Ecc, ​pecc (Helen Grace 1.) 949 csillagozás

M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez ​él, az meghal.
Más választás nincs.

A lány félholtan jött ki az erdőből.
A története hihetetlen volt. Mégis igaz.
Minden egyes iszonyú szava.

Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.

Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?

Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.

És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
GABO, Budapest, 2021
394 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635661213 · Fordította: Bori Erzsébet
>!
GABO, Budapest, 2015
394 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899530 · Fordította: Bori Erzsébet
>!
GABO, Budapest, 2015
396 oldal · ISBN: 9789634060994 · Fordította: Bori Erzsébet

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Helen Grace · Mark Fuller · Charlene "Charlie" Brooks


Kedvencelte 117

Most olvassa 34

Várólistára tette 475

Kívánságlistára tette 474

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Hát nekem ez nagyon tetszett! Annyira beteg ez a könyv.. nagyon durva.
Ehhez a kötethez az biztos, hogy kell gyomor. Némely résznél annyira belém égett, szerintem soha el nem feledem. Nem számítottam ennyire gyomorforgató történetre.
A könyv maga nagyon jól kivitelezett, az író stílusával is teljesen meg vagyok elégedve. Végre a kezembe akadt egy olyan könyv, ami mostanában elég ritkaságszámba megy: nincs elsietve a könyv vége. Egyáltalán nem lett elkapkodva, sőt, inkább húzta-vonta az író, de ez nekem így tökéletes lett. Nem volt sok a 400 oldal ebből a történetből, pörögtek az események, én pedig izgultam a szereplőkért. Szerettem a rövid fejezeteket, ettől is csak még morbidabb, komorabb lett a hangulat, illetve szinte minden karakter gondolataiba beleláthattam kicsit, mert ez olyannyira „váltott” szemszög.
Érdekes elgondolkodni a pszichológiai vonalán is a könyvnek. A fülszöveg nagyon jól fogalmaz :
„ Ez él, az meghal.
Más választás nincs.”
Baromira találó cím. Meghalsz vagy megölnek. Remekül bemutatta, ami ilyen esetben végigjátszódik az emberekben. Eleinte nyilván mindegyik páros vonakodik a gyilkosságtól, azonban ahogy telik az idő és tudatosul bennük, hogy nincs más lehetőség, így hát mindenki menti magát és megteszik. Viszont ezzel egy életre megnyomorítják magukat.
Ha valami betegebb krimire vágysz, akkor ez a Te könyved!:)

6 hozzászólás
FairyDust P>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Ez él, az meghal. Más választás nincs.

Tyű! Ez a könyv kellően izgalamas és beteg volt ahhoz, hogy lekössön és szeressem! :D
Elég volt ránéznem a boritóra és már megvett magának, főleg mivel az egyik kedvencem ugrik be róla ami nem más, mint a nem vagyok sorozatgyilkos. Ha valakit nem nyert meg a boritó akkor a fülszöveg olvasása után már bizonyára felkeltette az érdeklődését. Igen én boritó alapján választok könyvet, ez nem jó, le kéne szoknom róla. :D Le szeretném szögezni, hogy szerintem ez a sztori inkább pszicho thriller mint krimi. A történet az elejétől fogva egy alap feszültséggel operál ami akkor is jelen van, mikor gyakorlatilag nem történik „semmi”. Az alapkoncepció elég egyedi, van két áldozat, vajon melyik éli túl? Miért ők lettek kiválasztva? Miért ilyen módon teszi el őket láb alól a gyilkos? Egyáltalán ki a gyilkos? Ezek a kérdések (és még sok más) végig ott motoszkáltak a fejemben. A főszereplő számomra unszimpatikus volt, ahogy a többi megemlitett/felhozott mellékszereplő is, ennek ellenére szerettem a könyvet és nem alakult ki bennem negativ érzelem. Ahogy fentebb is irtam, ez nem krimi. Az alapjai elhintve megvannak, de a könyv esélyt se ad arra, hogy te is részt vegyél a nyomozásban és esetlegesen meg is tippelhesd, hogy ki a gyilkos… spoiler Azért adtam neki max pontszámot, mert a thriller része nagyon keményen megállja a helyét. Némelyik leirásnál szabályosan kirázott a hideg. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó oldalakon a forgott a gyomrom a kellemes megfogalmazásoktól… :D Valamint, tényleg egy jól felépitett és átgondolt történetet kapunk.

