Jane ​Steele 160 csillagozás

Egy gyilkos nő vallomása
Lyndsay Faye: Jane Steele

Jane ​Eyre alakja újragondolva bátor, hősies sorozatgyilkosként.

Jane Steele, az érzékeny árva előbb gonosz nagynénje és erőszakos kuzinja karmai között szenved, majd egy kegyetlen iskolában, ahol küzdenie kell a puszta túlélésért, amíg el nem menekül Londonba, kínzói holttestét hátrahagyva.

Miután éveken át bujkál a törvény elől, és közben hátborzongató „utolsó vallomásokat” ír a felakasztottak nevében, Jane izgalmas hírekre bukkan egy újsághirdetésben. A nagynénje meghalt, gyermekkori otthonának pedig immár új ura van: Mr. Charles Thornfield, aki épp nevelőnőt keres.

Jane mindenáron ki akarja deríteni, vajon nem ő maga-e a birtok jogos örököse, így álnéven elnyeri az állást, és megtudja, hogy Highgate House-t bámulatosan furcsa új lakók foglalták el: az igéző, de epés Mr. Thornfield, a szikh háborúkat megjárt katonaorvos, valamint jóindulatú, szikh főkomornyikja, Mr. Szárdár Szingh, akinek közös múltja a ház urával mintha sokkal bonyolultabb és sötétebb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
584 oldal · ISBN: 9789635611867 · Fordította: Komáromy Zsófia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
584 oldal · ISBN: 9789635611874 · Fordította: Komáromy Zsófia
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572886 · Fordította: Komáromy Zsófia

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Charles Thornfield · Jane Steele · Szárdár Szingh

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 15

Most olvassa 6

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Pati28>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

”Minden gyilkosságom közül, melyet szeretetből vagy annál is jobb okból követtem el, az első volt a legfontosabb.”

A fenti idézet nagyon megragadta a figyelmem, hiszen megfordult a fejemben, hogy egy gyilkosságot mégis hogyan lehet szeretetből elkövetni?!
Aztán ahogy haladtam a könyvvel, egy idő után meg is kaptam a választ rá.

Ebben a műben Jane Steele nem mindennapi memoárját olvashatjuk, melynek fő alapköve a Jane Eyre. off Ha eltekintünk ettől, nekem tökéletes kikapcsolódást nyújtott, tetszett az 1800-as évek, és Highgate House is, mely ezernyi titkot rejt.

A lassan kibontakozó cselekmény elénk tárja Jane kaotikus és rögös életét, melyben szerepet kap néhány gyilkosság, egy barátság és a szerelem magasztos érzése. Humoros sorok és groteszk stílus övezi ezt a szórakoztató regényt, melyből elsajátíthatunk néhány módszert, ha eltenni kívánnánk valakit láb alól. :D

link

mate55>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Amikor lassan elszivárog az energia a történetből. Ma mindenki valami mást akar: többet, jobbat, mint a megszokott, a jól bevált séma. Kitágítani a műfaji kereteket, átfesteni az olvasói világot, szétszabdalni a ritmust, új látószögeket kijelölni a krimit szeretők tábora számára. A próbálkozás díjazandó, a nagy mű azonban nemhogy nem akaródzik megszületni, legtöbbször annyi sem telik tőle, hogy akármilyen rövid időre, de legalább elhitesse az emberrel, hogy az, amit olvas, kivételes kreáció. Számomra ez sem az. Nagy kár, hogy menet közben kifogyott a szufla, mert az igencsak ígéretes kezdet után nem maradt más, csak egy egyszerű ember gyűlöletes áramlása. Ha egy kiváló író magával ragadó regényére utalunk vagy hivatkozunk, akkor kutya kötelességünk az eredetihez híven előadni, fölidézni vagy legalább utánozni az író stílusát. Összehasonlításokat kell készíteni, és úgy kell megrajzolni a szereplőket, hogy közben nem erőszakoljuk meg az eredeti művet sem. Különösen akkor, ha a nagy becsben tartott író munkáját használja fel minden fejezet fejlécéhez. Ebben a szövegkörnyezetben nincs hitelessége, nincs eleganciája ennek a stílusnak: korszerűtlen, idejétmúlt kifejezést szórva, és gyakran tartalmazva olyan szavakat, amelyek helytelenek ebben a nyelvezetben. Vagyis inkább a törődöttség, ahogy a cselekmény „fordulatai” ide-oda tologatják a főszereplőt, ő meg csak úgy sodródik, de igazából minden közreműködő egyfajta tanácstalanság, mint akik nem tudják, mit keresnek itt. Ez a fajta sztori sokszor bosszantott, hiszen az elfojtott érzelmek és néhol, csak az olvasói elvárások irányítják a tudatos érzelmek, az átgondolt cselekedetek helyett. Nélkülözi Charlotte regényének szenvedélyes, végletes romantikáját, a józan, vallásos bölcseleti vetületét. Egy örökbecsű történet üde és friss feldolgozása szeretne lenni, amely (részemről) azonban soha nem válhat klasszikussá.

