Agatha ​Raisin és a halott harangozó (Agatha Raisin 29.) 76% 140 csillagozás

Annyira különlegesnek tartom a harangjáték dallamát, ezért nagyon örültem ennek a háttérnek. A páncélban való zenélés hatásos leírását remekül magunk elé képzelhetjük – szerencsére ismét volt néhány humoros jelenet és megnyilatkozás. Igaz, hogy a szokásos kisvárosi helyszínen jelennek meg a tipikus figurák, de ez már megszokott az írónőnél; ezeket hiányolnám is a regényekből. Azonban ezt a részt én is gyengébbnek érzem a szokásosnál, ráadásul Agatha megnyilatkozása és pár jelenet sajnos nagyon közönséges volt…

Hát persze, hogy nem csalódtam az írónőben!!! Bár ez a rész most kicsit más volt, mint eddig. Agatha teljesen másik arcát mutatja. Olyan mintha az írónőnek kicsit már elege lett volna Agathaból és a sorozatból :) Azért tetszett ám, csak tényleg olyan összecsapottnak tűnt az egész.

Rettentő pörgős volt ez a rész is, tele meglepő és sokszor bizarr fordulatokkal. Tetszett a harangozás témája, bár én már hallottam róla egy másik krimiben, de mindenképpen érdekes és egyedi terület. Az is jó volt, és aktuális, hogy bemutatta az egyházi személyek visszásságait, ami sajnos létező probléma jelenkori társadalmunkban. A szerelmi részére meg nagyon kíváncsi vagyok, mert egy pár rész óta elindultunk egy úton, amit viszont már lassan jó lenne így vagy úgy lezárni, mert különben idegesítő lesz egy idő után a vergődés. Most még izgalmas és szívhez szóló, de kezdem elveszíteni a türelmem. ;-)

A mindig vidám, szórakoztató történet most egy kicsit másabb volt. Meglepődtem a goromba, agressziv, lekezelő viselkedésen. Egymást ahogy tudják leordítozzák a szereplők, semmibe veszik a másikat, csúnyán beszélnek. Nem ezért kedveltem meg a sorozatot. Amúgy a szereplők régiek, a történetben is van nyomozás, romantikázás, szerelmek mint megszoktuk már. Agatha egyre jobban belefárad a nyomozásba de nem adja fel és visszatérnek a fiúk is akik fontosak voltak Roy, James, Charles is.

Örültem, hogy folytatódott a sorozat magyarul, de meg kell, hogy mondjam ez egy összevissza rész lett. A krimirész még elment, volt jópár hulla, de egyszerűen olyan érzésem volt, hogy valami kidolgozatlan vázlatot olvasok. Agatha ráadásul kétpercenként lett szerelmes újabb és újabb férfiakba, ez még tőle is szokatlan tempó volt. Hiányzott a humor is, szerencsére Charles még mindig ott volt és megmentette – számomra – a könyvet. Kezdi átvenni Agathától a kedvenc szereplői posztot.

Fura egy nőszemély Agatha, az biztos. Néha nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek azon, amit művel. Charles érdekes figura, furák ők ketten együtt. A harangjátékot szívesen meghallgattam volna. Az ikrek rém idegesítő nőszemélyek voltak. A püspök megéri a pénzét. A stílusa, a viselkedése miatt számomra a legtávolabb állt egy vallásos embertől. Agatha nyomozása elég érdekes, mondhatni fura. Néha olyan, mintha csak nagyon nagy szerencséje lenne és a megoldás az ölébe hullik. Nem semmi egyébként, ahogy vonzza a férfiakat.

Nem is tudtam, hogy a harangozásnak ilyen komoly jelentősége van az anglikán egyházban; hogy különféle igen változatos dallamokat lehet kicsalni a harangokból, és hogy komoly presztízzsel jár harangozónak lenni. Esetenként meg dögnehéz ruhákkal is.
A gyilkosságok brutálisak és kegyetlenek voltak, Agatha meg mintha kissé megfáradt lett volna. De izgalmas rész volt, sajnálom, hogy mindjárt végére érek a sorozatnak.
A fordító óriási hibája, hogy a püspöki titkárt következetesen érseknek fordítja. A püspök utasítgatja az érseket (a canterburyt???), abszolút titkári funkcióval bíró egyént nevez érseknek, vajon hogy csúszhatott el, kihatnak tartom, hogy az eredetiben is rosszul van.

Nem tudom mi a túró volt ez:(. Ha az első pár kötet a sorozatból ilyen „színvonalú” lett volna, lehet, már az első után örökre búcsút mondtam volna Beaton néninek és két hét múlva arra sem emlékszem, ki is az az Agatha Raisin. Csalódott vagyok, nagyon. Először is nem volt vicces. Cseppet sem. Agatha szokásos üdítő szarkazmusát felváltotta a bárdolatlanság és a taplóság. A figurák színtelenek voltak, még a kedvenc Mrs. Bloxbym is egy nulla volt, tartalom nélkül. Mindenkiből kaptunk egy keveset, de ez olyan kevés és tartalmatlan volt, hogy kár volt vele fáradni. Ezzel az egész regénnyel kár volt fáradni. A krimi szálat is inkább hagyjuk….

Nem a legizgalmasabb rész, de nekem nem volt vele problémám, bár időnként jól megkutyulódtak a dolgok. Szerencsére azonban Agatha adta önmagát, bár én már rég összehoztam volna Charles-szal.

Középkori harangok és gyilkosság? Ha Agatha Raisinről van szó, akkor bármi megtörténhet. Pláne, ha még egy igen vonzó püspök is felbukkan a szinen…
A krimi szál és annak a bemutatása, hogy hogyan is harangoznak, hogyan áll össze egy harangjáték érdekes volt. De olyan érzésem volt olvasás közben, mintha valaki más írta volna a könyvet, valahogy Agatha sem volt teljesen olyan, mint szokott, kicsit alpári volt a viselkedése ez nem igazán megszokott tőle. A szokásos sémák itt is megvoltak, gyilkosság, nyomozás egy vonzó férfi felbukkanása, Agatha veszélybe sodorja magát stb.