A Jane Eyre nem igazán tetszett, ellenben a belőle készült átdolgozásokon úgy néz ki, remekül szórakozom. Ez már a 3. volt a sorban és határozottan a legerősebb. off
A Jane Steele igazából műfajilag, korszakban, történetileg, sőt még talán a stílusában is közel áll a Jane Eyre-hez, talán ezért nincs is annyira lehúzva, mint a többi adaptáció. A nagy különbség, hogy az itteni Jane nem egy erkölcsös, szende leányzó, hanem bizony többszörös gyilkos. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy rossz ember, hisz mindig érthető oka volt a bűn elkövetésére, és ez okozott is némi kognitív disszonanciát bennem. Mert nyilván tudom, hogy semmilyen probléma megoldása nem lehet a gyilkosság, még akkor sem, ha baromira megérdemli az illető, de a legtöbb esetben, pláne abban a korban és az ő nem túl előnyös helyzetében nem tudom, milyen más jó választása lett volna Jane-nek. spoiler Nagyon érdekes élmény volt emiatt olvasni ezt a könyvet. Nem sokszor tud az ember együttérezni egy gyilkossal, sőt, helyeselni a tetteit, közben meg gondolkozni azon, hogy lehetett volna-e bármit másképp csinálni.
Azt is szépen bemutatta a szerző, hogyan változik meg Jane a gyilkosságok hatására. Az első az én szememben inkább volt véletlen baleset, ami miatt mégis szörnyű bűntudatot érzett, aztán hirtelen felindulásból ölt, ami miatt még mindig rosszul érezte magát, de már kevésbé, sőt, el is kezdte racionalizálni, míg végül eljutott addig, hogy már előre eltervezve és hidegvérrel gyilkolt, kvázi egyfajta rutin problémamegoldássá vált számára ez a módszer és nem is érezte rosszul magát miatta.
”[…] mintha agyonnyomtam volna egy pókot, melyet csupán ki kellett volna űznöm az ajtón.”
Ettől függetlenül saját magát rossz embernek tartotta, ami azért mutatja, hogy megmaradt a helyes értékítélete, de megtanult együtt élni ezzel, nem sajnálta, akiket megölt és még egyfajta magabiztosságot is tudott meríteni abból, hogy ő milyen veszélyes. Remekül fel lett építve a személyisége.
A kötet többé-kevésbé követte a Jane Eyre elemeit: az árva kislányt a gonosz nagynéni beadja egy leányiskolába, ahol lelketlen körülmények uralkodnak, mégis szerez egy jó barátot, majd felnőve nevelőnőnek áll egy gazdag férfi házában, akibe beleszeret. Persze csak a váz azonos, volt sok eltérés is, de én valahogy azt éreztem kb minden ponton, hogy kijavítja azokat a dolgokat, amiket nem szerettem a Jane Eyre-ben és valószínű ezért is tetszett annyira. spoiler spoiler
A legnagyobb pozitívum viszont, hogy míg Rochester nekem borzasztóan ellenszenves volt, Charlest kifejezetten kedveltem, pedig elég hasonlóra lett megírva, mégis megvoltak azok a nüansznyi különbségek a viselkedésében, amik miatt egész másképp alakult az összkép. Többek közt Charles rajongva imádta a nevelt lányát és csak játékosan szólogatott be neki. De sokkal inkább el tudtam hinni a szerelmi szálat is az itteni páros közt, mint az eredetiben. Szépen volt felépítve az is. Szerettem a közös jeleneteiket és szurkoltam nekik, nem éreztem rosszul magam senki viselkedése miatt. spoiler Azért vicces volt, hogy mivel mégiscsak egy többszörös gyilkosról beszélünk, ilyen alapállásból indult a kapcsolat: “Kíváncsi lettem, hogy ha meg akarnám gyilkolni ezt a roppant érdekfeszítő férfit, vajon mennyire nehezítené meg a dolgomat.“
Erősek voltak a mellékszereplők és különleges volt az indiai háttér is, a szikh kultúra és a háborúk mögöttes indokai. Ez nekem teljesen ismeretlen terep a történelemből és érdekes volt olvasni róla. Ez sokkal izgalmasabb volt, mint Rochester háttere, amiből már nem is sokra emlékszem, lehet, nem is volt ennyire kidolgozva.
Persze annak ellenére, hogy szidom a Jane Eyre-t, elismerem, hogy a remek alap nélkül ez a kötet sem lehetett volna ilyen jó. Értem, miért szeretik sokan, de én pont azokat találtam meg a Jane Steele-ben, amik nekem az eredetiből hiányoztak. Szerintem egyébként ez egy olyan feldolgozás, ami tisztelettel nyúlt az elődjéhez, ezért annak a rajongói is élvezhetik.
Nagyszerű lélektani regény, elgondolkodtató erkölcsi dilemmával, némi romantikával, kis nyomozással, történelmi érdekességgel, kedvelhető szereplőkkel. Csodaszép a borító és gyönyörűen ír a szerző, biztosan fogok még olvasni tőle. Nagyon tetszett a stílusa.
off