A ​Végtelen Történet mint a beavatási szertartás szimbóluma 5 csillagozás

Gondolatok Michael Ende meseregénye kapcsán
M. Horváth Adrienne: A Végtelen Történet mint a beavatási szertartás szimbóluma

A német író világsikert aratott meseregényét, A végtelen történetet elemzi avatott hozzáértéssel M. Horváth Adrienne. A varázslatos regény Bux Barnabás Boldizsár és Kislány Királynő hőseinek analógiáját keresi, a jelképi gondolkodás, a szimbólumok megfejtése, belső világunkra való hatása érdekli. Michael Ende asszociatív világát boncolgatja, miközben Barnabással együtt bejárja és vele az olvasó is a gyermeki fejlődés, tehát az emberiség fejlődéskorszakainak útját. Akár Michael Ende, úgy a tanulmány szerzője is az ősi forrásokból merítkezve az antropozófia nézeteit közvetíti. A mese elemeit végigkísérve, a mitologikus elemek egész sora vonul fel, az archaikus világból az ősi Védák is kitetszenek, az eredeti történetben előforduló szakrális cselekmények értelmet, fényt kapnak.

>!
Xénia, Budapest, 1995
94 oldal · ISBN: 9638517069

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Qwerf
M. Horváth Adrienne: A Végtelen Történet mint a beavatási szertartás szimbóluma

Most vagy iszonyatosan művelt ez a csaj, vagy rendkívül alapos.
Mert ahogy @Kathleen is mondotta előttem, kevesebb a saját rész, tömve van idézetekkel a könyv, de mindez mégis hihetetlen könnyedséggel áll össze egy tartalmas egésszé, egy teljesértékű írássá. Érdeseken és logikusan hozza össze a szimbólumokat, fejti fel a mesét, persze itt is áll, hogy elfogadni semmit nem kell, nyugodtan maradjon meg mindenki annál, amit neki jelent A végtelen történet, mert ahogy itt is írják: „Vannak kapuk, melyek nekem vannak nyitva, és vannak, melyek másokat várnak.”
Egyedül ott húztam félre a számat, amikor a lány a végén bírálni kezdi Ende művét, ahogy mondja „strukturális hibákat” vél felfedezni benne. Véleményem szerint ez a könyv már nem szorul az én mentegetésemre, így nem kezdem megcáfolni M. Horváth Adrienne kisasszony körmönfont logika mentén levont következtetéseit, továbbá biztos vagyok benne, hogy ő sem „bántani” akarta. Többet adott már nekünk ez a könyv, mintsem hogy „itt van jó helyen a szimbólum vagy ott” dolgokkal pitiánerkedjünk.
A végtelen történet egy kicsit mindannyiunk életmeséje, és Ende mester még így is sok megfejtenivalót hagyott hátra nekünk. Lehet egyszer majd mi is jobban átlátjuk a képet, fentről, talán épp egy szerencsesárkány hátán szelve az eget…

>!
Kathleen
M. Horváth Adrienne: A Végtelen Történet mint a beavatási szertartás szimbóluma

Egy picit úgy tűnik, mintha egy katalógus lenne: mások idézeteiből tevődik össze a fejezetek nagy része. Értem én, hogy kompiláció (nem rossz értelemben), de azért egy hangyányit lehetett volna benne több saját ötlet. Ennek ellenére élvezetes és hasznos olvasmány. Ráadásul a Végtelen történet az egyik kedvenc könyvem, így még többet jelentett ez az esszé.

4 hozzászólás
>!
levendulalány
M. Horváth Adrienne: A Végtelen Történet mint a beavatási szertartás szimbóluma

Voltak benne eredeti ötletek, de nekem teljesen olyan volt, mintha egy szakdolgozatot olvastam volna! Azért jó kiindulási pontot adott az enyémhez! ;)

>!
loz
M. Horváth Adrienne: A Végtelen Történet mint a beavatási szertartás szimbóluma

Mintha beírnám egy keresőbe a könyv szimbólumnak látszó elemeit és összeszedném az érdekesebb találatokat. Ez egy szimbólumlexikon és kb. annyi köze van a Végtelen történethez, hogy az ott szereplő elemeket sorolja. Sokkal többet vártam. És nem azt, hogy az író vajon mit „próbált leírni”.


Népszerű idézetek

>!
Qwerf

Jung azt állítja, hogy egyetlen lelki betegét sem tekinthette még meggyógyultnak, míg a páciens a magasabb rendű célokra vonatkozó hitét vissza nem nyerte. „Ha az élet mélyebb értelmét keressük, ki kell tágítanunk önközpontú létünk szűk határait, és hinnünk kell abban, hogy fontos feladataink vannak az életben, … s az elkerülhetetlen viszontagságok során pedig csak a jövőbe vetett hitünkre támaszkodhatunk.” Az egyik legfontosabb feladat, hogy gyermekeinknek megadjuk azt a segítséget, amivel ezt a hitet megtalálják – megtartják.

3. A mese mint a titkokba való beavatás (23. oldal)

5 hozzászólás
>!
Qwerf

…a mese teremtő felismerés: művészi alkotás.

