Meghaltok ​mind (Helen Grace 9.) 45 csillagozás

M. J. Arlidge: Meghaltok mind

„Egy ​óráig leszel még életben.”

Egy telefonhívás egyetlen mondata. A hívó letette a telefont. Biztosan csak egy telefonbetyár… Vagy valaki tévedett, rossz számot hívott. Bármi valószínűbbnek tűnik a szörnyű igazságnál: valaki figyel, lesben áll, készen arra, hogy egy óra múlva kioltsa az életed.

De miért?

Ezt Helen Grace felügyelőnek kell kiderítenie. Nem először vadászik gyilkosra, de most úgy tűnik, mintha a tettes folyamatosan egy lépéssel a rendőrség és az áldozatok előtt járna. Nincs indíték, nincsenek tanúk és nincsenek nyomok – nincs más, csak a merő félelem –, így pedig egy óra az örökkévalóságig is eltarthat.

M. J. Arlidge az elmúlt húsz évben csúcsminőségű televíziós drámákkal foglalkozott; olyan bűnügyi sorozatok köthetők a nevéhez, mint A néma szemtanú, a Torn, az Anyák és fiúk, legutóbb pedig az ITV nagysikerű sorozatán, a Bűn és ártatlanságon dolgozott. Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace fel- ügyelő… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660179 · Fordította: Turcsányi Jakab
>!
GABO, Budapest, 2020
504 oldal · ISBN: 9789635660506 · Fordította: Turcsányi Jakab

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Az már biztos, hogy M. J. Arlidge nem lassú tűzön főz; a Meghaltok mind pörgősen és érdekfeszítően indul, kellően felcsigázva az olvasót. Egy telefonhívás: “Egy óráig leszel még életben.” Már eleve az a tény, hogy sejtjük, valami történni fog, de nem tudjuk a mikort, a hogyant, és a miértet, megteszi a hatását. Szeretem az ilyen vérpezsdítő kezdéseket, és az írót már ismerjük, nem vesz vissza az izgalmakból, nem ül le a történet, hanem ezt a tempót megtartva viszi végig a történetét. Ez köszönhető annak is, hogy a fejezetek rövidek, nem mennek át nyögvenyelősbe, és mindig ott van az a baljós hangulat, ami végig kíséri a főszereplőket. Manapság nem egyszerű olyan thrillert írni, amit más nem írt már meg, és nem elég felsorakoztatni néhány borzalmat, hogy majd ettől eladható lesz, kell a percíz felvezetés, a karakterek fokozatos fejlődése, és az, hogy a “szörny” kiléte megdöbbenést okozzon. Annak ellenére, hogy ez a regény sem az egyedi kategóriát képviseli, mégis megvolt benne a fejlődés és a csattanó ígérete.
A Meghaltok mind kötet a kilencedik része a sorozatnak, és Arlidge az első résszel, az Ecc, pecc-el felhívta magára a figyelmet az olvasók között. A sorozat azóta is töretlenül halad, bár be kell vallanom, hogy, amennyire kedvencem volt Helen Grace, most nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim. Amíg a többi szereplő fejlődik, mindig adva újabb okot, hogy az olvasó menjen előre a nyomozásban, addig Grace valamiért megrekedt ugyanazon a szinten, nincs fejlődés, sőt, néha kifejezetten idegesítő tudott lenni. Tekintve, hogy ez már tényleg a sokadik rész, nehéz újat adni belőle, mégis vártam tőle valami pluszt, amit eddig mindegyik résznél hozott. Ettől függetlenül, nem vette el a kedvem attól, hogy a következő részt is elolvassam, mert, ahogy fent is írtam, az író sok munkát fektetett a többi karakterbe, és nem hagyja, hogy a történet fő vonala lapos és egysíkú legyen.

Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/12/16/m-j-arlidge-meghaltok-…

13 hozzászólás
mate55 P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Úgy tűnik, a minőségi borzongás mára már csak a múlté. Arlidge egykori fénye halványodni látszik, mert ebben a részben már a leleményes karaktereket és a magával ragadó cselekményt teljesen elhanyagolva inkább egy rég kimerített forrást fakasztott újra, annak a véget nem érő áradatára koncentrált, ezért a „süllyedő” sorozatok tipikus esete lett a könyve. Megpróbált mindent, de mégis hiányzott valami olyan dolog a végeredményből, ami szerethetővé tudta volna számomra (éreztem egyfajta fáradságot, mivel a visszatérő karakterek, nem voltak képesek színt vinni a történetbe) tenni ezt a részt is. Ugyan a gyilkos személye a végéig kérdéses? marad, viszont hamar gyanakodni kezd az ember, hisz magától értetődik az egész. spoiler Ha a későbbiekben Alridge csak egy kicsit is úgy tud működni, mint a kezdet kezdetén, ha meg tud ismételni bizonyos elemeket annak sikerreceptjeiből, akkor talán, (ha nem is korszakalkotó) de újra egy kiváló részhez lehet szerencsénk.

Regina_Elek>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Az idő relatív

Southamptonban továbbra sem telik unalmasan az élet, mert újabb rendkívüli halálesetről lehet hallani. Valaki játszadozik az áldozatokkal, felhívja őket és tudatja velük a haláluk időpontját, és ezzel kezdetét veszi életük legrémisztőbb órája.

A történet a klasszikus horrorfilmbe illő telefonhívással kezdődik, csak jelen esetben kevesebb, mint egy óra áll rendelkezésre az életben maradáshoz és ijesztgetés sincsen. Az elkövetési mód – az előző esetekhez képest – kevésbé volt visszataszító. A célpontok, és a motiváció egyértelmű, a múltban történt események hamar kiderülnek, valamint a potenciális jelölt a bűncselekmények elkövetésére is rendkívül csekély, mely mindent egybevetve megfosztja az olvasót az ámulatba ejtés pillanatától.

Ettől függetlenül izgalmas nyomozásokkal teli történet, mely megmutatja, hogy spoiler

https://anigersbooks.blogspot.com/2020/12/m.html

>!
GABO, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660179 · Fordította: Turcsányi Jakab
noni55 P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Bosszúhadjárat egy évekkel korábban ért sérelem miatt. A gyilkos felhívja áldozatát telefonon azzal a szöveggel, hogy „Egy óráig leszel még életben”. Az első két áldozat után a nyomozók rájönnek, hogy valószínűleg azt a négy személyt vették célba, akik évekkel korábban sikeresen megmenekültek egy őrült karmaiból. A hajsza megkezdődik a gyilkos után, szorít az idő is, de Helen Grace nyomozónak és a csapatának még csak sejtelme sincs, hogy milyen nyomot kövessenek. Az író most is sikeresen félrevezetett, hihetetlen csavarokat vitt a történetbe. Helen minden tőle telhetőt megtesz, hogy kibogozza a szinte lehetetlen szálakat. Helen még mindig képes az életét kockáztatva is elkapni a gyilkost, őrült, sőt életveszélyes helyzetekbe sodorja magát. Nagyon tetszik, hogy Helen és a nyomozók magánéletét is nyomon követhetem.
Emilia, az újságírónő ha lehet még pofátlanabb és nyomulósabb, mint valaha. Olyan dolgokat tesz, hogy simán fel lehetne jelenteni. Szerintem életcélja lett, hogy tönkrevágja Helen karrierjét.
A történet cselekménye pörgős, fordulatos és kiszámíthatatlan, bár ez a rész mellőzte a kimondottan brutális gyilkosságokat. Remélem az író folytatja ezt a sorozatot, mert Helen az egyik legkedvesebb nyomozó számomra.

Zanit>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Kb. egy éve olvastam az előző részt. Akkor azt írtam, hogy „Egy-két könyv elolvasása után erre már nem is fogok emlékezni”. Nos, ez be is jött. Viszont úgy rémlik, hogy akkor ez a spoiler Jó dolog, ha változik egy karakter valamilyen irányba, de egy 180 fokos fordulat még sok.
Helen meg nem változott egy hangyabokányit sem, ez már uncsi.
A bűnügyi szál nem csigázott fel, nem nagyon tudott érdekelni, hogy ki gyilkolássza halomra az embereket.

