Bizenghast ​1. (Bizenghast 1.) 74% 92 csillagozás

"– Nem értem… Hogy tudta megölni, akit szeretett? Ennek semmi értelme.
– Ez a szerelem, Dinah. Nem mindig van értelme."

Ejj…..nem is tudom, hogy fogalmazzak. A történet igen csak káosz volt a számomra. Ami azért érdekes, mert mikor egy manga a kezembe kerül, nagy gondal előkészítem az olvasást, hogy senki és semmi ne zavarhasson meg.
Sok mindenre szoktam figyelni, elsődleges a cselekmény szálra, a szereplőkre és személyiségükre, de legfőképpen a rajzokra.
Most is megpróbáltam, de nem tudtam igazán belerázódni. Mintha az egészet egy üvegajtón keresztül látnám, de igazán erőlködni sem akarok, hogy átjussak rajta.

Viszont a rajzok kiemelkedőek és azért sem adom fel, jöhet a következő rész.

Ez a másik nagyon régi darab a mangáimból.
Elég érdekesnek találom az alapötletet, és kellően érdekesnek a megvalósítást is. Tetszik a szereplők, és a környezet megrajzolása, kellően átadja a horror hangulatot. Bár az árnyékolást nem túl jól oldották meg, de végülis tűrhető. A végére beszúrtak egy kötelező vicces kis állatot, humor faktorként, de persze neki egész más a feladata.
A borítóért külön plusz pont, mert az nagyon hangulatos lett. Jó érzés újra elővenni egy idő után.

Első találkozásom a manga műfajával.
Azt hiszem ezt is meg kell tanulni olvasni: volt hogy 2 percig néztem egy képet, mire rájöttem mit is kéne látnom, hogy kapcsolódik ez a szöveghez. Persze ez nem meglepő, első sorban az írott szöveghez és a képzeleti megjelenítéshez vagyok szokva.
A rajzok, főleg a fejezetek elején lévő nagyon szépek, igényesek.
A történet lekötött, bár azért meglepnie nem sok helyen sikerült. Gyorsan haladtam vele, kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Utazáshoz ideális volt, hiszen nem kellett túlzottan koncentrálnom, sem túl mélyen belemerülnöm.
Még nem döntöttem el, hogy milyen lesz a viszonyom a manga műfajával, de kitekintésnek mindenképp tanulságos volt. Biztos folytatni fogom a sorozatot, felüdülésként, „kis színesként” a sok egyetemi szakkönyv és az elolvasásra váró klasszikusok után.

Az ötlet nagyon tetszik, de érezni, hogy ez egy bevezető kötet. Nem tudom mi lesz a folytatásában, de kíváncsivá tett.
Dinah-t nem kedveltem meg különösebben, Vincent-et elleneben igen. Bár Dinah-t nagyon sajnáltam, először a szülei miatt, aztán a nagynénje miatt…
A rajzolás stílusát tekintve elég egyedi, lehet, hogy pont ezért tetszett meg, miután hozzá szoktam. :)

Már akkora mangaolvasó vagyok, hogy az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy bár én hátulról akartam olvasni a könyvet, ezt elölről kell. :DD

Mivel a 3-5. rész olyan hihetetlenül olcsón beszerezhető volt, én pedig beleszerettem a borítókon lévő rajzokba, bár semmit nem tudtam erről a sorozatról, úgy gondoltam, egy próbát megér! :) Örülök, hogy belekezdtem!

Bár vannak benne kissé csúnyább (direkt, ijesztő) rajzok, imádtam ezekben a képekben gyönyörködni. Dinah karaktere pedig nagyon érdekesnek tűnt, hiszen sokan őrültnek tartják… Ilyen kalandokat átélve azt hiszem, én is az lennék… :DD

Sok évvel ezelőtt olvastam, akkor nagyon tetszett. Most a költözés miatt ismét előkerült. Gondoltam nosztalgiázom egyet.
Határozottan megérte. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, ígéretes kezdet, érdekes történet. Mangákkal alapból jól lehet haladni, de itt pörögnek az oldalak és egyszer csak azt veszed észre, hopp, elfogyott.
Ajánlanom mindenkinek sok szeretettel, nagyon megéri! :-)

A borítóját igazán szépnek találom, ezért (is) fogtam neki. Sajnos a belső rajzok már nem annyira tetszenek, nem rosszak, de nem az én világom. Első mangának is és egy sorozat első kötetének is elég jó, a folytatás érdekesnek ígérkezik, de egyenlőre igen messze állok attól, hogy összecsináljam magam a félelemtől (még jó :D). Vincent és Dinah átlagosan jó főszereplők, remélem fejlődni fognak.
Hát …. érdekes volt.

A karaktereket meg a történetet magát simán csak untam. Egyedül Vincent tűnik érdekes jellemnek, minden más nagyon összecsapott ebben a kötetben, ezért most inkább a rajzstílusról mesélek.

A grafikai megvalósítás nagy igyekezetről árulkodik, egyes művészi döntések mégis könnyen kibillenthetik az olvasót Bizneghast világából. Sokszor találkozunk olyan panelekkel, amik nem a lényegre fókuszálnak, vagy egyenesen összeegyeztethetetlenek az aktuális párbeszéddel, és ezáltal fokozottan megnehezítik az olvasók dolgát. A perspektíva megválasztása is gyakran balul sül el: Amikor groteszk hangulatot akar tükrözni, a vonalak nem torzulnak el eléggé, hiányzik belőlük a nyugtalanságot keltő dinamika. A közeli képek pedig nem elég életteliek, a szereplők az árnyékolás ellenére is belesüllyednek a háttérbe, a mozgás ábrázolásából meg hiányzik a lendület, ezért inkább próbababa-beállításokra emlékeztet. Ami pedig a karakterdizájnt illeti: A kreatív ruhák korántsem elegendőek ahhoz, hogy kellemes élményt nyújtson a megjelenésük. Hogyhogy pont a hús-vér emberek nélkülözik a megszokott anatómiai arányokat, miközben a szobrok hiperrealista módon vannak ábrázolva?

A minőség minden, csak nem állandó, és ennek köszönhetően a cselekmény is döcög – hiszen minél nehezebb a vizuális információk befogadása, annál nehezebben értelmezzük a képekhez tartozó szöveget is.

https://bacchanteblues.blogspot.hu/2017/07/oel-manga-bi…

Én nagyon szeretek mangákat olvasni. De ez nem lett a kedvencem de nem is tartom rossznak. Ennek ellenére megfogom venni a többi részét is és elfogom olvasni azokat is.

A Bizenghastot több szempontból is szeretem: a humor, a misztikus történet, a karakterek és természetesen a rajzstílus. Több szempontból is az a kedvencem.
Anno a Bizenghast vett rá, hogy kezdjek el rajzolni, tudom fejből a benne lévő verseket, és még így, évek után is találok valamit a történetben, amit régen nem vettem észre.
Az egyetlen, de hatalmas bánatom, hogy több kötete nem jelenik meg magyarul, és angolul sem tudom fellelni.