1 hozzászólás
Klodette >!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Hirtelen ötlettől vezérelve rendeltem meg magamnak ezt a kötetet, mert egy kihíváshoz kerestem gótikus irodalom témájú könyvet, ráadásul a borító nagyon megtetszett.
Egy cseppett sem mindennapi történetről van szó, ami erős társadalomkritika olyan fontos morális kérdéseket vet fel, mint például: Meg lehet-e bocsátani egy vagy akár több gyilkosságot, hogy ha az áldozat megérdemelte a halált?
Bevallom, hogy az eredeti, alapul szolgáló művet, a Jane Eyre-t nem olvastam, de ismerem és tudom, hogy miről szól, úgyhogy volt bőven viszonyítási alapom, a fejezetek előtt pedig idézetek voltak a regényből, olyanok amik passzoltak az egyes cselekményszálakhoz.
A könyv három részre van osztva.
Az első rész egy hosszú bevezető, ami Jane gyermekkori megpróbáltatásait, hányattatásait mutatja be.
A második rész átvezetőként szolgál és Jane szerelembe esésést tárja elénk, hogy aztán a harmadik, befejező etapban arról olvassunk, hogy minden kiderül, bár nem teljesen úgy, mint ahogyan azt gondolnánk…
Kicsit lassan haladtam vele, mert számomra sok helyen túlírtnak bizonyult, főleg valahol a felénél és itt többször letettem, szünetet tartottam, mert úgy éreztem, hogy nem fogom befejezni.
Aztán csak hajtott tovább a kíváncsiság, szóval folytattam, nem adtam fel.
Jól átjött a régensség korabeli világ, a viktoriánus London, a levelezések és úgy egészében véve minden. Az írói stílus nagyon hasonlított az eredeti klasszikusok világára.
Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, Jane Eyre rajongóinak kötelező darab, akárcsak a gótikus irodalmat kedvelőknek.
Mindenképpen igaz a borítón lévő ajánlás, Jane Eyre némi Dexterrel megspékelve és erre olvasás előtt nem árt felkészülni!

https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/02/konyvkritik…

Zyta88>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

A Jane Eyre nem igazán tetszett, ellenben a belőle készült átdolgozásokon úgy néz ki, remekül szórakozom. Ez már a 3. volt a sorban és határozottan a legerősebb. off

A Jane Steele igazából műfajilag, korszakban, történetileg, sőt még talán a stílusában is közel áll a Jane Eyre-hez, talán ezért nincs is annyira lehúzva, mint a többi adaptáció. A nagy különbség, hogy az itteni Jane nem egy erkölcsös, szende leányzó, hanem bizony többszörös gyilkos. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy rossz ember, hisz mindig érthető oka volt a bűn elkövetésére, és ez okozott is némi kognitív disszonanciát bennem. Mert nyilván tudom, hogy semmilyen probléma megoldása nem lehet a gyilkosság, még akkor sem, ha baromira megérdemli az illető, de a legtöbb esetben, pláne abban a korban és az ő nem túl előnyös helyzetében nem tudom, milyen más jó választása lett volna Jane-nek. spoiler Nagyon érdekes élmény volt emiatt olvasni ezt a könyvet. Nem sokszor tud az ember együttérezni egy gyilkossal, sőt, helyeselni a tetteit, közben meg gondolkozni azon, hogy lehetett volna-e bármit másképp csinálni.

