A ​babaház (Helen Grace 3.) 86% 155 csillagozás

Hála az égnek az író tartja a színvonalat. A harmadik könyvre is azt mondhatom, hogy nagyon jó volt. Nem tudok kevesebb csillagot adni mint öt, mert izgalmas, mert feszültséggel teli volt, mert egy percre sem lankadt a figyelmem olvasás közben. Sőt, egyszer kétszer komolyan megijedtem. Azt viszont sajnálom, hogy Helen nem akar megnyílni senki felé. Talán a következő részben.

Hát, kedves Matthew, ez igencsak kevés volt. A problémáim, Matthew, már az elején megmutatkoztak, gondolok itt néhány logikát/biológiai tényeket teljesen nélkülöző és meghazudtoló állításodra spoiler, de ezeket elnéztem volna már korábbi ismeretségünkre való tekintettel, Matthew, ha maga a történet legalább kicsit izgalmas lett volna. DE! Sajnos nem volt az, Matthew. Inkább egy tucat-iromány volt, Matthew, amiben sem az indítékok, sem a kivitelezés, sem semmi nem volt egyedi. Néha, ha nagyon bele tudok feledkezni a tartalomba, Matthew, elnézem a tőmondatokat, de ez a könyv nem adott rá lehetőséget, Matthew, így ezek is rettentően zavartak. És igen, Matthew, az is felettébb idegesítő, hogy a szereplők nevét minden mondatban legalább egyszer le kell írni. Mintha nem tudnám, hogy két szóval korábban kiről olvastam.. A magánéleti szálak fent említett okoknál fogva szintén nem fogtak meg igazán, voltak benne teljesen érdektelen szereplők, Matthew, olyan, mint pl. Jake és Daniel, és ha lehetek 100%-ig őszinte, Matthew, engem halálosan irritál ez a „művagányság” is, amit Helen produkál. Sajnos ez a rész nem lett a kedvencem, Matthew. spoiler

Egy újabb jó Helen Grace történet. Tetszik ahogy Arlidge az elkövető szemszögéből is megmutatja a történetet és tetszik ahogy Helen nyomoz. Egyik kedvenc krimiírómmá kezd válni Arlidge. Remélem még sok jó Helen Grace sztori lesz. :)

Oké, Arlidge hivatalosan is belépett a kedvenc íróim közé. Imádtam ezt a részt! Kellően meglepő, izgalmas, még akkor is, ha vannak benne kiszámítható részek, jó volt olvasni, tökéletes kikapcsolódást nyújtó krimi. Egyre jobban megismerhettem Helent és az új csapatot, volt, akit jobban megkedveltem, volt, akiben csalódtam – Harwood talán az egyetlen, akit eddig is utáltam, és ez most sem változott. A gyilkos fejében is benne lehettem, és a kis piszok jó sokáig titkolta a lényeget, lassan adagolta a megoldást. Remélem, jön még több rész is, tuti vevő leszek az összesre.

Még mindig egy pozitív dolog, hogy bele látunk gyakorlatilag az összes szereplő fejébe, nem csak Helenébe, bár ő amúgy is a környezete szemében egy rejtély, titokzatosság.
Rubyt nagyon sajnálom, bár igyekszik a lehetőségeihez mérten improvizálni, ami a szökés illeti, lehet én nem tudtam volna feltalálni magam, de nem is voltam még ilyen helyzetben.
Charlie-val jó párost alkotnak, a két legjobb karakter szerintem.
Emilia Garanita továbbra is egy minden hájjal megkent, számító pióca spoiler
Harwood is egy gonosz nő, érezhető, hogy kisebbségi komplexusokkal küzd Helen miatt, hiába áll rangban felette.
Olvasmányos, és kellőképpen izgalmas volt ez a rész is.

A harmadik sorozatgyilkosát üldöző Grace felügyelőnő története ismét sok izgalmat és körömrágós percet tartogatott számomra. Talán egy hajszállal kevésbé volt lebilincselő, mint az első két rész. Helen figyelmét kicsit elvonta Robert utána kutakodás, illetve a minden hájjal megkent főnöke. spoiler
Nagyon szurkoltam Ruby-nak, szegény lány sok borzalmat kellett kibírjon elrablója markában. Több régi szereplő távozását sajnáltam, de szerencsére Charlie maradt. Jake viszont igazán kaphatna nagyobb hangsúlyt!

