A világirodalom egyik legnagyobb szatirikusának műveiben káprázatos tarkaságban kavarog az ókor sokféle hagyományú népeinek, görögöknek, rómaiaknak, szíreknek, egyiptomiaknak egybeolvadó világa. Lukianosz, aki szíriai vándorszónokból lett a görög irodalom egyik betetőzőjévé, otthonosan mozog a fecsegő szónoklattan-tanárok, a szélhámos álfilozófusok, nagyképű újgazdagok, vacsorára leső talpnyalók, gazdag szeretőre vadászó fiúk és lányok és a tudomány százféle tehetségtelen akarnokának világában, de semmivel sem idegenebbek tőle a klasszikus és keleti kultúrák mítoszai és vallási szokásai, szent és profén törénetei, a régi és egykorú irodalom és képzőművészet csúcspontjai, az antik humanisztikus műveltség leglényegesebb alkotóelemei. Egyforma biztonsággal kezeli a vers és próza, képzelt szónoklat és fiktív levél, novella és dialógus műfaját, ahogy az antik irodalomnak szinte valamennyi stílusirányát, kifejezési formáját is problémátlan könnyedséggel tudja a maga szolgálatába… (tovább)
Lukianosz összes művei I-II. 10 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Bibliotheca Classica
Magyar Helikon, Budapest, 1974 Magyar Helikon, Budapest, 1974 
Magyar Helikon, Budapest, 1974 Kedvencelte 6
Most olvassa 2
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
Arányaiban nem sok komikus mű maradt fenn az antikvitásból, a komédia jelentőségét mégsem lehet, nem is szabad tagadni. Amit lehet, szedjük csak elő, sok-sok későbbi komédiásra hatottak ezek a szövegek, és általában véve a (nemcsak populáris) kultúrára is, a történelemről nem is beszélve. Lukianosz szövegei ráadásul korrajzot is adnak, a mai napig érvényes megállapításokat is tesznek. Szereplőiknek mindenről van véleményük, mindenkivel vitatkoznak, és akit/amit csak lehet, kinevetnek. Mit mondjak, elég sokat nevetnek.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/04/17/intelligen…
Magyar Helikon, Budapest, 1974 
borító. 4
tartalom: 5
stílus: 5
színvonal: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4
Egy kihívás kapcsán került a látókörömbe ez a szerző. @Mesemondó – nak innen is megy köszönet érte! Sok-sok hónapon át olvastam naponta ezeket a novellákat, esszéket, szónoklatokat, sokszor paródiákat. Nagyon jó útitárs volt ez a szíriai szerző, a színvonal végig nagyon magas, alig-alig akadt olyan rész, ami ne tetszett volna. Mindig hozzáolvastam a jegyzeteket is, és meglepődtem, hogy milyen sok esetben említették, hogy nem valószínű, hogy ez Lukianosz műve. Viszont olyan jellegzetes a stílusa, hogy sokan próbálták utánozni őt. Ahhoz képest, hogy ő szónok, egyáltalán nem unalmas. Talán, ha ő mondta volna az ünnepi beszédeket az iskolákban, nem éreztük volna feleslegesnek ezeket az ünnepségeket. :-)
Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy az antik görög irodalom megismerését kivel, mivel kezdje, nem Homéroszt vagy Szophoklészt ajánlanám, hanem Lukianoszt. Egyrészt azért, mert hallatlan szerencsénk van, hogy munkássága jórészt ránk maradt (Platón még ilyen szerző az ókorból), másrészt pedig azért, mert csaknem minden, ma ismert műfaj képviselteti magát az életműben. Van komédia (Istenek, Halottak, Hetérák), filozofikusnak szánt iratok, szónokgyakorlatok, sőt: fantasztikus irodalom is (Ikaromenipposz). Nem kell végigolvasni, ó, dehogy. Két vaskos kötet, bátran át is lehet lapozni az unalmasabbnak tűnő darabokat, és csak az érdekesekkel foglalkozni. Aztán ha ezt megemésztettük, jöhetnek a nagyobb falatok :)
Emlékkép katonakoromból (70-es évek vége…):
K. honvéd (kevés kis szabadidejében) ül a stokin és olvas. Jön O. Őrmester, az IQ-val nem túl bőven megáldott, de amúgy jóindulatú szakaszparancsnok. Párbeszéd.
O: Mit olvas, K.?
K: Jelentem, Lukianoszt.
O: (kis tűnődés után) Luk Jánost? Aztat nem ismerem. Jó?
K: Olyan kis vicces.
O: Szokott írni a Rádiókabaréba?
K: Még nem adtak elő tőle semmit, de talán majd egyszer…
Az akkori kötet a laktanya könyvtárából kikölcsönzött ’Ikaromenipposz’ volt (és én voltam a kölcsönzőjegy szerint az első olvasója…) De akkor már jól ismertem a szerzőt: otthon (home sweet home…) a polcomon állt a két kötetes Összes.
Ebben megtalálható egy csomó remek párbeszéd (ha úgy tetszik: zsebszíndarab) istenek, héroszok, filozófusok és ’sokan mások’ között. Van köztük fantasztikus regény (épp az Ikaromenipposz), regény-szinopszis (Lukiosz, vagy a szamár), maró szatíra a filozófusokról (Filozófusok árverése), szakmai önéletrajz (Az álom avagy Lukianosz élete), szónoklatok, gúnyiratok, egyebek.
Az jól látszik az írásokból, hogy a korabeli antik vallásosság már a múlté: a párbeszédek emberi szereplői úgy komáznak, vitatkoznak, alkudoznak az istenekkel, mint egy szomszéddal vagy egy ivócimborával.
Eleven és sokszínű képet ad a korról, melyben élt, mindent éles szemmel szemügyre vesz és megkritizál. Voltaire ókori előfutára.
Ma is gyakran elolvasok egy-egy darabot, pihentetőnek…
Népszerű idézetek
Ahogy elnéztem őket, képzeletemben hatalmas karneválként jelent meg az emberi élet, ahol mindent a Vaksors irányít és rendez, sőt, ő osztja szét a különféle tarkabarka jelmezeket is a felvonulóknak; az egyiket elcsípi, s ha éppen úgy esik, királynak maszkírozza, tiarát tesz a fejére, lándzsavivőkkel veszi körül, homlokát pedig diadémmal koronázza, a másikra viszont csak rabszolgamaskarát kerít; emezt szépen kicsinosítja, amabból ellenben rút és nevetséges figurát formál: mert a látványosságnak – gondolom – változatosnak kell lennie.
298. oldal, I. kötet, Menipposz, avagy leszállás az alvilágba
Csakhogy engem nem elégít ki, ha csupán újítót látnak bennem, és senki sem tud az alkotásomnál eredetibbet említeni, hanem elismeri, hogy senkit sem utánoztam. Mert ha nem volna egyben gyönyörködtető is, tudd meg, szégyenkeznék miatta, s abban a pillanatban széttaposnám és megsemmisíteném. Előttem legalábbis nem szolgálhatna mentségül újszerű volta, hogy ne pusztítsam el esetleges rútsága miatt. S ha nem így vélekednék, méltó lennék rá, hogy tizenhat saskeselyű marcangoljon, mert nem tudom, hogy a rút dolgok idegenszerűséggel párosulva még rútabbá válnak.
17. oldal (Ahhoz, aki az ékesszólásban Prométheuszhoz hasonlított)
MENIPPOSZ
Barátom, Hádész házába a kényszerűség hoz,
Thébai Teiresziasz lelkétől kérdeni jósszót.
PHILÓNIDÉSZ
Ember, te csakugyan meghibbantál! Különben nem versbe szedve deklamálnál a barátaidnak!
MENIPPOSZ
Ne csodálkozz, barátom, hisz nemrég Euripidész és Homérosz társaságában voltam, s tudja isten, valahogy csordultig vagyok költészettel; maguktól jönnek számra a versek! De mondd, mi újság a földön és mit csinálnak a városban?
PHILÓNIDÉSZ
Semmi különöset, azt, amit régen: lopnak, hamisan esküsznek, szedik az uzsorakamatot, élére rakják a garast.
Menipposz avagy leszállás az alvilágba
Hasonló könyvek címkék alapján
- Platón: Nagyobbik Hippiász / Kisebbik Hippiász / Lakhész / Lüszisz ·
Összehasonlítás - Katona Tamás (szerk.): A leány meg az isten ·
Összehasonlítás - Apollodórosz: Mitológia 78% ·
Összehasonlítás - Simon Róbert (szerk.): Lakoma 83% ·
Összehasonlítás - A boldog vadászok ·
Összehasonlítás - Adamik Lajos (szerk.): Mámor ·
Összehasonlítás - Gaius: Gaius római jogi institutióinak négy könyve ·
Összehasonlítás - Apuleius: A világról ·
Összehasonlítás - Apuleius: Apologia (de magia) / Védőbeszéd (a mágiáról) ·
Összehasonlítás - Euripidész: Euripidész összes drámái 94% ·
Összehasonlítás