Hamish ​Macbeth és a nagy lazacfogás (Hamish Macbeth 1.) 76% 237 csillagozás

Jellegzetes Beaton-regény. Lassan csordogáló esemény, titokzatosság, rejtély. Hamish egyénisége – a szereplők elítélő megjegyzései ellenére – fantasztikus: anyagilag segíti a szüleit testvérei felnevelésében, nem hajtja karriervágy, van humora, szereti a hegyfutó versenyt. Amellett persze megvan a józan esze és kitartása, hogy kinyomozza a gyilkost.
A helyszín pedig a csodás és lenyűgöző Skócia, melyet a leírások szemléletesen elénk varázsolnak. Könnyed, teljes kikapcsolódást nyújtó könyv, csakúgy, mint az Agatha Raisin-regények.

Félve kezdtem neki, mert az utóbbi időben a kisvárosi krimik nem igazán jöttek be. Simon Brenner-től kiráz a hideg, Franz Eberhofer nem egy lángész, bár lehet adok neki még egy esélyt, Hannah Swensen-t pedig már egy kicsit unom. Tartottam attól, hogy Hamish Macbeth is bekerül ebbe a sorba egy középszerű történettel. De, nem így lett. Eléggé megtetszett a történet, a szereplők, és maga Hamish is. Kicsit olyan érzésem volt, mintha P. G. Wodehouse-t összegyúrták volna Agatha Christie-vel, de roppant szórakoztató elegy született ebből. Igaz, hogy a legyezőhorgászatról többet tudtam meg, mint amit életemben szerettem volna, de ezt igazán nem róhatom fel hibaként.
Azt azért tudni kell, hogy semmi komoly dolgot nem kell várni a történettől, egy rövid, gyorsan olvasható, szórakoztató kis írás. Az biztos, hogy én kíváncsi lettem a többi részére is. Illetve egy kicsit bátrabban vágok neki az Agatha Raisin sorozatnak.

Kifejezetten tetszett, mert a maga nemében kellemes kikapcsolódást nyújtott. Megkedveltem Hamisht, bár eleinte fura volt, hogy az egyik szereplő, Alice szemszögéből követhettük az eseményeket. Kellő számú csavar volt a történetben és az írónőnek tényleg mindenkit sikerült gyanúba kevernie. Olykor az általam rögtön kizárt egyénekre is elkezdtem ferdén nézni. Érdekes volt, hogy milyen csontvázakat sikerül előásni az egyes szereplők féltve őrzött szekrényeiből. Tetszett az írónő olvasmányos stílusa, így biztosan folytatni fogom a sorozatot.

Nagyon szeretem M.C. Beaton Agatha Raisin illetve Az utazó házasságközvetítő sorozatát, nagyon jó kikapcsolódást jelentenek. Így kézbe veszem a pasis könyvét. Lássuk mit ad! A cím már nyerő nálam, szeretem a lazacot.
Főhős Hamish Macbeth, a skóciai Lochdugh falusi rendőr őrmestere. (Ez a név! Nekem tetszik.)
Kávéimádó és vörös hajú, van egy Mackó nevű kutyája. (Na jól van, a férfigyengém, innentől bármi lehet nálam.) Cingár, esetlen égimeszelő, sokat nem nézel ki belőle. Aztán erre mondják azt, hogy a látszat sokszor csal. Mert a városi szuper rendőrök előtt ki aratja le a babérokat, ki jön rá először, ki követte el a gyilkosságot? Naná, hogy Hamish-unk.
Végig az járt a fejemben, de jó, hogy nem angolul olvasom, mert a horgászós részeket pl. előke ismertetése, magyarul sem értettem. Horgászat, szúnyogok. Grrr. Nem éppen eszményi téma.
Az biztos, ha én egyszer eljutok Skóciába, a horgászást kihagyom.
A szereplők, különösen Alice nagyon idegesítőek. Senki sem éppen nebáncsvirág.
Humoros, vicces sem volt, inkább azok a faarcú beszólások jellemezték.
Nem lett kedvenc könyv. Az első olvasás pont akkora csalódás volt, mint az első Agatha Raisinem. Agatha is kapott még esélyt, milyen jól tettem. Hamish is kap.