Összességében mi kell ehhez a könyvhöz?
1. Erős gyomor
2. Közepesen erős idegrendszer
3. A (pszicho)thriller és egyéb beteges dolgok kedvelése
4. Ne zavarjon ha egy fejezet indokolatlanul rövid

Ha ezek a pontok teljesülnek, szeretni fogod a könyvet! :)

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

„A hétköznapi életben számtalan olyan pillanat van, amikor el kell dönteni, hogy megnyitjuk, vagy eltemetjük magunkat. A szerelemben, a munkában, a családban, a barátokkal egyaránt vannak olyan pillanatok, amikor dönteni kell, hogy megmutatjuk-e a valódi énünket. ”

Ejha…na végre….ezt már szeretem.
Több szempontból is imádtam.

Az első, mert már a legelején belecsöppenünk az események legjavába.
Végig ködös állapotban tart, aztán hirtelen felszáll a köd, de még mindig nem az igazi és ami a legdurvább, hogy akkora átveréssel járt számomra, hogy csak lestem.

Ugyanis valahol a közepe táján rájöttem ki is lehet a hunyó, de bár a sejtésem beigazolódott, még is pofon ütött. Most akkor ki a rossz igazán?

Mert nézzünk szembe a tényekkel, igen is a pokolban túlélni, (még ha nem is így kellett volna) igen csak tiszteletre méltó és le a kalappal, aki ezt ép ésszel, ép lélekkel át tudja vészelni.

Főszereplőnk nem egy „egyszerű” hölgyemény, még azt is írhatnám igazi BADASS, de ezt így teljében elég nehéz elfogadnom.

Mindenki hordozza a lelki nyomorát, mindenkinek vannak titkai, és mindenkiből végül kibújik a gyilkos oldala.
Senki sincs biztonságban, senki nem mondhatja, hogy ezt nem tenné, mikor nincs választásod csak az élet vagy halál, akkor te vajon melyiket választanád?

Ez egy „csodás” játék, brilliáns elme kellett hozzá, hogy ezt végig gondolja és megvalósítsa.
Igen, megint a „gonosz” a kedvencem, mert értem a felfogását, függetlenül attól, hogy nem értek vele egyet.
Hiszem, hogy ezen karakterek, már a pokolban élve is úgy érzik, tettük nem okoz nagyobb gondot, mint ami már adott a világban és sajnos vagy sem, ő maguk is egy komoly, ártó részét kezdik el képviselni.
Ezek után, hol húzódik meg az a határ amit elítélünk!? Igen, Mi a biztonságból megítéltetjük ezen embereket, cselekedeteiket, de ha benne lennénk, akkor áldozat lennél vagy bűnös?

Lehet túlzás, de igen csak elgondolkodtam ezen és hasonló dolgokon miután becsuktam a könyvet.

A maga műfajában egy hihetetlen izgalmas, brutális, néhol sokkoló történetet olvastam és új kedvenc írót avattam.

Alig várom a következő kötetet!

Viszont a borító undorító és nagyon nem tetszik, jó mélyre fogom dugni a könyvespolcomon.

@Gothic01 mindig tudod, hogy milyen könyvek fognak nekem tetszeni….:D

Ajánlom, kedvenc!

9 hozzászólás
Smurfettereads>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, és úgy szólván ezzel átléptem az egyik komfortzónám, a horror zsánerrel, krimit már többször olvastam, és eddig csak horrorfilmeket néztem. :D Abból is jó sokat. :D A filmek szempontjából eléggé kritikus vagyok a horror témájúakat érintve, de ez a könyv tetszett, habár nem lett konkrét kedvenc karakterem, de azért Helen Grace-t kicsit megkedveltem, és Charlie-t is, Markkal együtt, bár nem vagyok tőlük nagyon elragadtatva.
Ahhoz képest, hogy rajta van a horror címke is, egy kicsit több izgalmat vártam, több akciót. A nyomozónő Helen, többször zsákutcába futott, és olyat gyanúsított, akit nem is igazán kellett volna. Egy csöppet csalódott vagyok a végével is kapcsolatban, a krimis részeket, azt nagyon jól kiemelte az író, sőt a leírás is tetszett, de valamiért mégis többet vártam. Zavar, hogy pár karakter szálát, akik belekeveredtek szintén a sorozatgyilkos utáni keresésbe, nem igazán lett el varrva a szálaik, mert nem derül ki mi lett velük. Se Whittaker-é, se Mickery-é, és annyi karaktert felvonultatott az író, majdnem mindenkinek volt saját szemszöge, de leginkább a domináns Jake-é lepett meg. Az meg még jobban, hogy Helen miért is járt hozzá…

További értékelésem:
link

Riszperidon>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Nem, nem, nem, nem és nem, és sokadszorra is nem!
Nem a történettel van gondom, sőt, az jó volt, sokszor kegyetlen, gusztustalan, és megrázó. De egyszerűen egészségügyisként nem tudok túllendülni egy istentelenül ordító, üvöltő, pofán vágóan nagy hibán! Egy ember NEM. BÍRJA. KI. 2-3 HÉTIG. VÍZ. NÉLKÜL! Mit egy, itt mindenki, akinek szerencséje volt! Nem értem, nem értem azt, hogy úgy, hogy ez megszámlálhatatlan mennyiségű ember kezén ment át kiadás előtt, senki nem szisszent fel, hogy emberek, itt van egy kis gáz.
Azért pedig még jobban dühít, hogy egy elég jó könyv! Többet vártam tőle? Valahol igen. Itt-ott sokkoló, lélekbe tépő volt? Igen. Ha félreteszem az első pár sort, megtalálta a legérzékenyebb pontomat? Meg!
Tetszett és borzasztott is egyben az, hogy az ember hogy süllyed vissza vadállati szintre. Ha ezt nézném csak, még négy és fél csillagot is kiharcolna, bár erősen hajoltam volna a négy felé, mert volt benne pár olyan hiba, amit egy profi nyomozó nem követ el. De a lelki résznek köszönhetően odabiggyeszteném azt a fél csillagot. De így nem megy, nem. Nagyon-nagyon nagy jóindulattal és nagy csalódottsággal adom meg rá a hármat. A sorozattól nem riasztott el, de nem hiszem, hogy ebben az évben a kezembe veszem a folytatást!

27 hozzászólás
Lanore P>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Ecc, pecc, ez él, az meghal. Más választás nincs.

És tényleg nincs! Hihetetlenül jól megírt (és jól fordított!) regény, sötét, beteg hangulattal, tele izgalommal, csavarral, lélektannal, olyan fájdalmakkal, megoldásokkal és „vezeklésekkel”, amilyenekkel az ember jó eséllyel csak egy könyv lapjain találkozik. Senkinek nem kívánom, hogy ilyesmit a való életben tapasztaljon meg, még az ellenségeimnek sem. Imádtam minden egyes sorát, a nyomozói csapat karaktereit, a gyilkosról szóló pár oldalas fejezeteket, ahogy beleláthattam a fejébe és a múltjába, imádtam, hogy egy percig sem volt unalmas, és imádtam, hogy megkaptam a válaszokat a miértekre. Kedvenc lett, és nagyon bízom benne, hogy olvashatom majd a folytatást!

brena>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Ejha, ez elképesztő volt! Ha szereted a krimiket, erős az idegzeted, bírod a gyomorforgató jeleneteket, akkor olvasd! Fuuuu nagyon durva volt!

9 hozzászólás
Naiva P>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Egész izgalmas volt, de sokkal durvábbra, és valamivel eredetibb történetre számítottam az eddigi véleményeket olvasgatva. Persze voltak benne hátborzongató jelenetek, de egy már régebben kierőszakolt Fűrész-maraton, után nem tudott újat mutatni. Sajnos egyetlen karaktert sem tudtam megkedvelni, spoiler. Valószínűleg ez is lett volna a szerző célja. Azért összességében nem volt gyenge könyv, de mint korábban említettem, azt hittem, erősebb idegzet kell hozzá. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a sorozat többi részére is.

7 hozzászólás
Csanda_Gergő I>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Kicsit bajban vagyok, mert a könyv teljes egészében kifejezetten jó élményként maradt meg bennem, mégis voltak dolgok, amik zavartak. Olyan dolgok, amik miatt mindig sokkal hosszabb értékelést írok.

Szóval leszögezném a regény erényeit. A karakterek jól megírtak és szerethetők voltak, és számomra éppen eleget foglalkoztunk velük ahhoz, hogy a végére érdekeljen a sorsuk.
Az alapötlet érdekes volt, habár nem éreztem korszakalkotónak egy olyan mezőnyben, ahol minden thrilleríró egymásra akar licitálni a véresebbnél véresebb gyilkosságpornókkal (Szerintem a pszichothrillerek piaca hamarosan krízisbe kerül majd, mert már nem lesz olyan kegyetlen gyilkosság, amit az olvasó újdonságként élne meg vagy ami kellően sokkolná, így a szerzők kénytelenek lesznek máshol értéket és fogást találni a témában).
Úgy gondolom, hogy a műfajtól elvárható alapossággal járta körbe a szerző, hogy mi történne azzal, aki ilyen helyzetbe kerül, mi játszódna le bennük, min mennének keresztül és mivé válnának a végén és a vég után.
Azt is fontos kiemelnem, hogy a könyv gyorsan olvastatja magát, a rövid fejezetekkel és a lényegre törő stílusával hamar eljutottam arra a pontra, amikor nem tudtam letenni (és jól tudtam vele haladni tömegközlekedés alatt, ami számomra lényeges).

És akkor rátérnék a fájdalmaimra, a történet logikátlanságaira, amik azért is annyira szívfacsaróak, mert a legtöbbször egy mondattal helyre lehetett volna hozni.
Az első, amit már más értékelésben is láttam, hogy spoiler.
A másik, hogy Helen Grace borzalmas rendőr. A könyv felénél még ki akartam emelni azt a pillanatot, amikor spoiler
De sajnos a könyv végére ez a hiba már nem is érdemes a kiemelésre, Helen ugyanis annyi hibát követ el a munkája során, csak hogy kiszolgálja az egyre drámaibbá váló és gyorsan felpörgő narratívát, hogy már nem győztem számolni, egy pont után elengedtem. spoiler
És még sorolhatnám. Összességében izgalmas történet volt és jó élmény. Érdekelt, foglalkoztatott, hogy ki a tettes, csak a végére kicsit elhollywoodiasodott, olyan érzésem volt, mintha a szerző próbálná minél egyszerűbb módon beleszuszakolni a cselekményt a saját maga számára a kezdetekkor felvázolt végkifejletbe, miközben már nagyon túl akar lenni rajta,spoiler.

Szilvi00 P>!
M. J. Arlidge: Ecc, pecc

Igazából durvábbra számítottam, ezért csak nappal mertem olvastam, nehogy szívrohamot kapjak ijedtembe. Úgy látszik, nem is vagyok olyan puhány! Párszor azért felfordult a gyomorom, de nem volt vészes. Minden megvolt benne, amit szeretek egy krimiben. Egy nem mindennapi főszereplő (Helen), érdekes karakterek (Jake, Mark, Mickery) , egy (beteg) sorozatgyilkos, nyomozás és feszültség. Sajnos senkit sem tudtam igazán megkedvelni, pedig nekem erre mindig szükségem van. Viszont izgalmas volt és végig fenntartotta az érdeklődésemet.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lanore P>!

Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszteni.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bizalom
shadowhunter1975 P>!

Vannak napok, amikor úgy istenigazából gyomorszájon vág az élet.

127. oldal, 36. fejezet (Gabo, 2015)

Lanore P>!

A hétköznapi életben számtalan olyan pillanat van, amikor el kell dönteni, hogy megnyitjuk, vagy eltemetjük magunkat. A szerelemben, a munkában, a családban, a barátokkal egyaránt vannak olyan pillanatok, amikor dönteni kell, hogy megmutatjuk-e a valódi énünket.

333. oldal

mrsp>!

Mindent megkap az, aki képes kivárni.

120. oldal, 33. fejezet

mrsp>!

Furcsa, de ha már tudod, hogy valami rosszat készülsz tenni, menten jobban érzed magad. Mámorító, euforikus, felszabadító érzés. Senki sem sejti, hogy mit tervezel. Senki sem állíthat meg. Ez a te mocskos kis titkod.

124. oldal, 35. fejezet

mrsp>!

[…] az a meztelen igazság, hogy soha senki nem ismerheti meg a másikat.

59. oldal, 16. fejezet

mrsp>!

A végén mindannyian állatokká válunk, akik kikaparják egymás szemét a túlélésért.

389. oldal, 114. fejezet

mezei P>!

Fogott egy könyvet, és olvasni kezdett. A polcok roskadoztak a könyvek alatt. Könyvek a kriminalisztikáról, a sorozatbűnözésről, Quantico történetéről – többször is áttanulmányozta már őket. Szépirodalmat nemigen olvasott – nem hitt a happy endben –, de a tudományt nagyra értékelte.

3 hozzászólás
Lanore P>!

Van az úgy az életben, hogy ételt kell tenned a kézbe, amelyik beléd mart.

341. oldal


A sorozat következő kötete

Helen Grace sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…
Robert Bryndza: Lány a jég alatt
Sarah Pearse: A szanatórium
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Chris Carter: Kivégzés
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Yrsa Sigurðardóttir: Gének