljátszani. Erre eddig még nem igazán volt példa – ez mindenképp plusz pontot jelent az én konzervatív világlátásom szerint. A szerzőbe – fájdalom! ahogy Dumas szokta volt mondani – egy csepp romantika sem szorult. Kimondottan kegyetlenül kezeli ebben a részben a főszereplőket; pedig most ügyesek, egy kis dicséret sem ártana. Épp itt van a kutya elásva: más rosszul elvégzett munkája miatt futnak egy pár fölösleges kört, de aztán gyorsan a helyére kerülnek a kirakós darabjai. Vagy ha azt vesszük, nem is olyan gyorsan, hiszen közben elfolyik a kezünk közt 500 oldal, de bizonyisten fel se kapjuk a fejünk közben. Nem annyira thriller ez, mint akció, pörögnek az események, feszített a tempó, nem hagyja lazsálni az olvasót sem.
Vannak fenntartásaim a sorozattal, de valamit mégiscsak tud Arlidge, mert ez az egyik „legaktívabb” sorozat-olvasásom. Nem feltétlen élveznek a frissen kijött részek prioritást egyéb könyvekkel szemben, de azért vissza-visszakanyarodok Helen Grace-hez és időről-időre pótlom az elmaradtakat, mígnem újra várnom kell a friss megjelenésekre. Már ez is nagy szó, általában egy-két rész után évekre el szoktak sikkadni nálam a folytatásos történetek… A legocsmányabb borító címét előre ide jóslom. Vállalok erre a tippemre még öt meg nem írt és ki nem adott részt is.

Zanit>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Kb. egy éve olvastam az előző részt. Akkor azt írtam, hogy „Egy-két könyv elolvasása után erre már nem is fogok emlékezni”. Nos, ez be is jött. Viszont úgy rémlik, hogy akkor ez a spoiler Jó dolog, ha változik egy karakter valamilyen irányba, de egy 180 fokos fordulat még sok.
Helen meg nem változott egy hangyabokányit sem, ez már uncsi.
A bűnügyi szál nem csigázott fel, nem nagyon tudott érdekelni, hogy ki gyilkolássza halomra az embereket.


Népszerű idézetek

Regina_Elek>!

A tragédia manapság egy értékes vagyontárgy.

13. fejezet 59. oldal

mate55 P>!

Justin Lanning kibámult az ablakon, a láthatárra függesztve a tekintetét.

(első mondat)

SchizoVampire P>!

Gyakran kívánta az elszigeteltséget; szüksége volt rá, hogy kilépjen a világból, eltávolodjon az emberektől, de időnként csak ártott vele magának, mert felnagyította a félelmeit és megerősítette a magányát.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Helen Grace
viktike>!

Van ez a két régi barátom, akiktől nem tudok megszabadulni. Az egyik a csoki, a másik a süti.

274. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Angela Marsons: Törött csontok
Robert Bryndza: Az éjjeli vadász
Katerina Diamond: A tanár
Chris Carter: Halállista
N. Nagy Zoltán: Keselyű
Karen Rose: Számolj tízig
Steve Cavanagh: Tizenhárom
J. D. Robb: Halálos bosszú
Donato Carrisi: Démoni suttogás