Azt is szépen bemutatta a szerző, hogyan változik meg Jane a gyilkosságok hatására. Az első az én szememben inkább volt véletlen baleset, ami miatt mégis szörnyű bűntudatot érzett, aztán hirtelen felindulásból ölt, ami miatt még mindig rosszul érezte magát, de már kevésbé, sőt, el is kezdte racionalizálni, míg végül eljutott addig, hogy már előre eltervezve és hidegvérrel gyilkolt, kvázi egyfajta rutin problémamegoldássá vált számára ez a módszer és nem is érezte rosszul magát miatta.
”[…] mintha agyonnyomtam volna egy pókot, melyet csupán ki kellett volna űznöm az ajtón.”
Ettől függetlenül saját magát rossz embernek tartotta, ami azért mutatja, hogy megmaradt a helyes értékítélete, de megtanult együtt élni ezzel, nem sajnálta, akiket megölt és még egyfajta magabiztosságot is tudott meríteni abból, hogy ő milyen veszélyes. Remekül fel lett építve a személyisége.

A kötet többé-kevésbé követte a Jane Eyre elemeit: az árva kislányt a gonosz nagynéni beadja egy leányiskolába, ahol lelketlen körülmények uralkodnak, mégis szerez egy jó barátot, majd felnőve nevelőnőnek áll egy gazdag férfi házában, akibe beleszeret. Persze csak a váz azonos, volt sok eltérés is, de én valahogy azt éreztem kb minden ponton, hogy kijavítja azokat a dolgokat, amiket nem szerettem a Jane Eyre-ben és valószínű ezért is tetszett annyira. spoiler spoiler
A legnagyobb pozitívum viszont, hogy míg Rochester nekem borzasztóan ellenszenves volt, Charlest kifejezetten kedveltem, pedig elég hasonlóra lett megírva, mégis megvoltak azok a nüansznyi különbségek a viselkedésében, amik miatt egész másképp alakult az összkép. Többek közt Charles rajongva imádta a nevelt lányát és csak játékosan szólogatott be neki. De sokkal inkább el tudtam hinni a szerelmi szálat is az itteni páros közt, mint az eredetiben. Szépen volt felépítve az is. Szerettem a közös jeleneteiket és szurkoltam nekik, nem éreztem rosszul magam senki viselkedése miatt. spoiler Azért vicces volt, hogy mivel mégiscsak egy többszörös gyilkosról beszélünk, ilyen alapállásból indult a kapcsolat: “Kíváncsi lettem, hogy ha meg akarnám gyilkolni ezt a roppant érdekfeszítő férfit, vajon mennyire nehezítené meg a dolgomat.“
Erősek voltak a mellékszereplők és különleges volt az indiai háttér is, a szikh kultúra és a háborúk mögöttes indokai. Ez nekem teljesen ismeretlen terep a történelemből és érdekes volt olvasni róla. Ez sokkal izgalmasabb volt, mint Rochester háttere, amiből már nem is sokra emlékszem, lehet, nem is volt ennyire kidolgozva.

Persze annak ellenére, hogy szidom a Jane Eyre-t, elismerem, hogy a remek alap nélkül ez a kötet sem lehetett volna ilyen jó. Értem, miért szeretik sokan, de én pont azokat találtam meg a Jane Steele-ben, amik nekem az eredetiből hiányoztak. Szerintem egyébként ez egy olyan feldolgozás, ami tisztelettel nyúlt az elődjéhez, ezért annak a rajongói is élvezhetik.
Nagyszerű lélektani regény, elgondolkodtató erkölcsi dilemmával, némi romantikával, kis nyomozással, történelmi érdekességgel, kedvelhető szereplőkkel. Csodaszép a borító és gyönyörűen ír a szerző, biztosan fogok még olvasni tőle. Nagyon tetszett a stílusa.

