Népművészet, népköltészet és népzene együtt élnek a falusi ember lelkében…írja a szerző az első kiadás (1942) előszavában. Úttörő magyar jelképtudományi művében a kultúra megbonthatatlan egységének szellemében mutatja be a népdalok, népköltészeti alkotások és a népi képzőművészet jelképeinek azonosságát, s egyúttal utat mutat értelmezésükhöz. A magyar jelképrendszer és a magyar térszemlélet alapjainak bemutatását a magyar időszemlélet és a népzene, majd a magyar népi technika, a népviselet, a népi hímzések és a magyar faragóművészet szimbolikájának ismertetése követi. A magyar néplélek különböző folklóralkotásokban való megnyilvánulásait a keleti, urál-altaji népek kulturális örökségével összefüggésben vizsgálja, összehasonlító anyagon szemléltetve a rokonságot és a kölcsönhatásokat.
A hiánypótló kézikönyv közérthető, olvasmányos stílusban íródott, így nemcsak a néprajzosok és pedagógusok forgathatják haszonnal.
A magyar lélek formái 2 csillagozás
Enciklopédia 4
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Ez a könyv jóval több, mint amit a fülszöveg sejtet.
A magyar néprajzos könyvek közül szerintem messze kiemelkedik gondolatgazdagságával. Mind a mai napig. Legfőbb erénye, hogy képes egységben láttatni a magyar folklórt, egységes szempontrendszert, továbbgondolható gondolatokat ad az olvasónak.
Szerintem egyébként nagy része sajnos nem lett senki által alaposan továbbgondolva. Részekben bizonyára, de egységes egészként nem hiszem.
A címe pedig nem költői kép, hanem mérnöki pontosságú megfogalmazása a tartalomnak.
Népszerű idézetek
A magyar lidérc távolabbi rokonát az altáji tatároknál is megtaláljuk, Itt üzütnek nevezik a lelket, a síron fellobbanó lángot pedig üzüt-odi-nak, a halott fényének. Az üzüt a temetés után negyven napig a temetőben él, s onnan hazajárhat éjszakánként. Kopog az ajtón, mire az élők a tűzhely ajtaját csattogtatják, kést és ostort ragadnak és erélyes hangon kiutasítják a házból, mert ha nem vigyáznak, szájokon át gyomrukba megy s nagy fájdalmat okoz.
Az üzüt azért megy az emberek, eredetileg bizonyosan csak asszonyok belsejébe, mert újjá akar születni. Az ural-altáji népek ősi vallásának egyik főtétele ez a totemisztikus lélekvándorlás. Az ősök lelke újra születik a gyerekekben.
A falusi 'magyarság sok helyen ma is úgy tudja, hogy a halottból eltávozott lélek szél alakjában jár-kél a földön. A dévai csángók hite szerint az ember halála után „a lélek szele” hazajár, mégpedig kutya, macska és más állatok képében. A szalontai örgek már másként tudják. Szerintök „a világ végén lakik egy vénember. Ennek van egy hordója, oszt ebbe vannak a szelek bézárva. Ha meghal valaki, eldobja a hordó dugóját, oszt a szél mindaddig fuj, míg meg nem tanálta.”
Ha nagy szél fuj, azt mondják: jaj de csunya tátos szél fuj.
Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a vogul hősi énekekben is szélképében fujdogul Tórem, a felső ég ura, s mikor hőseink megnyilazzák Szélistenke-öreg állát, hét éven át hiába lesik a szelet. Majd éhen halnak már, midőn végre megjelenik az első felhő az ég alján.
A házastársával szexuális viszonyban élő hazajáró léleknek nyugaton nem leljük párját, a csuvasoknál viszont édes testvérét ismerjük fel a „tüzes kígyóban”. Ez is szikrát hányva száll a levegőben, mint a magyar lidérc, szintén a kéményen jön be a házba s addig bujálkodik életben-maradt társával, míg az „elszárad”.
Megérik a szőlő, mert sok szél találja:
Megreped a szívem, mert sok bú rongálja.
(Kodály)
Az ősi lélekszimbólumból itt nem a szerelem, hanem „az oktalan szomorúság” szimbóluma lett, hogy Ady szavaival éljünk. Úgy látszik, hogy a „keserves” nóták sem újabbkori magyar termékei népköltészetünknek, s gyökerük visszanyúlik Ázsiába. Csak így érthetjük meg, hogy a csuvasoknál is megtalálható ez a nóta, s ott sem mondja meg, mi a szomorúság oka:
Ajtóm előtt sárga nád.
Miért susog ez a nád?
Szemre-főre nem látszik,
Mért születik ez a gond'
(Mészáros G.)
(N. B. A nád akkor sárgul meg, mikor megérik, s „nem zörög, ha nem fujja a szél”.)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék 98% ·
Összehasonlítás - Czárán Eszter: Világnak virága – Nyár ·
Összehasonlítás - Borsos Balázs: A magyar népi kultúra régiói 1. ·
Összehasonlítás - Buczkó József: Az utolsó huszárok Újfehértón
·
Összehasonlítás - Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Párosítók ·
Összehasonlítás - Színia: Kör+Té=Fa ·
Összehasonlítás - Frankovics György (szerk.): Zrínyi énekek és feljegyzések ·
Összehasonlítás - Tarján Gábor: Ősi formák és jelképek ·
Összehasonlítás - Ortutay Gyula (szerk.): A magyar folklór ·
Összehasonlítás - Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek ·
Összehasonlítás