Áááá, cuki. Bájos kisvárosi bűnügyi történet, tele megszerethető figurákkal, kiváló alapanyag egy délutáni tévéfilmsorozathoz. Ebből a szempontból igazán jó választás főszereplőnek Robert Carlyle is, (én az Alul semmi óta jegyzem), jó szándékú, kicsit esetlen falusi rendőrnek éppen megfelel. És van kutyája: Mackó. A történetben pedig semmi csavar, semmi fejtörő, … csak úgy simán, kedvesen, kicsit viccesen…. Attól tartok a többi 27 rész pont ilyen. De hát ez egy ilyen műfaj, ezért szeretjük. Ha szeretjük.

Nem túl fordulatos, nem túl izgalmas és még csak paródiának sem volt jó a sztori. Mégis megérdemli a 4 csillagot, mert anno Agatha R. első könyvére 3,5 csillagot adtam, pedig kifejezetten unalmas volt.

A könyv egyszerűen rossz paródiának is, rossz kriminek is, viszont fantasztikusak a karakterek. Hamish először egy reménytelen, együgyű balfék… tipikus kisvárosi rendőr a kisvárosi esetekhez is csekély értelmi képességekkel. Viszont ahogy teltek a napok – szó szerint, ugyanis 1 nap története volt 1 fejezet – mind jobban megszerettem ezt a nagyon élénk és nagyon friss skót rendőrt. Lochdubh és minden ott élő a szívembe lopta magát, sokkal inkább érdekelnek ők, mint Macbeth nyomoznivalói. Ez a Beaton sorozat is folytatásra érdemes.

A könyv hatására a szívem Skóciába húz egy ilyen legyezőhorgász tanfolyamra. Ez is egy újabb teljesíthetetlen bakancslista-tétel, ami a könyvek kapcsán jutott az eszembe.

Borzalom: ALICE… Akárcsak a Csodaországba látogató névrokona, ez az Alice is annyira kíméletlenül buta és tufa, hogy megpofoztam volna… Holott a sztori elején még picit kedveltem is.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/03/mc-beaton-h…

Szép helyen a világtól elzárva jönnek össze a résztvevék azért, hogy horgászleckét vegyenek. Vannak egyadülállók akik ismerkedni szeretnének, esetleg férjet fogni de vannak házaspárok is. Olyan is van aki mindig valami olyan cselekedetet tesz, hogy kihívja a résztvevők haragját. Érdekes az ötlet és meglepő a társaság összetétele, nekem éppen ez tetszett. Többféle életvitelű, anyagi körülményű, idegen vagy ismerős hogyan tudja megtalálni a közös hangot a többiekkel. A nyomozás során drukkoltam Hamishnak. Érdekes csavarokat tárt fel és az eredmény kihirdetése is volt akit meglep. Az irónő és Hamish Macbeth sorozat kedvelőinek ajánlom elolvasni.

Ez volt az első olvasásom az írótól, és valószínűleg rosszul választottam, mert csalódás volt. Igazából egy karaktert sem tudtam igazán megkedvelni (ami nem meglepő, túl sok részletet – a régebbi baklövéseken kívül – egyikről sem lehetett megtudni), a horgászatot sem kedvelem, a körmeimet sem rágtam le, nem volt különösebben izgalmas. És annyit nem is nevettem, mint a paródia címke alapján várható volt. Alice pedig egy végtelenül ostoba, idegesítő, tapadós nőszemély. Na, rajta valóban lehet időnként nevetni, de nekem főként bosszankodni sikerült miközben olvastam az agymenéseit. Azt hiszem ezzel be is fejezem ezt a sorozatot, talán a másiknak adok majd egy esélyt.

Első próbálkozásom Hamish-el.
Érdekes, fordulatos, nem túl bonyolult, bár tényleg igyekszik az író mindenkit gyanússá tenni, de némelyik próbálkozás igencsak gyengécske.
Összességében azért tetszett, könnyű kis olvasmány krimiimádóknak.
Ez a lazachalászat is bejött nekem, jó kis körítés volt és megtudtam jó sok mindent a lazacfogásról.

Nem, nem… Nem ugrok be megint egy olyan sorozatba, aminek már az első része is sántít… Nem, nem!