off

meseanyu P>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kár érte, mert remek az alapötlet, jól is ír a szerző, a főszereplő is roppant szimpatikus, de ez megint az az eset, amikor a kevesebb több lenne. A felétől nagyon untam, terjengős lett, és sehogy sem haladtunk a végkifejlet felé. A romantikus része se olyan kellemesen sóhajtozós volt, mint amire számítottam, néhol semmilyen, néhol meg túl nyálas.

kratas P>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Nekem ez tetszett. Egyetlen apró kifogásom van vele kapcsolatban, az, hogy igazából a Jane Eyre köré szőni főhősünk életét… hülye ötlet, kicsit visszataszító, bár mindenképp érezhető az erős párhuzam a sorsukban.
Kellemes stílusú történet, Jane lelkizése még pont belefér és végre egy főhős, aki nem azon pánikol, hogy „te jó ég, X.Y. rám nézett a suliban/utcán/edzésen/bárhol és vajon tetszem neki”, hanem hibákat követ el – amik aztán nem is biztos hogy nagy hibák – és ezen emészti magát. Lelke mélyén nagyon is jó a mi Jane Steele-ünk.

1 hozzászólás
_Nikki>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

„Amire viszont az első oldalaktól fogva kíváncsi voltam, hogy Faye mennyire tudja majd hozni kortárs regényében azt a stílust és hangulatot, ami a klasszikus romantikusok sajátja. Az elején úgy éreztem, hogy működni fog majd a dolog, de aztán kezdett egyre komorabbá, kevésbé szentimentálissá válni a történet, ráadásul a cselekmény maga is az átlagnál jóval fordulatosabb irányt vett, ami szintén tett róla, hogy inkább a mai kor támasztotta irodalmi igényekre reagáljon. Részben már az arany pötty is előrevetíti azt, hogy nem feltétlen egy könnyed limonádét fogunk majd olvasni, éppen ezért nem is állt végül rosszul neki ez a fajta változtatás. A végeredmény egy modernebb és frissebb, akciódúsabb regény lett. Ha feltétlenül hasonlítani akarnám amúgy valamihez, akkor engem sokkal inkább a 2017-es Tabu sorozatra emlékeztetett, ami szintén a 1800-as évek Londonjában játszódik, kellően sötét és piszkos, nem finomkodik semmivel, ráadásul a Kelet-indiai Társaság is jelentős szerepet kap benne, csak úgy, mint a Jane Steele-ben. (Ha esetleg nem láttátok a sorozatot, akkor mindenképp ajánlom, mert zseniális!)

A fordulatokra visszatérve kicsit bővebb magyarázattal is szolgálnék. A konfliktust nem csak a gyilkos múlt és annak a szerelemmel való összeegyeztethetősége adja, hanem Charles Thornfield múltja is (legalábbis részben). Ez is ismerős lehet az eredeti művet olvasóknak, de Lyndsay Faye ezúttal egy meglehetősen hatalmasat csavart a cselekményen. Thornfield háztartása ugyanis szikh alkalmazottakból áll, illetve nevelt lánya maga is indiai származású, s ennek köszönhetően a probléma forrása is a másik kontinensen gyökerezik, mely aztán kihat az angol földön élő szereplőinkre. Az egzotikus és mégis kezdetben idegennek ható környezet, illetve az Indiában játszódó részletek nagyon szépen belesimultak a történetbe, Faye alapos utánajárásának köszönhetően pedig végig hihető is maradt ez a szál. Számomra rengeteg újdonsággal szolgált amúgy a szikhizmusról, mint vallásról, amiről nagyjából semmit nem tudtam korábban, s mondanom sem kell, hogy a befejezés után jómagam is utánaolvastam kicsit a témának.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/08/lynds…

Paulinusz_Tünde P>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Egészen jól szórakoztam, nagyon kedveltem, ahogy a történet alakult.
Bár, én sokszor inkább választottam volna az igazmondást, mint az elhallgatást Jane helyében.
Gördülékeny szöveg, remek szereplők, kellemes leírások. Jó volt olvasni!

