Csak ​egy pillantás volt (Rózsaszirmok) 11 csillagozás

M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

A ​huszadik század eleji New Yorkban nincs könnyű dolga a boszorkánycsaládoknak. Nem elég, hogy kevesen vannak, de még azok a kevesek is olyan messze laknak egymástól, hogy ha nem tartanák meg minden évben a fényünnepet, talán soha nem is találkoznának. Ezek a találkozók sorsdöntőnek bizonyulnak megannyi család számára, mivel itt köttetnek meg azok az eljegyzések, amikből rövidesen házasság, majd új élet fog fakadni.
Poppy Fitzgeraldnak esze ágában sincs férjet keresni magának, ő csak dőzsölni tér be a mulatságra, de mint ahogy az a fiatal, szemrevaló kisasszonyoknál lenni szokott, menten megakad rajta egy fiatalember szeme. A Lombardi család legidősebb gyermeke, Nico, beleszeret az ír gyökerekkel rendelkező, pimasz és nagyszájú szöszke lányba, és elhatározza, hogy a következő fényünnepen már, mint férj és feleség jelennek meg. Csak azzal nem számol, hogy a kisasszony eléggé sajátos nézeteket vall a házasságról, hát még Mr. és Mrs. Lombardi…
Maria Lombardi egy álmodozó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Magánkiadás, Budapest, 2019
600 oldal · ISBN: 9786158119979

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Mrs. Fitzgerald (Poppy anyja) · Maria Lombardi · Nicolas Lombardi · Noel Heffernan · Poppy Fitzgerald · Alfredo Mondadori · Carlotta Lombardi · Carmelita Lombardi · Caroline Lombardi · Domenico (Nico) Lombardi · Ines Mondadori


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Hát kérem, kedves Molyok! Ez a könyv egy csoda volt, teljesen oda voltam érte és biztos vagyok benne, hogy többször is előveszem és újra fogom olvasni, ha esetleg rossz hangulatom kerekedik.Régóta szemeztem már a könyvvel, aminek a borítója is csodásan vonzó volt, de háza a Molyoknak, két kihívás-gazda is ezt a könyvet választotta nekem július hónapra.

Az egész történet imádni való volt, nem volt rövid, de azt sem bántam volna a kétszer ilyen hosszú lett volna.Imádtam az olasz családokat, egy kis ír keveredéssel, mivel az első párost ír leány és olasz fiú alkotta, egész sor újabb szerelmet indítva ezzel útjára.
Tele volt a történet humorral, évek óta nem nevettem ennyit olvasás közben.
A szerelők üdítőek és kedvesek voltak, a kornak megfelelő naivitással és a nemiség és azok következményeinek hiányos ismerete miatt rengeteg humoros helyzet alakult ki.Mégis tele volt fülledt és mégis gyengéd erotikus jelenetekkel és még a néhol előforduló káromkodások is viccesek és aranyosak voltak. A női egyenjogúság hajnalán New Yorkban játszódott a történet.
És mindezek mellett jutott rengeteg komoly tartalom is a történetbe, a családi szeretetről és összetartozásról, sok életbölcsesség az emberi kapcsolatok, tévedések és azok helyrehozataláról a jövőre nézve. Sok egymásra-találás, sok új élet születése, nagy családi gyarapodás volt a könyvben és még ennek kapcsán az évtizedekig tartó családi viszály miatti egymástól elszakadt családok újra egyesülése is. Szóval ez könyv olyan családregény volt, amelyben én is szívesen élnék. Tele szeretettel és toleranciával, egymásra való odafigyeléssel.

Bátran ajánlhatom mindenkinek, azoknak is, akik nem olvasnak fantasyt, mert csak annyiban volt e műfajba való, hogy a szereplők egy közösség boszorkányai voltak, de nagyon kevés misztikumot tartalmazott, inkább volt romantikus családregény és abból is a kiváló fajtából.

Ez a könyv megint egy tehetséges hazai szerző keze munkáját dicséri. Kedves M. G. Brown, hálás köszönetem, hogy megírtad ezt történetet, és ezzel el nem múló csodálatos élmény okoztál nekem. Gratulálok hozzá.

