Bimbózó ​Rózsaszirmok (Rózsaszirmok 0,5.) 99% 35 csillagozás

Rózsaszirmok 0,5

Jó könyv volt, nagyon tetszett.
Hatalmas minden elsöprő szerelemről szólt a könyv és persze egy boszorkányvilágról. Kedvesek, szeretetre méltó karakterekkel, sok humorral, néha könnyesre nevettem magam, néha könnyekig meghatott.
Itt-ott kicsit vulgáris volt, de ettől nagyon életszerű lett, mert valóban így beszélnek a mai tinik és ezek a szabad-szájú párbeszédek igazán humorosak voltak.
Régóta szemeztem már a sorozattal, de még csak ez az előzmény kötet és az 1. rész van meg, de beszerzem majd a következő részeket is, mert nagyon megszerettem a sorozatot.
Ez volt az első könyv a szerzőtől, de biztos nem az utolsó.

Erre a könyvre nem 18-as karikát kell kirakni.
M. G Brown könyveire ezt kell írni: csak 08-22 óra között olvasható lakóközösségekben. Nyitott tereken, utcán ne olvassa, mert elvehetik Öntől ☺

Megint imádtam ezt a 2 kis nyomi majmot. Sírva röhögtem rajtuk, de tényeg. Aki legalább az első részt olvasta, ismeri a szereplőket sok kérdésre választ kap és még több nyitott marad. Ki és miért törli újból Cathy erejét, az emlékeit. Alfred hogy került a sztoriba, stb, stb, stb.
Innen üzenem, hogy igyekezz a hármassal kedves @mgbrown ☺ ☼

Ó, te jó ég, ez de cuki volt! :) ^^ Végtelenül megható és kedves, mégis komoly, ahol annak kellett lennie, a többi helyen meg annyira dilóóó, hogy rekeszizomlázat kaptam a végére. :) Kicsit hamar vége lett, mire belelendültem, hopp, elfogyott, és kíváncsi lettem volna bizonyos részletekre, úgyhogy nagyon remélem, hogy lesznek még ilyen kötetek (hát persze, hogy lesznek). :D Ajj, imádom ezt a két kedvenc ír dilajt! Meg a többieket is! <3

Végre eljött Danielék ideje. Pont rájuk volt szüskégem. Dinkák, jézusatyaúristen, de még mennyire, de nekem most nagyon jót tettek.
Ebben a részben számos kérdésre kapunk választ, ugyanakkor újabbak is felmerülnek. Itt a humor kapta a főszerepet, de emellett a romantika és komolyabb gondolatok is megjelentek.

Ez de jó volt!
Annyit nevettem, hogy már fáj és mivel légzési gondjaim szoktak lenni ( nem kapok levegőt sokszor) azért ez már a veszélyes határát súrolja:D
Kedves Írónő innen üzenném, hogy ne foglalkozz az én kis gondommal írjál még sok ilyet és ahol csak tudom olvasni fogom :D
A két dilis annyira dilis és annyira másképp reagálnak mindenre mint én tenném, hogy alig tudtam letenni a könyvet. :D Daniel eszméletlenül aranyos….de tényleg. :)
A borító pedig csudiszép *-*

Érdekes volt látni a múltban történt eseményeket, Catherine és Daniel egymáshoz való viszonyát, a titkot, amit én már az első perctől kezdve sejtettem, és úgy konkrétan a boszorkányok világát. Ez a kötet, köszönhetően Lady Smith-nek, végre bepillantást engedett az arisztokrata boszorkányok világába. Nagyon érdekes volt, sok minden a helyére került, de még több kérdéssel gazdagodtam. Kíváncsian várom a folytatást.

Olvasva már az írónőtől tudtam, hogy mire számíthatok. Továbbra is a stílus az, ami elismerésre méltó. Egyedisége és szédületes humora nagyot dob a történeten. A sztorin kívül leginkább emiatt szeretem olvasni. Voltak homályos foltok, amikre itt választ kaptam, de akadtak további megválaszolatlan kérdések is. Ez természetesen a következő kötet olvasására ösztönöz.