26. oldal

>!
Qwerf

A mesék jelentősége felbecsülhetetlen: olyan új területeket nyitnak meg a gyermeki képzelőerő előtt, melyeket magától már nem fedezhetett volna fel. Egyben a gyermek szembesül azzal, hogy az élet súlyos nehézségeit nem lehet elkerülni, küzdeni kell, s hogy ez a harc elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi élethez. A gyermekekkel pedig éppen szimbolikus formában lehet közölni, hogyan kell megbirkóznia a reá váró feladatokkal. A mesében a hős személyes vonzereje a fontos, akinek sorsával mindvégig azonosul. A gyermeknek ki kell lépnie a világba, mint ahogy ezt a szó legszorosabb értelmében megtette Barnabás is A végtelen történetben.
A mese a jelképek rendszerén keresztül mutat utat a gyermekeknek, hogyan fedezze fel önmagát, a körülötte lévő világot, milyen feladatok várnak rá, milyen nehézségekkel kell megbirkóznia, hogy útját jó véghez vigye. „A mese továbbá azt is ígéri, hogy ha valaki elindul ezen a félelmetes, kockázatos úton, a jóakaratú hatalmak megsegítik, és végül eléri célját.”
Az igazi mese szimbolikus jelrendszer segítségével belső folyamatokat tár fel, tehát belső utat mutat. „A mese lényegében a saját kalandja annak, aki átéli: aki költötte, aki elmondja, aki hallgatja”
A mese tehát nem a külső világról szól, nem a külvilágról akar hasznos ismereteket közölni, hanem az emberben lejátszódó belső folyamatokról. Ezt azonban mindig burkoltan, fantáziaanyag formájában és jelképek segítségével teszi.
Az ősi mítoszokban és mesékben sok a közös vonás. A legfontosabb az, hogy hasonló szimbólumrendszerrel dolgoznak, így tételezve egységesnek az emberiség közös kultúrkincset. Bettelheim szerint a különbség abban áll, hogy míg a mítosz egy követendő példát állít elénk, addig a mese a biztonságot és a reményt helyezi előtérbe. Míg a mítosz szinte mindig tragikusan végződik, a mesének mindig jó vége van. A mítoszokban a hősöknek emberfeletti tulajdonságaik vannak, a mesékben hétköznapi, emberi tulajdonságaik.

3. A mese mint a titkokba való beavatás (23-25. oldal)

>!
Carmilla 

Az emberiség egyre kevésbé tudta, illetve tudja befogadni és megérteni e jelképes beszédeket, mert világunkat már annyira „pusztítja a Semmi”, hogy gyermekeink lassan a népmesét sem értik.

>!
Qwerf

…ha itt és most körülnézünk, minden arról beszél, hogy a világ és a létünk sem lineáris, hanem születések és halálok sorozata. Ezt látjuk egy nap leforgás alatt, ahogy a nap hajnalban megszületik, majd alkonyatkor aláhanyatlik, hogy másnap újból megszülessen. De analóg látjuk ugyanezt egy év leforgása alatt, ahogy a nap végigjárja az égbolt állatövi jegyeit.
S ezt még tovább bővítve kisebb-nagyobb földi szakaszokról beszélhetünk, melyek szabályos rendben követik egymást.

2. Az "örök visszatérés" (19-20. oldal)

>!
Qwerf

Azt is szem előtt kell tartani, hogy a történetbe többféle kapun át lehet belépni. Vannak kapuk, melyek nekem vannak nyitva, és vannak, melyek másokat várnak. Nem vagyunk egyformák. Eltérő tapasztalatokkal és eltérő tulajdonságokkal rendelkezünk. Nem véletlen, hogy az ember mit olvas, kit ismer meg, milyen élethelyzetbe kerül, mit vesz észre a világból.

Zárógondolatok helyett (87-88. oldal)

>!
Qwerf

A tudomány mindenhatóságába vetett hit korszakában azt hitték, és sokan még ma is úgy gondolják, hogy az építészetben, szokásokban, vallásokban lévő hasonlóság csak úgy képzelhető el, hogy a népek a motívumokat egymástól átveszik. De, mint Hamvas Béla is írja, ezt a hasonlóságot, néha az azonosságot nem külső hatással kell magyarázni. „A föld minden népe között láthatatlan egyöntetűség van, s ez, az ember minél ősibb időkbe ereszkedik vissza, annál nagyobb. …A történetelőtti időkben a föld minden népe a lét ősforrásából merített. Azért voltak egymáshoz hasonlóak, mert mindegyik ugyanabból a szellemből élt…, végső gondolataikat mindegyikük ugyanabból az ősi szellemi megnyilatkozásból vette… Kelták, aztékok, hinduk, tibetiek, héberek, görögök ugyanabból az ősi szellemből merítettek és éltek.”

1. "Mint fent, úgy lent" (11. oldal)

1 hozzászólás
>!
Qwerf

C.G. Jung az archetípusokról, a szellemi ősképekről szóló elméletével közelíti meg ugyanezt a kérdést. Jung azt tanítja, hogy minden emberi megnyilatkoztatás kortól és helytől függetlenül, mindig és mindenhol azonos ősképekre vezethető vissza, s az azonos szimbólumok mind az azonosan működő, közösségi „kollektív tudattalan” azonos produktumai. A szimbólumok megjelenési formái, motívumai természetesen az illető kor és hely által meghatározott külsőséget mutatják.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tokaji Zsolt: Kínai jelképtár
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák
V. V. Ivanov: Páros és páratlan
Hans Biedermann: Szimbólum-lexikon
Priya Hemenway: A titkos kód
A. Heller: Bibliai szimbólumok – Számszimbolika
Jankovics Marcell: A Szarvas könyve
Vargha Balázs: Jelek, jelképek, jellemek
Lioba Schafnitzl – Harry D. Schurdel: Zászlók és lobogók
Michelcsik Erika: Ősprincípiumok és szimbólumok