4 hozzászólás
BlueDeath IP>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Az a baj, hogy nem tudok kevesebb csillagot adni rá, mert nem érdemli meg, viszont az tuti, hogy amikor legközelebb találkozunk, megverem M. G.-t.
Remekül megírt történet, egy remek korban (és emlékszem még rá, hogy mennyi kutatás van mögötte, ha emlékeim nem csalnak, legalább egy hét elment rá, hogy a dobostortáról kerestünk közösen infókat, szerte a neten), az egyetlen ami kicsit fáj, hogy az eredileg fantasy sorozatnak induló sztori szépen, lassan elhagyja a fantasy elemeket és családregény lesz. Ami oké, jól is áll neki meg minden, de szeretnék több fantasy-t a történetekbe.
A karaktereket bírtam (főleg, hogy tudtam, ki kinek az őse), a humor szokás szerint a helyén volt. Hogy is mondjam… jó kis könyv ez (kicsi… hát hogyne… a szokásos novella -> kisregény -> $@!%, de baromi hosszú lett utat járta be ez is XD )

nypiro P>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Kezdetektől nyomon követem a sorozatot. Szépen sorban amint egy megjelenik el is olvasom. Erre a történetre kíváncsi voltam, hogy a múltban hogyan élt a család. Honnan indultak, ki milyen karakter volt régen, mit tett akkoriban, hogyan ismerek rájuk. A hogyan ismerek rájuk gyorsan ment, a legkisebtől a legnagyobbig. A tulajdonságaik akkoris ugyanolyan voltak. Nagyon nagy odaigyelést igényelt a könyv megírása, mind korbeli hitelesség miatt, mind a szereplők (amiből nem kevés van) jellemének abban a korban való megjelenítése miatt. A könyvben a korabeli találmányok is hitelesen szerepelnek, használják is a szereplők. A társadalmi rangok is jól el vannak találva. Azon a szinten kinek milyen lehetősége volt anyagi téren, tanulásban, hogyan kamatoztahatta a tehetségét. Megjelenik benne az abban a korban ritka női orvos, a szüfrazsett, a női fényképész.
Ha valaki önállóan ezt a regényt olvassa először egy valódi korban játszódó történelmi romantikus regényt kap amiben boszorkányok vannak, bár én sosem azokként gondolok rájuk, inkább csak ősi tudással még rendelkező emberekként, hitelesen ábázolja az 1900-as évek elejét. Hogyan tud boldogulni egy menekült házaspár akik kitartanak egymás mellett. Majd hogyan boldogul egy korábbi jólétét otthagyó család az Új Világban.
Kedvencem Mr. &Mrs. Lombardi. Tele van humorral a könyv. Szerintem ez eddig a legjobban sikerült műve az írónak. Nekem mindegy hogy E/1 vagy E/3 ha jó a történet és a tálalás.

SignoraSchneider IP>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

„Csak egy pillantás volt” és magával ragadott Morning Glory fantasztikus világa. Nem tudok kedvencet avatni, mert egyszerűen mindegyik Rózsaszirom egyedi és önmagában tökéletes. :) Így ezzel a regénnyel kapcsolatban azt tudom kiemelni, amiért kifejezetten megszerettem egy pillantás alatt és amiért imádom:
– a századfordulón játszódik;
– tele van olasz humorral, ami kedves a szívemnek, úgyhogy vinnyogtam olvasás közben sokat;
– csodálatos a szókincse spoiler;
– a mondanivaló megint annyira profound és gyönyörű, hogy néha meghatódva pityeregtem spoiler
– csodálatosak a nevek. Domenico, Carmelita, Noel és még sorolhatnám… Elolvadtam! ^^
Drága @mgbrown, szeretném ezúton is nagyon megköszönni, hogy újabb csodás művedet olvashattam! Ez egy olyan sztori, ami kiragadott a depressziómból – karmikus antidepi, hála, hála, hála ^^ –, a lelkemhez adott, lenyugtatott, nem hagyott dolgozni, mert letehetetlen volt… És tutira drog, mert máris hiányzik egy újabb M.G. Brown-regény! Alig várom már a következő könyvedet!
Girlpower! ;)

LadyM>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Ünnepélyesen kijelenthetem, hogy ez lett a KEDVENC kortárs szerző által írt könyvem. Annyira de annyira szerettem, hogy el tudtam volna még olvasni ötször ennyit is, pedig egy hatszáz oldalas könyvről beszélünk!