Örülök, hogy (iszonyat könnyen) meg lehetett róla győzni, hogy ezt a sztorit külön add ki. :D
A történet továbbra is leginkább a humorra épít, illetve ezúttal elég nagy mértékben a romantikára is, a fantasy szál most kvázi elhanyagolható. A stílus még mindig remek, a karakterek élnek (szegény kicsi Linda). Cathy-t mondjuk már az elején megkínáltam volna pár átszállóval, a hiszti amit levág kriminális.
Érdekes volt kicsit betekinteni az arisztokrata világba, Dublinba meg igazán magukkal vihettek volna :P

Mostanában ritkán írok értékelést, inkább csak olvasok, de ezzel a könyvel visszatértem a véleményezések sodrásába.
Szóval, még tavaly vettem meg magától az írónőtől, és eddig a polcomon pihent. Sajna, kicsit defektes vagyok, az egyik ilyen fejlövésem, hogy olyan sorrendben olvasom el a könyveket, ahogy megvásároltam. Most került erre sor.
Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz és ennyire sikerül lekötnie. Na, de nem szaladok előre.

Eleinte csak forgattam a kezemben, és komolyan azt gondoltam a külcsín alapján, hogy ez egy nyáladzó romantikus történet lesz. Jaj, nekem! – sóhajtottam fel magamban. Tévedtem. Hála az égnek. Tanulság: ne ítélj elsőre.

Azért kezdtem ezzel a kötettel, mert gondoltam megismerkedem az előzménnyel (ha már van), és ha tetszik, akkor jöhet a következő adag. És tényleg jöhet :)
Az első pár oldal nem igazán kötött le, már épp azon gondolkodtam, hogy félreteszem, de mint minden könyvnek, ennek is adtam ötven oldalt. Megérte, mert aztán beindultak az események, és igazán élveztem. Valószínű ezért olvastam ki kb. másfél óra alatt, és már most hiányérzetem van. Érdekes a történetszál, de nem túl bonyolult. A sztori viccesen van megírva, igazán szórakoztató. Bárkinek ajánlanám, aki egy könnyed olvasmányt keres. Azt még nem tudom, hogy ez a továbbiakban is így marad-e, vagy esetleg komolyabb vizekre evez az írónő. Ebből az alap szituációból rengeteg mindent ki lehet hozni, így kíváncsian várom, mit hoz a folytatás. Tudom, tudom, előzménytörténet, de megfogott, na…

Az külön tetszett, hogy a szerző figyelmet fordított a védekezésre. Ez számomra egy plusz pont :)

Szívem szerint öt csillagot adnék, de sajnos nem tehetem pár apróság miatt. Például, eredeti pösti gyermekként fogalmam sincs mi a tököm a disznóknál az a korlát. Mármint elképzelésem van, és tisztában vagyok vele, hogy gugli a barátom, de mégis.
Ami még zavart, az a főszereplő életkora. Értem én, hogy 21. század, meg a boszorkányoknál másképp működik a dolog stb, de amikor kiderült nagyon megdöbbentem.
A fél csillag levonása ezek miatt történt :(

Mivel egy perverz állat vagyok, ide másolom az egyik kedvenc részem:
– Mi a lószart csináltok? – kérdezte elhűlve.
– Hát… én épp elélveztem – cincogta Daniel.
– Szintúgy… – piszmogtam az orrom alatt, a levegőben kalimpálva a lábaimmal.
– Wow! – motyogta magának Linda, majd egy hosszú percnyi kínos csend következett. – Ó, te jó ég! – visított fel váratlanul. – Végre dugtok! – vetődött mellénk lelkesen. – Attól most tekintsünk el, hogy a disznóólban – mondta csak úgy mellékesen.

Akinek tetszett a masik ket kotet, az ebben sem fog csalodni. Az irono stilusa meg mindig elkepesztoen jo, hangosan felrohogtem jo par alkalommal, pedig a konyv nem is hosszu. Bar ebben a konyvben meg nem derul ki, hogy hogyan is jutottunk ahhoz a szituaciohoz, amivel a Kavargo Rozsaszirmok kezdodik, megismerhetjuk milyenek voltak a szereplok nehany evvel korabban (zakkantak, milyenek lettek volna ) illetve olyan szereplok is felbukkannak, akikrol eddig csak futolag hallottunk, pl Daniel nagymamaja, akinek szinten vannak szenzacios beszolasai. Bar ez mar a 3. konyv, a szinvonal egyaltalan nem romlott, a stilus is maradt, aminek nagyon orulok, ugyhogy osszessegeben nagyon tetszett, varom a kovetkezot.