Ne ​mondd, hogy szeretsz 40 csillagozás

Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Zora szeret láthatatlan lenni. Nem akar barátokat, nem akar senkit közel engedni magához, nem akar újból csalódni. Hosszú ujjú ruhák, erős smink és elutasító tekintet mögé rejtőzik, nehogy újra bízni kezdjen, aztán felfedezzék a múltját, és megint megbántsák. Dominik arra vágyik, hogy valaki végre őt lássa. Otthon csak az eredményeire figyelnek, míg az osztálytársai azt nézik, mennyire menő cuccai vannak, de egyetlen barátjának sem árulhatja el, milyen sokat jelent neki a rajzolás. Azonban mindkettejük számára van egy hely, ahol lazíthatnak, ahol önmaguk lehetnek, ahol talán végre találhatnak igazi barátokat: a tetoválószalon. Zora ősz óta recepciós ott, Dominik pedig felbukkan, mint reménybeli tetováló. Muszáj szóba állniuk egymással, kénytelenek meglátni a másik valódi arcát, és lassan közeledni kezdenek. Izgalmas regény az őszinteségről, az útkeresésről, és egy finoman kialakuló szerelemről.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571704

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Lévay Dominik · Fekete Szabolcs · Szűcs Zora


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
FairyDust P
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Sokat szenvedtem mire megírtam az értékelést, hisz nem célom senki megbántása, sőt inkább építő jellegűen szeretnék hozzáállni az olvasottakhoz.
A könyvet nem szeretném ízekre szedni, arra ott a blogos értékelés, itt inkább afféle egységként mondanék róla pár szót. Az írónőn nagyon érződik hogy amatőr, és még csak a szárnyát bontogatja. Az alapkoncepció nem volt rossz, a karakterek se voltak szörnyűek, a hibák inkább a továbbgondolásban és a történetvezetésben jelentkeztek. Rengeteg a szóismétlés, helyszín/cselekményismétlés, kevés leírás, még több párbeszéd.
Elolvastam, de többször azt éreztem, hogy hiába felkérés, én ezt nem bírom tovább. Senki ne gondolja hogy ez egy szörnyű alkotás, szimplán én vagyok túl kritikus, de néha muszáj és nem mehetek el nyilvánvaló dolgok mellett. Őszintén sajnálom, én szerettem volna szeretni, de hát ez van.
Az írás is egy készség amit művelni szükséges ahhoz hogy jól menjen, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.

Bővebb, spoiler-mentes vélemény: https://missreaders.com/books/details/37

6 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Nagyon szerettem.
Igazi vörös pöttyös könyv, abból is a finom érzésű, végül az arcodon boldog mosollyal bezáró fajtából. :)

2 hozzászólás
>!
Deziréé
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Hűű. Sokkal másabb volt, mint a Védtelenül. Persze ez is a szívemig hatolt, de hű.
Nagyon tetszettek a karakterek, főleg a tetoválószalonban dolgozók lettek a kedvenceim.
Zora néha idegesített, de meg tudom érteni, miért viselkedett így.
A vége kicsit meghatott, örülök, hogy így lett vége.
Kicsit hiány érzetem van, néhány szereplőről többször is olvastam volna, de így is azért egy elég jó történetet olvashattam.

>!
Valeria729 P
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Szeretem Lylia Bloom írásait. Nagyon tetszett mindkét főszereplő karaktere. Egy kicsit többet szerettem volna olvasni arról a folyamatról, hogy hogyan kerülnek közelebb egymáshoz, bepillantani a beszélgetéseikbe. A vége egy picit nekem gyors lett, de mindenképpen újraolvasós, és várom a szalon többi dolgozójának a történetét is.

>!
VNoémi P
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Kellemes meglepetés volt a számomra ez az aranyos szerelmi történet. Teljesen bele tudtam élni magam ebbe a lelkilek sérült, végzős gimnazista lány szerepébe. A váltott szemszög olvasása is kellemes volt, bár a visszakanyarodásokat talán kevésbé alkalmaztam volna. A karakterek kellemesen egyéni személyiséggel rendelkeztek, kedvencem Dominik lett, aki a korához képest érett gondolkodású. Az egyedüli zavaró tényező számomra a regényben az Zora szemléletmódja volt az életről. A lány nyers modora néha már engem ejtett zavarba, folytonos berögződéseit soknak találtam. Úgy érzem Zora múltbéli sérülései nem adtak elég okot az elszigeteltségre. A szerelmi szál azonban elképesztően édes volt, ez tette számomra igazán letehetetlenné a regényt. Én kíváncsian várom, folytatódik-e majd tovább a fitalok története, hiszen úgy érzem, lenne még mit kihozni a karaktereikből.
https://egyszervolt-konyvsarok.blogspot.hu/2018/01/lyli…

>!
Andilány
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Lehetne az is az egész értékelésem, hogy „Szabi FOREVER! Team Szabi! :) ”, mivel már elég korán kiderült, hogy ebben a sorozatban Szabi az én örök szerelmem. :) De mivel ez a könyv nem róla szól, arra még várnom kell egy kicsit, ezért a többiekről beszélnék inkább. :) Zora és Niko a két főszereplő, két nagyon szerethető karakter. Zora a zárkózottságával, amit folyamatosan sikerül levetkőznie, mert rájön, hogy nem minden ember olyan, mint akiket eddig ismert. Vannak olyan emberek, akiket érdemes a bizalmunkba fogadnunk. Niko kezdetben bizonytalan srác, aki az idő előrehaladtával egyre magabiztosabb lesz, ahogy segít Zorának kibújni a csigaházából. Mindkettőjüket nagyon megszerettem. A tetováló szalon közösségét imádtam. Ha lehetne, minden időmet egy ilyen kis közösségben tölteném el. Összetartóak, humorosak, kiállnak egymásért és ugyan mindannyian különböző karakterek, de elfogadják egymást. Niko testvérét, Kriszt is megszerettem, tetszett, hogy ilyen önálló és szembe mert szállni a szüleikkel. Akiket nagyon nem bírtam. Az ilyen szülőket egyszerűen nem tudom megérteni. Igazán példát vehetnének Zora mamájáról, aki egy tündéri asszony.
Zora, Niko, Krisz, Szabi, Adri, Gergő, mindannyian belopták magukat a szívembe és nagyon sokat szeretnék még róluk olvasni. :)
Hatalmas élmény volt majdnem a legelejétől részt venni a regény alakulásában @LyliaBloom. Sok-sok vidám percet, hülyülést és rengeteg röhögést köszönhetek az ötleteléseinknek veled és @NaNa_88-al. :)

2 hozzászólás
>!
Beatrice8
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Imááááádtam!!!! :)))))
Amikor először olvastam a fülszövegét és láttam a borítóját őszintén nem nyűgözött le. Valami azonnali ellenszenvet váltott ki belőlem és nem akartam elolvasni.
Aztán jött a VP csoporos Lylia Bloom hét, amiben nyilván nem vettem részt, de sorra láttam a jobbnál jobb idézeteket és komolyan felkeltette az érdeklődésem. Meg is rendeltem hát. Akkor már éreztem, hogy ez nekem tetszeni fog. De nem gondoltam volna, hogy ennyire! A Nyertes bűne okozta szenvedés után, pontosan ez kellett nekem! Tegnap elkezdtem és pár óra múlva be is fejeztem.
Ez a könyv egyszerre imádnivaló és érint komoly témákat.
Blogbejegyzés: https://molybirodalom.blogspot.hu/2018/05/lylia-bloom-n…

1 hozzászólás
>!
agi452
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Aranyos kis könyv volt. Ami nagyon furcsa volt, az a váltott szemszög olyan alkalmazása, miszerint a másik fél is oldaláról is ugyanazt a jelenetet kaptuk, mindig csak egy kevés plusszal. Zavart, hogy emiatt mindig megakadt kicsit a sztori. Zora és Niko szimpatikus szereplők voltak, valamint a szívembe zártam Niko bátyját és a a tetoválószalon munkatársait is :) Niko életébe nagyobb bepillantást nyertünk, nála kicsit jobban pörgött a sztori is. Érdekes, hogy egyik oldalon sem voltak „normális” szülők…

>!
Nyuszibusz
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Nagyon tetszett, igazi vörös pöttyös volt :) Sokkal jobban tetszett,mint az előző könyv a Védtelenül.
A borító nagyon szép és igazából a könyv vége felé jön rá az ember, hogy mit is lát és miért.
A karakterek nagyon szerethetőek, már szinte a legelején megkedveltem Zorát és Dominikot. Együtt örültem és szenvedtem a szereplőkkel, magával ragadott.
Mondjon akárki akármit, nekem tetszett!

>!
aszor
Lylia Bloom: Ne mondd, hogy szeretsz

Nagyon tettszett a borító, ezért hoztam ki a könyvtárból, bár már kinőttem a Vörös pöttyös könyvekből.
Érdekes volt a fiatalok életút keresése, bár nekem kicsit idegen volt Zora túlzott zárkózottsága. Nehezen tudom elhinni, hogy egy gimnazista közösségben valaki ennyire befelé forduló tudjon maradni, de lehet, hogy csak régen voltam tanuló. Szimpatikus volt Dominik, külön tettszett, hogy kiállt Zora mellett. A két testvér, Dominik és Krisz kapcsolata, egymás segítése példamutató volt számomra.
A tetoválószalon csapata is a szívembe lopta magát, remélem sok ilyen munkahely van.
A váltott szemszögből megírt történetet is szerettem.
Alapvetően jó regényt olvastam, de érezhető volt az írónő kezdeti szárnybontogatása.
De egyszer mindent el kell kezdeni.


Népszerű idézetek

>!
VNoémi P

Addig kell felelőtlennek lenni, ameddig lehet, különben azt veszed észre, hogy negyvenéves vagy, családod van, és hirtelen nem találod önmagad.

87-88. oldal - 7. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

>!
VNoémi P

– Mindenkinek joga van úgy kinézni, ahogy akar, nem szólhatnak bele mindenbe.

29. oldal - 2. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

>!
VNoémi P

A barátok bíznak egymásban, beavatják egymást a titkaikba. A haverok viszont jól érzik magukat együtt és ennyi. Semmi bizalom, semmi bonyodalom.

78. oldal - 6. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

>!
VNoémi P

Legszívesebben örökre itt maradtam volna. Az ölelésében, a csókjával, miközben megszűnik körülöttem a világ. Eltűnt a múltam és nem számított a jövő, mert csak ezt a pillanatot akartam.

137. oldal - 11. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

>!
VNoémi P

Nem kell mindig mindent túl komolyan venni.

77. oldal - 6. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

>!
VNoémi P

Nekem a rajz az egyetlen kikapcsolódás. Ellazít, kiűzi a fejemből a gondokat és a megfelelési kényszert. Amikor rajzolok, nem léteznek elvárosok. Ez a tökéletes világ.

41. oldal - 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

>!
VNoémi P

Az én életemben mindig minden máshogy történt, mint ahogy általában lenni szokott.

77. oldal - 6. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Ég veled
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
J. Goldenlane: Napnak fénye
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Helena Silence: Ezüsthíd
Janikovszky Éva: Aranyeső