Levi ​legyőzi az álomszörnyet 68% 12 csillagozás

Egyre inkább felértékelődnek a szememben az ilyen egyszerű és normális mesekönyvek. A legutóbbi Levi-kötetnél is azt a szót használtam, hogy normális. Nem véletlenül. Végre egy életszerű, nem elrugaszkodott, nem csilivili, nem csudy, nem szupcsy-cukcsy történet, nem valami mézbe-mázba mártogatott-hempergetett izé, hanem egy egyszerű történet egy átlagos családról, melynek élete az utolsó, apró részletig biztonságos és barátságos.

A rossz álmok, az elalvástól való félelem létező probléma, noha nálunk minimálisan merült csak fel, ezért túl sok személyes tapasztalatom nincs is vele kapcsolatban. Én úgy magyaráztam el a lányomnak, hogy az álom csak egy gondolat, nem valóság. De ez is jó módszer lehet, amit a könyv javasol.

Ismétlem, ennek a sorozatnak a legnagyobb erénye – mely viszont óriási – a normális családi háttér. Boldog – és sajnos kiváltságos – lehet az a gyerek, aki ilyen környezetben nő fel: apuka, anyuka, testvér, anyagi biztonság, szép, rendezett, biztonságos lakókörnyezet, saját szoba (testvérrel közösen, de akkor is), tiszta udvar, rendes ház. Mintha az előző generáció gyerekkorában több ilyen mese lett volna. Néha nem is értem, miért kell óriási kalandokat kitalálni ennek a korosztálynak, amikor a legjobb és legértékesebb mesék a mindennapi élet apró mozzanatairól szólnak. Marék Veronika és Kormos István szereplői sem mentik meg a világot soha. Nem is kell.

Egyszerű, de nagyszerű!
Végre ezt vártam eddig, a sorozat előző kötetei egyáltalán nem győztek meg, de most nagyon kellemesen csalódtam.
Semmi csicsa, segítő szándékú, kedves és öröm volt olvasni.
Ezt már sokkal szívesebben felolvasnám a keresztfiaimnak.
Örülök, hogy olvashattam.

A borító egyáltalán nem győzött meg. Aztán kinyitva a kötetet kezdtem reménykedni, ugyanis a belső borítón található fekete-fehér illusztrációk igényesek és aranyosak, ám a kötetben található színes rajzok eléggé gyengék. Maga a történet nem lenne rossz, és tartalmaz néhány olyan gondolatot is, melyek segítségre lehetnek a gyermekeknek, de egy picit még kiforratlan az írónő.

Aranyos történet, remek tippet ad ahhoz, hogyan lehet elűzni a rémálmokat vagy a szobánkban leselkedő éjjeli szörnyeket. A fél csillag mínusz az esti gyerekdal-hallgatás miatt van, olyan szomorú vagyok, hogy nem énekelnek már a szülők a gyerekeknek! (Nekem egyáltalán nincs szép hangom, és mégis énekelek, a gyerekeim meg szeretik. Sőt, felnőttként már látom, hogy anyukámnak egyáltalán nincs szép hangja, gyerekként mégis az ő énekhangja volt számomra a legkedvesebb a világon.)

Én kifejezetten szeretem az egyszerű történeteket, a gyerkőcöket segítő történeteket, de ez egy kicsit kevés. Az ötlet az nem rossz, de nem az igazi. spoiler

jó kis ötlet!