De kezdjük is az elején: Már a Kavargó Rózsaszirmokkal belopta magát a szívembe az írónő, mert olyan egyedit alkotott azzal az írói karriert indító regénnyel, hogy azon nyomban beleszerettem abba a különleges történetbe. Noha – mint minden első regénynek – persze voltak gyermekbetegségei, de az már a sorozatindító köteten is látszott, hogy M. G. Brown tehetséges, és egy napon még sokra fogja vinni. Aztán olvastam az újabb és újabb részeket, amik a Rózsaszirmok sorozat folytatásait képezték, és könyvről könyvre éreztem és láttam, ahogy az írónő egyre ügyesebbé, egyre tapasztaltabbá válik. Minden könyv felül tudta múlni az elődjét.

És akkor most elérkeztünk a Csak egy pillantás volt című regényhez, ami igaz, hogy a Rózsaszirmok világában játszódik, de jó száz évvel megelőzi az eredeti sorozatot. M. G. Brownról tudni kell, hogy a szavak mestere, nagyon szépen, ugyanakkor könnyedén és szókimondóan fogalmaz a Rózsaszirmok sorozat köteteiben, nem áll tőle távol a zsigerből fakadó humor sem. Bevallom, elképzelni sem tudtam, egy ilyen „modern”, szabadszájú írónő mit tud kezdeni majd egy jóval kötöttebb korban játszódó könyvvel, ami ráadásul az eddigiekkel ellentétben nem E/1-ben, hanem E/3-ban íródott. Meg kell mondanom, hatalmas kellemes csalódás volt. Nagyon feküdt az írónőnek ez a kor és ez a történelmi stílus, egyáltalán nem nehezítette el a szöveget, hogy történelmi romantikusról beszélünk.

Amit a legjobban imádtam ebben a történetben, hogy nem siklott el az élet olyan területei felett, amik régen is a mindennapok részét képezték, mégsem hallani sokat róluk, a történelemkönyvek nem írják, úgymond tabu (volt) róla beszélni, épp ezért a legtöbb hasonló témájú könyvben nem is igazán jelenik meg. Persze, most nem a történelmi erotikus regényekre gondolok, mert azokban azért vannak érdekes dolgok dögivel (ez a könyv ugyebár nem az), de tipikus, az írónőre jellemző tulajdonság, hogy leírta azokat a dolgokat is, amiket tabunak gondolunk, ha a letűnt korokról beszélünk, pedig a házasélet, a testi folyamatok, a gyermekek születése, a fiatalok felnőtté érése, ugyanúgy megtörtént minden egyes korban, mint most. Valójában tanító is volt a könyv, mert sok olyan információt szereztem, amikről egyébként fogalmam sem volt, amiket nem igazán írnak le sehol és nem kerülnek elő, ha például a kora huszadik századról tanulunk vagy olvasunk, pedig szerintem ezek a dolgok sokkal érdekesebbek, mint mondjuk a száraz tényleírások egy-egy ország gazdaságpolitikai helyzetéről.

Ehhez persze hozzájárult az is, hogy nagyon életszerűek voltak a szereplők, így valósnak érződtek a problémáik is. Poppy például a nagyszájú, szókimondó lány, egy igazi szüfrazsett, ő képviseli a modernizálódó nőket, és a szabadszájúságának köszönhetően, tőle hallhatunk megannyi olyan információt, amikről igaz, hogy csak suttogva beszéltek, mégis a mindennapi élet részét képezték. spoiler

Maria az álmodozó, tipikus századeleji nőt testesíti meg, azt a butácskább polgárlány fajtát, aki magasan művelt mondjuk irodalmilag vagy történelmileg, de semmit sem konyít az élethez, és olyan megmosolyogtató elképzelései vannak bizonyos dolgokról, hogy 21. századi emberként igazából csak kacagni tudunk rajta, valahol viszont inkább elszomorító, hogy anno valóban ilyen tudatlanságban tartották a fiatal hölgyeket. Még jó, hogy ott van Mariának Poppy spoiler, akik átformálják egy kicsit a romantikusan álmodozó világnézetét.

Caroline a maga doktornői álmaival a kora 20. századi ambiciózus nőket képviseli, azt az új értelmiséget, akik már nem elégedtek meg azzal, hogy háztartásbeli szerepben tetszeleghessenek. Amit külön díjaztam nála, hogy – Poppyval ellentétben – ő ugyanakkor nem vetette meg a „hagyományos női munkákat” sem, és nagyon ügyesen egyensúlyozott a kettő között. És persze, ott van a zsivány és cserfes Carmelita, aki szépen példázza, hogy minden korban voltak huncutabb lánykák, szigorú erkölcsök ide vagy oda spoiler

A férfiak közül is kedveltem mindenkit, Alfonso és Alfredo a tűz és víz, szerintem két ennyire különböző testvért még nem hordott a hátán a Föld, de a különbözőségük ellenére mindkettő szerethető, igazán erős, jól megformált karakterek. spoiler Noel és Nico spoiler szintén jó karakterek, míg Noel a romantikus, de ennek ellenére vagány srácot testesíti meg, addig Nico inkább az a cukin romantikus, igazi kis gyengéd fickó, akit oda tesz az asszony, ahová csak szeretné, mégsem nevezném papucsnak, inkább csak nagyon szerelmesnek. spoiler

Külön kedvenceim lettek a Lombardi szülők, akik a tipikus, hagyományos családi modellt képviselik, náluk tökéletes összhangban vannak a hagyományos férfi és női szerepek, és annak ellenére, hogy Mr. Lombardi azért egy jóval „erősebb” férfijellem, mint az ifjak, imádtam, hogy mennyire szereti a feleségét spoiler. Ő tipikusan az az 1900-as évek beli férfi, aki a nőt a „férj angyalának” tekintette, ráadásul olaszok, annak minden sztereotip hozadékával, éppen ezért lehet őket annyira kedvelni.

Niall és Bria is közel kerültek hozzám, valójában azt kell mondanom, hogy nekem Bria lett a kedvencem. Imádtam a talpraesett, „a jég hátán is megélek” stílusát, minden elismerésem neki, mert teljesen egyedül, bármiféle (férfi) segítség nélkül felnevelte a gyermekét. spoiler spoiler, aki nélkül egyébként szegényebb lett volna a történet, mert ő volt az, aki finanszírozta Bria terveit a spoiler

A Mondadori szülők személyiségfejlődését is díjaztam, különösen azért, mert nemcsak úgy megtörtént egyik percről a másikra, hanem volt kiváltó oka. spoiler A mellékszereplőket is kedveltem, a kis kelekótya Danette kaphatna egy saját könyvet, mert igaz, hogy ő nem sokat szerepelt, de az a néhány megszólalása haláli volt, jól példázta az akkori értelmi viszonyokat. Na, és a két angyal! Hát róluk is oldalakon át tudnék írni.

Összességében mindent imádtam ebben a könyvben, a stílust, a történetet, a szereplőket, a humort, a romantikus jelenteket, a karrierálmokat és célokat, azt, hogy mindenki fejlődött és alakult. Plusz ponttal jutalmaznám, ha öt csillagnál többet is lehetne adni, azt a rengeteg kutatómunkát, amit nagy valószínűséggel az írónő elvégzett. Ez a könyv számomra sokszor olvasós, és csak remélni merem, hogy lesz folytatása, mert a spoiler

PS: A borító valami mese!!!

erika0926>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Kellemes volt elmerülni ebben a huszadik század eleji világban, amikor még teljesen máshogy gondolkodtak az emberek, mint manapság. Meg kell mondanom, meglepett ez a történet, pontosabban a stílus. Szépen és a korszellemhez illeszkedően van fogalmazva, ugyanakkor M. G. Brown nagyon ügyesen elcsípte, hogy attól, amiért történelmi regény (is), ne legyen modoros és megmaradjon benne az a tipikus M. G. Brownos könnyedség, ami miatt olyan gördülékenyen lehet olvasni az írónő könyveit. Tudnám itt elemezgetni, hogy ez ezért meg azért sikerült, meg mit hogyan csinálhatott az írónő, de inkább csak egyszerűen tehetségnek nevezném, mert ez a regény szinte pálfordulás a Rózsaszirmokhoz képest, és csettintésre, éles váltással ilyen jól megragadni egy másik kort, egy másfajta mesélőstílust és történetet szerintem tényleg csak azok tudnak, akik ösztönös írók, és megvan bennük a tehetség. :)

Hogy a történetről is ejtsek pár szót: Legelőször is azt emelném ki, ami nekem nagyon tetszett, és amit mindennél fontosabbnak tartok, hogy a fantasy vonal ellenére (ami lényegében elhagyagolható ebben a kötetben) hiteles. Tetszett, ahogy az írónő nem szájbarágósan, hanem észrevétlenül elcsöppentve helyezett a történetbe olyan elemeket, amik hitelessé teszik a történelmi kort, amiben a regény jótszódik. Nem kell nagy dolgokra gondolni, inkább egy-egy kis apró huncutságra. Például a mosógép, a kávéfőző, a bélhúr, amivel a sebeket varrták, Lion-féle gyerekkeltető, egy-egy találmány, aminek örültek (például gázlámpa, Coca-Cola, betét!!!) vagy amire rácsodálkoztak (bojler, női nadrág, „melltartó”, zeppelin) és így tovább. Ezek nagyon szépen belesimultak a párbeszédekbe, a cselekménybe és észrevétlenül hitelesítették a kort. spoiler

A szereplők is hitelesek és egyediek, mind egytől egyig, de hát ez nem igazán kottyanhatott meg az írónőnek, tekintve, hogy ezeket a szereplőket mi már egy későbbi korból ismerjük. :) Különösen izgalmassá tette a sztorit, hogy ezek a szereplők lényegében benne vannak a Rózsaszirmokban is, csak ugyebár már más névvel. Catherine és Daniel (a Rózsaszirmok főszereplő párosa) kivételével mindenki megjelenik ebben a történetben, mint korábbi inkarnáció, és nagyon érdekes, ahogy a szereplők múltbeli élete hogyan formálta őket, és hogyan lett belülök egy új inkarnációban Linda, Tony, Vivien, Ludovica, George és így tovább. Először nem értettem, hogyan kapcsolódik ez a könyv a Rózsaszirmokhoz, de így már teljesen világos a kapcsolat. Megjegyzem, oltári ötlet volt ezt így megcsinálni. :)

Ami még nagyon tetszett, az a nők helyzetének bemutatása, és M. G. Brown egyébként is hajlamos rá, hogy erős női karaktereket írjon, szerintem ez a fétise (:D), de ebben a könyvben ez különösen fontos, mert ugye a női emancipáció hajnaláról beszélünk, amikor már nagyobb számban küzdöttek a nők az egyenjogúságért, de a világot még mindig a férfiak uralták, és nem is nagyon akarták engedni a változást. Azt viszont jó volt látni, ahogy változtak a hozzáállások a nőkhöz, a gyerekek önrendelkezési jogához, és így tovább, ahogy formálódott a világ ebben a kora huszadik századi miliőben.

Mindenki hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül, és imádtam, hogy ezt nemcsak egy ember vagy egy páros szemszögén át láthattam, hanem hogy mindenki kapott lehetőséget a bemutatkozásra. :)

Megemlíteném még a humoros jeleneteket spoiler, ami szinte már M. G. Brown védjegy, és persze ott van az a tipikus, századeleji romantika, ami annyira de annyira megmosolyogtató, hogy jólesik a léleknek. :)

inci81 P>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Imádom azt a kendőzetlen, könnyfakasztó humorral vegyített stílust, ami a Rózsaszirom sorozat sajátja! Mindezt egy múlt századi környezetbe ültetve, éppcsak egy csipetnyi boszorkányságot megjelenítve kapunk egy egészen egyedi történetet.

A Csak egy pillantás volt című regény ötvözi magában a fantazyt, a humort, romantikát, a történelmi környezetet, így alkotva egy fantasztikus olvasmányt, amely viszont ha alaposabban megfigyeljük, komolyabb gondolatokat rejt magában.

Már a Rózsaszirom sorozat is szerettem, de ezért a könyvért meg teljesen odavagyok! Kicsit, dilis, kicsit lökött társaság, de nagyon imádom őket! Nemrég fejeztem be az olvasást, de már most hiányoznak mindannyian!

Remélem, hogy a szerző sok alkotásához lesz még szerencsém a jövőben, mert engem megvett magának, örök rajongója lettem!

1 hozzászólás
Aurora_Serenity_White I>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

Összességében tetszett a történet: gördülékeny, olvasmányos és pont a kedvenc koromban játszódik.
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni, de kedveltem őket és néha jókat derültem rajtuk.
Lényegesen kiforrottabb, mint, amit előzőleg olvastam az írónőtől, bár azt is szívesen olvastam.

Livia_Kotz>!
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt

A sorozat eddigi összes részét olvastam, és ez sem okozott csalódást. Fel sem tűnt, hogy 600 oldal körül van a könyv, ha még 3x ennyi lett volna akkor is szívesen olvastam volna. Imádom az írónő stílusát, egyszerűen olvastatják magukat a könyvei. A Csak egy pillantás volt a 20.század elején játszódik, ami nem mondhatnám, hogy a kedvenc időszakom, New Yorkban, ami szintén nem favorit. Emiatt könnyen lehet, hogy ha nem M.G.Brown írta volna, el sem olvastam volna. Ennek ellenére végig lekötött, és szerencsére nem hiányzott belőle az írónőre jellemző humor sem, na meg az erős női karakterek. Nagyon szépen és szerintem a kornak megfelelően van megírva, ennek ellenére könnyed, nem az a „karót nyelt” stílus, ami miatt nem is szoktam ebben a korban játszódó könyveket olvasni. Ahogy említették többen is, az írónő remek kutatómunkát végzett, említésre kerülnek az akkor újdonságnak számító tárgyak, ételek, találmányok, valamint olyan dolgok is, amik az akkori embereknek mindennaposak voltak, viszont egy átlagos olvasó valószínűleg még nem is hallott róluk, ugyanis a történelemkönyvekből valahogy kimaradtak. Tetszett, hogy nem egy főszereplő volt, gyakorlatilag több teljes családot ismerhettünk meg, de mindenki eleget szerepelt a könyvben ahhoz, hogy az olvasó megismerhesse és megszerethesse, megérthesse a motivációit, vágyait. Szerintem mindegyik karakter szerethető, a kedvencem Mr. és Mrs. Lombardi volt valamint Caroline, aki nő létére orvos szeretne lenni, ami akkoriban elég lehetetlennek tűnt. Poppy szabadszájúságán jókat nevettem, és imádtam az átlagostól teljesen eltérő elképzeléseit. Maria álmodozó és naiv, szerencsére ott van neki a családja és Poppy, akik határozottan jó hatással vannak rá. Carmelita pedig csak élvezni akarja az életet, nem kimondottan foglalkoztatja a női egyenjogúság. A férfiak közül is mindenki szimpatikus, nem is tudnám megmondani kit szerettem a legjobban közülük. A fantasy szál nem annyira erős ebben a könyvben, de nem igazán tudom eldönteni, hogy ez jó-e vagy nem, dilemmában vagyok mert hiányzott is, meg nem is. :D A karakterek viszont rengeteget fejlődnek, benő a fejük lágya (többé kevésbé), és szívesen olvasnék egy könyvet mondjuk 10-15 évvel későbbről, mert érdekelne, hogyan boldogulnak a mindennapokban. Ez a könyv a Rózsaszirmok sorozat olvasása nélkül is tökéletesen élvezhető, akinek nem jön be a modernebb, káromkodósabb stílus annak bátran ajánlom ezt. Meg annak is, akinek tetszett a Rózsaszirmok. Meg mindenkinek :)


Népszerű idézetek

nypiro P>!

Az olvasott nő viszont veszélyes, mert megtanul gondolkodni, és megtanulja annak látni a világot, ami az valójában, ahelyett, amit el szeretnének hitetni vele.

nypiro P>!

Nem a pénzüknek és a jó kapcsolataiknak köszönhették, hogy az egyik legtiszteltebb boszorkánycsaládként tartották őket számon, hanem az orvosság nélküli gyógyítás képességének. A pénznél és a kapcsolatoknál ugyanis van fontosabb dolog: Az egészség. Ha beüt a ménkű, és oda lesz az egészség, nincs az a pénz, amit az ember oda ne adna, hogy újra egészséges lehessen.

nypiro P>!

A vágyak, Poppy, könnyedén elhomályosítják az elmét–érintette meg lánya halántékát–, ha pedig ezek a vágyak szerelemmel párosulnak, akkor még a legjobb neveltetést kapott kisasszony is megfeledkezik arról, hogy mi a helyes és mi nem.

LadyM>!

– Adjon egy csókot! – csücsörített Nico.
– Háh! Nyújtom a kisujjam, és az egész karom kéne?
– A gyűrűsujját nyújtotta – zsiványkodott a fiú.
– És az nem elég?
– Csak egy pici csókocska.
– Maga hihetetlenül telhetetlen, Mr. Lombardi.

Kapcsolódó szócikkek: Domenico (Nico) Lombardi · Poppy Fitzgerald
LadyM>!

– Még mindig nem vagy jól? – aggodalmaskodott Nico.
– De.
– Akkor álmos vagy?
– Nem, csak lusta.
– Mégis… mennyit alszol egy nap?
– Hm… – tűnődött el Poppy. – Úgy tíz-tizenkét órát, és négyet-ötöt lustálkodom ébredés után. Annyi kell, hogy létezni tudjak. Te?
– Ötöt-hatot… És nem szoktam lustálkodni.
– Teremtőm! – sikkantott egyet Poppy. – És még élsz?

Kapcsolódó szócikkek: Domenico (Nico) Lombardi · Poppy Fitzgerald
erika0926>!

– Nos, én nem tudom, ki lesz a büszkeségük, de én biztos nem – kuncogott egyet Carmelita. – Nekem nincsenek ilyen nagyratörő álmaim.
– Nekem vannak – csillantak fel Maria szemei. – Híres fotográfus leszek, és megannyi csodát hagyok majd az utókorra.
– Én megannyi hidat hagyok majd az utókorra – kontrázott Nico.
– Én megannyi tudományos felfedezést – húzta ki magát büszkén Caroline, mert ebben a pillanatban valóban elhitte, hogy egy napon majd doktorrá avatják.
– Én egy koporsót meg néhány csontot – vigyorodott el Carmelita.
– Carmelita! – förmedtek rá mindannyian.
– Ó, te jó ég! – fogta a fejét Nico.
– Fúj! Hogy lehetsz ilyen morbid? – korholta Caroline.
– Ez egyenesen siralmas – fintorgott Maria.
– Most mit vártok? – tárta szét a kezeit Carmelita. – Negyedik gyerek vagyok a sorban. Elszívtatok előlem minden ambíciót.
– Inkább az észt – jegyezte meg Caroline.

LadyM>!

Boszorkánynak lenni New Yorkban nem a legegyszerűbb dolog.

(első mondat)

erika0926>!

– Az idei párizsi világkiállítás aranyérmes csodája, egyenesen a Monarchiából.
– És mi van benne?
– Doboslap és doboskrém.
– És a tetején?
– Dobostető.
– Ki hitte volna – motyogta Poppy az orra alatt.
– És az mi is pontosan?
– Különleges, európia finomság – intézte el a válaszadást az eladó.

Kapcsolódó szócikkek: Domenico (Nico) Lombardi · Poppy Fitzgerald
erika0926>!

– Jó voltál?
– Igen, cak bepipijtem, mejt ejfejejtettem, hod pipijni kejj.

Kapcsolódó szócikkek: Caroline Lombardi · Ines Mondadori
erika0926>!

– Tudom, hogy félsz – simított végig a karján. – De a szerelem ritka kincs, Poppy.
– Az – értett egyet a lány egykedvűen. – Csak ez a rohadt házasság ne lenne.


Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Gregory: A folyók asszonya
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
Amanda Quick: A tökéletes méreg
Amanda Quick: Kristályok kertje
Ilona Andrews: Áradó hold
George R. R. Martin: Kardok vihara
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
Raoul Renier: A kívülálló