Röfipingvin P>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Bár általában nem szeretem a klasszikusok kortárs szerző által írt folytatásait, sem az újragondolásokat, de amikor @tonks -nál megláttam ezt a könyvet, pontosabban a borítóját, felkeltette az érdeklődésemet.
A Jane Eyre az egyik legkedvesebb klasszikus regényem, nagyon sokszor olvastam (érik is megint egy újraolvasás), ezért is döbbentem meg magamon, hogy mégis el akartam ezt olvasni.
De a megérzésekre néha hallgatni kell, mert ez egy jó regény. Nem világmegváltó, és persze fasorban sincs Brontë művéhez képest, ám önmagában és a műfajában nagyon jó. Érdekes az egész szikh vonal, egzotikusságot csempészett – mit csempészett! –, egzotikussággal tapétázta ki az esős, nyálkás, ködös 19. századi albiont. Jane Eyre Steele karaktere meg… na, hát nem izgalmasabb így egy nevelőnő?!

Any>!
Lyndsay Faye: Jane Steele

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Az első ami eszembe jutott már az elején a könyv hatására, hogy újra kell olvasnom az imádott Jane Eyre-t. Jól esett a fejezetek elején lévő idézeteket olvasni belőle.
A továbbiakban pedig ezek jártak a fejemben: fantasztikus, csodálatos, hihetetlenül remek olvasmány.
Engem teljesen levett a lábamról.
Fordulatos, mégis gördülékenyen olvasható, minden figyelmet magára vonó történet.
Remekül összehangolt a párhuzam Jane Eyre történetével, mégis remekül megállja a helyét önállóan is, teljesen elvonatkoztatva az ihletet adó műtől.
A szereplők személyisége nagyon jól kidolgozott és szinte mindenki szerethető valamiért.
Mindenképp újra olvasós!


Népszerű idézetek

mate55>!

A különböző emberek véleménye roppant eltérő, ami a nők hasznosságát illeti.

167. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: haszon · nők
Pati28>!

A hazugság mindig is ugyanolyan könnyű volt számomra, mint a légzés.

34. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

FreeAngel P>!

    Történeteket mesélünk idegeneknek, hogy a bizalmukba férkőzzünk, történeteket mesélünk a szeretteinknek, hogy magunkhoz láncoljuk őket, történeteket mesélünk saját magunknak, hogy elűzzük a démonjainkat. Amikor az igazat mondjuk, gyakran érzéketlenek vagyunk; amikor hazudunk, gyakran kedvesek próbálunk lenni. Bármi is történjék, mindig történeteket mesélünk, és rejtélyes tehetségünk van hozzá.

566-567. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: bizalom · hazugság · történet
Szelén>!

Minden gyilkosságom közül, melyet szeretetből vagy annál is jobb okból követtem el, az első volt a legfontosabb.

(első mondat)

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: Jane Steele · ölés, gyilkolás · szeretet
FreeAngel P>!

    A gyász különös útitárs; az egyik pillanatban csöndesen, őrangyalként üldögél a vállunkon, a másikban pedig belevájja borotvaéles karmát a mellkasunkba.

100. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: gyász
FreeAngel P>!

    Amíg az embertől el nem vesznek valamit, nehéz elképzelni, hogy az mekkora űrt fog hagyni maga után.

436. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: hiány
_Katie_ P>!

– Biztonság és az otthon kényelme… Mi mást kívánhat az ember az élettôl?
– Azt, hogy tovább tartson […]

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

FreeAngel P>!

Csak semmi sírás! – gondoltam dühösen. A gondolkodás hasznosabb, mint a zokogás.

487. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás · sírás
FreeAngel P>!

[…] egy férfi nem követhet el annál nagyobb baklövést, mint hogy figyelmen kívül hagyja egy nő megérzését.

493. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · megérzés · női megérzés · nők
FreeAngel P>!

Olyannyira közelről látjuk saját magunkat, hogy gyakran nem tudjuk megfelelően felmérni önnön értékeinket.

546. oldal

Lyndsay Faye: Jane Steele Egy gyilkos nő vallomása

Kapcsolódó szócikkek: Szárdár Szingh

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Hunt: Jack árnyékában
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
John Marrs: The One – A tökéletes pár
E. K. Blair: Bang
Jennifer Donnelly: A tearózsa
Nora Roberts: Örökség
Diana Hunt: Őrület határán
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd