Hamish ​Macbeth és a nagy lazacfogás (Hamish Macbeth 1.) 75% 200 csillagozás

Kifejezetten tetszett, mert a maga nemében kellemes kikapcsolódást nyújtott. Megkedveltem Hamisht, bár eleinte fura volt, hogy az egyik szereplő, Alice szemszögéből követhettük az eseményeket. Kellő számú csavar volt a történetben és az írónőnek tényleg mindenkit sikerült gyanúba kevernie. Olykor az általam rögtön kizárt egyénekre is elkezdtem ferdén nézni. Érdekes volt, hogy milyen csontvázakat sikerül előásni az egyes szereplők féltve őrzött szekrényeiből. Tetszett az írónő olvasmányos stílusa, így biztosan folytatni fogom a sorozatot.

Félve kezdtem neki, mert az utóbbi időben a kisvárosi krimik nem igazán jöttek be. Simon Brenner-től kiráz a hideg, Franz Eberhofer nem egy lángész, bár lehet adok neki még egy esélyt, Hannah Swensen-t pedig már egy kicsit unom. Tartottam attól, hogy Hamish Macbeth is bekerül ebbe a sorba egy középszerű történettel. De, nem így lett. Eléggé megtetszett a történet, a szereplők, és maga Hamish is. Kicsit olyan érzésem volt, mintha P. G. Wodehouse-t összegyúrták volna Agatha Christie-vel, de roppant szórakoztató elegy született ebből. Igaz, hogy a legyezőhorgászatról többet tudtam meg, mint amit életemben szerettem volna, de ezt igazán nem róhatom fel hibaként.
Azt azért tudni kell, hogy semmi komoly dolgot nem kell várni a történettől, egy rövid, gyorsan olvasható, szórakoztató kis írás. Az biztos, hogy én kíváncsi lettem a többi részére is. Illetve egy kicsit bátrabban vágok neki az Agatha Raisin sorozatnak.

Áááá, cuki. Bájos kisvárosi bűnügyi történet, tele megszerethető figurákkal, kiváló alapanyag egy délutáni tévéfilmsorozathoz. Ebből a szempontból igazán jó választás főszereplőnek Robert Carlyle is, (én az Alul semmi óta jegyzem), jó szándékú, kicsit esetlen falusi rendőrnek éppen megfelel. És van kutyája: Mackó. A történetben pedig semmi csavar, semmi fejtörő, … csak úgy simán, kedvesen, kicsit viccesen…. Attól tartok a többi 27 rész pont ilyen. De hát ez egy ilyen műfaj, ezért szeretjük. Ha szeretjük.

Nem túl fordulatos, nem túl izgalmas és még csak paródiának sem volt jó a sztori. Mégis megérdemli a 4 csillagot, mert anno Agatha R. első könyvére 3,5 csillagot adtam, pedig kifejezetten unalmas volt.

A könyv egyszerűen rossz paródiának is, rossz kriminek is, viszont fantasztikusak a karakterek. Hamish először egy reménytelen, együgyű balfék… tipikus kisvárosi rendőr a kisvárosi esetekhez is csekély értelmi képességekkel. Viszont ahogy teltek a napok – szó szerint, ugyanis 1 nap története volt 1 fejezet – mind jobban megszerettem ezt a nagyon élénk és nagyon friss skót rendőrt. Lochdubh és minden ott élő a szívembe lopta magát, sokkal inkább érdekelnek ők, mint Macbeth nyomoznivalói. Ez a Beaton sorozat is folytatásra érdemes.

A könyv hatására a szívem Skóciába húz egy ilyen legyezőhorgász tanfolyamra. Ez is egy újabb teljesíthetetlen bakancslista-tétel, ami a könyvek kapcsán jutott az eszembe.

Borzalom: ALICE… Akárcsak a Csodaországba látogató névrokona, ez az Alice is annyira kíméletlenül buta és tufa, hogy megpofoztam volna… Holott a sztori elején még picit kedveltem is.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/03/mc-beaton-h…

Szép helyen a világtól elzárva jönnek össze a résztvevék azért, hogy horgászleckét vegyenek. Vannak egyadülállók akik ismerkedni szeretnének, esetleg férjet fogni de vannak házaspárok is. Olyan is van aki mindig valami olyan cselekedetet tesz, hogy kihívja a résztvevők haragját. Érdekes az ötlet és meglepő a társaság összetétele, nekem éppen ez tetszett. Többféle életvitelű, anyagi körülményű, idegen vagy ismerős hogyan tudja megtalálni a közös hangot a többiekkel. A nyomozás során drukkoltam Hamishnak. Érdekes csavarokat tárt fel és az eredmény kihirdetése is volt akit meglep. Az irónő és Hamish Macbeth sorozat kedvelőinek ajánlom elolvasni.

Első próbálkozásom Hamish-el.
Érdekes, fordulatos, nem túl bonyolult, bár tényleg igyekszik az író mindenkit gyanússá tenni, de némelyik próbálkozás igencsak gyengécske.
Összességében azért tetszett, könnyű kis olvasmány krimiimádóknak.
Ez a lazachalászat is bejött nekem, jó kis körítés volt és megtudtam jó sok mindent a lazacfogásról.

Olyan, mint egy fanyar málnahab. A fanyarságát pedig az angol humor adta.

Habkönnyű krimi, hosszú BKV utakra. :)
Kedvelhető főhős, jópofa szociális interakciók, de azért nem rágtam le a tíz körmömet. Amiért a kezembe vettem, azt viszont kiélvezhettem: a vidéki Skóciát szőröstül-bőröstül. Némi háttérkutakodás után ugyan arra jutottam, hogy maga a falucska, Lochdubh nem létezik, de a megye és a környéke igen, akárcsak a megemlített városok és egyéb földrajzi nevek. Nagyon hitelesek a tájleírások, a növényzet, a vad- és halállomány leírása is, az utalások az ún. felföldi játékokra, skót ételekre, helyi babonákra, a helyi beszélt nyelvváltozatra.
No és persze mindent de mindent megtudhatunk a legyezőhorgászatról…
amiről jó ideig azt hittem, valami legyezőszerű technika akar lenni, pedig egyszerűen a fly fishing fordítása. Ez utóbbit én biztos „legyes horgászatnak”, vagy „légyhorgászatnak” fordítanám. A horgászok meg most biztos nagyon röhögnek, mert úgy tűik, ezt tényleg így hívják magyarul…

Kicsit fura volt, hogy a gyilkosság csak valahol a fél kötet körül volt, mert mind csak vártam es vártam :) de máskeépp egász jó kis krimi volt. Akinek nincs türelme az ne olvassa, de igazából nekem nagyon tetszik ahogy elhúzta magát ez a regény, olyan „nyaraló” stílusban olvastam el. És mivel nyár van, így a hangulat is megvolt hozzá ÉÖ

Szórakoztató krimi egy elzárt helyen, korlátozott számú gyanúsítottal, akik mind gyanúsak valamiért. Mondjuk nem mindent tudtunk meg egyenletesen mindenkiről, így volt néhány csavar is a történetben. Maga a stílus habkönnyű, de a címszereplőt sikerült megkedvelnem. Valószínűleg folytatni fogom a sorozatot. A nők közül nem volt egy sem szimpatikus. Főleg Alice idegesített a végtelen naivitásával. De a stílus mindent felejtetett.