Vikk0722>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Úgy vártam ezt a részt, mint eddig egyetlen könyvet sem :)

A 8. résznél “értem utol” a sorozatot, és amint annak a végére értem, máris akartam a következőt, de erre mostanáig várnom kellett.
Megérte! De még mennyire, hogy megérte!

Alig vártam már, hogy tudjam, hogyan alakul Helen és Joseph kapcsolata. Mondjuk nem azt kaptam, amit vártam. Megdöbbentett a kapcsolatuk iránya! Mást vártam volna.
Ami a nyomozást, a gyilkosságokat illeti.. Az elkövető kiléte számomra egyértelmű volt nagyjából a könyv egyharmada óta.
Annyira egyértelműen egy irányba akart terelni Arlidge a gyilkost illetően, hogy feltűnően gyanússá vált, picit átgondolva rögtön kirajzolódott, és nem is tévedtem. Végül mégis tartogatott a végén meglepetést, mert azt, ami végül kiderült a gyilkos foglalkozását illetően, azt nem sejtettem.
Szóval végül mégis csak csavart rajta egyet a Mester.
Mert Mester! Arlidge számomra az etalon!
Helen Grace pedig a nyomozók nyomozója!

Már most tűkön ülve várom a következő részt, ami angolul 2021 nyarán érkezik, szóval remélem, nagyjából egy év múlva már mi is olvashatjuk majd

2 hozzászólás
maya75>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Hm, ez most nem jött be. Pedig mennyire vártam… Az alapsztori jó lett volna, de a megvalósítás számomra vontatott és túl hosszú volt, telezsúfolva olyan üldözési jelenettel, amit halálra untam. (ide fordultak, oda kanyarodtak, ilyen utca, amolyan utca… minek?!) Lehet, hogy rövidebb kivitelben ütősebb lett volna.
Pár mondat ráadásul teljesen értelmetlennek tűnt, pedig most nézem, hogy ugyanaz a fordító, mint a korábbi részeknél. Nem is értem…
spoiler

eSsZ P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

most itt vacilálok, hogy megadjam-e a 4 csilit, de valahogy nem hajlok rá..

az a helyzet, hogy én már nem igazán akartam megvenni ezt a könyvet.. de valahogy mégis ráállt a kezem.. és eleinte azt gondoltam, hogy egy szuper izgalmas olvasmány lesz.. de sajna nem hozta az ehhez fűzött reményt.

az alapötlet nagyon jó, a kivitelezés már nem igazán.. valahogy lassúnak hat.. nem érzem azt a tempót, és sajna a második áldozattól lehet tudni, hogy ki a tettes.. nem hagy sok gondolkodni valót, szinte nyílvánvaló jeleket rak elénk.. aprókat… de ott van. így meg ugye.. nem valami izgalmas..

legnagyobb sajnálatomra, Helennel se tudok mit kezdeni, valahogy nem találjuk a közös nevezőt.. kimondom. nem szimpatikus. van benne valami, amit nem kedvelek.. és ez rányomja a bélyegét a könyvre..
mintahogy az is, hogy nincs senki más akit kedvelhetnék..mert a kebelbarátnője sem az én típusom .. igazság szerint, őt már az első könyvtől kezdve nem bírom.

mindent egybe vetve, sanda gyanúm, hogy itt elválnak útjaink, nekem nem hozza azt az izgalmat és élményt mint más hasonló krimik, de a műfaj kedvelői, vagy inkább Helen kedvelői biztosan szeretni fogják, mert alapjáraton jó kis írás, csak nekem nem fekszik.

