Viktória ​királynő 80% 29 csillagozás

Ez a téma annyira kihozza sodrából a királynőt, hogy alig tud uralkodni magán.

298. oldal (GABO, 2003)

Amikor egyik nap a herceg haragjában bezárkózott a szobájába, a nem kevésbé dühös Viktória bekopogott hozzá, engedje be.
– Ki az? – szólt a kérdés.
– Anglia királynője – így a válasz.
A herceg nem mozdult, mire újabb kopogás hallatszott.
A kérdést és a választ sokszor elismételték, míg végre egyszer csak csönd lett, és egy halkabb kopogás.
– Ki az? – hangzott újra a hajthatatlan kérdés.
– A feleséged vagyok, Albert.
Abban a pillanatban kinyílt az ajtó.

127. oldal (GABO, 2003)

Lord Melbourne-nek még ennél is világosabban fejezte ki magát.
Nem nagyon kívánom látni Albertet, az egész téma utálatos számomra – nem akart dönteni, és állandóan azt ismételgette, hogy „kellemetlen” lesz Albertet viszontlátni.
[…]
Albert megérkezett, és Viktória addigi létének egész stuktúrája úgy omlott össze, akár a kártyavár. Albert gyönyörű szép volt, jaj, de szép, ám Viktória semmi mást nem tudott róla. Aztán egy pillanat alatt ezernyi titokról lebbent fel a fátyol, a múlt, a jelen új értelmet kapott. Az elmúlt évek álomvilága tovatűnt, egy új, ellenállhatatlan és rendkívüli bizonyosság sugárzott a szép kék szempárból, a kedves ajkak mosolyából. Viktória mintha nem lett volna magánál. […]
Albert csütörtökön este érkezett, és vasárnap Viktória azt mondta Lord Melbourne-nek: – Nagymértékben megváltoztattam az álláspontomat a férjhezmenetelt illetően.

106-107. oldal (GABO, 2003)

Az angol alkotmány – ez a meghatározatlan valami – élő dolog, együtt fejlődik az emberekkel és folyamatosan változik az emberi természet finom és bonyolult törvényeinek megfelelően. A megfontolás és a véletlen együttes teremtménye.

224. oldal (GABO, 2003)

Zichy gróf – írta Viktória a naplójába – egyenruhában igen jól néz ki, de civilben már nem annyira. Waldstein gróf meglepően csinos a magyar uniformisában.

55. oldal (GABO, 2003)

A királynő váltott néhány szót mindegyik vendégével. Ezek alatt a rövid, de nehézkes beszélgetések alatt kínosan egyértelmű lett, mekkora unalommal tud járni a királyság. Egyik este jelen volt Mr. Greville, titkos tanácsos. Amikor rákerült a sor, a középkorú, kemény vonású világfit megszólította fiatal úrnője.
– Kilovagolt ma, Mr. Greville? – kérdezte a királynő.
– Nem, Asszonyom, nem – felelte Mr. Greville.
– Szép napunk volt ma – folytatta a királynő.
– Igen, Asszonyom, nagyon szép napunk volt – mondta Mr. Greville.
– Bár egy kicsit hűvös volt, nemde? – mondta a királynő.
– Elég hűvös – válaszolta Mr. Greville.
– Ugye szokott lovagolni a nővére, Lady Francis Egerton is, nemde? – kérdezte a királynő.
– Igen, néha kilovagol, Asszonyom – felelte Mr. Greville.
Egy kis szünet után Mr. Greville bátorkodott elindítani a beszélgetést, bár ahhoz nem volt mersze, hogy a témán is változtasson.
– Felséged volt ma lovagolni? – kérdezte Mr. Greville.
– Ó, igen, nagyon sokat lovagoltam ma – felelte a királynő lelkesen.
– Jó lova van felségednek? – kérdezte Mr. Greville.
– Ó, nagyon jó a lovam – válaszolta a királynő.
És ezzel vége is lett a beszélgetésnek. Őfelsége elmosolyodott, és bólintott, Mr. Greville mélyen meghajolt, és kezdődött a beszélgetés egy következő úrral.

79. oldal (GABO, 2003)

Az élet megint a megszokott mederben folydogált, bár természetesen a víz néha fodrozódott.

83. oldal (GABO, 2003)

Utálta a protekciót és a kinevezéseket, ami ritkaság egy miniszterelnöknél. „Ami a püspököket illeti – fakadt ki egy ízben –, biztos vagyok benne, hogy csak azért halnak meg, hogy engem bosszantsanak.”

73. oldal

Másnap volt a születésnapi lakoma száz vendéggel. A kenti hercegnő ült a király jobbján, Viktória hercegnő pedig szemben vele. A vacsora végeztével az egészségére mondott pohárköszöntőre válaszolva a király fölállt, és egy hosszú, hangos és szenvedélyes beszédben kiöntötte minden mérgét a hercegnőre. Mint mondta, a hercegnő folyamatosan sértegeti, eléggé el nem ítélhető módon távol tartja tőle a hercegkisasszonyt, gonosz tanácsadókkal veszi körül magát, és nem képes helyénvaló módon cselekedni, de ő, a király, már ezt nem tűri tovább, megmutatja neki, hogy ő az uralkodó, ragaszkodik hozzá, hogy tekintélyét tiszteljék. Ettől fogva a hercegkisasszonynak minden udvari eseményen rendszeresen jelen kell lennie. Továbbá csak remélni tudja, hogy Isten még hat hónapig vigyáz az egészségére, szeretné elkerülni, hogy a régens uralja az országot. Azt kívánja, hogy koronája közvetlenül a trónörökösnő fejére szálljon egy, a „most mellette ülő személy” helyett, akire viselkedése és képességei miatt semmiféle felelősséget nem lehet bízni. Végtelennek tűnő ideig tartó, dühödt szóáradatát a királynő vérvörös arccal hallgatta, Viktória könnyekben tört ki, a száz vendég pedig döbbenten ült. A hercegnő egyetlen szót sem szólt, míg vége nem lett a kirohanásnak és a társaság vissza nem vonult. Ekkor őrületes és szégyenteljes rikácsolás közepette a hintaját kérte, és bejelentette, hogy azonnal visszatér Kensingtonba.

53. oldal (GABO, 2003)

A királynő a bajusz nélküli szakáll mellett van, mivel ez komolyan katonás külsőt kölcsönöz, de azzal még nem érnék el céljukat, azaz, nem kerülhetnék el a borotválkozást. Így hát legyen az eredeti javaslat szerint teljes szakáll, csak rövidre kell vágni és rendben tartani.
További két hét gondolkodás után a királynő papírra vetette végleges álláspontját. „Kiegészítő megjegyzést kívánok fűzni a szakáll-kérdéshez, amennyiben semmi esetre sem engedélyezem a szakállt bajusz nélkül. Ez határozott parancsom.”

249. oldal