Az írónak ez a 3. könyve, de ez volt a legizgalmasabb.Hihetetlen jó volt.
A cselekmény ami több szálon fut egyszerre, nagyon izgalmas. Remélem még lesz még folytatás, mert nagyon megkedveltem 3 részen keresztül Helen Grace nyomozónőt. :)

Valahogy a Helen Grace történetek egyszerűen nem bírnak belopózni a kedvenceim köze. Oké, olvastatja magát, érdekes, izgalmas, de van valami ami miatt nem nyer meg magának. Mint az előző rész értékelésében is írtam, az egyik ilyen tényező maga Helen Grace. Az első részben fordult elő, hogy egyszer azt hittem több oldalt átugrottam véletlenül, mert elképzelésem sem volt, hogy honnan jött a szerelmi szál, na ebben a részben is ez volt velem, kéz alkalommal spoiler Aztán amit megfigyeltem , hogy úgy nagyjából tíz oldalanként feltűnik a következő mondat „a kirakós darabkái a helyükre kerültek”. Ezt tenyleg nem lehetett volna valami mással helyettesíteni? Mert szerintem nagyon erőltetett volt fejezetenként ezt olvasni. Plusz spoiler Ebben a részben Helennel magánéleti szempontból semmi nem történt , bár ez az előző rész után lehet, hogy nem is baj. A három kötet között ebben tetszett a legjobban a gyilkosság, de még ez a rész sem lett a kedvencem, sajnos. Nem is vagyok benne biztos, hogy a negyedikre benevezek.
Ja és még valami, ami nem konkrétan ennek a kötetnek a hibája, de most lett elegem mert kb. ez a 20. Gabo kiadós könyvem, és eddig mindegyik atomjaira hullott a kezemben, pedig a villamoson való olvasás szerintem nem számít extrém körülménynek…

Helen ebben a részben is versenyt fut az idővel és sorozatgyilkost üldöz. Ezen kívül munkatársai közül is akad, aki próbálja őt befeketíteni.
A sorozatgyilkos nagyon precíz és sajnos több áldozat vére tapad már a kezéhez. Elrabolja őket, majd egy szépen berendeheztt „babaházba” helyezi el őket, ahonnan nincs kiút. Később fény derül mindenre és rájöhetünk miért is teszi ezt a gyilkos…korábban érte egy trauma, amit ő így dolgoz fel, illetve próbálja nem elfogadni azt ami igenis megtörtént. Ezen kívül a lányok nevében ír a Twitteren, de itt már azért elkövet néhány hibát.
A lányok közül amikor mi bekapcsolódunk a történetbe Ruby-t kapja el és őérte izgulhatunk. Szegény lány a poklok poklát járja át, közben Helen és társai próbálják megfejteni hol bújkál a férfi.
Tele van feszült izgalommal a könyv az elejétől a végéig, de Helen és csapata ismételten megmutatta, hogy előlük nem menekül senki.

Sokat gondolkoztam ezen a könyvön, értékelésen, hiszen közösen olvastam két krimiben jártas mollyal, és elég rendesen ki lett elemezve a sztori. Vitathatatlan, hogy van benne hiba, ezekkel egyet is értek, de az a nagy igazság, hogy én ezektől el tudok tekinteni. Nyilvánvaló, hogy az írónak nem a hitelesség, hanem a szórakoztatás a fontos. Kedvelem Helen-t és Charlie-t, kitartóak, határozottak, dominánsabbak a nők ebben a sorozatban. Valamint új szereplők, riválisok, munkahelyi feszültségek tették érdekessé a történetet. A nyomozás, a tettes előkerítése, főleg amikor versenyfutás volt az idővel, nagyon tetszett, izgultam is rendesen. Maga a bűnügy nem volt különösebben újszerű, sajnos ez a rész sem múlta felül az Ecc-Pecc izgalmát, de ez a rész mégis jobban tetszett, mint az előző.