Praetorianus P>!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Ez most itt csak egy tisztesség-négyes, afféle mementóul a sorozatnak és Helen Grace eddigi munkásságának. Az év utolsó olvasmányának viszont elég soványka volt. A kezdeti (már-már horrorba hajló) thriller hangulat valószínűleg örökre elenyészett. Az elmebetegek az utóbbi időben elkerülik Grace-t, és ennek köszönhetően a sorozat végérvényesen gyenge (és sokszor magát ismétlő) krimivé vált, amiben lassan hangsúlyosabb a magánélet mint a bűnesetek. Ezúttal kaptunk egy egyszerű fojtogatót, meg a végére egy kisebb csavart, amihez hasonlót simán olvastunk már féltucatszor. A gyilkos kilétéről legfeljebb az fog napokig felindultan szónokolni a családnak, aki még sosem olvasott krimit, én azonban egy mosollyal és vállrándítással letudtam a dolgot. Az is sokat elmond a történetről, hogy a végén nyitva hagyott szál magánéleti. És itt a legnagyobb problémám a sorozattal, hogy lassan már Grace és Charlie magánélete sem hat meg. Fiatalok, mégis mintha lassan a nyugdíjra készülnének. Ezúton kívánok nekik (is) boldog új évet, és remélem, hogy a jövő évtől ők is változnak, lehetőleg a jó irányba.

BBetti86 >!
M. J. Arlidge: Meghaltok mind

Arlidge durván 6 hónappal az előző rész után folytatja Helen Grace történetét. Aki viszonyt kezdett Josephfel, Charlie pedig lassan megszüli a második gyermekét. De most nem a magánéletre kell koncentrálniuk: valaki megfújtott egy Justin nevű fiatalembert, aki egyszer megmenekült pár barátjával egy sorozatgyilkos kezei közül. A sikeres üzletembernek más ellenségei is voltak, de amikor egy másik túlélőt is megfújtanak egy rejtélyes telefonhívást követően, Helen és a csapat kénytelen az egykori ügy részleteibe is elmerülni, hogy most még időben megtalálják a gyilkost.

A gyilkossági ügyre most sincs panaszom. A nyomozás csapatmunka, mindenki hozzájárul. Kihallgatás, tárgyi bizonyítékok, kutatás. Továbbra is tetszik, hogy itt nem bukkannak rá egyből az igazságra, folyamatosan jutnak egyre közelebb a gyilkoshoz és az igazsághoz.
Megint sikerül egy olyan gyilkost és motivációt elénk tárni, ami meglepő, de következik a cselekményből, nem a semmiből jött.

A karakterek fejlesztése, amivel kicsit most hadilábon állok. Helen és Charlie hozzák a szokott formájukat, ők már nem fognak változni. Pedig azt hittem, Arlidge lassan felhagy azzal, hogy mennyire nyomorult a magánélete a hősnőjének. Már nem a BDSM és a fájdalom a stresszoldója, Joseph egy fix és jó pont az életében. Csakhogy Joseph múltja begyűrűzik, és egy új arcát ismerjük meg a férfinak. Arlidge remekül felépítette, hiteles és már most várom, a folytatásban mit hoz ki ebből a helyzetből, de Helen miatt sajnálom, hogy megint visszajutunk oda, hogy magányos lesz, a munka a mindene, és nem tud elköteleződni a magánéletében.

A stílusa a szokott, amit kedvelek: sok párbeszéd, pörgős eseménysor, kevés és lényegre törő leírás.
Ha jön a 10-es, olvasni fogom azt is.


Népszerű idézetek

Regina_Elek>!

A tragédia manapság egy értékes vagyontárgy.

13. fejezet 59. oldal

mate55 P>!

Justin Lanning kibámult az ablakon, a láthatárra függesztve a tekintetét.

(első mondat)

viktike>!

Van ez a két régi barátom, akiktől nem tudok megszabadulni. Az egyik a csoki, a másik a süti.

274. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Angela Marsons: Törött csontok
Robert Bryndza: Az éjjeli vadász
Katerina Diamond: A tanár
Chris Carter: Halállista
N. Nagy Zoltán: Keselyű
Karen Rose: Számolj tízig
Steve Cavanagh: Tizenhárom
J. D. Robb: Halálos bosszú
Donato Carrisi: Démoni suttogás